Pápa és Vidéke, 31. évfolyam 1-52. sz. (1934)

1934-07-29 / 30. szám

Vasárnapi levél. Pongyola és toilette. Sajnálom a női lelket, mert kettős életén őrli meg drága kincseit. Va­lami szomorúan ferde felfogás ha­tása alatt úgy érzi, hogy másnak kell lennie otthon és másnak idegenek előtt. Odahaza jó akárhogy is, de idegenek előtt olyannak kell mutat­nia magát, amit a szokás vagy jó­izlés parancsol. Azt lehetne ugyan gondolni, hogy ez semmi más, mint egyszerű ruhaváltás. Az a ruhavál­tás azonban a legtöbbször gondot okoz és kint szerez. Amint nem igaz az, hogy otthon jó akárhogy, épen úgy önámítás az, hogy az idegen szem elé nem lehet úgy közönségesen odaállítani. Asz­szony, leány — legyen akármilyen állású és társadalmi helyzetű, mond­juk nagyságos asszony, úri kisasz­szony, munkásnő vagy cseléd — soha, de soha nem lehet közönsé­ges. A lompos pongyola a legna­gyobb igazságtalanság épen a mie­inkkel szemben. Hát épen a mieink­nek minden jó ? Mennyi, de mennyi családi boldogtalanságnak oka ön­tudatlanul is a pongyola élete. A pongyola mindig ordináréságot je­lent. Ha valahol kedvesnek és jósá­gosnak, udvariasnak és finomnak kell lennie a nőnek, egész biztos odahaza keli ilyennek lennie. A pongyola nem csak egy ruha­darab ám, hanem lelkiséget jelent. Olyan lelkiség, amelyből ki van ta­gadva minden, ami értékes a női lélekben. A pongyola hölgye azután az idegen részére kiönti lelke javát. Figyelmes, udvarias, szeretetreméltó, finom és kedves. Öltözete csupa csín és báj — az idegen számára. A toi­lettel más arcot ölt fel, más lelket visz magával. Szinte kinálja magát. Önkéntelenül is felmerül a kérdés, kinek is akar tetszeni őnagysága? A toiletteben annyi kinálkozás és ösztönébresztés van, hogy majdnem az utcalány világa támad fel az em­ber előtt. Ne csodálkozzunk kiáb­rándult hitvestárson és tiszteletlen gyermeken, akinek csak pongyolás mivol unkát adjuk otthon minden rendezetlenségével és utcára visszük azt, ami kedves és szép lényünkben. Ki kell találni az otthon, a család toilettjét és pazarul szórni a lélek megmaradt drágaságait arra a sze­gény filiszter férjre meg édesapára és azokra a neveletlen, rossz gyer­mekekre. —ác. Linczendernél tartós gépondolálás, hajfestés Pápa, Deák Ferenc-utca 1. sz. A Nemzeti Néppárt nem tarthat Pápán gyűlést. A rendőrség félti a város nyugalmát. — Hz engedély ügye a belügyminiszter előtt van. Az egyik legszimpatikusabb párt, melyet Qriger Miklós plébános, kép­viselő szervezett meg a királyért és a kisemberekért, a Nemzeti Néppárt szándékozott Pápán most vasárnap gyűlést tartani. A gyűlésnek tisztán bemutatkozó jelleget szántak és cél­juk az volt, hogy a királykérdést bel­és külpolitikai szempontból megvilá­gítsák, Szépen haladt a gyűlés elő­készítése, mikor a rendőrség nem engedélyezte a gyűlés megtartását. A betiltás indokolása szerint az ala­kuló gyűlés zavartalan lefolyása nincs biztosítva, különösen Pápán, ahol a lakosságot különféle politikai pártok több táborra osztják. A rendezőség, mint értesülünk, megfelebbezte a betiltó határozatot a belügyminiszterhez. Az ő döntésétől függ, hogy vasárnap megtartható lesz e a Nemzeti Néppárt alakuló gyűlése. Nem látjuk tisztán, hogy miért kel­lett egy szervezett jobboldali par­lamenti párt gyűlését betiltani. Erre nézve az indokolás nem ad tiszta képet. A Nemzeti Néppárt egy nyilt, becsületes politikai szervezkedés, melynek eddigi működése nem in­doko ja a betiltó rendelkezés, Szabályozzák a vásári helypénzeket, Régi súlyos sérelme volt a gazda­közönségnek, hogy egyes városok a heti vagy országos vásárok alkal­mával túlmagas helypénzeket köve­telnek. A kereskedelemügyi miniszter azért most az egész országra szóló rendeletet bocsát ki, amellyel olykép mérsékeli a helypénzeket, hogy azok ne