Pápa és Vidéke, 28. évfolyam 1-53. sz. (1931)

1931-07-12 / 29. szám

Csak a könnyelmű ember! Mert I gallér: P 1 20 5-szőri tisztí'ás: á —12 —60 Összesen: P 1 80 vagyis egyszeri viselet —-30 f. 24 fillérért viselhet azonban mindig új gallért, mióta kapható már Pápán is a legújabb Jupiter-vászongallér, amibői 5 drb. gallér kerül P 1-20 fillérbe. Nem M\ mosatni, mindig új! Kapható Pápán: Ifj. Stern Lipót cégnél, Kossuth-utca 13. Minden szám ismét kapható 205 kerületben lesz időközi választás. Sportesemények Dr. Darányi József és Madarász József megnyerték az angol súlydobó, illetve diszkoszvető bajnokságot. Darányi új angol rekordot dobott. (15 m 22 8A cm.) A magyar-cseh vízipóló mérkőzés eredménye 7:0a magyarok javára. A magyar „csikók" (fiatalok) válogatott futballcsapata 4:2 (2:1) arány ban győzött Románia ellen, Bukalestben. A magyar kormány nagyszabású külföldi kölcsönt vesz fel a közeljövőben. Külföldön. Hoover moratórium-javaslata kö?Üli tárgyalások megegyezéssel végződtek. Franciaország hosszas huzavona után elvben és általánosságban elfogadta az amerikai javaslatot, de a végrehajtás módozatait szakértők konferenciájára bízták, ami már nem volt szándéka Amerikának, mert késlelteti a javaslat életbelépését. Mindazonáltal ha majd hatályba lép, nagy hatása lesz a háborús gazdasági rend átalakulására, A munkát kereső magyar állampolgárokat a holland kormány többé nem engedi be országába, aminek az ott is nagyon érezhető gazdasági krízis az oka. Zárt ülésben, julius 20-án kezdi meg a hágai döntőbíróság a német osz!rák vámmunió ügyében a tárgyalást. Nem bucsuzunk. Pedig volna kitől bucsuznunk ... Jankovich-Bésán Endre gróf és fe'esége a héten elköltözik a Bakonyalja vidékéről somogymegyei öreglaki birtokára. A gici birlokot átadta fiának, Jankovich-Bésán Elemérnek, ki ifjú hitvesével a tisztikarnak, a kastély személyzetének és a pu3zta aptaja-nagyjának lelkes óvációja közt e hó 5-én érkezett otthonába. Fiatal madárpár ült a fészekbe, az apa-anyamadár elszállt, hogy helyet adjon nekik. Elszálltak.. . De emlékük itt maradt közöttünk, és ezt az emléket áldani fogja mindenki, akinek alkalma volt a grófi párral érintkeznie. Áldani fogja az a sok sok szegény, ügyefogyott, gyámoltalan, kinek a gróf annyi éven át pártfogója, közbenjárója, támasza volt. Á'dani fogják azok, kik az ő neve slatt vetíek részt hazánk csonka határainak védelmében. De áldani fogják a Jankovich nevet különösen azok, kiknek a grófné a világháborúban testet-lelket gyógyító, szívet vigasztaló, könnyet szárító jótékony tündérük volt; áldani fogják az özvegyek és árvák és mindazok, kiknek leikét a legnemesebb alamizs nával és adománnyal, a tudással gazdagította: gazdasági-, háztartásiés szövőiskolájának növendékei. Elszálltak ... A római bölcselő, Plinius szerint mindig nagy veszteség azoknak távozása, kik nagyot, halhatatlant alkottak. De hisz aki maradandót alkotott, az nem távozhalik el teljesen, mert csak személye megy el, művei megmaradnak. Ebben a meggyőződésben adunk hírt mi is a nemes grófi pár távozásáról, tudva, hogy minden jóságuknak, szociális érzéküknek, társadalmi tevékenységüknek és vallásos buzgóságuknak örökségét a legjobb kezekbe, a fiatal grófi páréba tették le. Nem bucsuzunk, mert ebben a munkában az ő kezük nyoma min denkor itt marad, az ő lelkük itt él közöttünk. Nem bucsuzunk, csak üdvözöljük őket, az érkezőket, hogy legyenek hívek a hagyományhoz: a távozókat, hogy ne felejtsék el a Bakonyalja népéti Dr. T. I, A bencés cserkészek üzenete haza a táborból! Kóstoltál már sótalan ételt? U^ye ehetetlen volt ? Pedig egyébként megvolt benne minden, de hiányzott a só. Láttál pincében felnőtt, sápadt virágot? Földje is volt, levegője is volt: mégsem volt benne életerő. Megsínylette a napfény hiányát. Lehet egy tábornak gondos parancsnoka, lehetnek dolgos, szófogadó cserkészei, lehet elsőrangú szakácsa, felszerelése, programmja, mégsem cserkésztábor az, ha nem találom meg benne a harmonikus cserkészélet savát, titkos vitaminját: a vidámságot. Hála a jó Istennek, ez a vidámság megvolt nálunk is, a Corvin cserkészeknél. Már Te Deum után alig vártuk, hogy ideérkezzünk a Cser erdőbe. Most itt vagyunk mindnyájan egy testvérek. Állnak a sátrak, áll az árbóc, rajta a trikolórral, s kimagaslik az árbóc csúcsa, mintha hirdetni akarná a Corvin cserkészek munkáját. Bizony dolgozik itt minden cserkész. Örsi órákon, forgószínpsdon és egyéb beosztásokban. Este pedig a tábortüzeknél