Pápa és Vidéke, 24. évfolyam 1-52. sz. (1927)

1927-10-16 / 42. szám

Ifj. Steril Lipót PAPA. .165 ELŰNV0I38 DIVATÁRUI RiZIfllHMH HBHISHVáH Kossuth-utca 13. sz. 10 ÉVE ELISMERT CÉG! rejtett célzásokból," Néhány nappal ezelőtt a volt magyar hadügyminisz­ter tollából egy munka látott nap­világot, amelyben a trianoni határok­nak stratégiai szempontból való tart­hatatlanságáról elmélkedik, s azt irja, hogy az utódállamok számára igen bajos lesz ezeket a határokat egy esetleges háború esetén megvédeni. A legnépszerűbb budapesti lap egy magyar vezérkari törzstiszt tollából közöl sorozatos cikkeket az utód­államok hadseregeinek értékéről és erejéről. A magyar irredenta sajtó egyhangúan megállapítja, hogy most nem irnak 1919-et, a magyar nem­zet ma egységes és erős és külön­ben is eljön az az idő, amikor min­den nagyobb katonai segítség nélkül meg fogják Keleteurópában is terem­teni a zavartalan békét. A magyar cserkészek és a leventeszervezetek formális katonai kiképzésben része­sülnek. Az európai béke ellenségei ismét nemférnek a bőrükben és reváns jelszavával izgatnak. „Egy bizonyos — fejezi be a cikkét — hogy semmi sem történik úgy, ha a magyarok nem kezdik a háborút. De az zs tény, hogy ma a legkisebb európai nyugtalanság is a magyar vágyak teljesülését jelentené Csakhogy már ők is tudják! Külföldön. Szerb—bulgár háború fenyeget? Bulgár komitácsik Stipiben meggyil­kolták Kovacsevics szerb tábornokot. A szerb kormány ultimátumban köve­teli a bulgár kormánytól, hogy a komitácsi szervezeteket oszlassa fel. Egyébként az egész gyilkosság alig­hanem csak ürügy. A megkótyago­sodott, felpaffadt Szerbia szeretne a fegyvertelen Bulgáriába bevonulni. Az angol diplomácia közvetít a felek közt, nehogy a háború tüze fellángol­jon a Balkánon. Ausztráliában az angol fennható­ság alatt levő Malaita szigeten az emberevő kultúrátlan pápuák fellá­zadtak és tü2zel vassal pusztítják a sziget fehér iakósságát. Két amerikai pilótanő indult neki a levegőnek, hogy átrepüljenek Euró­pába. Alighanem áldozatul esnek merészségüknek. Néhány szó a Pápa—Jánosháza autóbuszról. Úgy halljuk, hogy a Pápa—János­háza kőzött közlekedő autóbusz meg­felel azoknak a várakozásoknak, amelyeket alkotói beléje helyeztek. Kü lönösen a Pápa—Vid közötli útsza­kasz olyan forgalmas, hogy ezen az útszakaszon elkelne két auióbusz is. Bizonyára be is állítják ezt a máso­dik kocsit a vállalat vezetői akkor, ha ezt jövedelmezőnek látják. Ezen második kocsi beállításához [ szeretnénk néhány tanácsot adni az alább említendő községeknek hozzánk eljuttatott kérése alapján. Alapelve tervezetünknek az, hogy az autóbusz forgalomba belekapcsolódjék egy­részről a Somló, másrészről olyan vidékek, melyeknek piaca Jánosháza, de azt vasúton nem tudják meg­közelíteni. A második autóbusz útvonala ter­vezetünk szerint a következő lehetne: Pápa—Kéttornyulak — Dáka—Nagy­alásony — Vid — Kisszőllős — Somló­szőllős—Somló—Somlóvásárhelyi ál­lomás—Kisjenő—Tüskevár— Apáca­torna—Károlyháza—Karakó —János­háza. Előnyei lennének ezen útvonal­nak a következők: A nagy és gaz­dag Somlószőilős közvetlen össze­köttetésbe kerülne városunkkal. Hat kilóméterre fekvő állomásához, ha az autóbusz