Pápa és Vidéke, 28. évfolyam 1-53. sz. (1931)

1931-11-22 / 48. szám

Politikai hetilap. — megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Fö-utca 12. Telefon 151. Előfizetési árak: negyedévre 2 pengő, egész évre 8 pengő. Egyes szám ára 16 fillér. Hirdetések mili­méteres díjszabás szerint: hasábmiliméter a hir­detések között 4 fillér, a szöveg között 5 fillér. Felelős szerkesztő: IFJ. SAGHI TAMÁS. Előfizetése ket és hirdetéseket felvesz : A kiadó­hivatal, Fő-utca 12. Telefon 151. A Ker.-szoc. párttit­kárság, Szentilonai-utca 12. Telefon: 121. A Pax könyv­kereskedés, Fő-utca 9. Telefon 171. A Ker. Nemzeti Nyomdavállalat, Török Bálint utca 1. Telefon: 157. Fiatalság, eszmény és valóság. Az utóbbi években rengeteg cikk és tanulmány jelent meg a lapokban és folyóiratokban egyik legfontosabb nemzeti kérdésünkről, a mai fiatal nemzedék reménytelen sorsáról és jövőjéről. Azonban mindjárt elöljáró­ban kijelenthetjük, hogy az ifjúság problémáit tárgyaló írások nagyrészt egyoldalúan szemlélték az eseménye­ket és jelölték meg azokat az utakat, amelyeken haladva megtalálhatnánk a megoldás nyitját. Az ifjúságban csupán fizikai okok miatt láttak „egy halálraítélt nemzedéket", de nem látták meg azt, ami a kenyérnélkü­liségnél is megrendítőbb és követ­kezményeiben nemzeti szempontból még borzalmasabb lehet: a húszéve­sek lelki válságát. Ha a mai ifjúság arcát kellene megfestenie a művésznek, olyan 23—24 éves fiatalembert kellene ki­választania modellnek, akinek töpö­rödött, sápadt arca van s nagy, homályos szeme, amelyet duzzadt, sötét homlok árnyékol be. Vékony, csontig lesoványodott karok között beesett, tüdővészes mell, alatta a jellegzetes „éhség-gyomor*^ral. Arc­kifejezése szenvtelen, mintha mon­daná : „Az egész világ csak panama, de engem már ez sem érdekel, mert látom, hogy a ma élvezete a papir- | becsülelű emberek privilégiuma." Szeme homályából egy távoli világ­rend kontárja bontakozik ki, mert már mindennel leszámolt, ami mai s amellyel ö semmi sorsközösségben sincs. Természetesen ez a kép kissé erős színekkel rajzolódott meg, de csep­pet sem valószínűtlen és arra min­denesetre jó, hogy elgondolkozzunk, vájjon milyen is lesz a jövő társadal­ma. Valaki azt mondotta, hogy ha a jövőbe akarunk látni, vizsgáljuk meg, mivel foglalkozik az ifjúság. Vizs­gálódásunk eredményét röviden úgy lehetne összefoglalni, ha ezt mond­juk : a fiatalok nagyrésze teljesen ki­ábrándult a mai liberális társadalmi rendből, amelyről azt tapasztalta, hogy álkeresztény és álhazafias jelszavakon épült fel. S a csodálkozással vegyes kérdő tekintetekre mindjárt készek a válasszal, amelyet — sajnos — meg­cáfolni nem lehet, legfeljebb csak orvosolni. A mai húszévesek lelkiségét az életben tapasztatható hazugságok tömkelege puhává alakította, életük céltalansága miatt határozatlanná, révedezővé. Az uralmon lévő libe­rális gondolkozású nemzedék bűnös kényszeregyezség- politikájának ered­ménye ez, amiből az következik, hogyha egy nemzedék világszemlé­letének rugóit kutatjuk, nem lehet generációs osztályokra osztani az emberiséget — bár kétségtelen —, hogy „akik az anyatejjel együtt a hazúgság szellemét szívták magukba, azokat az élet egészen más problé­mák elé állítja, mint elődeiket". Ha a fiatalság lelki válságának az okait vizsgáljuk, a születés pilla­natáig kell visszatekintenünk. Esz­mélése napjaiban már javában tar­tott a világháború, amely a „nincs" problémáját vetette be az otthona békéjébe, felborítva ezzel a családi szeretet eszményi parancsát. Nem­sokára beíratták az iskolába, ahol megtanították rajongani. Ideálokat, eszményeket állítottak eléje köve­tendő mintaképül. „Ns lopj 1", „Sze­resd felebarátodat, mint tenmaga­dat", „A haza minden előtt", „Tisz­teld az öregeket", „Nem az iskolá­nak, hanem az életnek tanulunk" stb. S amikor elvégezte iskoláit, az élet majdnem mindenből kiábrándí totta. Lassan megszokta, hogy köz­életi, „előkelő" férfiak szerepeljenek mint notórius panamisták az újságok törvényszéki rovatában. Hogy tanítói nagyrészt álprédikátorok voltak, mert csak önmagukat szeretik, a „felebarát" csak mint tartalomnélküli, humánus szó szerepel szótárukban, amely csupán arra jó, hogy öreg, istenfélő nénikéket alkalomadtán megríkassa­nak vele. Hogy a haza üdvén töp­rengeni nem modern észjárás, mert abból semmi haszna sincs az ember­nek. Hogy igenis az iskolának tanult, mert ha nem hord állandóan 