Pápa és Vidéke, 31. évfolyam 1-52. sz. (1934)

1934-07-29 / 30. szám

Anna-búcsú. A város egészen hétköznapi, de az áhítatos katolikus szívekben az ünnep felemelő csendje és magasztos imája zeng zsolozsmát Szent Anna napján. A kis Anna-templom ünnepi mezbe öltözik és ölelelő karokkal hívja magához az imádságos lelkeket vigasz keresésre. Az év ezen megmegújuló napján opró zarándoklatok keresik fel a kis templom misztikus homályát s a környező faluk népe, különös vendégek sokasága lepi el a templomot szegélyező kis parkot. Szólás Zoltán nagykanizsai kórházi lelkész celebrálta az ünnepi misét, Németh Pál újmisés, ugodi káplán pedig szentbeszédet mondott. Míg a komoly életharcot vívó emberek a temolorn enyhetadó csendjébe vonulnak, addig a gyerekhad zsibongva kering a bábos-sátrak körül s keresi a siflihuszárt és a siflibabát. Bábos-sátor, a régelmult idők eme késői mesélője, boldogabb búcsúk emlékét őrzi, mesél a régi magyar fiatalság gondtalanságáról. Régről mesél, mikor még megengedhette magának Pápa város polgára, hogy munkaszünettel ünnepelje meg Szent Anna napját. Tova szállt a magyar élet napsugaras nyara, lassan oson a ködös ősz felé. Ki tudja, a jövőben talán már ennyire sem örülhet ennek a kis ünnepnek ? Rendkívüli közgyűlést tartott a vármegye. Veszprém vármegye kisgyűlése, majd pedig utána a törvényhatósági bizottság július 24-én Veszprémben rendkívüli közgyűlést tartott. A közgyűlés elsősorban visszautasította Barthou francia külügyminiszternek Bukarestben tett történelemhamisító kijelentéseit, majd letárgyalta a vármegyei háztartási alap ezévi pótköltségelőirányzatát, újra megállapította a vármegyei gyámpénztári kölcsönök kamatlábát, foglalkozott az ószeresek iparengedélyének ügyével és több kisebb jelentőségű ügyben hozott határozatot. Dollfuss kancellár halott. Hősi halála mindenütt részvétet és megdöbbenést keltett. — Ausztria továbbra is állja a harcot. lieloít nyaralni megy, régi bőröndjét, retfküijét újjáalakítja a Győri Bőrdisz műkészítő Szaküzlet Pápa, Korvinutca 3. — Bőröndök, retikülök és pénztárcák nagy választékban! Rendkívül olcsó árak! Szerdán este már jelentette a rádió, hogy merénylők támadták meg és végeztek Dollfuss-szal, Ausztria kancellárjával. Csütörtök reggel a sajtó mindenről jelentést tett. A hiányosan őrzött kancellári palotába Heimwehr és rendőr egyenruhába bújtatott nemzeti szocialista különítmény hatolt be minden ellenállás nélkül. A minisztertanácsot ülő minisztereket elfogták, a kancellárt orvul súlyosan megsebesítették, orvost nem engedtek a közelébe, papja se m juthatott a haldoklóhoz. A merénylő különítményért a német követ lépett közbe és biztosította számukra a Német Birodalom vendégszeretetét. Ausztriában tehát újra vér folyt és az a vér a testvérnek vére volt. Úgy történt, hogy Kain megölte Ábelt. A németség vélt reprezentánsai a mindenható német faj nevében lázadással és gyilkossággal végeztek azzal, aki eleven kifejezője volt a német fajnak a történelmi Ausztria gondolatával. A Dollfussnak irányított golyónak a faj nevében adtak jogot. Ők, a faj parvenü hősei úgy gondolták, hogy a fajnak tesznek szolgálatot, de hősi mivoltukat két mozzanat semmisíti meg: a brutális gyűlölet a szívben és a 100 siílinges bankjegy a zsebben, A gyűlölet és a bankó azonban visszaszáll a küldőkre, a megbízókra, hiába öltenek gyászt és hullatnak könnyeket a „Nagy Halott- kihűlt teteménél. Az osztrák kancellária nagy csatának volt a színhelye. Törpe bérencek harcoltak a „nagy" kancellárral, erkölcsi beszámithatatlanok szálltak szembe az erkölcsi rend képviselőjével, politikai brávók politikai kalandorok szolgálatában kísérletet tettek az új népi politika meggyilkolására, sötét hatalmak támadtak rá a világosság királyi útjára. De Ausztria áll és állni fog, mert egy nagyszerű ember vértanú élete és halála kezeskedik róla. És bár mennyire kikapcsolták is a modern politika zsonglőrjei az isteni gondviselést és erkölcsi eszményeket az államok vezetéséből, mégis eleven erőként él bent a történésekben, hogy megengesztelődjék a kiontott vér hullásán és egy sokat szenvedett népet a jövő boldogulásra vigyen. Andocsra zarándokolnak a pápaiak. Különvonaton és hajón járják meg az utat. A pápai ferences Harmadik Rend vezetősége nagyon kedves zarándoklat tervével foglalkozik. Őseink hagyományos Mária-tiszteletének folytatásaként nagyszabású zarándoklatot rendez a gyönyörű fekvésű, közel ezer esztendős búcsújáró helyre, a somogymegyei Andocsra. A zarándokok lelki szükségleteinek kieiégítéséről és a résztvevők kalauzolásáról ferences atyák gondoskodnak. A tervek szerint az utat külön motorosvonaton, a Balatonon keresztül pedig hajón járják, úgyhogy a résztvevők hazánknak ezt a gyönyört vidékét zavartalanul élvezhetik. A résztvevők sorában azokat a híveket is szívesen látják, akik még nem tagjai a Harmadik Rendnek. Részvételi díj 10 P. A zarándoklat szeptember 1-én reggel indul Veszprém—Siófok—Andocs útiránnyal és szeptember 2-án este tér vissza. Jejentkezni lehet augusztus 25-én estig a ferencesek sekrestyéjében. 