Pápa és Vidéke, 31. évfolyam 1-52. sz. (1934)
1934-12-23 / 51. szám
Pápai fióküzlet: Horthf Miklós Fő-utca 19. szám. Karácsonyi színielőadás a Ranolder-intézetben. Az írgalmasnövérek Intézete dec. hó 16 án és 17-én délután jótékonycélú előadást rendezett. Az előkelő és nagyszámú közönség előtt a tanítónőképző növendékei előadták Pailer színmüvét „A rabnőt". A Krisztus életében Kómában játszódó színmű összes szereplői kitűnőek voltak. Különösen jól játszott Sági Magda római nemeslány szerepében. Előadásra került még a „Nagymama álruhája" című karácsonyi történet tökéletes alakításban. A két kedves és könynyekig megható darab mindvégig élvezetes szórakozást nyújtott a köI zönségnek. Veszprém vármegye alispánja: Berky Miklós dr. December 19-én folyt le Veszprémben a vármegyei törvényhatósági bizottság közgyűlése, melynek kimagasló pontja az aiispáni szék betöltése volt. Meg is látszott az érdeklődés mindenfelől. Pápáról sok autó és két zsúfolt autóbusz szállította a bizottsági tagokat a választásra. A vármegyeház nagytermében találgatások, jóslások, fogadások mindenfelé . . . Kenessey Pongrác dr. fél tiz órakor nyitotta meg a közgyűlést. Meg- i nyitójában megemlékezett a szerb megszállott területről kiüldözöttekről és felhívta a bizottság tagjait az adakozásra. Üdvözölte a közgyűlést mostani összeállításában és megköszönte a támogatást, amivel működésében részesítették. Meleg szavakkal emlékezett meg dr. Antal Géza püspökségének 10 éves évfordulójáról. A főispán megnyitója után a jelölő bizottság j^váslatának ismertetésére került a sor. Első helyre dr. Berky Miklós veszprémi polgármestert, azután Tótth Gy. Béla dr. vármegyei főügyészt és Porubszky Elemér dr. főjegyzőt jelölte. A jelentés után titkos szavazással megtörtént az alispánválasztás, amely az első menetben várakozáson felüli többséget hozott az első helyen felölt dr. Berky Érdekképviseleti választások. Iparos és kereskedő érdekképviseleti választások dec. 30-án folynak le a vármegye területén, így városunkban is. Mind a kereskedők, mind az iparosok külön-külön választják meg a törvényhatóságba beküldendő tagjaikat. A szavazás két helyen: az iparostanonc-iskolában és a Csatorna utcai állami ovodában történik. Értesülésünk szerint az iparosok Pados Ferenc építőmestert, a kereskedők pedig Bőhm Samut és Kóhn M. Mihályt jelölték a törvényí hatósági bizottsági tagságra. Hirdetmény. ———mTHIIIIIIK—•• 3 Pápai HitelbanN Részvénytársaság 1935. évi január hó 1-én megalakítja XVI. évtárjulati őnsegélFiő-egiSetét három és öt évi időtartammal, részletenként ÉS hetenként 1 pengő befizetéssel. Tetszés szerinti heti részletek jegyezhetők. ti jegyzett betéírészeh arányában hatoson igényelhető. Minden egyéb feltételre készséggel ad felvilágosítást 250 a Pápai Hitelbank Rés cvény társaság. iivimnrvwrrrMVtf'n rí r Karácsonyi történet. Irta; Ciliéi (Ciller) G. Ervin. (A^novellapályázat II. díjával jutalmazott pályamű.) Nehéz, fekete füstöt felhőz magából a nagy gyárkémény a fagyos, decemberi ég felé. Lassan, gomolyogva száll a füst, hogy kormos takarójával beborítsa a gyártelep hatalmas épületeit. A süvítő északi szél az utakat szegélyező fák zúzmarás