Pápa és Vidéke, 24. évfolyam 1-52. sz. (1927)

1927-10-16 / 42. szám

Ifj. Steril Lipót PAPA. .165 ELŰNV0I38 DIVATÁRUI RiZIfllHMH HBHISHVáH Kossuth-utca 13. sz. 10 ÉVE ELISMERT CÉG! rejtett célzásokból," Néhány nappal ezelőtt a volt magyar hadügyminiszter tollából egy munka látott napvilágot, amelyben a trianoni határoknak stratégiai szempontból való tarthatatlanságáról elmélkedik, s azt irja, hogy az utódállamok számára igen bajos lesz ezeket a határokat egy esetleges háború esetén megvédeni. A legnépszerűbb budapesti lap egy magyar vezérkari törzstiszt tollából közöl sorozatos cikkeket az utódállamok hadseregeinek értékéről és erejéről. A magyar irredenta sajtó egyhangúan megállapítja, hogy most nem irnak 1919-et, a magyar nemzet ma egységes és erős és különben is eljön az az idő, amikor minden nagyobb katonai segítség nélkül meg fogják Keleteurópában is teremteni a zavartalan békét. A magyar cserkészek és a leventeszervezetek formális katonai kiképzésben részesülnek. Az európai béke ellenségei ismét nemférnek a bőrükben és reváns jelszavával izgatnak. „Egy bizonyos — fejezi be a cikkét — hogy semmi sem történik úgy, ha a magyarok nem kezdik a háborút. De az zs tény, hogy ma a legkisebb európai nyugtalanság is a magyar vágyak teljesülését jelentené Csakhogy már ők is tudják! Külföldön. Szerb—bulgár háború fenyeget? Bulgár komitácsik Stipiben meggyilkolták Kovacsevics szerb tábornokot. A szerb kormány ultimátumban követeli a bulgár kormánytól, hogy a komitácsi szervezeteket oszlassa fel. Egyébként az egész gyilkosság alighanem csak ürügy. A megkótyagosodott, felpaffadt Szerbia szeretne a fegyvertelen Bulgáriába bevonulni. Az angol diplomácia közvetít a felek közt, nehogy a háború tüze fellángoljon a Balkánon. Ausztráliában az angol fennhatóság alatt levő Malaita szigeten az emberevő kultúrátlan pápuák fellázadtak és tü2zel vassal pusztítják a sziget fehér iakósságát. Két amerikai pilótanő indult neki a levegőnek, hogy átrepüljenek Európába. Alighanem áldozatul esnek merészségüknek. Néhány szó a Pápa—Jánosháza autóbuszról. Úgy halljuk, hogy a Pápa—Jánosháza kőzött közlekedő autóbusz megfelel azoknak a várakozásoknak, amelyeket alkotói beléje helyeztek. Kü lönösen a Pápa—Vid közötli útszakasz olyan forgalmas, hogy ezen az útszakaszon elkelne két auióbusz is. Bizonyára be is állítják ezt a második kocsit a vállalat vezetői akkor, ha ezt jövedelmezőnek látják. Ezen második kocsi beállításához [ szeretnénk néhány tanácsot adni az alább említendő községeknek hozzánk eljuttatott kérése alapján. Alapelve tervezetünknek az, hogy az autóbusz forgalomba belekapcsolódjék egyrészről a Somló, másrészről olyan vidékek, melyeknek piaca Jánosháza, de azt vasúton nem tudják megközelíteni. A második autóbusz útvonala tervezetünk szerint a következő lehetne: Pápa—Kéttornyulak — Dáka—Nagyalásony — Vid — Kisszőllős — Somlószőllős—Somló—Somlóvásárhelyi állomás—Kisjenő—Tüskevár— Apácatorna—Károlyháza—Karakó —Jánosháza. Előnyei lennének ezen útvonalnak a következők: A nagy és gazdag Somlószőilős közvetlen összeköttetésbe kerülne városunkkal. Hat kilóméterre fekvő állomásához, ha az