Pápa és Vidéke, 29. évfolyam 1-52. sz. (1932)

1932-06-05 / 23. szám

Pápa és Vidéke 5 1932 mi jus 2 9 Fürdőruhák Fürdősapkák Fürdőcipők Fürdöjátékok az idén legolcsóbban IFJ. STERN LIPÓT cégnél kaphatók. Specialitásunk: fejpárnának felfújható gummisapka. Nem titok, egyes vállalatok hiva­talos mérlegei és évi jelentései bizo­nyítják, kik és hányan ülnek benn olyan vállalatok igazgatóságaiban, melyek gazdasági életünknek egy­egy fázisát a kezükben tartják. Ezek az emberek tehát nemcsak hogy nem veinek gátat a kartellek cape rape­rendszerű gazdálkodásának. h3Rem azonkívül elgáncsolják másnak erre vonatkozó legcsekélyebb megmozdu­lását Is, és mint vészes hatalmú Svengalik beleszuggerálják a szeren­csétlen magyar társadalomba, ebbe a magatehetetlen Trilbybe azt az Öngyilkos megnyugvást, hogy ennek így kell lennie, hogy aki ez ellen szót emel, az destruktív, az lázító, az bolsevista. És a kormány is tehetetlen a nemzetgazdasági dzsungelnek a far­kasai ellen, melyek egy egy minisz­ter — Mcwgly t, egy egy pártvezér — Mowglyt, egy egy törzsfőnök — Mowglyt ugyan fölnevelnek és jól tartanak, de csak azért, hogy eszkö­zül használhassák a többi emberek ellen. S ha akad egy gerinces minisz­ter, aki rendet akar teremteni, az vagy belebetegszik ebbe az ember fölötti munkába, vagy lemondatják a kartell emberei, de mindenképpen és dolgavágezetlen mennie kell, b) A másik rákfenéje a közéletnek és a politikai rendszernek, melyhez komoly kézzel senki sem mer nyúlni, ŰZ álláshalmozás és ennek tejtest­vére, a mammutfizetés. Hiszen az csak világos, hogy az állásokat nem azért halmozzák, hogy mennél szé­lesebb térekon szolgálhassák a hazát és nemzetet, hanem hogy mennél íöbb présen keresztül ssj tolhassák a jövedelem nedűjét. Értem, hogy lehetnek kivételes te­hetségű emberek, akik a köz hasz­nára rendkívüli munkát végeznek; ha ezek tehát a szokottnál nagyobb fizetést kapnak, éppúgy nem lehet ellene kifogásunk, mint ahogy ter­mészetesnek találjuk, hogy a szabad kereseti, vagy nagy rizikóval dolgozó pályákon pl. egy világhírű sebész, egy zseniális föltaláló, egy szorgal mas kereskedő, egy ügyes vállalkozó, egy neves kriminalista ügyvéd, egy jól spekuláló bankár síb. a rendes­nél többet keressen, mert a maga emberségéből keresi. Ámde ezek a kivételes egyéniségek csakugyan ki­vételek is, azt azonban soha senki emberfia nem fogja belátni, hogy azért, mert valaki egy nagy vállalat­hoz elnöki minőségben odaírja nevét cégérül, egyszer egy évben elnököl és aláírja a nevét a mérleg alá, miért kelljen 160 ezer P fizetést kapnia! Ezt soha senki sem fogja velem meg­értetni, még akkor sem, ha engem kínálnának meg ilyen fizetéssel. Az elnökök, igazgatók, vezértitká­rok sto. példáját követik az igaz­gatóságnak és fölügyelőbizottságnak, az igazgatóválasztmánynak és tanács­nak a tagjai, a régi latin közmon­dás szerint: a bove maiore discit arare minor. (Ezt miért nem tetszett magyarra fordítani? Szedő.) Hogy ezek is mivel szolgálják meg azokat a nagy fizetéseke*, amelyeket húznak, senki sem tudja — ők maguk sem. És akkor, mint a Kereskedelmi Kompassz, a pénzarisztokrácia e gótai almanachja mutatja, egy egy