Pápa és Vidéke, 29. évfolyam 1-52. sz. (1932)

1932-06-05 / 23. szám

p Ab.« men nap, Ara 16 fillér. XXIX, évfolyam» 23, száir. Te^ Nemzeti Múzeum Kön) ES VID Politikai hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Fő-utca 12. Telefon 151. Előfizetési árak: negyedévre 2 pengő, egész évre 8 pengő. Egyes szám ára 16 fillér. Hirdetések mili­méferes díjszabás szerint: hasábmiliméter a hir­detések között 4 fillér, a szöveg között 5 fillér. Felelős szerkesztő: IFJ. SÁGHI TAMÁS. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz : A kiadó­hivatal, Fő-utca 12. Telefon 151. A Ker.-szoc. párttit­kárság, Szentilonai-utca 12. Telefon: 121, A Pax könyv­kereskedés, Fő-utca 9. Telefon 171. A Ker. Nemzeti Nyomdavállalat, Török Bálint utca 1. Telefon: 157. Új vágányokra! A ker esziényszociálista munkások táborában folyton erősödik az a so­kat ígérő áramlat, amely korszetű cselekvő s világtörténelmi viszonyla­tokban is átütőbb erejű keresztény szocializmust sürget. Egyre sűrűbben adnak kifejezést nemcsak a vezetők, hanem a mozgalom öreg harcosai és ifjú katonái is annak, hegy a keresz­tényszocializmus programját, szerve­zetét és taktikáját hozzá kell igazí­tani e tragikus nagy idők rendkívüli­gégéhez. Tegyük fel a kérdést: szükség van-e a keresztényszocialista mun­kásmozgalom felfrissítésére ? Lehet e történelmi szerepe a keresztényszo­cializmusnak a világválság sorsdöntő, állami és gazdasági rendünket gyö­keresen áíforgató éráiban? Hogy felelhessünk a kérdésekre, tudnunk kell a következőket. A keresz­tényszocializmus történelmi szerepe a múltban az erkölcsi kiegyensúlyo­zás volt az önimádó kapitalizmus és a forradalmi szociáldemokrácia közölt Programja a két szembenálló s egy­mást kizáró világrend magasabb szin­tézisét jelentette; olyan életformát, amelyből hiányzanak mind a kapi­talizmus, mind a marxi szcciálizmus kegyetlen túlzásai és eszteienségei. A keresztényszocializmus ebben a szerepben határozottan történelmi feladatot teljesített. Megvédelmezte az európai világrendet a felborulás és összeomlás katasztrófáitól. A kapi­talizmus azonban a pénzimádat rög­eszméjétől hajtva feltartóztathatatla­nul rohant a vesztébe. Megindította a világháborút, amelynek egyik világ­történeti következménye az leif, hogy Oroszorzágot birtokába vette a for­radalmi marxizmus. De még itt sem állt meg. A legyőzőit államokat tel­jesen kifosztotta és rabszolga tarto­mányokká sülye32tette. S ez a világtörténeti méretű kizsák­mányolási rendszer életre hivott egy új világmozgalmat — a nemzeti szo­cíálizmust, mely egy csapásra kiszo­rította helyéből a mérsékelt szociál­demokrata mozgalmakat, de a kapi­talista világrendet is alapjaiban ren­dítette meg. A világhelyzet tehát rendkívül meg­változott. Uj történelmi mozgalmak léptek az emberiség küzdőterére. A kapitalizmus középre szorult, a kom­munizmus és a nemzeti szociálizmus óriási malomkövei közé. A céikitüzé fek is újak; a harci eszközök pedig hallatlanul élesek, sőt szinte fenye­getően erőszakosak Recseg az egész világberendezkedés alapépítménye. S minden összecsapás a végső küzde­delem jegyében folyik le. A hősies­ség viharában kflzd a régi és az uj világ az uj rendért, a történelem az uj hónapjáért. Látjuk, hogy a keresztényszocializ­mus egyensúlyozó szerepe a kapita­lizmus és a szociáldemokrácia között már időszerűtlen és szükségtelen. Az evolucio lassú tempóját felváltotta a forradalmi gyorsasággal küzdő uj viíágmozgalmak tömegakciója. A ke­resztényszocializmus tehát nem ma radhat vakvágányokon. Meg kell keresnie uj helyét a történelem nagy arénájában. Most talán még nagyobb szüksége van rá az emberiségnek, mint valaha. De azt kell tennie, amit a ma parancsol, s nem azt, amit a tegnap. És úgy keíl harcolnia, hogy méltó legyen a világépítés gigászi munkájában a történelem elismerésére. S. B. A hét eseményei. Idehaza. Apponyi Albert gr6} május 29 én ünnepelte Genfben 86. születésnapját, amely alkalommal rengeteg üdvöz­letet kapott az ősz államférfiú. A képviselőház az elmúlt héten is a költségvetés részleteivel foglalko­zott. Kőszeg ünnepségei. Máj. 29 én volt 4C0 éves fordulója annak a győzelemnek, amelyet 1531. május 29 én Jurisich Miklós, Kőszeg kapi tánya aratott a törökökön. Ezt az évfordulót országos ünnepség kere­tében ülte meg Kőszeg városa. Az ünnepségeken megjelent a kormányzó is, összefogást