Pápa és Vidéke, 31. évfolyam 1-52. sz. (1934)

1934-09-09 / 36. szám

POLITIKUS HETILAP. - MEGJELENEK MINDEN OSÍRilSP. Szerkesztőség: Horthy Miklós Fő-utca 21. Telefonszám : 199. Kiadóhivatal: Csákyutca 21. Telefonszám: 157. Laptulajdonos: a Pápai Belvárosi Katolikus Kör. Főszerkesztő: GRÁTZER JÁNOS. Felelős szerkesztő: DR. NÉMETH ISTVÁN. Előfizetési ár: egész évre 8 P, félévre 4 P„ negyedévre 2 P. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Hasábmiiiméfer a hirdetések között 4 fill., a szöveg között 5 fill. A Nemzeti Legitimista 1934. évi szeptember hó 9-én, vasárnap dáleSöti 11 órakor a Levente-Otthon nagyterm&&an zászlóbontó nagygyűlést tart. Erre az alkalomra a délelőtti gyorsvonattal Pápára érkezik és beszédet mond GRIGER MIKLÓS országgyűlési képviselő, GRÓF SIGRAY ANTAL országgyűlési képviselő, NÉMETH JÓZSEF apát-plébános, SZONTAGH JENŐ felsőházi tag, PETHQ SÁNDOR, a „Magyarság" főmunkatársa, SOMLYÓDY LÁSZLÓ pártigazgató, SALY DEZSŐ, az „Új Nemzedék" főszerkesztője. LEGYÜNK OTT MINDNYÁJAN! Legye rcos Irta: GRIGER MIKLÓS DR. országgyűlési képviselő, a Nemzeti Legitimista Néppárt országos elnöke. Miért vagyok én legitimista? Az első ok az, hogy szívem mindig az elhagyottakhoz, a letíportakhoz húz, legyenek azok szegény, nyomorult munkások, a förtelmes és lelketlen kapitalizmus áldozatai, vagy legyen az egy tragikus sorsú királyi család, melyen a történelem ércszekere végiggázolt. A második az, hogy véleményem szerint a szent korona tana és koncepciója az egyetlen, mely valódi és tartós esélyekkel biztosítja a demokráciát. A harmadik ok az, hogy érvényt akarok szerezni a királyeszme és szociális gondolat szintézisének, amiben segítségemre van az a tény, hogy aki a magyarok királya, az a szegények királya nemcsak azért, mert királya egy megcsonkított országnak, a megélhetés lehetőségeitől megfosztott szegény nemzetnek, hanem azért is, mert saját gyermekkorán megismerve a szegény életmód kényszerűségeit, egyéni élményeinél és nemes lelkületénél fogva alapos és indokolt reményt nyújt arra, hogy mód és alkalom kínálkoznék számára befolyást gyakorolni a magyar közéletre: feltétlenül a társadalmi egyenlőtlenségek enyhítését, a dolgozó néprétegek felkarolását tűzné ki egyik főfeladatául. A negyedik ok, melynek folytán a pártelnöki tisztséget vállaltam : amaz érzésem, hogy — minden igénytelenségem dacára 1 polgári származásomnál, egyéniségemnél és a demokratikus gondolatot és szociális haladást szolgáló közéleti szereplésemnél fogva használni tudok a legitimus szent ügyének, mert hozzám ama gyanúnak árnyéka sem fér, hogy -a restaurációt a megrokkant feudalizmus talpraállításáért szolgálom. Ha csak magyar becsületből, magyar hűségből, magyar kegyeletből, magyar lojalitásból volnánk legitimisták, akkor is magasan állnánk azok felett, kik valamikor a trón megdönthetetlen oszlopainak tartották magukat vagy legalább azt a látszatot keltették, mintha azok volnának, kik nyüzsögtek, hemzsegtek a trón körül, mikor ez a buzgólkodás címet, érdemrendet, hivatalt, rangot, vagyont jelentett, kik szorgalmasan és kitartóan hízelegtek a dinasztiának, törtettek a császári és királyi kegy után, de mióta a dinasztiát a balsors leteperte, amióta a törvényes királytól mit sem várhatunk: sehol sincsenek, ahol legitimista manifesztáció történik, a király-problémát még csak elméleti vitatás formájában sem tartják aktuálisnak, egoista egykedvűséggel nézik a száműzött király sorsát és csak azért kémlelik a politikai