Pápa és Vidéke, 31. évfolyam 1-52. sz. (1934)

1934-09-16 / 37. szám

nem tudod ? Aki becsületes meggyő­ződésből velünk homlokegyenest el­lenkezőt vall és ennek az álláspont­nak az összes következményeit le­vonja, én az előtt tisztelettel fejet hajtok, de aki csak érdekből, akár hozzám csatlakozik, akár ellenünk foglal állást, azt utálom és megvetem. ifiért wagyunk mi legitimisták? Mindenek előtt azért, mert történelmi jog alapján állunk, szemben a for­radalmi joggal. Mi az 1918. évi for­radalmat nem vagyunk hajlandók el­fogadni jogforrásul és politikai er­kölcstelenségnek és jellemtelenségnek tartom a forradalmat üvöltve gyalázni, s emellett a forradalom gyümölcseihez görcsösen ragaszkodni. Mi a mai magyar jogrendet elismerjük, enge­delmeskedünk is neki, de közvetle­nül az ősi alkotmányos jogrend útját egyengetjük. Erre kötelez és felha­talmaz bennünket az 1920. I. t.-c. Hívei vagyunk a legitimizmusnak azért, mert hívei vagyunk a demok­ráciának és a népuralomnak és ellen­ségei vagyunk mindenféle diktatúrá­nak, legyen az fehér vagy vörös vagy barna, még pedig azért, mert mindenféle diktatúra kerékbetöri az emberek lelkét, megalázza méltósá­gát, rabszolgává teszi, s mert min­denféle diktatúrának egy ellenforra­dalom a tragikus következménye. A Szent Korona tana az egyetlen, amely eredeti és tartós esélyekkel biztosítja a demokráciát, mert törvényileg, er­kölcsileg és jogilag megalapozott királyságnak nem kell félnie a sza­badságtól, a demokráciától. A néptől csak a diktatúrák félnek, mert azok hijjával vannak a törvényes és alkot­mányos kellékeknek. Hitvallás az általános titkos választójog kérdéséről. Mi mindannyian hívei vagyunk a népuralomnak, s ezért olyan vá­lasztójogot követelünk, amely a nép­nek uralmát biztosítja. Nyíltan és egyenesen megmondom: én Griger Miklós, küzdök az általános, egyenlő, titkos választójogért, aki a néptől fél, annak rossz a lelkiismerete. Én tudom, hogy a nép megbízható, ezért nem félek az általános egyenlő titkos választójogtól. Azt követelem, hogy olyan választójogi törvényt csinálja­nak, amely visszatükrözíeti az ország politikai hangulatát, amely olyan mint egy földrajzi mappa, bemutatja a hegyeket és völgyeket, pontosan olyan, mint egy katonai térkép, hogy a par­lamentben minden társadalmi réteg képviselethez jusson. Nem az általá­nos, titkos választójog csinálja a for­radalmakat. Amikor a francia forra­dalom, a világ legvéresebb forradalma kitört, akkor nem volt általános, tit­kos választójog, nálunk sem volt 1918-ban és mégis forradalom lett. Egy becsületes választójog révén a parlamentbe kerülnek azok az embe­rek, akik a nép érdekeit képviselik, s akkor nem kell forradalomtól tar­tani. Most nemrégiben egy választó­jogi törvénytervezet jelent meg. Ke­gyetlen és embertelen azért, mert épp a legszegényebb embereket akarja kizárni a választásból. Herceg Ester­házynak nincs szüksége arra, hogy érdekeit valaki a parlamentben kép­viselje, hanem a népnek van erre szüksége. Én azt mondom, a választó­jog kérdésében lehetnek maradi fel­fogásúak is, de ezt különösen rossz néven veszem Echardt Tibortól. Köz­beszólás : Külügyminiszter akar lenni. Az omké$ király a szegények királya. De felveszem beszédem fonalát és azt mondom, hívei vagyunk a legi­timizmusnak, mert hívei vagyunk a szociális evolúciónak, a szociális gondolat szabadságának. A király a szegények királya lesz, nemcsak azért, mert királya egy, az élet nehéz­ségeitől megkínzott országnak, ha­nem azért is, mert saját gyermek­korán megtanulva a szűkös élet­viszonyokat, saját egyéni tapasztala­taival és