és bizalmat hirdetve. Országszerte nagy vihar volt az elmúlt vasárnap, mely súlyos károkat okozott. Károlyi miniszterelnök kijelentette, hogy a költségvetés után realizálják a gazdakivánságokat. Megkezdték az összeférhetetlenségi törvény bizottsági tárgyalását. Külföldön. Lemondott a német birodalmi kor­mány. Brüning kancellár és Hinden­burg elnök között az utóbbi időben számos ellentétes vélemény alakult ki a nemzeti szociálisták miatt és ezért Brüning május 30-án benyúj­totta az összkormány lemondását, amelyet az elnök elfogadott. Hinden­burg von Papén centrumpárti kép­viselőt bízta meg kormányalakítás­sal. Papén erősen jobboldali érzelmű, a centrum nem óhajtja támogatni, ezért kilépett a pártból. A nemzeti szociálisták a teljes hatalmat köve­telik. Az új kormány feladata tehát nem lehet más, mint végrehajtani a választásokat. Az új kormányt, amely koncentrációs alapon alakult meg, Hindenburg már kinevezte. Megbukott az oláh kormány, és­pedig a pénzügyi nehézségek, a zi­j Iáit belső állapotok és a téves kül­politika miatt. A király Titulescut bizta meg kormányalakítással. Amerika tiz százalékkal csökkenti a köztisztviselők fizetését. Videant consules ... Politikai tanulmány. Irta: dr. Magyarász Ferenc Cist. O. (Nyolcadik közlemény.) 7. Politikai rendszerünket bizo­nyos eltagídhatallan gyávaság ét megalkuvás jellemzi. Vannak kérdé­sek, melyekhez senki sem mer hoz­zányúlni, melyekre „tabu"-1 kiáltanák a miniszterek és pártvezérek, melye­ket legszívesebben erőnek erejével belefojtanának abba, aki meg meri őket piszkálni. Ilyen kérdések: a) A kartellek kérdése. Politikai éle ünknek valóságos rákfenéje az, , hogy a nemzet kebelén belül, az ország polgárainak terhére a vagyon hatalmasai ilyen véd- és dacszövet­séget köthettek, ilyen oligarchiát ala­píthattak, mely hovatovább rabszolga­sorba alacsonyítják a gazdaságilag gyöngébb osztályokat, és mindezt büntetlenül tehetik, kockázat nélkül, soha számot nem vetve igazsággal, joggal, méltányossággal, emberies­séggel és egyéb, hasonlóan a régi erkölcsi rendnek avarjából sarjadt ér­zelmekkel. A kartellek rosszabbak Caraffa vér­törvényszékénél. Oda végiére is csak egyes embereket hurcoltak, néha szá­mosabbat, néha kevesebbet; de a kartellek gazdálkodása, vagy tán in­kább garázdálkodása védheíetlenül itéli életfogytiglan tartó nyomorúságra mindazokat, kik a kartellen kívül ál­lanak. Caraffának bécsi palotájára éjnek évadján fölírták e jellemző mondatot: E lachrymls Hungarorum — épült a magyarok könnyeitől. Nos, bizvást elmondhatjuk, hogy a mai gazdasági rend is a magyarok könnyeiből épült. Azelőtt a termelés­nek, az iparnak, a kereskedelemnek, általában a kínálatnak természetszerű versenye olcsóbbá tette a fogyasz­tást ; most a termelők külön renddé tömörülnek, egymás ellen csak ritkán vagy csak látszólag konkurálnak (kát gummisarok márka, úgyszintén két fertőtlenítő szer állítólag egy egy azonos gyárnak a terméke), áraikat a fogyasztó érdekeitől függetlenül szabják meg, de mindenkor bele­kalkulálják azt az előnyt, amelyet az állami támogatás, a vám meg a fogyasztónak kényszerhelyzete más lehető piac útján számunkra biztosít. A szegény magyar pedig elke­seredik, panaszkodik, tán káromkodik is, kinek milyen a temperamentuma — de fizet. S a kartellnek az a fő. Mit törődik a fogyasztóval, mit bánja annak verejtékét, könnyét, vérét, mi­kor ezekből építheti föl az exkluzív gazdasági rendszerének palotáját. A kartell-rendszer, ha jogilag ne.n is, de tényleg valóságos rabszolga­igát rak az emberek nyakába; és hovatovább eljutunk oda, ahol a régi Róma társadalma volt a Gracchusok korában. Mikor Tiberius Gracchus consul visszatért Numantiából és keresztülment Etruria itáliai tarto­mányon, az egész Eíruriában nem talált egyetlen szabad embert sem. Csupa rabszolga mü veitea földeket... Rómában volt vagy 300 patrícius, — vagyis főnemes — család, kezük­ben minden vagyonnal és a rabszol­gák millióival. Nem csoda, ha Tibe­rius Gracchus odadörőgte nekik: „Hazudnak a hadvezérek, midőn a katonákat őseik sirhalmainak védel­mére ösztönzik". (Caníu Caesar, Világtörténelem IV. k., 45-47. 1.) És ennek a lehetetlen állapotnak a megszüntetésére nincs bátorság a törvényhozó testületben, a „karok és rendek"-ben, a pártokban és ve­zéreikben, a különböző kormányok­ban. Ők tudják, miért. ..

Next

/
Thumbnails
Contents