Pápa és Vidéke, 28. évfolyam 1-53. sz. (1931)

1931-11-01 / 45. szám

| Kézimunkát, I Harisnyát, Játékot, Menyasszonyi- és Babakelengyét, vagy bármi mást üzletemben, ha legalább 10 pengő értékben vásárol, augusztus hó 15 tői ingyen biztosítom eletét I az inher Biztosító Intézetnél 1 euig 100 pengőre, ifi. Stern Lipót Pápa, Kossuth-utca 13. 265 terveknek, ha tényleg megvalósulnak. Épen ezért illetékes helyen kérdést intéztünk ebben az ügyben, amire a kővetkező információt kapíuk: Mindkét hir szemenszedett valót­lanság, amit csak rosszindulatú, vagy ostoba emberek találtak ki. Egyházmegyénk Névtára. A napokban jelent meg a veszp­rémi egyházmegye idei Névtára, mely sok érdekes adatot tartalmaz. Mostani főpásziorunk dr. Rott Nándor, a Szent Istvántól alapított egyházmegye püspökeinek sorában a 88. és 1917. óta kormányozza egyházmegyénket. Kránitz Kálmán felszentelt püspök 30. a nagyprépos­tok között. A 12 kanonoki stallum közül egy az Apostoli Szentszék engedélyével nincs betöltve. Az apát­ságok és prépo&tságok után a püspöki iroda, a szentszék, a zsinati vizsgáló bizottság és a többi egyházmegyei bizottságok tagjainak nevét sorolja lel a Névtár. Ezek után következ­nek a plébániák, a szeminárium, a szerzetesházak, a kegyurak, az egy­házmegyei áldozópapok adatai és a statisztika. Az utolsó Névtár 1926­íban jelent meg, tehát a legújabb, összefoglalja azokat a változásokat Ss, melyek azóta történtek és meg­emlékezik az egyházmegye elhunyt papjairól is, kiknek a száma 41, úgyhogy átlag 8—9 halálozás esik egy-egy évre. A statisztikai adatok nagyon tanul­ságosak, különösen akkor, ha össze­hasonlítjuk őket az utolsó békebeli Névtár adataival. Az egyházmegye bákeidőban két évenként adott ki Névtárt, tehát az utolsó békebeli ki­mutatás 1912-ből való. Ha ennek adatait összehasonlítjuk a legújabb ELHAGYOTT SÍROK . . . A sok virágos sír közt kopáran, Olyanok ők — mint szegény koldusok . . . Kik rongyokba — járták az életet — A sok-sok mérhetetlen — bánatot — Most se borul rájuk virágköntös — Sirjuk is oly meztelen, kopár. Nem gyújt rajtuk fényt senkisem — Nem lobog rajt a sok kis gyertyaszál . . . De ha kezek nem is díszítik fel — Az elhagyott néma sírokat, Ott áll őrt mellettük hűséggel, Az emlékezés ... a gondolat . . . S mikor minden kis láng kialszik már — S csönd borul a néma temetőkre . . . Csillagok fénye — s a hold ezüstje Öltözteti őket — ünneplőbe . . . gRG. Fábián L.-né. statisztikával, közel 20 esztendő fej­lődéséről kspunk képet. Az egyház­megye egész területének lakossága következőképen oszlott és oszlik meg: 1912. 1931. Kath. . . . 626.347 681.710 Ref 119.378 107.075 Ag. h. ev.. 47.733 46.990 Izr 32.461 23.200 Egyéb . . 208 546 Összesen: 826.127 859.521 20 év alatt tehát a kaíholikusok száma 55 363-ma! emelkedett, míg a reformátusoké 12 303 mai, az evan­gélikusoké 743 mai, az izraelitáké pedig 9 261 -gyei csökkent. Több mint kétszeresére emelkedett az egyéb vallásúak (gör. kel., unit, bapt., nazar.) száma, de így is nagyon kevesen vannak, az egész lakosság­nak mindössze 006% át teszik. Örvendetes az önálló lelkészségek számának emelkedése is: 1912 óta 18 új lelkészség létesült. Paphiány még mindig érezhető, de főpászio­runk