Pápa és Vidéke, 27. évfolyam 1-52. sz. (1930)

1930-12-25 / 52. szám

Politikai hetilap. — ifflegf jelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Fő-utca 12. Telefon 151. Előfizetési árak: negyedévre 2 pengő, egész évre 8 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Hirdetések mili­méteres díjszabás szerint: hasábmiliméter a hir­detések között 4 fillér, a szöveg között 5 fillér. Felelős szerkesztő: BOKSÁT GKDRF!. Előfizetése ket és hirdetéseket felvesz : A kiadó­hivatal, Fő-utca 12. Telefon 151. A Ker.-szoc. párttit­kárság, Szentilonai-utca 12. Telefon: 121, A Pax könyv­kereskedés, Fő-utca 9. Telefon 171. A Ker. Nemzeti Nyomdavállalat, Török Bálint utca 1. Telefon: 157. A karácsony szegénye és a szegények karácsonya. Irta: Dr. Magyarász Ferenc O. ciszt. Szegényebb karácsonyt tán lehet elképzelnünk, de szomorúbbat aligha. Szegényebb lehetett pl. a tatárjárás kemény télnek karácsonya — de akkor volt valami, ami most nincs meg, és aminek hiánya teszi szomorúvá mostani karácsonyunkat, mig akkor a maradék magyarok éppen ebben a valamiben találták meg azt az erőt, mellyel szembeszálltak a leégett ott­honuk üszkös romjai fölött víjogó saskeselyükkel, a temetetlenül heverő halottak körül ólálkodó farkasokkal. És IV. Béla király, a második hon­alapító, az erdőből előhívott, gyöké­ren, bogyókon, falevélen csontvázzá soványodott, kísértetté fakult szegény alattvalóiban megtalálta azt, amit mi hovatovább hasztalan keresünk a tulajdon lelkünkben: egyrészt az Istenbe vetett törhetetlen hitet, más­részt az összetartást, az összefogást annak a jobb jövőnek fölépítésére, melynek reménye ott élt mindenki­nek a lelkében. Mi szegényebbek vagyunk a tatár­járás magyarjainál is, a mi karácso­nyunk szomorúbb az övökénél, mert a mi lelkünkben nincs meg többé a hitnek egysége, ereje, nincs meg az életfelfogásnak, a világnézetnek, a meggyőződésnek az az ereje, mely­nek fényjelzését viseli az egyénnek egész élete csak úgy, mint a társa­dalom megmozdulása, nincs meg az egyetértés, nincs is már kellő érzé­künk annak megértésére, hogy az egyetértés közös nevezője nélkül a törteket sohasem lehet összeadni, azok mindig törtek fognak maradni. A mi karácsonyunk a szegények karácsonya. Nem az ebben a szomorú, hogy kincsekben vagyunk szegények és nem tudunk egymásnak értékes ajándékokkal kedveskedni. A kará­csonyi ajándék értéke nem abban áll, amit pénzül át lehet váltani, hanem abban az örömben, melyet okoz. És ez a karácsonyi öröm az, mely oly nagyon hiányzik Istentől és egy­mástól, a hittől és a békességtől el­szakadt szívünknek. Majd ha megint, majd ha mind­jobban érezzük, hogy a legszebb és legtisztább öröm örömöt okozni másnak, majd ha megint visszatalá­lunk Istenhez és egymáshoz, majd ha megint irigység nélkül, civakodás l nélkül, gyűlölködés nélkül, féltékeny­ség nélkül tudunk odaállni a kará­csonyfa alá : akkor gazdagabb, tehát boldogabb is lesz a mi karácsonyunk, a szegények karácsonya. Ezt a boldogságot pedig adja meg nekünk a karácsony szegénye, a já­szolyban fekvő kisded, kinek szüle­tésekor angyali ének zengte bele a betlehemi sötét éjszakába a kará­csonynak mennyei kincseit: dicső­séget az Istennek és békességet az embereknek. A karácsony szegénye, a kis jézus, szülessék meg a mi szívünkben is, hogy nagy, vigasztalan, napról-napra növekvő elhagyatottságunknak meg­legyen az éltető reménysége, és a társadalmat újra átjárja a betlehemi pásztorok boldog érzése: a szeretet. KARÁCSONYI MESGYÉN. Alvó, didergő pásztorok, álmukban csupa jóllakott szívek, kopott gúnyában és rogyos cipőben jobb sorsra váró, türelmes hívek. .. És éjtszaka, fojtó, nyirkos sötétség, a ködbe veszett a mosoly, a kiút... a mérföldjelzőt pozdorjává zúzta a kételkedés, ez a rontópál fiú . . . 5 kong a harang, hogy az üdvösségnek éjjele száll le ma halkan a földre, s az égsziníí béke ma hinti le csendben harmatait a halálszinii rögre . . . És indul a jámbor, olvasás néni meleg kendővel az éji misére és bakterlámpát szorongat a sánta bácsika kérges, gémberes kezében ... Kilenc gyerekkel baktat a misére egy sápadt arcú nincstelen anya, kinek a férje otthon átkozódik, hogy elfogyott az ünnepi falat. Prémes bundában jön a hivatalnok, ki otthon mindent beoszt és szerény, de adnia kell kifelé a rangot, mert megszólnák, hogy ő is csak [szegény .. . Egy cél felé siet most minden ember, a koldus és az egyszerű hívő, mig otthon alszik jól fűtött szobában a holnapért nem aggódó idő . .. 