jelentsenek a városok számára külön jövödelmet, hanem csak a vá­sártartással járó költségeket fedez zék. 9z Oregtemplom tornyában. hosszú és egy kicsit veszélyes a fel­jebbjutás azoknak, akik nem szokták meg. De a veszély és látványosság után vágyó ember ebben csak örö­mét leli. A tikkasztó hőségben por­lepetten és izzadva végre célhoz érünk. Körültekinthetünk gátlás nélkül. Na­gyot, mélyet, szabadot lélegzünk a ma­gasban enyhetadó, kellemesen lan­gyos, szellős levegőből. Csodás kép tárul a szemlélő elé. Távol a Bakony ködbeburkolt vonalai, majd a pannonhalmi monostor bé­kés falait sejteti velünk a messzelátó lencséje. A Somló borpincéi egész tisztán kivehetők. De nem bírja so­káig az ember a messzeségben való vándorlást, a messzeségek után való vágy elhal, közelebb kívánkozik szű­kebb hazájához, hisz még azt sem ismeri madártávlatból. A learatott búzatáblák, a sárguló vetemények márt azt láttatják, hogy a nyár ősz felé suhan érett mezőknek sarujában és életadó termények rózsáját tartja karjai között. A város több kicsi épületét nézve szédülés fog el, az utcán járók úgy látszanak, mint a mindennapi élelem után mászó hangyák. Egyszerre el­veszti varázsát a magasból való szemlélés, már nem kellemes, midőn azt juttatja az ember eszébe, hogy csak hangya, vándor, aki nem tudja mikor és nogyan ér a célhoz. Vessünk egy pillantást az építke­zésre is. S hogy ne úgy lássunk mint laikus, azért a munkálatot ve­zető fiatal mérnökhöz fordulunk kér­déseinkkel. Szakszerű magyarázata megérteti velünk az építkezés titkait. A hatalmas méretű kereszt kissé el­ferdült, amit a földről megállapítani nem lehet — kijavítása lehetetlen a talpazat vetemedettsége miatt. Le­jebb szállva az óra szerkezetének zsenialitását csodálhatjuk meg. A harangházba érve az Öregtemplom nem fizető lakói a galambok szárnycsattogva röppennek ki fész­keikből és sietnek titokzatos légi ki­rándulásaikra. Szemünket a pápai Westminster Big-Benje fogja meg. A sok örömet és bút hirdető nyelv most néma s nyugodtan tűri, hogy a pajzán alkonyi szellő játsszék rajta és cirógassa érctestét. Most tudom csodálni ezt az alkotmányt, mert ta­lán jobban értem hivatását, mint valaha. — Hej ezelőtt húsz évvel, barangozás, fogócska, hol van az már. De nincs idő az elmerülésre, itt nem lehet ábrándozni, itt dolgoznak. Felszólításra indulunk lefelé fantasz­tikusan kanyargó csigalépcsőn. Öt perc múlva szédülve, tántorogva is­mét a földön vagyunk. Körülöttünk zúg, zakatol az élet, mi is belekerü­lünk a forgatagába — s néha felfelé nézünk. k. f Sok évvel ezelőtt talán nagy prob­léma lehetett egy templom restaurá­lása. Sok év előtt talán a fantázia képzelte technikai dolgok kivihetet­lenebbek voltak. Ma nem probléma már egy méreteiben ilyen nagy épit­ményt behálózni állványokkal, hogy j kényelmesen munkálkodjék az ember. Mintha egy óriás pók szőtte volna körül hálójával, úgy fest a pápai Öregtemplom. Nem tudjuk leküzdeni kíváncsiságunk, hogy meg ne ra­gadjuk az alkalmat és körül ne te­kintsünk a városnak erről a legma­gasabb kilátójáról. Fokról-fokra, állásról-állásra elég Hindenféle alkalmi és hivatalos nyomtatvány, levelezőlap, levélpapír üzleti nyomtatványok. Iskolai-, Üzleti-, könyv­tári- és imakönyvek kötését és mindannemü könyvkötőmunkát vállal. Képkeretezés az egész egyszerűtől a legdísze­sebb kivitelig készUI. Olcsó és izléses munka. KER. NEMZETI NYOMDAVALimilT Rt PAPA, CSAKY-UTCA 21. SZAM. TELEFONSZÁM: 157. Elsőosztályú gyümölcsfaolt* ányok darabja 55 fi fiát** Földieper g»alánt&k száza 3 pengő, ezre 20 pengő, Diófa, mogyorófa, mandulafa, bokor- és magsssrózsák stb. már most előjegyezhetők legolcsóbban Szeged, Bokor-utca 13. szám alatt Rendelések gyűjtésére minden köiségben adok megbízást! Vetró Ferencnél

Next

/
Thumbnails
Contents