Pápa és Vidéke, 32. évfolyam 1-53. sz. (1935)

1935-06-09 / 24. szám

A gyermekhalandóság, a csaiádvédalem, az állástalan fiatalok elhelyezésének intézményes megoldását kéri az igazságügyi kormánytól. Lapunk niult heti számában jeleztük, hogy dr. Sulyok Dezső országgy. képviselőnk május 27-én tartotta meg első parlamenti beszédét. A beszédet akkor nem hozhattuk, mert az teljes egészében nem állott rendelkezésünkre, most azonban, hogy az országgyűlési naplókivonatot megkaptuk, olvasóközönségünkkel teljes egészében közöljük a mindvégig tartalmas és az anyagot teljesen kimerítő beszédet. Képviselőnk első parlamenti felszólalása az egész parlament tetszésével találkozott, ezen első szereplésével mindjárt a képviselőház legjobb erői közé emelkedett, a képviselők pártállásra tekintet nélkül siettek képviselőnket üdvözölni, tartalmas és nehéz témájú beszéde alkalmából. Gratulált a beszédhez dr. Lázár Andor igazságügyminiszter, sőt maga a miniszterelnök is. sí: Ts.r.i Sulyok Dezső: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Tekintettel arra, hogy első felszólalásom tárgyául olyan témát választottam, amely a házszabályok által elég szükkeblűen rendelkezésemre bocsátott félórát bőven kitölti, méltóztassanak felmenteni engem az alól, hogy előttem szólott igen t. képviselőtársam felszólalásával foglalkozzam. Felszólalásom tárgyául a családvédelem kérdését választottam, a közeljövő törvényhozása feladatainak azt a csoportját, amelyet a közkeletű szóhasználat ezzel a kifejezéssel szokott megjelölni. Mindjárt meg kell azonban állapítanom, t. Ház, hogy ez a kifejezés: családvédelem, nem fedi teljesen a fogalom tartalmát, mert a családon, mint alapsejten felépült nemzet és társadalom védelmének és a néperő fejlesztése kérdésének vannak olyan problémái is, melyek nem sorolhatók szorosan a családvédelem fogalma alá, de a kérdéssel mégis szorosan összefüggnek. Ezért leghelyesebb, ha a néperő védelmének problémájáról, vagy a népesedési politikáról beszélünk. törvényhozási feladatai. Felfogásom szerint, t. Ház, ennek a kérdéskomplexumnak a keretébe vonandók a következő intézkedések és a következő törvényhozási feladatok. Elsősorban foglalkoznia kell a családvédelmi törvényhozásnak azzal a kérdéssel és azokkal a jelenségekkel, amelyek az egyébként fajfenntartásra alkalmas egyéneket a fajfenntartásból kikapcsolják, tehát a coelibatus, a nőtlenség kérdésével és a magtalan, a terméketlen házasságok kérdésével. Foglalkoznia kell azután azokkal a jelenségekkel, amelyekben a házasságok termékenységének mesterséges korlátozása jelentkezik, tehát elsősorban az egyke kérdésével. Foglalkoznia kell a családvédelemnek a már megszületett gyermekeknek ép testben és ép lélekben való felnevelésével, tehát a gyermekhalandóság leküzdésével és az egészséges gyermekhigiéniával. Foglalkoznia kell azokkal a kérdésekkel, amelyek erőszakos beavatkozással, erőszakos úton szüntetik meg az emberi életeket, az Öngyilkosságok kérdésével. Foglalkoznia kell azokkal a törekvésekkel, amelyek az emberi társadalom egyik alappillérét, a házasságot akarják aláásni, tehát a válások kérdésével és a házasság erkölcsi aláértékelésének kérdésével. Foglalkoznia kell azután az úgynevezett minőségi fajvédelem kérdésével, a minőségi népesedési politikával, amelyet közkeletű szóval eugenikának nevezünk. A családvédelem kérdése homloktérben. Ezek a feladatkörök teszik együtt és szorosan összefüggővé azt a csoportot, amelyet a törvényhozásnak organikus egységben kell maga előtt látnia akkor, amikor a családvédelemnek, a néperő fenntartásának kérdésével foglalkozik. Ez a probléma elsősorban aktuális ma, hiszen nemzetközi ankétek, főpapi megnyilatkozások, általában a társadalom, a sajtó minden megnyilvánulása foglalkoznak ezzel a kérdéssel. A magyar tör! vényhozásnak pedig azért aktuális ez a probléma, mert a kormányzó úr az országgyűlést megnyitó