Pápa és Vidéke, 30. évfolyam 1-53. sz. (1933)

1933-07-23 / 30. szám

- Nemzeti Múzeum Könyvtára J

m"

körút. Budapest Szerkesztőség és kiadóhivatal : Főutca 12. Telefon: 151. Laptulajdonos a pápai belvárosi Kath. Kör. POLITIKAI HETILAP. Felelős szerkesztő : Németh István dr. Előfizetési ár: negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 16 fillér. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Pápa, 1933. julius 23., vasárnap. X XXX. évfolyam, 30. szám. kissé közelebbről megvilágítani abból az alkalomból, hogy a két kormányelnök legutóbb oly szívélyes találkozás keretében hangsúlyozta egymásrautaltságunknak ezt a kategorikus imperativus-át. Mert még az is, kit a napi politikának szövevényes hálójában az egyre változó, egyre hullámzó viszonyok esetleg és ideiglenesen más térre sodortak is, kénytelen beismerni, hogy ez a lépés — kivált azután a berlini repülés után — szükséges is, hasznos és dicséretes is volt. A jelen alkalommal csak azt a szempontot akarom tárgyalni, mely legkevésbbé aktuális és úgy engedje Isbn, lehetőleg ne is legyen aktuális sohasem : a katonai, a stratégiai szempontot. Talán fölösleges is volna erről egyáltalán beszélnünk, mert a jövő háborúja nem is vitézségnek, de nem is a hadvezéri tehetségnek, még kevésbé a nyers erőnek, hanem a technikának háborúja lesz. Maga Napc-. leon is bevonulhat a mult hősei közé a múzeumba, Hunyady Jánost legyőzi — Uram bocsáss! — a cseh Skoda-gyár portása is. Technikai készségünk pedig nekünk sajnos, nincsen. Bennünket nem véd sem természetes határ, sem tank-sereg, sem röpülőraj gyilkos gázbombákkal, melyek pár pillanat alatt megölnék a rettenhetetlen Fabritius római consult is, aki pedig nem ijedt meg a győztes Pyrrhus király elefántjától sem, pedig akkor látta az elsőt életében. Hogy tehát mégse legyünk teljesen védtelenek, keresnünk kell egy fegyvertársat, már csak azért is, hogy háború esetén lehetőleg hosszúra nyúljon a frontunk és így a támadó kénytelen legyen megosztani erejét. De meg abban a boszorkánykatlanban, amelybe Trianon beieszorírított bennünket, egy szövetségnek megvan az az erkölcsi hatóereje is, hogy bizonyos respektust kelt jóbarátban, ellenségben egyaránt. Lám, trianoni szomszédaink egyebet sem tesznek, mint örökké csak szövetséget, fegyverbarátságot kötnek. Érdekkörükbe bevonták már Lengyelországot is, sőt Románia már Oroszországgal is megkötötte a meg nem támadási szerződést. Miért ? Mert minden technikai fölkészültségük, számbeli túlsúlyuk és földrajzi előnyük ellenére is jól érzik, hogy Magyarországgal egyenként nem bírnának el, mert e nemzet végső, halálos elszántságát a Skoda-gyár pusztító technikája sem tudná térdre kényszeríteni. Ismétlem, nem gondolok a háborúra, mint belátható időn belül lehetőségre ; de ki mondhatná, hogy teljesen ki van zárva ? Ha pedig nincsen kizárva, akkor annak a két nemzetnek, mely a török idők százados folyamán egymást védte, egymást támogatta, most is egymás mellett volna a helye. Ez az első osztrák-magyar Anschluss, és hálásak vagyunk a két kormányelnöknek minden lépésért, mely ehhez közelebb juttat benünket. w. Katona Papp János. Végveszélyben a pápai Mit mond az elnök és az ügyész 1 — Üres csizmadia sátrak. — Pápán nem akar senki házat építeni. — A kontárkérdés. A mi osztrák Anschluss-unk. i. Vannak politikai kifejezések és Jeligék, melyek, legalább is a maguk idejében, bejárják az egész világot, ismeretessé válnak minden művelt ujságolvasó ember előtt és röviden, velősen egész programokat, hosszú, nehéz politikai vagy diplomáciai küzdelmeket fejeznek ki. Ilyen közkeletű és közismert kifejezés az Anschluss is, Ausztriának államjogi csatlakozása Németországhoz. Nem térünk ki most ennek a széleskörű kérdésnek fejtegetésére, nem taglaljuk annak magyar vonatkozásait sem, csak annyit jegyzünk meg, hogy éppen mivel a mai német hatalom olyan igen megmozgat mindent az Anschluss érdekében, előre megmondhatja bárki is, hogy ez a mozgalom nem Ausztriának, hanem Németországnak, mégpedig a mostani forradalmi Németországnak a malmára hajtja a vizet. És abból, ha mi az így megterebélyesedett germán tölgyfának közvetlen árnyékába kerülnénk, számunkra csak egy sors maradna: a taplóé, mely a fa tövében tengődik. Régente, a béke jó világában, a szláv óriásnak ölelése jelentett számunkra halálos veszedelmet, melyet a néhai osztrák-magyar monarchia vezető körei nemcsak éreztek, de igen helyesen mindig aktuálisnak is éreztek, tehát keresték is a módot és eszközöket a védekezésre. Andrássy nagy műve, a hármasszövetség is ezt a célt szolgálta és nem a szövetség elgondolásán, sem szerzőin és becsületes fönntartóin, hanem egészen más okokon és tényezőkön múlt annak fölbomlása és vele együtt minden bajnak ránk szakadása, mely e szövetség vesztének nyomában járt. Az, hogy a bajt ez egyszer nem az orosz kolosszus, hanem annak fürge, élelmes és lelkiismeretlen csatlósai hozták ránk, igazán keveset változtat azon a történelmi igazságon, hogy Ausztria és Magyarország egymásra •vannak utalva, egymás nélkül csak tengődés az életünk. Ezt az igazságot szeretném egy ............ "'i ^i