burok­ban született ilyen fínánckapacitás nem is egy, hanem egész sor válla­latnak és banknak az igazgatósági tagja, tehát ezért, hogy unottan és ásítozva végigül egy gyűlést, amely­nek szakkifejezéseit mind meg sem érti, s a végén odabiggyeszti elolvas­hatatlan aláírását, ahova mulatják neki, olyan évi jövedelmet harácsol össze, hogy tfz alantas tisztviselőnek, a szellemi munka e kubikosainak évi fizetése meg sem közelíti — pedig ez utóbbiak felelősek a munkájukért s mint magántisztviselők minden percben, esetleg nyugdíj nélkül is elbocsáthatók. De ez ellen a bajokon sem mer a kormány tenni semmit sem. A nemzetgazdasági alvilágnak Al Ca­ponei és Jack Diamondjai nyomban mozgósítják az összes gangs ereket és vétőt — nem kiáltanak, csak súg­nak, de ez a súgás erősebb mint öt Dieselmotor búgása — vétót súgnak az illetékeseknek és nem történik semmi, még a Smith Jeremiások és Tyler ellenőrök érája é3 égisze alatt sem történik semmi. Pedig a pénz­nek, a nemzeti vagyonnak, az ösz­szes ilyen egyenes és görbe adókat fizető polgárok vérének szívása még százszor keservesebb a dohányszivási próbáknál, melyek egynegyed millió pengővel csökkentették az egyik állami üzemnek, a dohánygyáraknak a rentabilitását ugyanakkor, mikor az özvegyeknek és nyugdíjasoknak is, nemcsak a tisztviselőknek redu­kálták a fizetését. Mág szerencse, hogy a Kőbányai Philaxia szérumgyár nem állami mo­nopólium, mert kisülne, hogy köz­életi nagyságainkon ingyen próba­oltást végeztek ... sertésvész ellen! Engem már az sem lepne meg. c) Csak egyet nem értek ezeknél a szivő próbáknál: Hogyan lehetsé­ges az, hogy 83 éven keresztül az ország közvéleménye erről nem tudott semmid? Hogyan lehetséges az, hogy a régi kuruc negyvennyolcas képvi­selők, Tisza Kálmánnak ádáz ellen­ségei, akik még előbb 1867 ben június 8 án, a koronázás napján a Rákosmezején gyűléseztek, Irányi Dániel és társai vagy nem tudtak erről, vagy hallgattak? Annyi rend szerváltozás volt a politikában, sza­badelvüség, darabontkormány, koa­líció, munkapárt — a szívópróbák megmaradtaki Jött a háború, jött Trianon: a szívóprőba nem lett csonka! Jött a kommün: ezt abur­zsuj-szokást az is megőrizte. És még egyet nem értek: hát azok az urak, akik azt az egy és egynegyed millió értéket fíist alak­jában a levegőbe fújták: soha nem éreztek holmi kis lelkiismeretfurda­lás félét, ha elgondolták, hogy vég­tére mégis csak a nemzet vagyona az, amit elfüstölnek ? Nem jutott soha egyiküknek sem eszébe, hogy abból az összegből kerekszámban ezer embernek lehetett volna havi száz pengő fizetést biztosítani? A régi szegénylegényei és kapcabetyárok csak a gazdagokat zsarolták meg, a szegények még pártját is fogták és támogatták. Ez a dohányszivó rendszer a szegény, nyomorult Hun­gáriát még tovább szipolyozta. Kis diák koromban a „cum con­cessivum"-ra, a megengedő monda­tokra ez volt a példánk a Schultz­Dávid féle latin mondatban: „Pho­cion fűit perpeluo pauper, cum divi­tissimus esse posset." (Corn Nep. 1) Phocion — aténi államférfi és had vezér, kit 45 ször választottak főve­zérré, de a végén, 82 éves korában, mégis méregpohárra iíéiték — mind­végig szegény marad!, bár