Pápa és Vidéke, 32. évfolyam 1-53. sz. (1935)

1935-06-02 / 23. szám

POLITIKAI HETILEP. — MEGJELENIK MINDEN VHSÉRNRP, Szerkesztőség: Horthy Miklós Fő-utca 21. Telefonszám : 199. Kiadóhivatal: Csáky­utca 21. Telefonszám: 157. Laptulajdonos: a Pápai Belvárosi Katolikus Kör. Előszó a könyv ünnepéhez. Minden nagy világégés záróköve szokott lenni egy előző kornak s igy szükségképen alapkövévé válik egy újabbnak. Mikor egy kor beteljese­dik, kiéli, tultermeli önmagát, szük­ségképen eljön a mindent elsöprő, rombadöntő nagy zivatar, mely pon­tot tesz a fáradt korszak végére, hogy azután a dermedt aléltságból, halál­szagű romokból új világosság, új élet, üj eszme sarjadjon. A mult század vége és a jelen szá­zad eleje nemcsak irodalmi, de min­den téren a realizmus kora volt. A hideg és józan értelem uralkodott a szív és álmok világa fölött, a kímé­letlen valóság éles világossága elűzte a mese utolsó rózsafelhőit, szerte­foszlottak az ábrándok, a rajongás heve kialudt. Az emberiség mindent a tudás kockájára tett fel. A hit di­vatját multa és aki elég maradi volt és még hitt valamiben, az pirulva szégyenkezett és hallgatagon somfor­dált el a gúnyosan kacagok sorfala között. A tudás győzött és a természettu­domány sohasem sejtett eredménye­ket produkált és az ember elvadult gőgjében felvágtatott a hitetlenség utolsó fokára és az őrült rohanás közben észre sem vette, hogy elvesz­tette lába alól a talajt s csak akkor tért magához, mikor az eddig tisztán, kéken ragyogó ég a gyárak füstjétől piszkosan, ólomsúllyal nehezedett a tüdejére és a föld végtelen szines vi­lága saját szennyét és salakját szórta feléje. A célját tévesztett emberiség­ben ekkor minden összeomlott és végső kétségbeesésében feladta utolsó hitét, a hitetlenséget is. Ennek a csalódásokban, fájdalmak­ban, kétségbeesésekben gazdag kor­nak irodalmi termékei sem lehettek mások, mint a csendes lemondás, tehetetlenség, céltalanság hitetlenség alkotásai, bomlasztó csirái a társada­lomnak. Az irodalmi újkor és azuj­iior társadalma tökéletes csődbe ju­tottak. Az eszmék és a társadalom válságából szervesen nőtt ki a világ­háború és a nagy világégésben ezek az eszmék elhamvadtak az utolsó szálig s megkezdődött az átértékelés hatalmas munkája materiális és spi­rituális vonatkozásban egyaránt. Egyenlőre még csak az átmeneti kor­nál tartunk, mert minden újjáépítést Felelős szerkesztő: DR. NAGY GYÖRGY* Anna királyi hercegasszony vámsunkban. H ieánycserkészek zászlóavatási ünnepélye. A cserkészmozgalom terjesztésére és a 112. sz. „Szondy Zsuzsánna" leány cserkészcsapat zászlóvatási ün­nepélyére József Ferenc kir. főherceg felesége, Anna királyi hercegasszony, a cserkészleányok legfőbb védőnője május 26-án, vasárnap Pápára ér­kezett Lindenmayer Antónia orsz. elnök kíséretében. A fenséges asszony a leventék trombita harsonája közt lépett az állomás épületébe, ahol elsőnek a helyi tanács elnöknője, dr. Pongrácz Józsefné üdvözölte, majd Hamuth János a város képviseletében, gróf Jankovich-Bésán Endréné az Eme­ricana és Fazekas Edit a cserkész csapat nevében köszöntötték Őfen­ségét, az összesereglett tömeg pedig lelkesen megéljenezte. A fogadtatás után dr. Jókai Ihász Miklós nagybirtokos felvirágozott né­szükségképen megelőz a rombolás. Korunk a romboló szellemek korsza­ka. A rombolóké, akik eltakarítják az útból a romokat. Egyrészről már olthatatlan a vágy visszavezetni az emberiséget a szépséghez, visszaál­modni a halott ideálokat, másrészről ott vannak azok, akikben még kiírt­hatatlanok a régi világ eszméi. Ezek az átmeneti irók, a romboló szelle­mek, akiknek célja minden idea szét­zúzása, akik előtt sincsen semmi szent, akiknek minden csak előítélet, konvenció, ballaszt, akit egyéb téma hiányában önmagukról és műveikről festenek gyilkos karikatúrákat, akik már a bombát sem határozott célért vetik, hanem csak pusztán a robba­nás kedvéért, akik szerint nincs lé­nyeg csak megjelenés, nincs vilá­gosság csak a nagy, fekete semmi. Ez a nagy fekete semmi az a ko­porsó, amibe menthetetlenül belete­temetik a feldúlt világ romjait önma­gukkal együtt a romboló elemek. A nagy vérzivatar után, mikor de­rengeni kezdett a fáradt világ felett, az ébredő hajnal világosságában egy új világkép tárult az emberek