tréfálunk és komoly dolgokról beszélünk, hazagondolunk szüleinkre, testvéreinkre, otthon maradt cserkésztársainkra és szegény megcsonkított hazánkra. A tábortüzeknél minden cserkész odaadja saját lelkét és a tudását, hogy minél jobban végződjék a nap. Sajnos, rohamosan temek a napok. Egy hét és a cserkészmamák és papák ölelő karjai közé szaladnak a kis cserkészek, akik olyan nehezen akarták otthon hagyni drága szüleiket. Nagy szeretettel gondolunk azokra, akik a Corvin cserkészek táborozását felkarolták, hogy minél jobban sikerüljön a táborunk és sokáig fennállhasson a dicső Corvin név. Hálás köszönet azoknak, akik megtisztel ték lá'ogatásukkal szerény táborunkat. Júl. 16 án d. u. 4 óra 12 perckor érkezünk haza. A viszontlátásig sok sok üdvözlet mindenkinek a Corvin cserkészek nevében. Jó munkát I Harsányi Sándor őrsvezető. Nemzeti zarándoklás Máriacellbe és a nürnbergi német kath. nagygyűlésre. Az Orsz. Kath. Szövetség aug. 22 én kezdődő nemzeti zarándoklatot vezet Máriacellbe és árpádházi Szent Erzsébet halála 700 éves emlékének jegyében Nürnbergbe. Jelentkezni lehet a Szövetség Központi irodájában (Bpest, X., Ferenciek tere 7), ahol a részletes programmról is felvilágosítást adnak. HílLTEH magántanfoljfam legolcsóbban, legbiztosabban készít elő középiskolai magán vizsgákra, érettségire. Vidékieknek levelező oktatás. A szeptemberi és decemberi vizsgákra már most jelentkezzék. Budapest, IV., Rákóczi út 51 308 ^ Hervadt virág. Irta: nagy-gyimöti L. M. Erős szél fuj a hegyekből. Olyan ólomszürke az egész tájék — bevilágítva néha átcikázó villámoktól, mit azután hatalmas dörgés követ. Az a szomorú, bájos arcú asszony ott áll az ablaknál — fénytelen, barna szemei körüljárják a kis park elhagyott fasorait — elmélázva nézi a letarolt akácokat, melyek ott hevernek a néptelen utakon. Összébb gombolja fekete ruháját, mintha fáznék .. . únott, blazírt kifejezés ül az arcán. Céltalannak tűnik előtte az egész élet — és minden, ami körülveszi . . . Egyedül, teljesen egyedül érzi magát. . . Nincs aki szeresse, aki megértse ... úgy képzeli, hogy szt a végtelen hiányt, azt a sivár ürességet, semmi sem képts betölteni. * * Álmodni szeretne ... , vájjon miről? — Hisz azok rég bevégződtek még ott a falusi curiában, ahol a szünidőket töltötíe — ott temette el a boldogságot, az ifjúságot — és minden álmát! Mennyire vágyakozott is ő abba az egyszerű házba, melynik minden zugát ismerte már, — ahol őt az a ridegnek látszó úri asszony — a nagyanyja —, aki parancsolni tudott csupán, de meghajolni soha — olyan meleg szereteitel fogadta. Milyen pajzán, gondtalan kedéllyel játszott valamikor abban a kis kertben A ; rezedák, a szegfűk, mint régi ismerőst köszöntötték. Ó ákig elhallgatta a madárkák dalolását, mintha megértette volna azt s építgette tovább a sárházikőkat. Valami jótékony tündér rózsaszínű fátyolt vont szemei elé, azon keresztül rézte a világot... Minden csodálatos szép voit neki, mert még nem sejtette akkor, hogyha azok a rózsaszínű álmok, álmok maradnak csupán, az a fájdalom össze töri a szivét. Csaknem naponta találkoztak — hisz oda volt beszállásolva. Komoly ; arcú, fiatal kapitány volt, acélszürke szemekkel. Gyakran üldögéllek együtt a kis parkban. Ő himezni szokott, a tiszt pedig adogatta a selyemszálakat. Akár csak a sorsdöntő párkák. A sok együttlét után szinte furcsa volt a búcsúzásra gondolni, pedig ez is elkövetkezett azután ... A tisztnek tetszett az az úrias milieu, melyben az asszony élt s komoly, szép arca meghatottságot j árult el. Ö sem tudott szóhoz jutni. Hallgattak. ígérte, hogy mielőtt eltávoznak, sá'ga rózsát helyez a kőpadra, barátságuk emlékéül, ahol annyit csevegtek ... Az asszonyban csodálatos vágy kerekedett felül, megismerni teljesen azt a daliás, szép katonát; aranyszegélyű kártyára csábító szavakat irt, találkát kért a grófi parkban. Az asszony távolból lesben állt, vájjon elmegy e? A tiszt kiváncsian meg is jelent s lehangolva távozott. A vacsoránál elmesélte a tréfát, amit űztek vele. így bukik el a legtöbb ember az élet főpróbáján ... És akkor éjjel elmasiroztak a faluból ... a sárga rózsa olt hevert a kőpadon, ő nem birta elvinni, ki tudja, hová sodorta el a szélvész? A vihar alább hagyott. Korán beesteledett. A hegyekből havasi kürt accordjait hozza el az alkonyi szellő s tovább zizegi- suttogja a sö:éí lombok között ... Az asszony kihajol az ablakon, miritha annak a szegény kis virágnak a rég elhervadt leveleit keresné .. .