9 miniszter az egységes tanhQoyve&ért. 1937-ig nem lesz változás. A m. kir. kultuszminiszter körrendeletben szólította fel az összes iskolák igazgatóit, tanítóit, hogy ezután csak azokat a tankönyveket szabad az iskolákban használni, amelyek a hivatalos tankönyvjegyzékekben szerepelnek. Viszont ezek a könyvek legalább 1937-ig forgalomban maradnak, így azután a szülők és iskolafenntartók nem lesznek minden évben kénytelenek új tankönyveket vásárolni. Hadinaplóm.* Dr. Tóth Ferenc* 1915. június 11. Az első lövészárokban ébredtünk föl. Az éjtszakánk elég nyugodt volt. Erősen megfogyatkozott századomat bőségesen elláttam rizsáslevessel, 78 adag kenyérrel. A zegzugos futóárokban körüljártam, éjjeli szolgálatot is teljesítve, hogy fele a századnak valóban „posztoP-e, ébren van-e s a lőrésen tartva fegyverét, figyel-e ? Ellenőrzés után későn dőltem le dekkungomba kis pihenőre. Mégis korán ébredek. Megint számbaveszem századomat. Nádasvízben megüdítjük kissé arcunkat. Szétosztjuk a dohányt, cibakot, szalonnát és „Rüstung auf"-ot parancsolok a zászlóaljtól nyert utasítás szerint. „Vorwartz!" * Az illusztris szerző gyöngybetűkkel megírta útját a háborúban. A földrajzi író itt sem hagyja el és a geográfus tudós szemével elemzi a leghevesebb harcok idején is a tájat és olvasgatja könyveit. Kilépnek a szakaszok a fedezékből. Vezetnek a „Schwarmführerek !" — Vorwartz! az erősebb tűznél, mely bennünket fogad: „Nieder!" Majd újra: „Auf és Vorwartz!" Süvít az éles köröttünk; pattog, durrog a mi fegyverünk is. Folyton előre! Lelehasalunk és kúszunk. A délelőtti fényes, tüzes napsütésben előre! Pattog, ropog, fütyül a golyó innen is oda, onnan is ide. Porban fetrengve csúszunk előre, zöldeseket, mezőket, szántóföldet, mindent legázolva. Izgalmas előre-haladásban csupa porosak, piszkosak leszünk. Velünk volt az ezred gyermeke is, a kis Pista (talán 15 éves), s ez a fiú épen századomnál tartózkodott. Folyton vonalunk előtt mozogva haladt és sütögette puskáját. Csak intem, intem, hogy ne annyira a sor előtt járjon. Pista nem fogad szót. Egyszer csak följajdul! Combját taj lálta egy golyó. Hátrahagyjuk, a kötözőhelyre viszik szegényt. Fütyül tovább a golyó, közben egy-egy kis „halt" s deckungot próbálunk rögtönözni. A kis „spaten" működik. Ez most a legértékesebb jószágunk, j Közben, ni! a csapkodó gránát- és srapnel tűz közepette, a kis golyó füttye megszűnik, kendővel, sapkával integetve jön velünk szemben vagy 20 orosz. Mi csak ássuk tovább a fedezéket. Folytonosan hangzik az ásó bakák ajkáról az ezergirbe-görbeségű „Schwarm"-ban: „Avizáid tovább : Megvan-e az összeköttetés a jobb szárnnyal?" — „Avizáld, minden ember figyeljen előre!" — Megvan-e az összeköttetés balra?" — „Dekkungokat mélyíteni!" — Dörög a rém, pattog, fütyül, ropog. Aranymosolygón süt le ránk a déli nap, majd izzasztóbb lesz sugárzó melege. Fölöttünk a kedves fehér cirouszokkal tarkázott kék égbolt; csicseregnek a pacsirták, s mi túrjuk tovább a rögöt, emeljünk fejünk fölött a fedezéket, mert a muszka üdvözletek sűrűn jönnek ám! (Bilcze előtt.) Elhagyjuk a falut később s délután még mindig támadásban vagyunk. A kép ugyanaz, mint délelőtt volt Ragyogó napsugárban, daloló madárkák a fejünk fölött: azonban nemcsak hogy éles füttyük zavarják az embert, de vonalunk e szakaszát belőtték gránáttal is, srapnellal is. Ennek már fele sem tréfa. Rettenetes egy-egy gránátnak hatása. Demoralizál, megfélemlít teljesen. Nagy körzetben szédít, süketít, fojt ölő mérge, sötét fekete füstje, pusztít légnyomása. Nekem elsősorban is a kisebbik, pont a schrapnell jutott osztályrészemül. Javában szemlélgetem, hogy mily különösen szép képet ad a kék égbolton a fehér és bordópiros füstikreknek a megjelenése, egy távolabbi schrapnell robbant ott is, s egyszer csak az a bolondos zdirmegő, zdörmögő nyavalya a jobb kezem fejének ment s homlokomra csapódott egy szilánkja. Többet nem tudtam magamról. Kötözőhelyen ébredtem csak föl s még az utolsó gondolatomat folytattam: „Hol van a spatenom ?* Azt is vértől elborítottan hozták velem.