Pápa és Vidéke, 24. évfolyam 1-52. sz. (1927)

1927-02-20 / 8. szám

Politikai hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. Szerkeszt őség és kiadók Fő-u 12. Tel 151 E iöfizetési árak: negyedévre 2 pengő, egész tsx* 8 pengő. Egyes szám ára 20 fillér Hirdetések miliméteres díjszabás szériát; hasábmiliméter a hirdetések között 4 fillér, a szöveg között 5 filér. Főszerkesztő: DK. BEBZ8MYI FÁHlÁX. Felelős szerkesztő: BOKSÁT ENDRE. Előfizetéseket és hirdetéseket fel­vesz: Akiadóhivatal (Fő-utca 12. Tele­fon : 151.). A Ker.-szoc. párttitkárság (Fő­tér 2.). A „Pax" könyvkereskedés (Fő­utca 9 ). A Ker. Nemzeti Nyomdavállalat (Török Bálint utca 1. Telefon: 157.). Dr. Paupera Ferenc beszéde az adócsökkentő javaslat tárgyalásánál. Lapunk mult számában tett Ígére­tünkhöz képest teljes egészében le­közöljük azt a beszédet, melyet dr. Paupera Ferene a képviselőház pénzügyi és közgazdasági bizottsá­gában a társulati adó csökkentéséről mondott. A beszédben tett módosító indítványokat a pénzügyminiszter is, a bizottság is elfogadta. „Az adó és illeték csökkenéséről szóló törvényjavaslat indokolása sze­rint a kormány a magángazdaság tehertoentesítése érdekében határozta el magát a közterhek csökkentésére. E helyes szándékkal szemben éppen ellentétben van a 12 § intézkedése, mely, ha változatlanul fentartatnék, nemhogy a társulati terhek enyhítését jelentené, hanem ellenkezőleg, egy meglevő kedvezménytől fosztaná meg a társulatokat, még pedig az 1926, évre kiterjedő visszaható joghatállyal. Megfosztaná a társulatokat attól a kedvezménytől, amelyet a mérleg valódisága érdekében kiadott 7000/ 1925. P. ü. rendelet biztosított a társulatoknak. Ennek a rendeletnek 42. § a má­sodik bekezdésében a következő helyes kijelentést teszi: „Az egyes vagyontárgyaknak a megnyitó leltár­ban és megnyitó mérlegben kitünte­tett értékeit a további adóztatás során beszerzési áraknak kell te­kinteni." Ehhez a következő garanciát fűzi hozzá a rendelet: „Ez a szabály azonban nem idézheti elő azt, hogy a megnyitó leltárban és megnyitó mérlegben kitüntetett értéknél maga­sabb áron értékesített vagyontárgyak­nál mutatkozó nyereség adó alá vo­nassék akkor is, ha a tényleges be­szerzési, illetőleg előállítási árra való tekintettel a nyereség csak látszólagos.* Ez a törvényerővel biró rendelet tehát biztosította a részvénytársa­ságokat arról, hogy az ily irányú látszólagos nyereségeik adó alá vo­natni nem fognak. Ezzel szemben most a törvény­javaslat kimondaná 12. szakaszában, hogy „a látszólagos nyereséggel az adóalap nem alapítható kisebb ösz­szegre, mint amennyi a részvény­birtokosok között felosztatott*. Ez valójában nem más, mint a látszó­lagos nyereségek biztosított adómén­tességének visszavonása és az oszta­lék összegének minimális adóalappá tétele. Ez a rendelkezés a javaslat értelmében már az 1926. évre is visszahatna. Mindez lerombolná a jogbiztonságba vetett hitet és a nyúj­tott garancia érinthetetlenségét. Kü­lönben is adóteher visszahatólagos kreálása lezárt üzleti évre veszedel­mes eljárás. Ez egyfelől lehetetlenné teszi a kalkulációt, másfelől pedig sz ítélt dolog jogerejébe ütközik. Jogállamban szinte lehetetlen. Az egy forma mértékkel osztó igaz­ság nem a társulati adó súlyosbítá­sát, hanem a társulati adó enyhítését követeli akkor, amidőn a földadó és a házadó csökkentéséről van szó ebben a törvényjavaslatban. Ezt a méltányosságot a társulatok annál is inkább megérdemlik, mert nekik leg­kevésbé sikerült vagyonukat a há­ború inflációs következményein át­menteni ök. Mig a földbirtok és a háztulajdonos 60-tól egész 100°/o ig mentette át, illetve valorizálta a maga vagyonát, addig a részvénytársasá­gok vagyonértéke országos átlagban a háború előtti értékeknek csak 15'6 j százalékát képezi. Épp ezért, amikor a többi adónem mérséklésének az ideje elérkezett, nem tartható fenn a társulati adó­nak az 1922. évben, tehát a kunjunk­tu ra és az infláció korszakában fel­emelt adókulcsa sem. Köztudomásu ugyanis, hogy a tár­sulati adó maximális kulcsa az 1916. évi XXXIV. törvény szerint 20% volt. Ezt a legnagyobb kulcsot