a vasúti menetrendhez igazodnék, közvetlen összeköttetést kapna. Azután a Somiónak városunk­hoz való kapcsolása szintén biztosí­tana elég utast, úgyhogy a Pápa— Somlóvá8árhely útvonal biztosan ki­fizetné magát, De kifizetné magát a Somlóvásárhely—Jánosháza útsza­kasz is. Tüskevártól kezdve ugyanis oiyan vidéken haladna át, amelynek piaca Jánosháza. Tüskevár u án ugyanis, amely maga is nagy és fej­lett község, Apácatornánál belekap­csolódnék Tornapinkóc és Karakó­szörcsök, azután Kisberzseny és Zala­szegvár. Ezek a községek mind Jánosházára mennek eladni és vásá­rolni. Még pedig kocsin, avagy gya­log. Ha autóbusz lenne, egész biz­tosan igénybe vennék, mert vonaton nem tudnak eljutni Jánosházára. Ezek után javaslatunk a következő: Reggel a korai órákban, esetleg egy félórai különbséggel induljon Pápá­ról Jánosháza felé két autóbusz. Az egyik menjen a régi útvonalon, a másik pedig a most említetten. Visszajövet mindegyik autóbusz jöj­jön a másik útvonalon, úgyhogy mindegyik kocsi egy kört írna le. Ezen megoldásnak az lenne az előnye, hogy a Pápa—Vid szakasz erős forgalmát két kocsi bonyolítaná le. Viszont az út további részét min­degyik más vidéken tenné meg, ér­tékes vidéket kapcsolva be ezáltal városunk érdekkörébe. Ezért ajánljuk tervezetünket az utóbusz vállalat ve­zetőinek figyelmébe. Új útbiztos. Nemesszalók község székhellyel rendszeresített új viciná­lis útbiztosi állásra Ferenczy Zoltán lett kinevezve, ki működését f. hó 1-én megkezdte. H -f £ fHt Pápai előfizetőinkhez ! Mai számunkhoz összes pápai hátralékos előfizetőnknek postai be­fizetési lapot mellékelünk. Azokat, akik még szept. 30-a előttről hátra­lékban vannak, külön levelezőlapon értesítjük a hátralék összegéről s ezúttal is nagyon kérjük őket, hogy sürgősen küldjék be a jelzett össze­get! A többi pápai előfizetőinknek, akik csak szept. 30-tól kezdve van­nak hátralékban, tetszésére bízzuk, hogy most fizetnek e a mellékelt be­fizetési lapon, vagy pedig decem­berben penzbeszedönk útján. A kiadó­hivatalnak mindenesetre sokkal jobb lenne, ha ők is most küldenék be előfizetésüket, mert bizony nekünk sem hitelez senki, a nyomdadrak pe­dig nagyon magasak. S egyúttal kérjük nagyon tisztelt előfizetőinket, hogy lapunkat ismerőseik körében ter­jeszteni szíveskedjenek. Ha minden előfizetőnk csak egy új előfizetőt sze­rezne, máris nagyon sokat lendítene lapunk ügyén. Tisztelettel: A KIADÓHIVATAL. Személyi hír. Szokolszky Re­zső kir. tanfelügyelő iskolai ügyben városunkban tartózkodott. Dr. Rótt Nándor megyés püspö­künket 10 éves jubileuma alkalmá­val Veszprém városa díszpolgárává választotta e hó 12 én tartott rend­kívüli közgyűlésén. A díszpolgári ok­levelet e hó 23 án adják át neki ünnepélyesen. E napon fejezi ki egyúttal Veszprém vármegye, a veszprémi egyházmegye és Veszprém városa hódolatát a 10 éves jubileu­mát ünneplő főpásztor előtt. Tihanyi apáttá a bencés rend dr. Mázy Engelbert rendi főigazgatót, a kassai tanker. volt kir. főigazgató­ját választotta meg. Szüreti levél. A „Pápa és Vidéke" ereded tárcája. Somlóhegy, 1927. Október: a hegyek hónapja. Ilyen­kor benépesülnek a lankák, a hosz­szában, keresztben elnyúló présházak fetáblás