Pápa és Vidéke, 31. évfolyam 1-52. sz. (1934)

1934-09-16 / 37. szám

POLITIKAI HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Főszerkesztő : GRÁTZER JÁNOS. Felelős szerkesztő : DR. NÉMETH ISTtfAN. E n d U f»A magyar legitimizmus jelenti a történelmi lyarorsz A restauráció kérdésének erkölcsi, szociális, gazdasági, bel- és külpolitikai megvilágítása. — A Nemzeti Legitimista Néppárt zászlóhontó nagygyűlése. Szerkesztőség: Horthy Miklós Fő-utca 21. Telefonszám: 199. Kiadóhivatal: Csákyutca 21. Telefonszám: 157. Laptulajdonos: a Pápai Belvárosi Katolikus Kör. A legitimista zászlóbontás utófiiangja. Szép volt, felemelő volt a magyar lélek őszinte megnyilatkozása Pápán is a jogfolytonosság eszméje, a legitimista gondolat mellett. A zsúfolt nagyterem, a tele udvar, a sűrű embertömegtől hemzsegő utca képe mutatta, hogy ez a gondolat a nép lelkében fakadt. Elég volt az egyszerű meghívás, nem volt kényszer, nem volt kivezénylés, az élharcosok is hiányoztak és a nép sietett ünnepelni a legitimista gondolat országos vezérét és hallani akarta a buzdító, szervezkedő parancsot. Helyes a néppárt elnevezés, igazán helyes; ha nem ennek hívnák, így kellene nevezni, mert itt tényleg az egyszerű, becsületes magyar nép ünnepelt és szervezkedett és bizony hiányoztak a stréber nyájterelők. Nem kellett ez alkalommal a kényes Pápán fenntartani az ülőhelyek első sorait vezérek, pártelnökök és az intelligencia részére, ők bizony, sajnos, minden csoport más okból, de hiányoztak itt. Az első sorokat is az egyszerű, becsületes kispolgár töltötte meg, mindenki ott foglalhatott helyet, ahol még talált. Ki mondhatná ezután, hogy nem a legdemokratikusabb mozgalom a magyar legitimizmus, melyben a népfenség elve a legideálisabban nyilvánulhat meg. Az országos elnök szava, a falusi plébános közvetlen kedves hangja a becsületes magyar polgárhoz, mellyel oly meggyőzően és hatásosan tudja megértetni, hogy a királykérdés mielőbbi legitim megoldása, a magyar jövő megteremtése és mindenekelőtt parancsoló nemzeti érdek. Na és a szegénységi bizonyítvány annak a pár éretlen és feltűnni vágyó ifjúnak, kik lehetséges, hogy napidíjért csinálták, ugyancsak kiállíttatott, akik közbeszólásaikkal akarták a szónokot zavarni. De itt hát nem sikerült a történelemhamisítás, a szónok a tanár helyett adta az ötöst és a vizsgálóbizottság, a tele terem és udvar hangos éljenzéssel hitelesítette. Milyen csendes és néma lett az a kis handabandázó társaság, mikor Griger Miklós öntudatlan Benes, Jeftics és Titulescu pártinak hívta őket, kiknek velük közös programm pontjuk van, csak ne a törvényes királyt a magyar trónra, inkább egy indiai maharadzsát 1 De mégis dereng a magyar jövő, felszabadulnak lassankint a lelkek a letargia bilincseitől is és ha ez a magyar lélek egyszer őszintén és becsületesen megnyilatkozhatik a választási urnák előtt is, a többség jogán követelni fogja akaratát, a trón alkotmányos betöltését és a Szentkorona régi fényének visszaállítását. Akár tetszik és konveniál ez egyeseknek, akár nem t Hivatalos és nemhivatalos tényezők éveken át addig hangoztatták, hogy a királykérdés nem aktuális, míg végre rájött a közvélemény, hogy ez csak porhintés a szembe azért, hogy ezt a kérdést elaltassák, ami majdnem sikerült is. Revíziós törekvéseink jelenlegi szomorú eredménye és visszaesése vezette rá az ország sorsáért aggódókat, hogy a revizió egyetlen helyes útja és eszköze az Ausztriával való szoros kapcsolat és az uralkodócsalád együttes visszavisszahozás. Ezt a célt tűzte üdvös progjammjának egyik főpontjául a Griger Miklós apát, országgyűlési képviselő vezetése aiatt álló Nemzeti Legitimista Néppárt, mely az elmúlt vasárnapon tartotta Pápán megalakulását, egyben zászlóbontását. A gyűlést már jóval megelőzőleg } ezrekre menő fekete tömegek lepték ! el a Levente Otthon környékét, bent I Mélyen Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves és Szeretett Magyar Testvéreim ! Van annak vagy három hónapja, hogy a miniszterelnök urat felkerestem egy szegény embernek az ügyében és érdekében. Akkoriban történetesen reverenda volt rajtam. — Megjegyzem, ritkán viselem, mert ha politikai küzdelemben valami kellemetlenség ér, legalább a reverendát mentsem meg attól. Reverendában voltam és a miniszterelnök ur azt mondotta: „Miklós, milyen jól áll neked a reverenda, miért nem szenteled ennek életedet, s miért nem hagyod abba a politizálást?" Mivel én egyénileg, magánéletemben igen jó viszonyban vagyok a miniszterelnök úrral, azt mondottam neki, hogy már én is láttalak téged katona zubbonyban is, neked is sokkal jobban áll az, s ma mégis politizálsz. Ha te lemondasz a politikáról, én is lemondok. Erre azt mondja a miniszterelnök úr: De nekem elveim és eszméim vannak, amikért harcolnom kell. Nekem is vannak eszméim, amelyekért harcolni fogok, feleltem. Ezén eszmék szolgálatában jöttünk a terem pedig zsúfolásig megtöltve. 