ágaival akarja elhessegetni az elterülni készülő fojtogató réteget. Bent az üzemben zakatolnak, kattognak a gépek, csikorog az esztergapad, sikong a marógép acélvésője, amint szilánkokat forgácsol le a nyers vastömbről. Marcona tekintetű, verejtékező munkások állnak a dübörgő gépek előtt, hajuk csapzottan lóg arcukba. A műhelyben elhelyezett nagy villanyóra mutatója percenkint egyenletesen ugrik. Már csak öt ugrás, aztán négy óra lesz. Négykor leállnak a gépek, elhal a zaj, feléled a csend. — Mindjárt mehetünk — szól a marógép mellett dolgozó fiatal munkás a társának —, ma este lesz karácsony . . . Már akinek — válaszol a másik —, az uraknak igen, de nem nekünk. — De Sztupra Úr, minden keresztény embernek karácsony a karácsony 1 — szól a fiatal. — Nézze elvtárs, már többször mondtam magának, hogy ne urazzon. Én öntudatos munkás vagyok, ha szólít, elvtársnak szólítson. Aztán meg, ha épen tudni akarja, én nem vagyok se keresztény, se zsidó, én nem hagyom magam bolondítani. Tudja mit jelent nekem a maga karácsonya? 2 órával kevesebb órabért. Máskép hatig dolgoznánk. Ennek örüljek talán ? Még mondott valamit, de hangját elnyomta a munka befejezését jelentő sziréna búgása. Pár perccel később már a kijáí ratnál tolonganak. Az utca elnyeli a fáradt tömeget, felszívja őket a város életének lüktető keringése. — No, gyerünk — szól egy ember Sztuprához. — Hova? — kérdi ez. — Hát nem tudja? Máma este pártértekezlet van. — Ja? Hát gyerünk. És megindulnak. Lábuk alatt ropog j a fagyott hó. Egykedvűen mennek el a fényes kirakatok előtt, nem beszélnek, csak mennek, hangtalanul. A szél az arcukba vágja a havat. Lehajtják fejüket. Egy tipegő asszony jön velük szemben. Nagy kendője alól csak az orra látszik. Fenyőágat szorongat a kezében. — Karácsonyfa — mondja az egyik. — Fenyő... — mondja Sztupra. És mennek tovább. Az egyik sarkon megáll Sztupra társa. — Tudja, én mégsem megyek el, máma . . . máma haza megyek. Megütközve néz utána Sztupra. Szorosabban tűri fel a kabátja gallérját. Fázni kezdett. Máskor fel sem vette, most rossz volt egyedül lenni. Emberek közé kívánkozott, meleget | kívánt. Megállt egy korcsma előtt. Félóra volt. Bemenjen, ne menjen ? Eh, bemegy. De nem! Az ajtón egy. cédulát pillantott meg, nagy betűkkel leírt cédulát, hogy: „Karácsony este hatkor zárunk". — Hát még itt is? — mordul fel haragosan. — Hát most hova? Nem megy politizálni. Unalmas lenne. Valami változatosság kellene ebbe a szürke hétköznapba. Eh, mit, van még más is, amivel eltöltheti az estéjét, haza csak nem megy ? Szinte jókedvűen indult meg. Egyszerre csak azon kapja magát, hogy lépésre, ütemesen mondogatja : kará—csony . .. kará—csony . . . Különös .. . miért motoszkál ez az egy szó most a fejében ? Mi köze neki ehhez? Mit érdekli ez őt? Dacosan kapja fel fejét; ám a következő pillanatban már a szemébe világított egy kirakat égő tűzfelirata: Karácsony .. . Nem érti. Miért jött úgy lázba? Miért siet úgy, hiszen szinte beleizzad az erős menésbe. Vagy talán nem is fúj már olyan hidegen a szél? Kijebb ment, egészen a gyalogjáró szélére, hogy ne lássa az izzó tűzbetüket. Nézte a behavazott kocsiút lámpáinak villódzó sorát.