nagyon gazdaggá lehetett volna. Nálunk olyan Phocionok vannak, akik eiőször vé­gigélvezik, amit az élet nyuj, aztán egymásnak kínálják a méregpoharat. d) Mikor készül már el az uj és igazi összeférhetetlenségi törvény ? Ez is egyike azoknak a darázsfész­keknek, amelyekbe a politikai gyáva­ság erős, elszánt kézzel belenyúlni nem mer, mivel nem alaptalan az az aggodalma, hogy az összeférhetet­lenségi törvény albumába nagyon sok ismerős arcképpel kell találkoznia. Egy veszprémmegyei községre fog ják, hogy biróválasztáskor a főbíró kikötötte, hogy csak olyant jelölhet, aki még nem volt büntetve. A polgárok összenéztek, elh allgattak, zavarban voltak, hisz egy kis erdei kihágás, faiopás, orvvadászat és egyéb „hum­mifelék" mindenkinek nyomták, ha nem is a lelkét, de a minősítési táblázatát. Végre megszólalt a kor­elnök, oldal pislogva a jelenlevő plé­bánosra : — Hacsak a plébános úr nem... Egészen biztosan arra sem merte ráfogni, hogy nem állt törvényt... Bizony félhet az ország főszolga­bírája, a kormány is, hogy egy össze­férhetetlenségi lelkiismeretvizsgálat balul talál végződni. Kevés volna a plébános .. . Mindig diszgusztál engemet, ha a templomban, éspedig a dolog rend­jénél fogva szembeötlő helyen, látom azt a fölírást: Köpködni tilos. Saj­nos, ahoi ez a fölírat díszlik, ott mindenesetre szükség is volt rá. Művelt embernek éreznie kell magá­tól, hogy mi szabad és mi illik a templomban. A képviselőknek is érezniük kel­lene és nem szabadna külön törvényre és kijátszható paragrafus-halmazra szokniuk, hogy mi a közéleti illem és mi nem az. Érezniük kellene, mi fér össze törvényhozói tisztességük­kel, mi nem. A legkisebb falusi kép­viselőtestület gyűlésén sem szavaz­hat az a tag, akinek anyagi érdekeit tárgyal ják, s az országgyűlésen részt ­vehet, aki függő viszonyban van az állammal: aki ezt nem érzi és visz­szásnak nem érzi, az nem való tör­vényhozónak. Ideális parlamentben épp oly kevéssé volna szükség össze­férhetetlenségi törvényre, mint ahogy Lykurgos törvénykönyvében nem volt szó az apagyilkosságról, mert az Spártábam sohasem fordult elő. De a mi politikánk vezető elemei gyávák ahhoz, hogy ezeket a kérdé­seket komolyan és végérvényesen megoldják és a nemzet testéről eze­ket a fekélyeket leoperálják. Sőt, fé­lelmük akkora, hogy mindenkit, aki hozzájuk akarna nyúlni, fölforgató ­tónak, lázitónak, destruktívnak bélye­geznek. Mikor azután egy-egy régi, szinte már üszkösödésnek induló kelés fölfakad, akkor is inkább és előbb a gennyet gondozzák, mit a sebet. Szent Ágoston De civitate Dei c. egyik leghíresebb művében mondja, hogy a Gracchusok főldbirtok-re­formja azért nem sikerült, mivel „tam vetustam iniquitatem audere convellere periculosissimum". (L. III. c. 24) Régi visszaélésekhez — az „iniquitas" szót így enyhén fordítva — nyúlni igen veszedelmes dolog : tán azért nem merik nálunk sem kiirtani őket. Gipovósorlós előtt tekintse meg dúsan felszerelt raktárunkat, hol sajúthúszítmúnyű férfi-, női- ús gyermehcipőhet nagy választékban, jó és leg­divatosabb kivitelben, olcsó árban kaphat. K0R1TSGH0HER TESTVÉREK cipöárúháza Pápa, Fű-utca ZZ.

Next

/
Thumbnails
Contents