autóbusz a vasúti menetrendhez igazodnék, közvetlen összeköttetést kapna. Azután a Somiónak városunkhoz való kapcsolása szintén biztosítana elég utast, úgyhogy a Pápa— Somlóvá8árhely útvonal biztosan kifizetné magát, De kifizetné magát a Somlóvásárhely—Jánosháza útszakasz is. Tüskevártól kezdve ugyanis oiyan vidéken haladna át, amelynek piaca Jánosháza. Tüskevár u án ugyanis, amely maga is nagy és fejlett község, Apácatornánál belekapcsolódnék Tornapinkóc és Karakószörcsök, azután Kisberzseny és Zalaszegvár. Ezek a községek mind Jánosházára mennek eladni és vásárolni. Még pedig kocsin, avagy gyalog. Ha autóbusz lenne, egész biztosan igénybe vennék, mert vonaton nem tudnak eljutni Jánosházára. Ezek után javaslatunk a következő: Reggel a korai órákban, esetleg egy félórai különbséggel induljon Pápáról Jánosháza felé két autóbusz. Az egyik menjen a régi útvonalon, a másik pedig a most említetten. Visszajövet mindegyik autóbusz jöjjön a másik útvonalon, úgyhogy mindegyik kocsi egy kört írna le. Ezen megoldásnak az lenne az előnye, hogy a Pápa—Vid szakasz erős forgalmát két kocsi bonyolítaná le. Viszont az út további részét mindegyik más vidéken tenné meg, értékes vidéket kapcsolva be ezáltal városunk érdekkörébe. Ezért ajánljuk tervezetünket az utóbusz vállalat vezetőinek figyelmébe. Új útbiztos. Nemesszalók község székhellyel rendszeresített új vicinális útbiztosi állásra Ferenczy Zoltán lett kinevezve, ki működését f. hó 1-én megkezdte. H -f £ fHt Pápai előfizetőinkhez ! Mai számunkhoz összes pápai hátralékos előfizetőnknek postai befizetési lapot mellékelünk. Azokat, akik még szept. 30-a előttről hátralékban vannak, külön levelezőlapon értesítjük a hátralék összegéről s ezúttal is nagyon kérjük őket, hogy sürgősen küldjék be a jelzett összeget! A többi pápai előfizetőinknek, akik csak szept. 30-tól kezdve vannak hátralékban, tetszésére bízzuk, hogy most fizetnek e a mellékelt befizetési lapon, vagy pedig decemberben penzbeszedönk útján. A kiadóhivatalnak mindenesetre sokkal jobb lenne, ha ők is most küldenék be előfizetésüket, mert bizony nekünk sem hitelez senki, a nyomdadrak pedig nagyon magasak. S egyúttal kérjük nagyon tisztelt előfizetőinket, hogy lapunkat ismerőseik körében terjeszteni szíveskedjenek. Ha minden előfizetőnk csak egy új előfizetőt szerezne, máris nagyon sokat lendítene lapunk ügyén. Tisztelettel: A KIADÓHIVATAL. Személyi hír. Szokolszky Rezső kir. tanfelügyelő iskolai ügyben városunkban tartózkodott. Dr. Rótt Nándor megyés püspökünket 10 éves jubileuma alkalmával Veszprém városa díszpolgárává választotta e hó 12 én tartott rendkívüli közgyűlésén. A díszpolgári oklevelet e hó 23 án adják át neki ünnepélyesen. E napon fejezi ki egyúttal Veszprém vármegye, a veszprémi egyházmegye és Veszprém városa hódolatát a 10 éves jubileumát ünneplő főpásztor előtt. Tihanyi apáttá a bencés rend dr. Mázy Engelbert rendi főigazgatót, a kassai tanker. volt kir. főigazgatóját választotta meg. Szüreti levél. A „Pápa és Vidéke" ereded tárcája. Somlóhegy, 1927. Október: a hegyek hónapja. Ilyenkor benépesülnek a lankák, a hoszszában, keresztben elnyúló présházak