nemes lelkületénél fogva reményt nyújt arra, hogyha szava lesz az ország közéletének irányítá­sában, akkor a dolgozó tömegek hóna alá fog nyúlni. Mikor néhány évvel ezelőtt nála jártam, azt mon­dotta nekem: . — Apát úr, én tudom, hogy ön a szegények embere, én pedig a szegények királya akarok lenni. Én, Griger Miklós, itt is meg­Legitimisták vagyunk azért is, mert a szabadkirályválasztásból nem kérünk. Hogyan is történne ilyen szabadkirályválasztás ? Mindenek­előtt jelöltet keresnének. Az egyik azt mondja, hozzunk egy angol her­ceget jó sok fontsterlinggel, a má­sik egy maharadzsát szeretne be­hozni az országba, annak reményé­ben, hogy bőven hoz pénzt magá­merem mondani, miként a parla­mentben, hogy bátran sikraszállok a dolgozó emberek érdekében és ép­pen ezért állok én a király mellé a szegény nép érdekében. Aki ismeri a történelmet, tudja azt, hogy a ma­gyar királyság eszménye és tradíciója nincs ellentétben a leggyökeresebb szociális gondolatokkal sem. A tör­ténelem napnál világosabban bizo­nyítja, hogy a múltban a királyi család, akinek egyébként sok bűne volt, a nép vezetőivel, a karokkal és rendekkel szemben nem egyszer kép­viselte a szociális eszméket. így Mária Terézia, aki a jobbágyság fel­szabadításának megindítója volt (Ur­bárium). Ezt minden történelmet tudó embernek el kell ismernie, ha ez nem volna így, egy lépést sem ten­nék a kibontakozó legitimizmus ér­dekében. A nemzeti öncélúiéi és a Habsburg eszme. val. Aztán az egyik párt a másik párt jelöltjéről leszedné a kereszt­vizet. A végén lenne királyunk, de felség nélkül, úgy mint most király­ság van, király nélkül. Mindenki, aki azt hiszi, hogy ez királyválasz­tás lenne, az téved. Ez egy klikk­király lenne, egy trianoni király, akinek a felségjogát én például nem ismerném el és minden eszközt meg­ragadnák, hogy az ő trónját alá­ássam. Ma a Habsburg eszme tel­jesen egybevág a nemzeti eszmével Ma a restauráció jelenti a nemzeti öncélúságot, s a magyar hatalmi eszmének a diadalát. Perdöntő tanú­ként hivatkozom nemzeti nagylétünk sírásóira: Benesre, Jefticsre és Titu­lescura és barátaikra, akik azt mond­ják, hogy a magyar legitimizmus jelenti a történelmi Magyarországot, ellene vannak és ellenségei a restau­rációnak, ellenségei a revíziónak, s ezért félnek tőle jobban^, mint az ördög a szenteltvíztől. Ők tudják, hogy a restaurációnak feltétlen követ­kezménye az volna, hogy úgy a Fel­vidéken, mint Erdélyben és másutt a bomlás folyamata megindul. Fegy­verrel nem szerezhetjük vissza régi határainkat, le vagyunk fegyverezve és gyengék vagyunk, Szent István koronája azonban reményt nyújt erre. Mi nemzeti politikusok vagyunk és nem habsburglakájok. Nem a ki­rályi családot akarjuk restaurálni, hanem a népet és az országot. A mi legitimizmusunk jelenti Kassát, Ko­lozsvárt, Aradot, s a dicső szentist­váni Magyarországot s éppen ezért azt merem mondani, hogy aki a ki­rálykérdésben, ebben a fontos köz­; jogi és alkotmányjogi kérdésben nem tart velünk, öntudatlanul is közös állásponton van Benessel és társai­val, egy gyékényen árul velük, akik 15 év alatt többet ártottak nekünk, mint a Habsburgok 4 évszázad alatt. A magyar Jövő és a legitimizmus. Legitimisták vagyunk azért, mert a királyság helyreállítása nyújtja a magyarság hatalmi állásának biztosí­tását a Dunavölgyében. A mohácsi vész óta nem akadt komoly állam­férfi, aki el tudott volna zárkózni e gondolat elől, még Kossuth Lajos sem, aki száműzetésében azt írta Magyarországról, hogy konfoederatió nélkül csak harmad vagy negyedrangú szerepet játszhatunk Európában. Hát hogyha Kossuth