ablakai kinyiinak: szüretelnek A devecseri cigánysoron nehezen várják ezt az időt. — Csak má' gyünnö! — didergik csipős-szellős alkonyatokon a leső­váró prímás-fiókok, kiket a vén cigány apa kiállított a Torna partjára: — Pislogassátok szüvem fekete gyémántjai, mikor gyuládnak föl Nagysomló hegyen a lámpások I Somló fehérhomloku hajlékai siket­némán gunnyasztanak éven át. Hanem igy Teréz-napja táján füst kunkoro­dik a kéményekből s esténként apró pásztortüzekként villannak messze a mécsvilágok. Láttára a devecseri cigánysor rajkói üvöltve rohannak a vetetlen ágyon heverésző prímáshoz: — Szüret vanl Szüret vanl S Ládás Flóri, valamelyik néhai Esterházy gróf kivénült „udvari prí­mása" nagyhirtelen felcihelődik, magára rángatja mohazöldre kopott Ferencjóskáját s hóna alatt tajtszinü hegedűvel, kiballag a ház elé. Ott már várja a banda, dörmögnek a barnaképű nyurga és gömbölyű, ifjú és öreg legények, kiket a csillogó­szemű rajkók — megannyi Rigó Jancsi jelölt — összelármáztak: — Gyüjjenek, gyüjjenek l Mulatnyi akar a Bezerédi uraság l ... A rajkók persze füllentettek, mert az a hires Bezerédi uraság, akinek vendégfogadószerü emeletes „plncé jében" napokig húzta valaha a ci­gány, a családi kripta mélyén álmo­dik cigánymuzsikás szüretekről, de a neve azért varázsként hat s az uraság felé piilogatva, megindul a banda. Lassan, bandukolva, holló­szárnyú árnyakként. Szó kevés esik. Csak a kérdőjellé görbült bőgős, kinek szájában van még a Bezerédi szüretjén evett malacpörkölt ize, szól oda az utána baktató kontrásnak: — Tudod-e az uraság nótáját? Az is benn van: „Bezerédi szoba­lánya gyere ki I* ... (A szobalány adta a malacpörköl­tet.) A kontrás böffent egyet, ami cigány­nyelven azt jelenti: — Tudom ! — Aztán az egész banda újra sóvár szemekkel nézi a Bezerédi hajlékot Nézik ... és ábrázatuk egyre savanyúbb lesz: az ablakok­ból csak gyéren szüremlik világos­ság a ködpárás őszi alkonyatba. — Ott nem mulatnak! — jöven­döli keserűen a bőgős. Qyér a világ, gyér lehet a jókedv .. . Igen így: gyéren jut ki manapság mindenből a földi halandóknak. (Már annak, akinek.) A szüretből meg éppen. Ez is olyan össze-vissza való, mint minden ezen a trianoni békétől békétlen világon. Pisztolydurrogásos, táacos-nótás szü­retekre már csak azok a Mrégi őre gek• emlékeznek, akik fiatalon bele­vénültek a háború és méginkább a béke nyomorúságaiba, no meg a cigányok. Ök is jól tudják ugyan, hogy a szüret sem szűrei manapság, hanem halotti tor, azért — csupa megszokásból — bebarangolják a hegyet. — Hátha, mégis I... — gondol­ják, mivel a reménytelenségben is van némi reménység. Mendegélnek. A hegyi utak mély tekervényein föl és eltűnik imbolygó alakjuk. Közben megállnak; kapott vagy „szerzett" szőlőfejeket szemez­getnek. Méláznak, tanakodnak, ami­nek eredményeként tovább járják a pincéket, s az ajtó előtt rá rántanak egy egy gyorscsárdásra. Az ellentét persze a gyorscsárdás és a savanyu ábrázatuk között olyan nagy, akár a rak-szőlő s a Szent Mártonkor érő fürtök közt. A pincék elöl több­nyire elhessegetik őket: — Rossz szüret van — panaszol­ják. Azután megtoldják: Már hatodik esztendeje van rossz szüret...

Next

/
Thumbnails
Contents