Pápa és Vidéke, 32. évfolyam 1-53. sz. (1935)

1935-06-16 / 25. szám

POLITIKAI HETILiP. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Szerkesztőség: Horthy Miklós Fő-utca 21. Telefonszám : 199. Kiadóhivatal: Csáky­utca 21. Telefonszám: 157. Laptulajdonos: a Pápai Belvárosi Katolikus Kör. Te Deum sas Peregnek a homokórán a homok szemek és a pillanatok ijesztő gyor­sasággal halmozodnak évekké. Az Alma Materekben u] emberkalászok érnek s holnap a kitárt kapuk u] emberrajokat bocsátanak ki az élet­be Rózsás arcú fiatal emberek ro­hannak bizakodón, nagy elképzelés­sel az ismeretlen élet felé, de csak ujabb százak érkeznem a reményte­len ezrek mellé, csak ujabb százak nyújtják karjukat a kenyér felé, melyből az előttük álló ezreknek sem jutott. Néhányat majd kenyérhez juttat közülük a protekcionizmus, akiket a születés predesztinált bizonyos állásokra, a többinek pedig nem marad más, mint a remény, amely­ből már tizenötéve táplálkozik a magyar ifjúság. De a remény is olyan, mint más anyagi táplálék, elhasználódik, s minél többen táplálkoznak belőle, annál gyorsabban elfogy. Már az utolsó reményfalatoknál tart az ifjú­ság. A reformparlament tartja benne még a lelket, ettől várja sorsának jobbrafordulásáí s jogosan, hiszen exponált vezérei ülnek tagjai között. A sorsforduSat mégis egyre késik, pedig már beérett az uj termés is. Az elégületlenek tábora egyre nő a kapuk előtt. Ha most a huszonne­gyedik órában sem történik semmi, akkor ez az óra végzetei rejthet méhében a magyar jövő számára. Nem tudjuk mi szunnyad a magyar ifuság leikében, de egy bizonyos, ha sokáig késik a fordulat, ez az ifjú­ság enerváltá, reményvesztett nem­zedékké vállik, vagy kalandokba bocsátkozik és erőszakos uton maga kísérli meg sorsának irányítását. Bármelyik következzék is be, egy­formán veszélyt jelent a nemzet szá­számára. De miért késik a segítség ? Ab­ban mindenki megegyezik, hogy a mai magyar helyzet kibírhatatlan, nincs párt az országban, melynek nem volna zászlajára írva a reform­programm, nincs ember, aki nem tartaná legégetőbb kérdésnek a ma­gyar ifjúság ügyét; mi hát akkor az titkos erő, ami nem engedi megta­lálni a kivezető utat, kik azok a ku­lisszák mögötti emberek, akik el­sikkasztják a magyar ifjúság jövőjét, Felelős szerkesztő: DR. NAGY GYÖRGY. vidii tffzoltosag úpzeryezése. A belügyminiszter illetékes osztá­lyain már régebb id5 óta foglalkoz­nak azzal a kérdéssel, hogy a tűz­oltóságot országszerte meg kell szervezni és korszerű nivóra emelni. Ez különösen a vidéki tűzoltóságra vonatkozik, mert az ország nagy részében egyenlőre még csak ön­kéntes tűzoltóság működik, amely­nek kiképzésében néhol hiányossá­gok mutatkoznak. A tűzoltóság or­szágos megszervezésére és intézmé­nyes kiképzésére okvetlen szükség van, mert számos eset bizonyítja, hogy milyen értékek mentek ve­szendőbe azért, mert a tűzoltóság nem volt kellően felszerelve és nem tudott idejekorán közbelépni s ez­által a kárt megelőzni. A tűzoltás terén számos uj ta­lálmány van, amelynek bevezetése azonban az önkéntes tűzoltóság intézményes oktatását követelné. Erre a célra évi 36 ezer pengői irányoznának e'ő, oly módon, hogy ezt az összeget a biztosító társasá­gok vállalnák magukra. Ezzel egy­idejűleg tárgyalások folynak arról is, hogy a tűzkár elleni biztosítást kötelezővé teszik országszerte. A biztosító társaságok i!y módon keletkezett jövedelméből fedeznék azután a tűzoltóság modernizálásá­nál és kiképzésénél felmerülő költ­ségeket. A legközelebbi időkben azonban egyelőre még csak a tűz­rendészet országos szabályozása kerül napirendre Javaslat a jésfcárbisi Stdteieicivé tételére Áz idei rendkívüli abnormális idő­járás után — amely a korai gyü­mölcstermést teljes tönkretette — még egy nagy elemi Csapás sújtotta a gazdákat. Ami még a gyümölcs­termésből az egész országra kiter­jedő fagy után megmaradt, azt az elmúlt hetekben az ország nagy ré­szén átvonuló borzalmas jégviharok tették tönkre. Körülbelül 4 millió pengőre becsülik azt a kárt, amit a jégverés a gyümölcsösökben okozott, de a valóságos kár még ennél is na­gyobb, meri a bejelentések