11 órakor érkezett meg Griger Miklés és az ő vezetésével Somlyódy László, a párt igazgatója, Brankovits István központi kiküldött, Katona Jenő a Magyarság munkatársa, s velük jött Noszlopy Gáspár cs. és kir. kamarás, noszlopi földbirtokos. A vendégeket Marton Éviké üdvözölte kedves szavakkal, gyönyörű csokrot nyújtva át Griger apátnak. A gyűlés az iparos dalárda gyönyörű énekével kezdődött, majd Németh József apátplébános üdvözölte a megjelenteket és megnyitotta a gyűlést, azután pedig meleg, lelkéből jött szavakkal köszöntötte az eszmét, amiért a párt síkraszállt. Ezután a pártvezér, Griger Miklós emelkedett szólásra, kinek mindvégig a legnagyobb } tetszésnyilvánításokkal kisért hatalmas beszédét a maga egészében közöljük : ide, hogy ebben a nagy magyar városban, a város lakosságának társadalmi és felekezeti különbség nélkül mindazon rétegeit, amelyek a kormányrendszertől nincsenek elragadtatva, a kormány adó, agrár, pénzügyi, kisipari és tisztviselői politikájával nincsenek megelégedve, mindazokat mi egy vezéreszme, a legitimizmus vezéreszméje körül tömörítsük. Azon vezéreszme körül, mely csillagként ragyog a magyar égboltozaton, s amely csillag felé millió és millió magyar embernek vágya és reménysége fordul. Eljöttünk Pápára, hogy hajthatatlan és megingathatatlan száz és ezer százalékos ellenzéki alapon kibontsuk a törvényes királyság helyreállításának, a Nemzeti Néppárt szeplőtlen politikájának lobogóját. Mit jelent a mi legitimizmusunk, a mi törhetetlen ragaszkodásunk királyunk iránt ? Vájjon csak érzést, csak romantikát, csak szentimentalizmust? Hát mélyen tisztelt barátaim és testvéreim, ha tisztán csak ebből a szempontból mérlegeljük a mi kérésünket, akkor is tiszteletreilőíizetési ár: egész évre 8 P, félévre 4 P, egyedévre 2 P. Hirdetések milliméteres ijszabás szerint. Hasábmiliméier a hirdessek között 4 fill., a szöveg között 5 fill. ' méltó volna a mi álláspontunk. Hiszen olyan tragikus a királyi család sorsa, hogy minden politikailag elfogulatlan és emberséges érzésű magyar ember csak részvéttel fordul feléje. Ma gyár szíwwei. Ha csak magyar becsületből, magyar jellemből, magyar hűségből lennénk legitimisták, akkor is toronymagasságban állnánk azok felett, akik valamikor nyüzsögtek a trón körül és akik megpatkolt könyökkel tolongtak és furakodtak a trónhoz és örültek, ha a trón fényének csak egy sugara is rájuk esett s akiknek ez hatalmas vagyont, hivatalt, állást jelentett. De mióta a történelemnek ércszekere végigszáguldott a királyi családon, azóta sehol sincsenek, hogy hitvallást tegyenek a legitimizmus eszméje mellett. Hogyha a legnemesebb érzésből és hűségből lennénk legitimisták, akkor is különb legények volnánk, mint azok a napraforgó politikusok, azok a politikai lakájlelkek, akik mindig a hatalmon levő urakhoz tudnak dörgölőzni és mindig a meglévő hatalom előtt tudnak térdet és fejet hajtani. Akik olyanok mint a kaméleonok, akik szint változtatnak környezetük szerint, illetve aszerint, amint érdekük megkívánja. A kaméleonok. Érdekes megfigyelésben volt részem nemrégen. Egy kormánypárti képviselő, akinek nevét azért nem említem, mert nem szeretek személyeskedni, aki Magyarország egyik legnagyobb tehetsége a stréberségben, hivatalosan a választás előtt írást adott arról, hogy legitimista és fülébe súgta a kerület vezető embereinek, hogy „én legitimista vagyok". A parlamentben egyszer utánam szólalt fel és alaposan nekem jött. Most, mióta a legitimizmus napja felkelőben van, a múltkor, Budavárában utánam ugrott az autóbuszba és azt mondja nekem, persze megint csak fülembesúgva: Azt akarom csak veled közölni, mennyire örülök annak, hogy jól kezd állani a mi ügyünk. Miféle ügyünk? Hát a legitimizmus, te ezt Griger apát beszéde.