20—25 ajánló levelet zsebében, akkor akár be se kopogtasson sehová se állá­sért, mert a jeles, vagy jó bizonyít­vány csak papiros, amire ha hivat­kozni merészel, kinevetik. A fiatalság eszményei sorra dől­tek, s lassanként elszakadoztak azok a szálak, amelyek szeretettel és biza­lommal fűzték idősebb embertársai­hoz. Ráeszmélt magárahagyatottsá­gára és ebből arra, hogy új világ­rendet kell kialakítania, ha nem akar öngyilkos lenni. De már tervezgeté­seit leintették, kommunistának, álrao dozónak nevezték. Pedig nem az. Igaz, vannak olyanok is közöttük, akiket a kétségbeesés a szovjet esz­méinek a karjába kergetett, de a többség még hisz gyermekkori ide­áljainak a létjogosultságában, hiszi az igazság diadalát, amely elégtételt ad neki lelki és testi szenvedéseiért. Tudja, hogy az emberiség nem min­den tagja panamista, de még kábult a sok csalódástól és aktivitása szuny­nyadozik. Ha bevezetnék a parla­mentbe, sarkon fordulna és kijönne, mert egyik párt sem az ő lelke sze­rint való. Csak vár és f»gye*, hogy mikor adják ki a ritkuló liberális „öregek" között az új, tisztult esz­mék harcosai a jelszót a meákulpá­zásra, amelyben a közeledés és köl­csönös megértés első jelét üdvö­zölné. A világ manapság szervezkedések fegyverzajától hangos. Államférfiak jönnek-mennek tengeren túlra és a kontinens nagy embergócponíjaiba, hogy a gazdasági krízis megszünte­tésén keresztül megmentsék az em­í bert. Az embert, akit tönkretett az eszmények meggondolatlan felrúgása. E fegyverzajból két hang vésődött bele legjobban az emberiség fülébe. És csodálatos : mind a kettő az ifjú­ság megnyeréséért hangzott el. Az egyik Moszkva szava, a másik Rómáé ... Moszkva jól tudja, hogy a szovjet legerősebb és legöntuda­tosabb hadserege a mai húszévesek­ből áll és Róma sem téved, mikor úgy látja, hogy a krisztusi szociáliz­mus társadalmának legerősebb pil­lérei a húszévesek lesznek. A világ válaszút előtt áll: az ötven­százaiékos egyezség-politika utolsó napjait éli; dönteni kell: jobbra, vagy balra menjünk-e ? Ha arra gon­dolunk, hogy mi lenne most, ha a Rerum Novai um szociális szellemé­ben, eszményt és valóságot össze­egyeztetve nevelték volna az utolsó 40 évben az ifjúságod, nem lehet haboznunk, hogy melyik útat válasz­j szuk. Csak azt ne felejtse ki egy organizátor se programjából, hogy első az ifjúság, mert az ifjúsággal élhet csak a krisztianizált, áltanoktól mentes társadalmi rend I A hét eseményei. Edehaza. A népjóléti minisztérium több osz­tályában előfordult visszaélések és szabálytalanságok kivizsgálásának eredményeként Hankó Elemér mi­niszteri tanácsost nyűg díj vesztésre Angyal Kálmán miniszteri tanácsost pedig pénzbirságra ítélte Ernszt mi­niszter. Tizenhat kisebb állásban lévő tisztviselő pénzbüntetésben, vagy fed­désben részesült. Walkó Lajos el akart távozni a külügyminiszteri székből, mert egy nagyfontosságú ügyben befejezett tények elé állították. Károlyi kéré­sére azonban egyelőre marad. Ernszt Sándor is felajánlotta lemondását a kereszténypártban, de bizalmat szavaztak neki. Londonban három hőnepra meg­újították a tavaly novemberben felvett (85 millió) magyar kincstári váltó­kölcsönt. A belügyi építkezések panama­ügyében a budapesti törvényszék nov. 14-én hirdetett Ítéletet. A törvény­szék Vay Kázmért, Halasy Gézát és Czillér Antait felmentette, ellenben Littke Kázmért 11, Klauschek Rezsőt pedig 8 hónapi fogházra ítélte meg­vesztegetés vétsége miatt. Az elitéi tek és az ügyész megfelebbezték az Ítéletet. A kormány, hír szerint, 66 száza ­lékban akarja megállapítani a köz­alkalmazottak nyugdíját, ami nagy megdöbbenést váltott ki a tisztviselők körében. A szociáldemokratáknak a kormány 150 ezer pengőt adott a szakszerve­zeti tagok segélyezésére, amiért éles parlamenti támadások érték. Az ellen­zék polgári frakciója t i. arra az álláspontra helyezkedett, hogy a pol­gári munkanélkülieket is részesítse a kormány hasonló segélyben. Ezt az álláspontot az egységes és keresztény párt is magáévá tette, úgy hogy a kormány lemondásának a hírét ter­jesztették emiatt. Hivatalos hely azon­ban nyomban megcáfolta a kormány­válság hirét. December végéig csökkentett kése­delmi kamattal lehet az adóhátralé­kokat fizetni. Külföldön. A Népszövetség tanácskozik a japán-kínai konfliktus ügyében, köz­ben pedig a japán csapatok meg* verték a kínaiakat és megszállták Csicsikar városát.

Next

/
Thumbnails
Contents