beszédében mint a közeljövő törvényhozásnak egyik aktuális feladatát jelölte meg ezt a kérdést, A kérdés fontossága nem lehet vita tárgya. Kétségtelen tény, hogy a mai nemzet, a mai társadalom abban a rendszerében, ahogy például Magyarországon is előttünk áll, két alappillérre épült fel; az egyik a tulajdon, a másik a házasság jogintézménye. Kétségtelen, hogy a házasság a nemzeti és a társadalmi életnek ez az alapsejtje napjainkban súlyosan beteg. A házasság erkölcsi közösség, tehát az erkölcsi világválság nem mehetett el felette anélkül, hogy azt meg ne támadta ki ne kezdte volna; de gazdasági egység is a házasság, tehát a gazdasági világválság is hozzáfért a házasság intézményéhez, az is sebeket ejtett rajta. A kérdés fontossága abban rejlik, hogy az általános felfogás szerint, ha ennek a szervezetnek alapsejtje, a házasság, a vérsejtek beteggé válnak, akkor maga a szervezet is gyógyíthatatlan betegségbe esik. A házasság épségével, egységének, felbonthatatlanságának és szentségének fenntartásával áll, vagy bukik a házasságra épített mai társadalom egész rendszere. Amire a történelem tanít.. ' R T. Képviselőház! Ez a jelenség, a házasság válsága úgy, ahogyan ma előttünk áll, tulajdonképpen világjelenség. Nem újkeletü probléma. Az ókornak azok a kulturnépei, ahol a kúltura bizonyos dekadens irányzatokban fejlődött, tehát a görögök, a rómaiak és az alexandriai műveltség befolyása alá került egyiptomiak ezt a problémát éppen úgy ismerték, mint ahogy napjainkban a nyugateurópai népek ismerik. (Ruppert Rezső: Azóta sincs megoldva !) Azóta sincsen megoldva. Ez a probléma, ezek a jelenségek tették tönkre ezeket az országokat. T. Képviselőház! Érdemes eltűnődni ennél a pontnál a „kultúrfölény" jelszavának csalóka voltán, mert a történelem azt mutatja, hogy területet, az országot nem azok a népek tartották meg, amelyek kultúrfölényben voltak a többiekkel szemben, hanem azok, amelyeknek erkölcse tiszta és a vére hibátlan volt. Ha a kultúrfölény kérdése lett volna a történelem csinálása, az állam fenntartása, akkor a longobárdok, a vandálok, a gótok sohasem nyomultak volna be Róma szívébe, mert arról, azt hiszem, nem lehet beszélni, hogy kultúrfölény tekintetében a két népet nem lehet egymással összehasonlítani. Ennél a pontnál, amikor a családvédelmi kérdésnek világprobléma jelentőségéről beszélünk, legyen szabad két dolgot leszögeznem. Általában megállapítható tény az, hogy a család romlása akkor szokott bekövetkezni, amikor politikai téren a nagy demokráciákat a korrupció aláássa, vagy amikor egyes államok diktatúra, (Ruppert Rezső: Nem a demokrácia, a reakció ássa alá.) áldemokráciák vagy hasonló politikai álképletek hatása alá kerülnek. Az emberi lélekben mélyen gyökerezik a szabadság kívánása, a szabadság élésének vágya és abban a pillanatban, amikor politikai téren az ember szabadságát nem tudja kiélni, amikor politikai elgondolásait nem tudja megvalósítani, akkor más téren keresi ennek a szabadságnak kiélését. Ilyenkor szokott a szekszuális szabadosságra tévedni, amelyben szinte kárpótolni akarja magát a mámorban azzal, hogy a benne élő politikai szabadságot nem tudja kiélni. Ez a szociálpolitikának olyan megállapítása, amely nagy általánosságban érvényes, természetesen nem kivétel nélkül álló szabály, mert hiszen a szociálpolitikai szabályok általában nem olyan exaktok, mint a matematikai, vagy a geometria szabályai. A másik, amit itt meg kell állapítanom, az, hogy a nemzetek életében éppen úgy meg van a „horror vacui", mint a természetben. A nemzetek életében is érvényesül az az igazság, hogy az a nemzet, amely elgyengülvén a maga életerejében, a maga történelmi hivatását betölteni többé nem tudja, elpusztul a föld színéről, az őt körülfolyó és körülnyaldosó népfajok el fogják azt a területet tőle venni és ők maguk fognak felépíteni új, egészséges államot a tönkrement, beteg nép területén.