Pápa és Vidéke, 24. évfolyam 1-52. sz. (1927)

1927-06-19 / 25. szám

Politikai hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóh FŐ-«. 12. Tel. 151 Előfizetési árak: negyedévre 2 pengő, egézs évre 8 pengő. Egyes szára óra 20 fillér Hirdetések miliméteres díjszabás szer iat; kasábmiliraéter a hirdetések köeöU 4 fillér, a szöveg között 5 fillér. Főszerkesztő: DR. BKRitSKfn FÍBIái. Felelős gzerkesztő: BOKSÁT SÍDRE. Előfizetéseket és taird etéseket fel­vesz : A kiadóhivatal (Fő-*tca 12. Telefon 151.). A Kér.-szoc. párttitkárság (Szent­ilonai utca 12.). A „Pax" könyvkereske­dés (Fő utca 9.). A Ker. Nemzeti Nyomda­vállalat (Török Bálint u. 1. Telefon: 157.). A pápai katholikusság ünnepe. Epilógus. Az íinnep utáni reggel hangulata mindig a legjózanabb. Sajátságos természete az emberi lelkeknek, hogy célokat tüz maga elé, azokért fárad, megfeszíti erőit, lelkesedik és nem kritizál, nem mér­legel, hanem vakon tör előre s mi­kor a célját elérte, midőn vágyai beteljesültek: akkor a lehiggadt ön­tudat megcsinálja a maga rigorozus mérlegét, felállítja az eredmény­számlát és inkább pesszimista, mint bizakodó hangulatban kimondja az önkritika Ítéletét. Ez az Ítélet rendszerint helyes, mert objektív. A pápai katholikus egyház és tár­sadalom is karöltve megcsinálta a maga katholikus napját, szervezte, előkészítette, simítgatta, csiszolgatta a programmot, hogy minden egybe­vágjon és minden a lehető legjobb legyen, azután felvirradt egy egészen szép, meleg, felhőtlen és sugaras jú­niusi nap, festett öltött mindaz, amit az előkészítés megtervezett, lepergett a film és, miután minderre aludtunk egyet, felvirradt a hangulatmentes reggel. S ezen a reggelen elfelejtve a sok szónokot, akik igen szépen és igen okosan beszéltek, mint az más he­lyen megolvasható, felmerül előttünk mint a nap legmegragadóbb ese­ménye, az esti szentséges körmenet. Hatezer embert nem hoz össze a kíváncsiság, sem a terror bármely faja, sem a külszín farizeus mentalitása, hatezer embert csak meggyőződés és hit, lelki készség és jó akarat hoz össze oda, ahol pengő valutában ki nem fejezhető imponderabilis java­kat adnak. Ezen körmeneten pedig, amíg a harangok zúgtak, az ajkak énekeltek és a zenekar szent himnuszokat zen­gett : a magasra tartott Szentség után ennyi ember haladt a nyugalom és önérzet kimért lépéseivel. S ez a tény az, amit a józan reg­gel nem tud megcáfolni, csak meg­világítani, Hogy a huszadik század hangulata megváltozott, hogy ami a mult szá­zad haldokló tizedének még mosoly­gásra való naivitás, e század zsenge korának gúnyos támadások céltáblája volt, e valláserkölcsi élet legmoder­nebb reneszánsza, az ma már a pozi­tívumok közé lépett elő, ott is a leg­első sorba. Hogy a felvilágosodott hitetlenek fölé kirajzott a még felvilágosodot­tabb hivők csoportja, hogy a materiá­lis világszemlélet a természetes fejlő­dés útján is metafizikai ösvényekre jutott, hogy a legrégibb út lesz me­gint legújabb a veritas et vita útja. Érdekes ez a kép, mert megnyug­tató arra nézve, hogy ha fejlődünk is a földiekben, ezért nem kívánja tőlünk a sors áldozatul, hogy bucsuz­zunk el az égiektől. Hogy a légcsa­var és a kereszt nem taszítják, hanem vonzzák egymást, hogy a vasbeton arra is jó, hogy templomot építsünk belőle és a gépek zakatolása ugyan­olyan hullámrezgéseket vált ki a világűrben, mint a harangzúgás. Hogy nem kell a miatt fölényes­kednünk, mert mindannak a kincs­nek, mely kezdettől vala a világ­mindenségben, hosszú fáradság után egy milliomod részét megtaláltuk. Azért, mert az Uristéh a tizparancso­tatot a zsidóknak nem rádióleadón adta tudtára, nem kell azt hinnünk, hogy valamely rádió állomás felolva­sója tökéletesebb, mint az Úr. Hogy egetverő ambíció e fizikai világban parallel is mehet a transz­cendentális egetverő ambíciókkal s a kettő nem öli meg egymást. Megnyugtató az, hogy a modern ember is gyermeke, habár kevésbé jól nevelt gyermeke ugyanazon atyá­nak, aki a régmúlt korok