Pápa és Vidéke, 23. évfolyam 1-54. sz. (1926)

1926-04-04 / 14. szám

1926'április 4 3 PAPA ES WIDERE hozza és beadja az említett mosogató konyha kis nyitásán, a másikat fölszerelve az új tejadaggal átveszi a sterilizált konyha ablakán. Benne, grammolt üvegekben van a táplálék. Egy-egy üveg egyszeri táplálásra szolgál. Májusban napi 5 üveggel kezdték meg a tejkonyhát, ma napi 78 adagot főznek. A tejkonyhában következő keverékeket lehet főzni V» lisztnélküli, Va lisztnélküli, 7a lisztes tejet (hígító folyadék lisztnyák), 7a és 72 zabnyákos (bélhurutra hajlamos gyermekek részére), malátaleves „Hortemsrginnel" iróliszttel és cukorral. Csernyi féle lisztleves, Nóró Sara. Az egyes csecsemőknek a megfelelő táplálékot dr. Cseh-Szombathy vezetőfőorvos határozza meg, aki bediktálja a receptkönyvbe. De bármelyik orvos receptje szerint főzik a tejkonyhában a csecsemőnek előirt táplálékot. A tejkonyha fenntartásához hozzájárult a város az átalakítási munká latok által. A . Stefánia Szövetség budapesti anyaháza 200 drb. üveg edényt adományozott, mig a fehér email főzőedényt a Vöröskereszt tavalyi egy millió korona adományából szerezték be. A tejkonyha a tejet Szóld Zsigmond tejgazdaságától kapja. Naponkint 21 liter lesz elhasználva. Ebból 10 liter tejet Szóld Zsigmond tejgazdasága adományoz, másik 10—

U litert onnan veszhek, 5 litert a város, 6 litert a Ker. Munká6biztosi(ó fizet. Az anyák az árakat többféleképen fizetik. Van teljes fizető, van feles fizető és egyharmad fizető és a legnagyobb nyomor esetén dijtalanúl kapják a tejet. Jelenleg, sajnos, a jövedelem nem fedezi teljesen a kiadást. A kezdet nehézségeivel küzdve, eleinte mint könyöradományt adták a tejet az anyáknak, hogy odaédesgessék, mert népünk nem tudja megérteni az önzetlen segélyt, melyet neki jószántából nyújtanak. Eleinte mindig van egy kis huzavona, egy kis bizalmatlanság, legjobb és leghasznosabb intézményeinkkel szemben. De most már dereng a megértés hajnala. Csak azt lehet kívánni, hogy mentől többen érdeklődjenek ezen kitűnő intézmény iránt, látogassák, segélyezzék adományaikkal és benne segítsék népünket és gyermekeinket. így i? munkálkodván a haza jobb, boldogabb jövőjén. Gamerra Alberta Mária báránú. Mikor egészségtelen a falusi lakás. A mi klímánk olyan szélsőséges, hogy a gyakran változó időjárás mellett csak az egészséges lakás a és az okszerű ruházkodás védhetnek meg a zord idő ellen. Ma bajos új lakásokat építeni, de még ha építenek is, sajnos, a falusi nép azokban nem mindenütt délnek és keletnek, hanem nyugatnak és északnak helyezi el a lakószobákat. Pincét a ház alá sokhelyütt nem építenek. De még él sem szigetelik a vályogfalat a talaj nedvességétől, pedig még a nedves, egészségtelen lakásokat is ki lehet szárítani elszigeteléssel és forgó szellöztetővel. A földesszoba talaja és a takaréktűzhely a legveszedelmesebb ártalmak a falusi házak lakóira nézve. Ha tehát padlózásra nincs pénz, a a szoba földjét tavasszal ki kell cserélni, de semmi esetre sem helyes a földre került piszkot évről évre betapasztani. A falusi viskóban lakó gyermekek a földön csúszkálva tulajdonképen valóságos piszoktelepen élnek. Ez az oka és nem más, hogy az ilyen házakban lakó apró gyermekek talán valamennyien