még nem érkeztek mind be a földmivelésügyi minisztériumba. A jégkárral kapcsolatban felvető­dött az a kérdés is, hogy mennyi kár térül meg biztosítás révén. A becslések* szerfnl-^mtban sajnos alig tehető többre 100-200 ezer pengőnél a gyümölcsösökben esett kárnak biztosítások utján való meg­térülése. Éppen ezért, hogy az ilyen országos méretű elemi csapásoknál a gazdákat túl nagy károsodás ne érje, a gyümölcstermelők javaslatot tesznek a kötelező jégbiztosítás be­vezetésére. Ennek a kérdésnek a megoldása nemcsak azért aktuális, mert most van erre a legalkalmasabb idő, hanem mert a mostani óriási károk bizonyítják, mennyi szükség van az általánosan kötelező jégbiz­tosításra. A Gazdák : Biztosító Szö­vetkezetével — a közgazdasági kö­zök értesülése szerint — már meg is kezdődtek a tárgyalások. kik azok a nemzet sírásói, akik fa­gyos leheletükkel lehervasztják a nemzet fájáról minden tavasszal a virágot. Nem tudjuk. De minden­esetre megérettek, arra, hogy a nemzet eltapossa őket, mint a fér­geket. Nem lehet már több kifogást fel­hozni. Únjuk már az örökös Trianon­nal való takaródzást is. N em lehet min­dent Trianonra kenni. A magyar föld csonkaságában is van olyan gazdag hogy háromszor annyi magyart bol­doggá tudna tenni, mint amennyi most rajta él. Csak akarni kellene. De nem szavakkal. Lélekkel. Egymás iránt való nagy szeretettel. Ha a hatalom urai egyszer belátnák, hogy mi magyarok mindnyájan egy test, egy vér vagyunk. Csak ennyi kellene, egyéb semmi és akkor Te Deumot tarthatnánk egy boldog ország felett! Dr—k—c. Előfizetési ár: egész évre 8 P, félévre 4 P. negyedévre 2 P. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Hasábmiliméter a hirde­tések között 4 fill., a szöveg között 5 fill. Es PupH • • ? Lassan bár és nehezen, de mégis beköszöntött a tavasz; és bár ez­idén fordítva van, mint tavaiy, mert inkább hátrább van egy hónappal az időjárásunk, mint előre: azért mégis itt az ideje, hogy az ősi nomád éieí atavisztkus vísszaütése, a vándor­ösztön, a turisztikának, kirándulás­nak és nyaraiásnak kulturáltabb for­máiban megint megmozgassa az em­bereket. És csakugyan azt látjuk, hogy országszerre nem csak észreveszik és érzik, de iparkodnak ki is hasz­nálni ezt a tömeglélektani tényí. Egyik helyütt a táji szépségekkel, másutt a művészeti alkotásokkal, itt a vidék vadregényességével, amott, a történelmi emlékekkel csalogatják az embereket; itt a sportnak széles­körű lehetőségeit; amoíían az üdü­lést és gyógyulást hirdetik; itt a szépművészet bokrétáját lengetik, amott még a jó bornak sem feiejíik el kitűzni a cégérét — de arra mind­egyiknek, városnak és falunak is keílő gondja van, hogy a látogatás érdemes voltát az olcsóságnál fogva is kellően fölmagasztalja. És nern is hiába. A közelmúlt is, a jelen is szinte már meg sem számlálható példáját mutatja annak^ hogy ez a magyarán mondva: egészséges reklám hány filléres vonatot és azon hány embert mozgatott meg. S bár a gazgasági viszonyok elég nehezek, az idegen­forgalom meteorologusa bizonyára máris jelenti annak „gyengén emel­kedő irányzatát.,, Nem baj, ha gyengén is, a fő, hogy emelkedjék az idegen forgalom. És Pápa ? Pápán miért nem mozdul meg az az érzés, mely másufó évek óta mozgatja és vonza az em­bereket ? Pápa riem tudna mit nyúj­tani az idegeneknek? Pápának ép­pen semmije sincsen, se kultúré/íéke, se történeti nevezetessége, se mű­emléke, sem pedig legalább társa­dalmi, vendéglátó szívessége, amelyért érdemes volna pár száz idegennek legalább egy napot a városban töl­teni ? Pápa a Dunántul Áténje, kény­telen volna alkalmazni a köítő sza* vait: Szép híredből de kiestél ? Pá­pán nincsen senki, aki erre gondolna és az idegenforgalom eszméjének egy „pápai nap" alakjában propagandát csinálna: Pápán nincs olyan sajtó, amelyik nemcsak megérezné, de meg is hirdetné ennek a gondolatnak minden oldalról való jelentőségét? Pápa kereskedői csak a főváros felé induló filléres vonatokat panaszolják fel, de a főváros és egyéb városok felől indítható filléres vonatok keres­kedelmi és forgalmi kilátásai elől szemet hunynak.

Next

/
Thumbnails
Contents