következetes, kitartó munkás­sága rövid időn belül már éreztetni fogja hatását. Mig 1912 ben csak 49 papnövendéke volt az egyház­megyének, addig most 99 teológusa és 26 gimnazistája van; akkor 5 növendék tanult az egyetemen, most 22. A filiálisok száma is hatalmasan meggyarapodott: 1804-ről 1967-re. A világi papok száma 1912 ben 347 volt, most 363. Nagyon feltűnő a szerzetesek számának emelkedése. A szerzetesek száma több mint két­szeresére emelkedett: 145-ről 303 ra. A plébániák közül 27 áll vezetésük alatt. Az apácák száma is örvende­tesen gyarapodik. 1912 ben 24 ház­ban 242-en voltak, míg most 31 házban 344 en élnek. Az egyházmegye nesztora Kránitz Kálmán felszentelt püspök, nagy­prépost, ki 1841. július 1 én szüle­tett és 1863 ban lett áldozópap. Gyászünnepély a hősi halot­tak emlékezetére. A város vezető­sége a helybeli katonai parancsnok­sággal karöltve nov. 1-én, vasárnap d. u, 3 órakor az alsóvárosi teme­tőben, a hősi halottak emlékezetére, gyászünnepélyt rendez. Az ünnepély műsora a következő: 1. Himnusz. Előadja a levente-zenekar. 2. Emlék­beszéd. 3. Szavalat. 4. Szózat. Elő­adja a levente-zenekar. A magyar búza jövője. E'mulíak már azok az idők, ami­kor a búza képezte a magyar pénz alapját. Már csak messzi távolból integet, mint egy álomkép. Azóta nagyon megingott ez az alap, azóta sok keserves esztendőt szenvedtünk át. Mindig kevesebb lett a búza ára, mindig kevesebb erő maradt a föld­míves ember kezében. Mert hiszen ez volt bevételeinek törzse, ebből fizetett tanítót, jegyzőt, iparost síb. Az alacsony búzaárakat ugyan emelni akarta a kormányzat a rossz­hiifi bolelta útján, azonban ez a módszer sem lendített a dolgok szomorú állapotán, sőt, a földmíves­társadalom elkeseredését még növelte. A mesterséges segítési mód inkább rontott a gazdákon, mint láttunk a közelmúltban, s mindjobban kivilág­1 lott, hogy itt nem segítésről volt szó, hanem ravasz adóbehajtásról. Azok, akik a magyar búza élet­sorsát intézték, bizonyára látták és látnlok is kellett, hogy a világ gaz­dasági csataterén a magyar búza csatavesztes lesz, ha a régi bajokat meg nem szüntetik. Az olyan gaz­dasági rendszer mellett, amely a magyar ugaron folyt, mi csak vesz­tesek maradhatunk. A magyar búza még olyan erősen lesűiyedt árban sem veheti fel a versenyt az orosz, az argentiniai búza árával. Olt olcsóbban termelik a bú­zát, ott kevesebb munkával több eredményt érnek el. Abban a kés hegyig menő harcban, ahol az orosz puszták felhasogatott végtelenje, ahol az argentiniai búzatáblák sok millió holdja feszül ellenünk, ez a kis, meg­csonkított, árván maradt, esett fejű ország nem diktálhat tempót. Tudták ezt, s tudniok is kellett az illetékes köröknek. S mégsem segí­tettek. Fátyolt borítottak a régi se­sebekre a jól rosszul sikerült és csak félig megoldott földbiriok­reformmal, s gondolták, majd elhall­gatnak a követelő ajkak, s be­hegednek a régi sebek. Ds rosszul hitték. A nehéz probléma most ismét itt sötétedik előttünk, még követe­lőbben, még erőszakosabban, mert ez a főldmívestársadalom élethez való joga. Nem gazdagodásról van itt szó, nem nyerészkedésről, hisz ez sohsem volt a magyar ember sajátsága — nem bizony —, hanem tisztességes megélhetésről. Hiszen ennek