mirigydaganatosban szenvednek, ami a legtöbbször első jele az induló gümőkórnak. A szobából, konyhából a túlságos meleget és párát, tehát az ártalmas nedves meleget forgó szellóztetövel lehet és kell az ablakon kiengedni, akkor még télen át is könnyen kiszárad a nedves lakás, anélkül pedig még az új kőház is nedvessé válik egy év alatt. A takaréktűzhely főzéskor valóságos gőzfürdővé változtatja a szobát, a bent tartózkodók megizzadnak s ha kimennek, könynyen meghűlnek. Az ilyen szobában tartózkodó ember télen át elveszti ellenálló képességét, étvágya csökken, elgyengül és így minden meghűléses betegségnek könnyen hozzáférhető. Azelőtt a szabadtűzhetyek szellőztették a lakást, sokkal ritkább is volt a gégeútak hurutja. Télen át a nyáron megszerzett természetes edzettség könnyen elvész, különöBen ha takaréktűzhelyekkel fűtött, nedves meleglevegöjű szobában tartózkodnak. Amíg a nyár edző hatása tart, addig nem hűlnek meg könnyen az emberek, de ha télen át bőrüket nem edzik mesterséges úton hideg vízzel, úgy tavaBz felé már elvész a bőr ellenálló képessége. A főzéskor fejlődő pára a szoba földjére lecsapódik, nedvessé teszi a tapasztott földet és ez a behordott sárral együtt újabb és újabb szennyes rétegek alakjában növeli a szoba földjét. A lejlödö gőz és a nedves földből kipárolgó levegő bűzössé, nehézzé teszi Hunyadi János természetes keserüviznek, a legjelesebb orvosok véleménye szerint, kiváló előnyei : a gyors, blzlos és enyhe halft«. à szoba egész levegőjét, ezt azonban azok, akik magszokták, nem érzik. De a bűz átjárja ruhájukat és bárhová menjenek, érezni rajtuk a dohos szagot. Nem csoda, ha az ilyen körülmények kőzött élő földesszoba lakói a tél folyamán mindenféle meghűléses betegségeket szednek össze. Régente a pestis ellen való rendszeres védekezés okozta, hogy a tavasz közeledtével az emberek kitakarították házaikat. Ma, amidőn tudjuk, hogy az ilyen életmód egy még nagyobb ellenségünknek : a tüdővésznek kedvez, kétszeres kötelességünk a tisztaság és a lakás rendbentartása. De nemcsak kívül és belül kell meszelnünk, hogy szemre szép legyen a ház, hanem alaposan takarítanunk is, mert csak Igy szolgáljuk az egészséget. Ép úgy nem lenne helyes az sem, ha vasárnap a felső szép ruhát az alsó piszkos fehérneműre vennék csak fel, mert nem a látszat kedvéért ruházkodunk, hanem egészségünk megóvásáért. A külsőségeknél fontosabb az igazi, bárha egyszerű tisztaság, mert csak ez szolgálja az igazi civilizációt Egy magyar asszony húsvéti gondolatai. Most, amidőn szétdarabolt CsonkaMagyarországot belső és külső ellenségei, mind megannyi alvilági gonosz szellemek, ezerféle gyilokkal akarják megölni, most, amidőn Trianon lelketlen s igazságtalan végzései nyomán a munkanélküliség és ennek credményeképen a nyomor uralkodik széles e hazában, most, amidón az igaz hazafiak szívszorongva lesik hazánk helyzetének jobbra fordulását, most, amidőn még lelkünkben érezzük a böjti időszak szent misztériumait, midőn megszaggatott testű édes Megváltónk érettünk vállalt mérhetetlen testi és lelki kínszenvedésének emlékezete élő vádként égeti törvényszéki biró leányát, Irénkét. Tudja a miniszterelnök I Hisz alig láttam becses ábrázatodat beiratkozás óta. Az Isten tudja merre