embere fölött is áldólag tárta ki kezét és ezzel lehetővé tette, hogy a dacos unoka az égre nézhessen. Ez a tény és az ennek nyomán felfakadó kellemes, bátorító, biztató érzés teszi aktívvá a mult vasárnap mérlegét akkor is, ha azt a mérleget mámortól és lelkesedéstől mentesen szigorúan a modern könyvvvitel sze­rint zárjuk le. Dr. Sulyok Dezső. * A Kath. Napról részletes tudósí­tásunk a következő: Dr. Rott Nándor megyéspüspök a papság feladatairól. A pápai esperes! kerület papságának gyűlése. A Katholikus Napnak méltó be­vezetése volt a pápai esperesi kerü­let papságának gyűlése június 11-én, szombaton délelőtt 10 órakor a ferencrendi zárdában. A gyűlésen Szentgyörgyi Ignác esperes elnöklete alatt jelen volt a kerületi papság majdnem teljes szám « mai és a helybeli szerzetes há?ak képviselői. Megtisztelte a gyűlést megjelenésével dr. Rott Nándor megyéspüspök is, kit a jelenvoltak nagy lelkesedéssel fogadtak és Szent­györgyi esperes közvetlen szavakkal üdvözölt. Kovdts József hitoktató a gyűlés elején Szent Pál leveleiből olvasott fel részletet, utána felolvasta a leg utóbbi két gyűtés jegyzökönyvét. Szentgyörgyi Ignác esperes elnöki megnyitójában arról a nagy veszte­ségről emlékezett meg lendületes szavakkal, mely a magyar kathoiiciz­must Prohászka Ottokár halálával érte. Rajzolta azokat a szomorú álla­potokat, melyekben a XIX. század második felében, Prohászka fellépé­sének idején a magyar katholicizmus volt. A papságot a jozefinizmus, a híveket a liberalizmus tartotta kar­jaiban. Prohászka Aj papi generá­ciót nevelt. Ezen nagy munka el­végzésére képesítette őt mindenek előtt az eucharisztiából táplálkozó eleven hite, azután nagy tudománya. Ezekhez járult veleszületett tehetsége és szinte költői lelkülete, melyek áltat Pázmány után legnagyobb egyházi j szónokunkká lett, a magyar egyházi irodalom terén pedig nem is tudunk hozzá hasonló egyéniséget fel matatni. Mi, papok, tanulhattunk tőle eleven hitet, a gyóntttószék szeretetét és az összes papi funkciókra, különösen a prédikációra a buzgó előkészületet A nagy hatást kiváltó beszédet Wimmer Károly köszönte meg a jelenlevők nevében. Ezután P. Bús Jakab S. J. tartotta meg előadását Krisztus királyságáról. Ezt az ünnepet nem ok nélkül ren­delte el a szentséges Atya. Krisztus Urunk főpapi, prófétái és királyi hármas hivatalából mindig a királyi hatalmat tartotta legnagyobbnak. Ezért üldözték és a végén ezért feszitették keresztre. A mi hármas papi ténykedésünk közt is ez a leg­nagyobb. Uralkodnunk kell a lelke­ken és Krisztus uralmát kell az egész világra kiterjesztenünk. Rámutatott azokra a tényekre, amelyek azt mu­tatják, hogy a Krisztus-király nem űr mindenütt, ahol úrnak kellene lennie. Dr. Rott Nándor megyéspüspök P. Bús előadását megköszönő szavai­ban rámutatott a beszéddel kapcso­latban a falu pasziorációjának fontos­ságára. Legfontosabb az, hogy min­den plébános egyénileg foglalkozzék híveivel. Legalább évenként keresse fel minden*hivét és győződjék meg arról, hogyan érez egyházával és vallásával szemben. Kováts József hitoktató a katho­likus sajtó támogatásának fontossá­gáról tartott előadást. Beszédét azzal a nagy igazsággal vezette be, hogy a katholikus sajtó sorsát nem egye­sek nagylelkű adománya, hanem a nagy katholikus tábor érdeklődésé­nek fölkeltése dönti el. Gyönyörű párhuzamba állította a szószéket és a rotációs gépet, melyek közül ez utóbbinak hatása sokkal egyenesebb. Szavaival kapcsolatban dr. Rott Nándor megyéspüspök beszél a ka­tholikus sajtó fontosságáról. Nagyon sok gyakorlati utasítást adott a katho­likus sajtó praktikus terjesztésének módozatairól. Azután a péteifillérek gyűjtésének fontosságáról beszélt. Minden katholikus hivő okvetlenül adja meg a maga egy fillérjét éven­ként. Végül a missziók ügyének in­tenzív felkarolására hivta fel a pap­ság figyelmét. Szentgyörgyi Ignác esperes záró­szavaival és a megyéspüspök áldáfá­val ért véget a gyflés.

Next

/
Thumbnails
Contents