5 a gyermekek, kik egymást nem [ismerték, előrefutnak és minden torok harsogja kart a karba egybefonva: „Mennyből az angyal lejött hozzátok, [pásztorok . . S a gyermekek, kik megértették [egymást, akikben megszületett a jövő, a megértés, az egy út boldogsága h kibékítenek sok dacos szülőt.. . És nő a had... a Betlehembe [járó, megébredt pásztorok hívő hada és mesgyét von a mult s jövő közé a szent karácsony pólyaszin hava ... Magasi Artúr. TÁRCA. Thearózsák. Franciából fordította: nagygylmöthi L. H. Este felé útnak indultam, hogy szokásomhoz híven, néhány kelle­mes órát töltsek öreg barátnőm, Lor­gere! úrnőnél. Ismerve előszeretetét a virágok iránt, az ő kedvenc virá­gaival, egy kis thearózsa csokorral akartam őt meglepni. Egy idő óta, azonban úgy ma is, egy előkelő ki­nézésű öreg urat találtam nála, aki egy évvel előbb telepedett le itt, egyik szomszédos birtokon, melyet oly fel­tétellel örökölt egy rokonától, ha an­nak nevét, a Descondraies nevet fel veszi. A bizalmasság, ami lassan közte és öreg barátnőm közt támadt, majdnem féltékennyé tett engem. Ezen az estén is a tric-trac játék­ban elmélyedve találtam őket. Zaj­talanul léptem be s hogy zavaró ne legyek, rózsáim átadásával várni akartam a játszma végeztéig. De Lorgerel úrnő őrömtői sugárzó sze­mekkel fogadta ajándékomat; mig Descondmes urat mintha valami szokatlan meghatottság ejtette volna hatalmába. „Ezek a thearózsák fiatal, barátom — mondá kis szünet múlva — ifjúságom történetét juttatják eszembe. Pár percre megint 20 éves voltam és nagyon szerelmes egy hölgybe, aki, ha még él, legalább is lehet 60 éves, ha nem több. Majd elmesélem Önöknek ezt a történetet, ami az én ifjúságomra akkora be­folyással volt, hogy még most öreg­ségemben sem tudok meghatottság nélkül rá gondolni. Negyven évvel ezelőtt végeztem az j egyetemet, atyám pedig állást szer­zett nekem az N.-ben állomásozó ezrednél s megparancsolta nekem, foglaljam el azonnal állásomat. Ez a hír — gondolhatják — roppant leverő volt rám nézve. A katonaélet iránt sem tápláltam valami nagy elő­szeretetet, de a fő az volt, hogy sze relmes voltam, amiről az atyám nem tudott semmit s ha tudott volna, sn j nál jobban siettette volna elutazáso­mat. Szerencsémre, volt egy nagy­bátyám és még milyen nagybátyám! Abban a korban volt, melyben most én vagyok, de telve fiatalos élet­kedvvel s nagyon szeretett engem ! Ő volt az én bizalmasom, ő tudott szerelmemről, adósságaimról. Most is ő hozzá mentem. .Kedves bátyám! én nagyon boldogtalan vagyok — szóltam neki." „Fogadok husz Lajos aranyba, hogy nem vagy az!" „Ne tréfálj velem bátyám, elvesztenéd a fogadásodat." „Ha vesztek, fizetek, ami téged talán meg fog vigasz­talni." „A pénznek semmi köze sincs az én boldogtalanságomhoz, az atyám hadnagyi állást szerzett ne­kem." „Valóban, ez nagy szerencsét­lenség, az uniformis igen csinos és a tiszteknek előkelő állásuk van a társaságban." „De bátyám, nekem egy csepp kedvem sincs katonának lenni." „Talán gyáva vagy, azért nem akarsz katona lenni?" „Annyit tudok, hogy Te vagy az egyedüli, akitől ezt eltűröm, hogy a bátorsá­gomat kétségbe vonja." „De hát ak­kor mi kifogásod van a katonai pá­lya ellen?" „Meg akarok nősülni 1" .Badarság |" „Badarság vagy nem, én szereimes vagyok." „És ezt neve­zed te szerencsétlenségnek ? Szeret­ném, ha ez a szerencsétlenség engem is érne I De hát ki vele, ki Ő ? !* „Oh kedves bátyám, ő egy angyal!" „Természetes, ezt előre tudtam, has ördög is. De szabad tudnom, miféle névre hallgat ez a te angyalod „Naominak hívják." „Ez Neked elég, j de én a családi nevére is kíváncsi vagyok." „A családi neve Amelot. w „Úgy ? Jó ízlésed van, gyerek, karcsú szépség, szép barna szemekkel." „És ha még közelebbről ismernéd." „Is­merem : de viszonozza-e a szerel-

Next

/
Thumbnails
Contents