viiyyri

^i

tmnyitl'j

mm

miammm'ln'ln'lriij Amikor kezembe veszem a tollat, hogy az iparosokról írjak, önkénytelenül a munkanélküliek jutnak az eszembe, azok a céltalan tekintetű magyarok, akiknek a legbizonytalanabb a holnapjuk, akiknek talán legjobban fáj a magyar seb. Hiába veszem sorba az ipar különféle szakmáit, csoportjait, nem találok olyant, ahol ne lenne baj, ahol az élet zavartalan lenne. Mégis elhatároztam, hogy a pápai iparosok helyzetéről, panaszairól irok, vagy talán éppen azért határoztam el, mert az iparosságnál legfájdalmasabbak a sebek. Mit mond, az Ipartestület elnöke? Először az Ipartestület fiatal, agilis elnökét kerestem fel, Hajnóczky Ferencet, aki már féléve áll a testület élén és biztos kézzel vezeti azt a hajót, melyet az ár majdnem felborított. Kis ideig gondolkozott, mikor kérdéseimet a mellének szegeztem, azután beszélni kezdett. — A pápai iparosság is, úgy mint országszerte mindenhol, nehéz helyzetben van, s anyagilag szinte a legvégső határon jár. Az általános gazdasági krízis először közülök szedte áldozatait^ és a gazdasági lerongyolódás nem kímélte egyik szakmát sem. Különösen, szinte katasztrófálisan súlyos a baj az építőiparosoknál és a csizmadiáknál. Az ipartestület mindent elkövetett az iparosság érdekeinek védelmében, s hála Isten, a város polgármestere, Hamuth János, igen meleg érdeklődéssel karolja fel az iparosok kívánságait, s ami hatalmában van, mindent megtesz érdekükben. Titkos terve (nehezen árulta el) egy új Iparos székház építése, ahol a szétforgácsolt iparosság meleg otthont találna és kulturális igényeit is kielégíthetné. A szervezési munkálatok még az ősz folyamán megindulnak, s remélve, hogy a helyzetjavul, a kivitel nem ütközik áthidalhatatlan nehézségekbe. Az iparosság rossz helyzetének egyik igazi fokmérője — magyarázza Hajnóczky Ferenc — az a sajnálatos tény is, hogy a tanoncok száma több mint 50%-kal esett. Nem látják biztosítottnak a jövőt a fiatalok ezen a téren, tehát nem mennek el tanoncnak. (Belejátszik itt a gyárkérdés is, mert sokan igyekeznek ott elhelyezkedni, ahol ha nem is sokat, de mégis keresnek.) Ahol nincsen politikai harc. Az egyesületi élet most már zavartalan, békés. A személyi ellentétek, melyek a múltban megzavarták a csendes, de aktiv együttműködést, megszűntek végre. Az áldatlan harc okozta zajos élet helyett inkább a békés, produktiv munka ideje követSipiczkynél jó magyaros konyha, (PÁPA, FŐ-TÉR 27. SZÁM.) rr rr italok. Szolid árakl Elsőrendű szobák! A szobák vízvezetékkel ellátva 140