Pápa és Vidéke, 23. évfolyam 1-54. sz. (1926)

1926-04-04 / 14. szám

PAPA ÉS VIDEKE 2 1926 április II ff 4» —_ j; ür! divat. •• ——— •» :: •• NEÜBRUER FERENC PrtPfl, KOSSUTH LR JOS UTCR 32. SZ. (A póstapalotával szemben.) no: divat. Nagy választék férfi- és női fehérnemüekben, harisnyákban, Sj nyakkendőkben, keztyükben, kötött-, szövött- és rövid­árukban, valamint bőröndökben és bőrdíszmű árukban. |! A Felvidéki Magyar Nemzeti Párt a régi téli tanfolyamok pótlására most a nagyobb városokban rende­zett kéthetes mezőgazdasági tanfolya­mokat gazdák részére. A tanfolya­mokon. melyek a magyar nemzeti eszme ébrentartásának is eszközei, feltűnően sokan vettek részt. 0 Az iglói magyar szülök nagy me­morandumban sürgetik, hogy gyer­mekeik az elemi iskolában magyarul tanulhassanak. # A felvidéki mozgalmak egyik ered­ményeként emlegetik, hogy Szlo­venszko fővárosa Zsolna lenne. Már az első hirre megindult ott a telek spekuláció. Nincsics jugoszláv külügyminiszter expozéjában a magyarsággal szem­ben békés hangot pengetett. Pasics bukásáról járnak hirek. Utóda a miniszterelnökségben állító­lag Nincsics jelenlegi külügyminiszter 'enne. 0 Lovászi Márton az igaz magyarság nem nagy örömére szerdán este visz­szatért az „emigrációból". Állítólag minden politikától távoltartja magát. p , A pápaiak talál kőzd helye Budapest legelsörendii, modern, családi szállója az ISTflflN HIHflLY-SZBLLODfl TI., Podmauiczky-utca 8. Mérsékelt árak I Figyelmes kiszolgálás ! Modern berendezés I Központi fűtés ! Melegvizszolgáltatás ! Fürdők t Lift ! A nyugati pályaudvar közelében ! A vezérlő fejedelem, a nagy Rákóczi. - 1676-1926. ­Kettéhasított óriás volt a magyar föld akkoron is, mikor kétszázötven évvel ezelőtt a nemzet az érző szív egyetlen dobbanásával megsejtette, hogy az új tavasz egy nagy lépés­sel viszi közelebb a felszabadulás felé. De ugyanakkor a százfelé húzó törekvések bábeli zűrzavarában az ország minden rendű és rangú la­kosa egyaránt tudta, hogy a szolga­ságból való fölszabadulás közeledése a történelmi erők gondviselő műkö­dése folytán a nagy percben el fogja hozni a megpróbáltatott földnek és agyonsanyargatott nemzetnek azt a férfiút, aki a jellem szilárdságával, a szív önzetlenségével és mindenek felett álló áldozatkészségével tündöklő csillaga, vezére lesz a nagy időknek. És a nemzet a maga hitében két­százötven évvel ezelőtt nem csaló­dott 1 Az 1676. esztendő nagy nap ján a Bodrog partjáról a szélrózsa minden irányába szertevitték a nagy hírt, hogy a borsi kastélyban már­cius hava 27 ik napján az erdélyi fejedelemnek, Báthory Zsófia gyer­mekének, a Zrínyi Miklós véréből sarjadzott hőslelkű nagyasszony, Zrinyi Ilona fiat szült. Megszületett a fú, szállt a hír szájről-szájra, aki­ben az eszme tisztaságában fog meg­testesülni a hazáért és szabadságért mindent cselekvő és mindent felál­dozó gondolat. Megszületett a fiú, aki vérével hivatott a szolgaságból szabaduló nemzet vezérlésével és aki tündőklő csillaga lesz a szétszagga­tott földnek, mely az ő zászlói alatt forr össze ismét osztatlan egésszé, félelmetes óriássá. A történelem arany­lapjai