Lajos Nagymagyar­országról szólva, Nagymagyarország létét csak így vélte biztosítottnak, úgy nekünk is bele kell törődnünk abba, hogy országgal létesítsünk kapcsola­tot, amely nem elég hatalmas arra, hogy minket elnyomjon, de emellett mégis velünk együtt egy egységes gazdasági és politikai egységet képez­het. Ez nem lehet más, mint Ausztria. De ez a magyar-osztrák kombináció nemcsak megnövekedett politikai ha­talmat jelentene, hanem jelentené azt a zárt piacot is, ahol elhelyezhetnők úgyszólván összes mezőgazdasági ter­ményeink feleslegét Nem kellene vi­géckedni a magyar miniszterelnöknek, nem kellene Ankarától nem tudom én hova vonaton és repülőgépén el­járni, hogy néhány tonna búzát el­helyezzen. Ausztria a mi terményeink feleslegét tisztességes jó áron meg­venné, ledőlnének a vámfalak, vége volna abban a pillanatban a kartell­diktaturának és uralomnak, olcsóbbak lennének a mezőgazdasági cikkek, munkaalkalmak lehetőségéről volna szó, szóval jobb idő következnék be. Én elismerem, voltak állástalan mun­kanélküliek, szegények máskor is, de akkora inség mégsem volt, mint ma. Legitimisták vagyunk azért is, mert nem akarjuk, hogy a porosz csizma végigszáguldjon rajtunk. Nekünk Hitler nem kell s azok a politikusok sem kellenek, akik most Hitler védő­szárnyai alá menekülnek. Mi Német­országnak köszönhetjük, hogy részt vettünk a világháborúban, az ő érdeke volt, nem pedig Ausztriáé. Nem va­gyunk hajlandók Németország sze­keréhez kötni sorsunkat. Mi lenne, ha Németország hatalma a Fertőig terjedelme, akkor azt mondanák, finis Hungria, vége Magyarországnak. Ezért vagyunk mi legitimisták, ezért vagyunk mi ellenzékiek, s ezért nem vagyunk hajlandók egységespártiak lenni. Sajnos, vannak függő emberek, akik kénytelenek aláírni ilyen gyűjtő iveket. Ézekre mi nem haragszunk, j mert kenyeret mi nem tudunk adni, de semmiféle terror előtt nem haj­lunk meg. Kedves Barátaim! Befejezem fel­szólamlásomat azzal, éljen a Haza, éljen a nép, s éljen a Király! A gyűlés befejezése. A szűnni nem akaró taps után Somlyódy László pártigazgató fej­tegette világos, szinte kézzelfogható indokokkal alátámogatva, hogy az Ausztriával val6 szoros kapcsolatunk első eredménye az lenne, hogy maga Ausztria az összes fölös terménye­inket képes felvenni, s így biztos, közeli piaca lenne annak. Németh József apát-plébános zárószavai után a gyűlés a Himnusz eléneklésével ért véget. A gyűlést megelőzően tartott ér­tekezleten a pápai szellemi foglal­kozásúak, iparos, kereskedő és gaz­daközönség megbízottai kimondották a pártnak Pápán és vidékén leendő megalakítását. Elnökké Németh Jó­zsef apát plébánost választották, s melléje az ügyek vitelére egy 30 tagu intézőbizottságot, mely lelkes erővel képviseli, terjeszti a párt esz­méit s gyűjti táborába az eszme híveit, kiküszöbölve minden nemzet­rontó társadalmi és felekezeti kü­lönbséget. Jutalmazzák a soronkívül fizető gazdaadósokat a bankok terhére. A gazdatartozásokról szóló kor­mányrendelet értelmében az olyan gazdaadósok, akiknek védett birtoka 1000 katasztrális holdnál nem na­gyobb, pénzintézeti tartozásukra tel­jesített rendkívüli törlesztés esetén tőketörlesztési jutalmat, prémiumot kapnak. Ennek az összege minden tiz pengő törlesztés után két pengő, ha a védett birtokok a 10 katasztrá­lis holdat nem haladja meg vagy ha kataszteri tiszta jövedelme 100 koronánál nem nagyobb, úgyszintén ha a védett birtok házas beltelek. A tíz holdnál nagyobb, de száz holdat meg nem haladó birtok tőketörlesz­tési jutalma 1*50 P, 100 holdnál nagyobb birtok esetén pedig I P.

Next

/
Thumbnails
Contents