a nép rétegnek a megélhetésétől függ en­nek az országnak a talpraállítása, belső megerősödése és a jövőben V2ló bizalma. Mire akarunk bazírozni, ha ezt számításon kívül vesszük? Valahol meg kell kezdeni a modern átalakító munkát. S az első lépés, ez a földmívelés újjászervezése kell hogy legyen. Hiszen ezen alapszik az ipar, a kereskedelem és a spekuláció. Ha egy düledező házat megakarunk javí tani, valószínűleg nem hagyjuk figyelmen kivül az alapot, mert ha azt a víz, az idő foga megette, hiába építjük — javítjuk ki a tetőt —, le fog az dőlni úgyis. Ha a belső meg­szilárdulást el akarjuk érni, akkor az alaptényezőkön kell a megvalósítást és a modern életviszonyoknak meg­felelő átalakítást megkezdeni. A taka­rékosság elve nem zárja ki, hogy erre a célra pénzt és áldozatot hoz­zanak, mert hiszen a takarékosság az okos befektetéseknek nem lehet ellensége, mert a takarékosság csak a felesleges kiadások megszüntetését kell hogy célozza, nem padig a gaz­dasági konszolidáció megakadályo­zását. Még egyszer hangsúlyozom, itt nem egyszerűen a búzának el­nevezett gazdasági növény életének jövőjéről, hanem a magyar főldmíves­társadalom életéről, s az egész ma­gyarság sorsáról van szó. _ M . Ur. Na la I 1! 1R111€ • Szentmise az elhunyt hősö­kért. A Kath. Munkásnők Egyesü­lete a világháború elhunyt hőseiért évenként mondatni szokásos szent­misét november 6-án, pénteken reg­gel mutattatja be a nagytemplomban, melyre az egyesületi tagokat és híve­ket szeretettel meghívja. Kinevezés. A kormányzó vitéz Szinay Bála m. kir. tábornokot, a Ludovika Akadémia parancsnokát f. évi november hó 1 ével a m. kir. csendőrség felügyelőjévé nevezte ki. Sarudy Ottó főigazgató meg­halt. Ternyei Smidy Oitó, a tanító­és tanítónőképző-iniézetek ny. kir. főigazgatója, a II. o polg. hadiérdem­kereszt és a legfelsőbb elismerés tulajdonosa, okt. 27 én hajnali 4 órakor, éleiének 60 ik évében Buda­pesten váratlanul elhunyt. A meg­boldogult Szarka Lajos igazgató előtt évekig vezeíője volt a helybeli áll. tanítóképző intézetnek. Halála nagy veszteség, mert legkiválóbb pedagő­guiaink egyike szállott benne sírba. Holttestét okt. 29 én d u. 3 órakor helyezték a ref. egyház szertartása szerint örök nyugalomra a páp?i alsóvárosi temetőben lévő családi sírboltbs. Szent Imre emlékezete. A mult évi fényes ünnepségek után szeré­nyebb keretek közt, de nem kisebb bensőséggel emlékezik meg a kath. magyarság az Árpádház Liliomáról. Városunkban a bencés reálgimnázium ifjúsága nov. 5 én, csütörtökön fél 9 órakor ünnepi sz.-misén vesz részt a székház templomában. Szentmise alatt az intézet vegyeskara Németh Döme bencés tanár vezetése mellett a következő ősrégi magyar egyházi énekeket adja elő: a) Kegyes szem­mel... (Dallama 1693 bói), b) Üd­vözlégy üdvösséges Ostya (Dallama és szövege 1508 bői), c) Angyalok­nak nagyságos asszonya (Szövege 1508 bői, dallama 1651 bői való). Betétként offertóriumra Németh Döme Szeift Imre himnuszát éneklik. Szent­mise után a felső osztályok Mária­kongregációja az intézet dísztermé­ben ünnepséget rendez Szent Imre tiszteletére. — Az állami tanítóképző int. Mária-kongregációja nov. 11-én hódol Szent Imre emlékének gyűlés keretében.

Next

/
Thumbnails
Contents