igazolják, hogy amit a nemzet kétszázötven évvel ezelőtt remélt, amit az ősi rög a szolgaság utolsó éveiben várt, mindazt a borsi kastély új szülöttje, II. Rákóczi Ferenc egy csodálatos pályafutást, boldogságos és keserves mértföldkövein át lángoló hazaszeretettel, a nagy eszmék ra­jongó tiszteletével és a földi javak önzetlen fáradozásával be is töltött. Akit születésekor már vezérnek láttak, valóban csillaga volt a magyar égnek és minden időkre ragyogó példája lett a nemes gondolatnak, a tiszta szívnek, melynek szárnyalása és dobbanása nélkül nincsen leigá­zott földje a világnak mely valaha is fölszabadulást remélhet. Hogy a nagyszerű hivatásra született vezér­nek meg kellett érnie a majtényi fegyverletételt, zászlóinak lehanyatlá­sát, az nemzetével közös balsorsa volt, de száműzetésének keserű évei alatt nem tört össze szivében az eszme, amit képviselt, nem múlt el hazaszeretetének lángolása és sza­badságszerelmének önzetlen tiszta­sága. Nem a harc, amit a dolgok olyatén fordulása következtében meg­kellett vívnia, adják II. Rákóczi Fe­renc emlékének a halhatatlanságot, hanem igenis az a rendületlen erő, amivel hazájában és a szabadságban bízva számkivetésének éveit leper­gette, ezek azok a nagyszerűségek, amelyekért Magyarország vezérlő fe­jedelme, II. Rákóczi Ferenc a nemzet szívéből nem mulhatik el soha. Városunkban is megünneplik em­lékét. Az iskolák külön ünnepélyekben hódolnak neki. Lapunk mult száma is hosszabb költeményben foglalkozott a kassai dóm nagy halottjával. , Séta a tejkonyha körDI. Általános emberi szokás messze földre, idegen városokba elbarangolni, ott Bädeckerrel vagy anélkül min­den látványosságot szorgosan föl­kutatni, mig saját szülővárosunkban vagy tartózkodási helyünkön fogal­munk sincs a város nevezetességei és intézményeiről. Ki tudja pl. itt Pápán, hogy az Anya- és csecsemő­védő Egyesülettel kapcsolatban van egy tejkonyha, mely 1925 május hava óta működik, nyomorban síny­lődd népünk és gyengeszervezelű gyermekeink oly igen nagy előnyére, segítségére. Pedig ugyancsak érde­kes a délelőtti órákban a tejkonyhát látogatni és megfigyelni azt a pre clz, pontos, tiszta munkát, mely ott folyik pici kis honpolgáraink javára, ápolására. Két konyha van. Az egyikbe be­adják a friss tejet, a felek által hasz­nált edényt, mindent, ami a kül­világból bekerül ebbe a kis stereli­zált birodalomba. Az első konyhá­ban folyik a mosogatás, tisztogatás, csak azután kerülnek a tárgyak be az úgynevezett tiszta konyhába, mely­ben csak tiszta edény van. Itt főzik a tejet, forralják a vizet. Minden ami innen kikerül, forralás által van sterilizálva. Mindegyik konyha ajta­ján van egy tolóablak, az egyiken beadják az üres, használt edényt, a másikon kiadják az új tejadagot. A gyermekét táplálni nem tudó, vagy gyárba járó anya itt szerzi be szükségletét. A csecsemő kora és súlya szerint, orvosi rendeletre kapja a neki megfelelő 5 4-3 2 adag táp­lálékot. Minden anyának két kosara van egy és ugyanazon számmal, egyiket az üres üvegekkel vissza­TÁRCA. ••• Tanár úr! Irta: Nëmelh István. Mikor uralkodott I. Ferdinánd ? kérdezte gúnyos