az 1922. évi XXIV. törvény felfokozta ugyan 30°/o-ig, de egyidejűleg el­törölte az általános jövedelmi póta­dót, továbbá az országos betegápo­lást pótadót, nemkülönben a társu­lati adók ntán addig kivethető volt helyhatósági pótadókat. Az adókulcs emelése tehát lényegében nem volt más, mint adók összeolvasztása. Az adókulcs felemelésének erről a geneziséről azonban megfeledkeztek akkor, amikor az 1924. évi IV. tör­vény 6. § ának 2. bekezdésében hatályon kivül helyezték a társulati adónak pótlékolhatatlanságá't, azután pedig rendelet útján ismét visszaál­lították a betegápolási adót, ha nem is állandó, hanem községi adó alak­jában (ami az adófizeiőre nézve tel­jesen közömbös), sőt még növelték a pótlékokat a gyermekvédelmi adó­val is. Ezekkel a rendelkezésekkel — az időközben életbeléptetett tok­kantellátási adótól el is tekintve — a társulati adó terhe országos átlag­ban lényegesen emeltetett. A társulati adó terhének súlyos­bítása azonban nemcsak az adó* A magyar asszony a múltban. Irta: Dr. Mlkl6s Istvánná. Ha a magyar asszony léleképítő m un­kásságát meg akarjuk ismerni, vissza kell pillantanunk a legrégibb száza­dok homályába. Elsőnek meglátjuk Gizellát, Szent István feleségét. Ba­jor földön istenfélő szülőktől szár­mazott és kolostorban nevelkedett Egy napon császári hírnökök érkez­nek a kolostorba, hogy tudtul adják Gizellának, hogy apja Krisztus nevé­ben odaígérte öt a pogány magya­rok fejedelmének. Gizella megérti küldetését: a keresztény vallás zá­loga lesz a pogány magyarok orszá­gában és amit a német fegyverek nem tudtak megtenni, azt elvégezte a kereszt: megszelídülnek az ázsiai szilaj harcosok és felveszik a kereszt aéget, A középkori századok távolában meglátjuk továbbá Szent Erzsébetet és Szent Margitot. Mindkét király­leány földi pályája tövissel van tele: jóság, irgalom, alázatosság, odaadás nekik e földön csak bánatot és szen­vedést teremtett, erényeikért ök csu­pán a túlvilág jutalmát várták. Rozgonyi Cecilia már páncélt ölt és kardot ragad, hogy Galambóc ostrománál megmentse Zsigmond király és vitéz ura életét. Hunyadi János környezetéből emel­kedik ki Szilágyi Erzsébet alakja. Sok csapás éri: férje halála, Lásztó fiának kivégzése, Mátyásnak fog­ságba ejtése. Lelki nagyság jele, hogy nem tört meg ilyen csapások súlya alatt. Roppant takarékos volt, hogy férjének költséges harcaihoz a pénzt előteremtse; de nem saj­nálta az áldozatot akkor, mikor Mátyás kiváltásáról és trónra jutá­sáról volt szó. Kanizsay Dorottya eltemette a m ohácsi csata sokezer áldozatát. A XVI. században minden főúri kastély egész sereg ifjúnak és leány­nak a nevelő iskolája volt. így a magyar asszonyok első gondja a gyermekek nevelése volt. És mennyi gond nyomhatta a háziasszony vál­lá*, míg ilyea nagy család számára előteremtette a szükséges dolgokat. E mellett kertészkedett, de az udvari ünnepélyekre nem ment, cifrálko­dásra nem maradt ideje. Szárítják a gyógyító füvekst, aszalnak, be főznek, készítik a virágvizet. Nagy gondot fordítanak a szárnyas major­ságra. A gazdaasszonykodásban a a legelső asszonpk járnak elő jó példával. H-ihlen Gábor első fele­sége, Károlyi Zmzsánna legelső gazdarsszonya Erdélynek. Maga igazg^a a fejedelmi konyhát. I. Rákóczi Györgyné, Lórdntffy Zsazsdnna még az éléstárt sem bízta az udvarbiróra, hanem maga kezelte azt. A kastélyokban és az udvarházakban nevelkedő leányok mindezt eltanulták és természetesen ő belőlük is jeles gazdaasszonyok váltak. A gazdaaszonykodás mellett azon­ban legtöbbször az egész gazdaság, a hatalmas uradalmak ügyeinek in­tézése a gazdaasszonyokra várt, mert a férfiak folyton a harctéren voltak, háborúskodtak. Udvarházainkban nagy gondot for­dítottak a valláserkölcsi oktatásra is. Minden várkastélynak megvolt a maga igehirdetöje. A mély vallásos­ság volt nagyasszonyaink legjellem­zőbb tulajdonsága, amelyet a rájuk bizott fiatal lelkekbe is igyekeztek belecsepegtetni. E mellett nagy volt bennük a szociális érzék: udvarhá­zuk környékén a szegényeknek és betegeknek valóságos őrangyalai vol­tak. Lórdntffy Zsaxdnna, L Rákóczi

Next

/
Thumbnails
Contents