mászkálsz te mindig. Most már fogd be a szádat és hallgass, ha még ennyit se tudsz, — vágta el a szóáradatot Pali. — Már régen ismertem Irénkét. Valami bál alkalmával mulattak be neki. Nagyon megtetszett barna arca és sokat táncoltam vele. Szóval jól mulattunk. A végén még rózsát is kaptam tőle. De elmúlt a bál s azóta nem tudtam vele beszélni, mert mindig idegenek vették körül. Ha találkoztam vele, csak néztem rá búsult szemmel, de ö nem igen viszonozta. Minden áron meg akartam tőle kérdeni, hogy elfeledte e már a mulatságot, de nem birtam helyes eszmét kifundálni. Végre megszánt az ég. Valakitől hallottam, hogy Hubáéknak tanítóra lenne szükségük. Erre a hirre olyant ugrottam, mint az a kanadai fickó az olympiászon. Azt hiszed minden magasugró szerelmes, és j örömében lendül át a lécen ? — vetette közbe Feri. — Nem nyughalsz? Majd elpáhollak nefélj, — dörrentél! rá Pali a veszekedöre. Aztán folytatta tovább. Rögtön rohantam Hubáékhoz, ne hogy valaki megelőzzön és elvegye előlem az édes falatot. Csak a szobájuk előtt morgott fel bennem valami. Te gazember, hogyan tanltod a lányt, hisz szerelmes vagy bele ? De ide szerelem, oda szerelem, gondoltam, én már vissza nem megyek, hát benyitottam titáni bátorsággal. Irénke nem volt éppen otthon s Igy édesanyjával elintéztük a dolgot. Dobogó szívvel mentem el másnap tanítani. Meglepődött, mikor meglátott, de én megőriztem nyugalmamat s bemutatkoztam, mintha akkor láttam volna először. Gondoltam, majd szól, ha nem akarja a bemutatkozást. De nem szóll Végre beszélhettem vele mindennap. De természetesen csak a leckéről, de akkor is boldog voltam s igyekeztem megnyújtani az órákat, hogy minél tovább legyek együtt vele. Rendesen haladtunk a tanulásban. Semmiféle szamárságot nem csináltam. Ha nem tudta a leckét, bizony szidtam. Szerettem látni, mikor szomorúan meredt maga elé. Te gyilkos, te zsarnok, pfuj I horkant fel Feri. No csak hátrább a testtel I Igy kellett tennem, hogy a tekintélyt megőrizzem. Mert egyszer-kétszer elszóltam magamat. Konjugációkat ismételteltem vele s paradigmául az amo volt a könyvben. Ezt ragoztattam. Latinul csak elmondta, de magyarul nem akarla sehogysem. Ha nem felel. — szóltam tanári hangon, — elmegyek. Ez megtette a hatást és suttogni kezdte : szeretek, szeretsz? — s itt rám nézett kérdezve, — szerel... itt pedig én kapcsoltam tekintetemet az övébe. De hamar észrejöttem és kérdeztem töle moneo perfektumál. Azóta mindig rejtélyesebb lelt. Az asztalon volt egy ezüst plakett felállítva, mindig azt nézte. Eleinte nem tudtam, hogy mi az ördögöt nézhet azon, de egyszer én is belepillantottam véletlenül, hát látom ám, hogy az én hajam sötétedik olt. A másik órán már a plakett nem volt ott az asztalon. Szereltem, nagyon, nagyon szereltem, de nem szólhattam, mert akkor vége lett volna a tantiásnak és a tanulásnak. Volt erőm ; hallottam s megtartottam a lelkiismeret szavát : nem szabad. Pedig tombolt bennem a vér, lüktetett az agyam, mikor fekete baja ott illatozott az arcomon. Küzdöttem magam ellen, küzdöttem az ö kezdődő szerelme ellen, bárhogyan kívántam is. Hideg voltam külsőleg. Rápirítottara. semmibe se vettem leány voltát. Ez a legalkalmasabb mód a szerelem viszonzásának megakadályozására.