elé. Európa egyeteme elvesztette a hábo­rút, koldusrongyra málva, porba­sujtva fekszik a kontinensek között. Előfizetési ár: egész évre 8 P, félévre 4 P t. negyedévre 2 P. Hirdetések milliméteress díjszabás szerint. Hasábmiliméter a hirde­tések között 4 fill., a szöveg között 5 fill,. gyes fogaton a ref. püspöki palo­tába hajtatott, ahol Medgyasszay Vince ref. püspök fogadta és üdvö­zölte. Megjelent a kollégium udvarán a délelőtt tartott leánycserkészcsapat zásziószentelési ünnepségén. Azután résztvett a kaszinóban rendezett tár­sas-ebéden. Ez alkalommal dr. Kon­koly-Thege Sándor, a kaszinó elnöke üdvözölte a fenségesasszonyt. Ebéd után autóval Gicre utazott gr. Jan­kovichné meglátogatására. Délután a leánycserkészcsapat ün­nepélyén kellemesen töltötte el az időt Sándor Pál tanár ezen alka­lomra írt cserkész színdarabjának bemutatásán. Őfensége az esti gyorssal utazott el városunkból, amelyet teljesen meg­hódított közvetlenségével és szere­tetreméltóságával. Elvesztette hegemóniáját a történe­lemben s ez a kis satnya félszigete Ázsiának ahelyett, hogy népeinek összefogásával ismét a vezérszerep megszervezésén fáradozna, egymás koporsóba fektetett hullájának elföl­delésén fáradozik. Nem veszik észre, hogy nem képesek többé a világve­zetésére. A gazdag és szédületesen fejlődő Amerika és az egyre öntu­datosabban szervezkedő Ázsia már kiragadták kezéből a vezetést. Eu­rópa politikusai ezt nem akarják ész­revenni, de a jobbkor után vágyó Író­ember már régen tudja, hogy a mecha­nizálódó Amerika és a civilizálódó Ázsia között Európa már csak egy hiva­tást tölthet be: minden erejét kulturális értékeire kell fordítania, a szellem lángját kell szítania és fenntartania. Eddig Ázsiáé volt a feladat, hogy a maga évezredes mozdulatlanságá­ban megőrizze a lélek misztériumát, ezerszínű meséit és álmait, mert Eu­rópa az újkori technika fejlesztésé­nek őrült tempójában erre nem ért rá. Ez az őrült tempó most Ázsiáé és Amerikáé és Európának kell a lélek birodalmává válnia. Körülbelül az a szerep jutna most Európának, amely Athéné volt Róma fellendülése után. emlékünnepély. A világháborúban elesett hősök emlékére rendezett gyászünnepéijr 26-án, vasárnap zajlott le fényes kül­sőségek között az alsóvárosi teme­tőben. Az ünnepélyen megjelent a polgármester, úgyszintén városunk számos más előkelősége. Képviseltette magát a katonaság, vitézi szék, front­harcos szövetség, a tanuió ifjúság: és a levente egyesület is. A gyász­ünnepélyt a Himnusz vezette be^ melyet az Iparos Dalkör énekelt dr. Jámbor Mike karnagy vezetésével. Utána Szűcs Dezső ref. főgimn. ta­nár, városi képviselő mondott ma­gas szárnyalású, az egész közön­séget magával ragadó, hatásos emlékbeSdédet, majd megkoszorúzta Pápa város nevében a hősök emlék­kövét. Az áll. tanítóképző-intézet énekkara Hatvani Lajos karnagy ve­zetésével megható gyászdalt adott elő* A frontharcos szövetség nevében Kovács Kálmán ny. huszárezredes, a a tanítóképző intézet és a földmives­iskoia nevében egy-egy növendék; helyezte el koszoruj st a hősök emlék­kövén. A szép és megható ünnepély a Magyar Hiszekegy hangjaival vég­ződött. És már érezhető irodalmi téren a nagy átértékelés. Az uj utakon elin­dult irógeneráció már nem néz cél­talan magasságokba, nem az Én agyonboncolásán fáradozik, az Én hát­térbe szorult a tömeg, az egyed az általános mögött. Az új irógeneráció a mult hagyományait próbálja átmen­teni biztos talajra az irodalmi újkor süllyedő hajójáról, az új generáció a középkort idézi az újkor pusztulása helyén. Es a könyv, melyben el van vetve az emberiség jó vagy rossz sorsa, most ünnepel. Az uj renaissance haj­nalán a magyar irók minden évben három napot szentelnek a könyvnek. A mi hódolatunk is a könyvé. De csak azé a könyvé, mely hivatva van világosságot vinni az emberek lelkébe, azé a könyvé, mely felébreszti az emberek lelkiismeretét és elviszi őket újra a szépség, a jóság, az igazság és tisztaság hónába, ahol békét akar­nak az emberek és nem véráldozatot, ahol szeretet és mosoly ragyog az em­berek arcán keserűség és könny helyett Jöjjetek ti könyvnapok és ti köny­vek, csak szépséget és jóságot zár­jatok magatokba s akkor a könyv­nap valóban a könyv ünnepe lesz. Dr. — k — c ö

Next

/
Thumbnails
Contents