időjárást, hogy kedvező szelek irányába feszíthessék ki vitorláikat. Lényegileg azonban azért vagyunk legitimisták, mert a történelmi jog alapján állunk, szemben a forradalmi joggal; mert az 1918. évi forradalmat jogforrásul el nem ismerjük, mert kétnyelvűségnek, jellemtelenségnek és következetlenségnek tartjuk a forradalom gyümölcseihez való görcsös ragaszkodást, mert meggyőződésünk szerint a pragmatica sanctiónak a trónöröklésre vonatkozó intézkedései ma is teljes jogerőben fennállnak és minden más úgynevezett megoldás nem volna egyéb forradalmi kísérletnél, mert — mint Deák Ferenc mondotta — a jogfolytonosság tagadása a jognak folytonos tagadása, mert kétségbevonhatatlan törvényesség, a tradíció nagy ereje nélkül királyság modern nemzetben nem tudja megszerezni a nélkülözhetetlen szükséges nimbuszt és kivételes általános tekintélyt. Legitimisták vagyunk, mert ellenségeink, nemzeti nagyságuk sir' ásói, legitimizmus ellenségei. A józan | ész szavára hallgatunk, amikor azt tartjuk, hogy ami nekik rossz, az nekünk jó kell hogy legyen, hogy az csak magyar érdek, magyar politika, a legmagyarabb politika lehet. Ezért vagyunk mi a jogfolytonosság hivei s ezért hisszük, hogy lelke mélyén minden magyar ember legitimista ; persze Petur-bánok mindig voltak, vannak és lesznek közöttünk, | de reméljük, hogy a döntés pillanatában Petur-bán megrendülve teszi le lázadó kardját Bánk-bán lábaihoz. A magyar legitimizmus nem Habsburg-kérdés, nem Habsburg-probléma. Tény, hogy a törvényes királyság örököse a Habsburg-háznak ivadéka, de ez csak esetleges körülmény, és sem pro, sem kontra nem döntő; ami döntő, ami lényeges: az a magyar ősi alkotmány halhatatlanságát jelentő jogfolytonosság. Nekünk nem azért kell Ottó, mert Habsburg, hanem azért, mert törvé- \ nyes örököse az utolsó apostoli királynak ; nekünk azért kell Ottó, mert ragaszkodunk legfőbb nemzetfenntartó erőnkhöz, a magyar alkotmányhoz, a magyar nemzeti élet integritásához, erkölcsi épségünkhöz, mely a nemzeti erőnek egyetlen gyökere és forrása volt a múltban és annak kell lennie a jövőben is. Egyébként: ma már a nemzeti függetlenséget nem a Habsburgok fenyegetik ; ma már történelmi anakronizmus a magyar függetlenség veszélyeit ott keresni, ahol azok a korábbi századokban voltak, de ma már nincsenek ; ma már a beolvasztástól való félelem: rémlátás, nem pedif reálpolitika; sőt, — ma már a Habsburg-eszme, bármennyire is szemben állott a magyar nemzet tudatmezejével, árnyalatilag egybevág a magyar eszmével. Hol az a hatalmas Habsburg-birodalom, amelybe minket beolvaszthatnának ? Nincs és többé sohasem lesz meg. Hol van az az osztrák hatalom, amely ellen konok, dicsőséges küzdelmeket vívtunk ? Államroncs, akár mi magunk. És hol a király, akivel szembenállunk ? Törvényes királyunk nem idegen ; a magyar nyelvet nem így, vagy amúgy, valahogyan, hanem tökéletesen bírja és lelkében egy történelmi processzus eredményeként, drága és szent atyai hagyományként őrzi és ápolja a magyar nemzetnek, az ő nemzetének érzelmi világát és történelmi aspirációit. Ma az ő ellenségei : a mi ellenségeink és a mi ellenségeink: az ő ellenségei. Ma király és nemzet együtt járják a trianoni Golgotha útját és ha lesz feltámadás, csak együtt támadhatnak fe/ A legitimizmus az egyetlen lehetséges eredményes, korszerű nemzeti politikát jelenti. Ebben megerősíteni a hívőket és erről meggyőzni a kételkedőket — ezért jöttünk Pápára. Legyen Pápa a legitimista gondo latnak bevehetetlen fellegvára!