szemhunyoritással Dobay Pál a tanítványától. A deli quens izgett mozgott a kis támla­nélküli széken, de az átkozott év­számot nem tudta kinyögni. Hát kérem ez így tovább nem mehet, mormogta Pali tanári szigor­ral, midőn látta, hogy az évszám sehogysem akar kiszállni Irénke fogai sövényén. Szólok a mamájának, — folytatta emelkedettebb hangon. — Én fáradok, mérgelődök, drukkolok, mint egy maturáns és ökisasszony­sága meg semmibe se veszi a ta­nulást. Csak a tenisz, a korzó mo­toszkál fejecskéjében, s a történelem, az algebra — maradhat boldogabb időkre. Ha nem fog tanulni, hát le mondok a tanárságról s próbálja meg mással. Erre már megszólalt a pirulva hallgató lány is. Szepegve s a feltörő sírástól csukolva rebegte : Pali ne menjen el, én nem tudok úgy él... — a többit zavarodva elhallgatta és kifutott a szobából. Nem tud úgy élni? — ismételte a barna fiú, mikor egyedül maradt a puha, kényelmes szalonban, ahol tanulni szoktak. Hál megbolondult ez a lány ? Sze­relmes lett belém? No, lesz itt ta nulás. Nem elég, hogy én szeretem drága fejecskéjét, amit mindennap fülig piritok a szidással, de most még ő is. Hát most mit csináljak? Ha megmondom neki, hogy szeretem, biztosan megbukik a vizsgán, no meg az én szigorlatom is füstbe megy. Eh, majd kiábrándítjuk egyenlőre a drágát. Ezt csak úgy nyugtatás miatt csapta a monolog végére, de maga se hitte el. Hirtelen kinyílt az ajtó és belebe­gett dr. Hubáné, Irénke mamája. Hol van a lányom, Pali? Elvé­geztek már? Hogyan felel? Sokat tanul ám, egész este könyvekkel társalog. — Regényekkel, mormogta a fiú. — Nem erőlteti meg magát a szivem? Olyan halovány mosta­nában 1 Persze, mert szerelmes — dör­mögte Pali. No jól van, csak tanuljanak szor­galmasan s baj ne legyen — fenye­gette meg a komor arcú fiút Hubáné és illatos vihart hagyva hátra, ki­ment a hálóba. Jókor mondja nagyságos asz­szonyom, — izléstelenkedett még most is Pali belseje. Azután eltette dohányát és polkalépésekkel szágul­dott le a lépcsőn. Boldog volt. Sze­reti az a lány. Nekivágott a város nak. Bandukolt össze-vissza anélkül, hogy tudná merre van. Nézett, de nem látott. Ismerősei elmentek mel lette, s nem köszönt nekik. Törődik is ö ezekkel most, hiszen szeretik. Talán estélig is elkóborgott volna édesen ábrándozva, ha bele nem botlik Korponai Feribe. Ez hatalmas csatakiállással tört rá. Szervusz Pali ! mi az ördög ütött beléd I? Ugy mész, mint egy részeg kereskedő legény 1 Részeg vagyok, de nem bortól — válaszolta Pali titokzatosan. Szerelmes vagy ! mondta ki az íté­letet Feri s közben ráütött a másik vállára. Menj a pokolba vagy gyere a mennybe — kacagott fel Pali. Aztán belekarolt a csudálkozó Feribe és elhurcolta magával a lakására. Mi­után betörtek a férfi mennyországba, levetette magát a homályos szinú díványra és elkezdett dalolni egy érzelmes dalt. Ne bomolj Pali I — szólt nevetve Feri. — Azt hiszed a te koncertedet jöttem ide hallgatni? Beszélj, mert itthagylak. Jól van no — csendesítette emez — gyújts rá és hegyezd a füledet, mert még ilyet úgysem hallottál, te medve. Ugye tudod kit tanítok? Huba

Next

/
Thumbnails
Contents