fetáblás ablakai kinyiinak: szüretelnek A devecseri cigánysoron nehezen várják ezt az időt. — Csak má' gyünnö! — didergik csipős-szellős alkonyatokon a lesőváró prímás-fiókok, kiket a vén cigány apa kiállított a Torna partjára: — Pislogassátok szüvem fekete gyémántjai, mikor gyuládnak föl Nagysomló hegyen a lámpások I Somló fehérhomloku hajlékai siketnémán gunnyasztanak éven át. Hanem igy Teréz-napja táján füst kunkorodik a kéményekből s esténként apró pásztortüzekként villannak messze a mécsvilágok. Láttára a devecseri cigánysor rajkói üvöltve rohannak a vetetlen ágyon heverésző prímáshoz: — Szüret vanl Szüret vanl S Ládás Flóri, valamelyik néhai Esterházy gróf kivénült „udvari prímása" nagyhirtelen felcihelődik, magára rángatja mohazöldre kopott Ferencjóskáját s hóna alatt tajtszinü hegedűvel, kiballag a ház elé. Ott már várja a banda, dörmögnek a barnaképű nyurga és gömbölyű, ifjú és öreg legények, kiket a csillogószemű rajkók — megannyi Rigó Jancsi jelölt — összelármáztak: — Gyüjjenek, gyüjjenek l Mulatnyi akar a Bezerédi uraság l ... A rajkók persze füllentettek, mert az a hires Bezerédi uraság, akinek vendégfogadószerü emeletes „plncé jében" napokig húzta valaha a cigány, a családi kripta mélyén álmodik cigánymuzsikás szüretekről, de a neve azért varázsként hat s az uraság felé piilogatva, megindul a banda. Lassan, bandukolva, hollószárnyú árnyakként. Szó kevés esik. Csak a kérdőjellé görbült bőgős, kinek szájában van még a Bezerédi szüretjén evett malacpörkölt ize, szól oda az utána baktató kontrásnak: — Tudod-e az uraság nótáját? Az is benn van: „Bezerédi szobalánya gyere ki I* ... (A szobalány adta a malacpörköltet.) A kontrás böffent egyet, ami cigánynyelven azt jelenti: — Tudom ! — Aztán az egész banda újra sóvár szemekkel nézi a Bezerédi hajlékot Nézik ... és ábrázatuk egyre savanyúbb lesz: az ablakokból csak gyéren szüremlik világosság a ködpárás őszi alkonyatba. — Ott nem mulatnak! — jövendöli keserűen a bőgős. Qyér a világ, gyér lehet a jókedv .. . Igen így: gyéren jut ki manapság mindenből a földi halandóknak. (Már annak, akinek.) A szüretből meg éppen. Ez is olyan össze-vissza való, mint minden ezen a trianoni békétől békétlen világon. Pisztolydurrogásos, táacos-nótás szüretekre már csak azok a Mrégi őre gek• emlékeznek, akik fiatalon belevénültek a háború és méginkább a béke nyomorúságaiba, no meg a cigányok. Ök is jól tudják ugyan, hogy a szüret sem szűrei manapság, hanem halotti tor, azért — csupa megszokásból — bebarangolják a hegyet. — Hátha, mégis I... — gondolják, mivel a reménytelenségben is van némi reménység. Mendegélnek. A hegyi utak mély tekervényein föl és eltűnik imbolygó alakjuk. Közben megállnak; kapott vagy „szerzett" szőlőfejeket szemezgetnek. Méláznak, tanakodnak, aminek eredményeként tovább járják a pincéket, s az ajtó előtt rá rántanak egy egy gyorscsárdásra. Az ellentét persze a gyorscsárdás és a savanyu ábrázatuk között olyan nagy, akár a rak-szőlő s a Szent Mártonkor érő fürtök közt. A pincék elöl többnyire elhessegetik őket: — Rossz szüret van — panaszolják. Azután megtoldják: Már hatodik esztendeje van rossz szüret...