Pápa és Vidéke, 23. évfolyam 1-54. sz. (1926)

1926-12-05 / 51. szám

1926 november 14 8 5 PAPA ÉS VIDEKE Amerika, Japán, Ausztrália a háború alatt elhódította Európa tengerentúli piacalt. A háború elölt t i. az Atlanü óceán országainak csoportja, vagyis mi európaiak voltunk a világgazdaság urai. A tengereken túli világ, léhát Amerika, Délamerika, az ázsiai szárazföld lakói és a Csendes óceán és az Indiai óceán szigetlakói, a feketék, a rézbőrűek a mi javunkra termeltek. A mi gyárainknak, iparosainknak és fogyasztóinknak küldték nyersanyagukat Most azonban ez a helyzet lényegesen megváltozott. Amerika, Kanada, Japán és Ausztrália lettek a világgazdaság urai. Amerika 30 százalékkal nagyobb mértékben vesz részt a világgazdaságban, mint a háború előtt. Kanada 90 százalékkal, Japán 64 százalékkal. Egyszóval kiszorultunk a világgazdaságból és elvesztettük a vezető szerepet. Iparunk termékei már nem kellenek a Csendes óceánon túli országoknak, mert ők is iparos államokká kezdenek fejlődni és a Sárga tenger partvidékén épúgy nőnek ki a földből gyárak, mint ahogy hetven évvel ezelőtt az Északamerikai Egyesült Államok városkolosszusaiban. Ilyen körülmények között csak természetes, hogy mint rettenetes, szinte megoldhatatlan probléma mered elénk minden államban, a gazdasági probléma. A gazdasági szerencsétlenség tehát, amely minket is ér, nem elszigetelten magyar szerencsétlenség, hanem Európa szerencsétlensége és a tudósoknak, politikusoknak világszerte az a legnagyobb feladatuk és gondjuk, hogy miképcn segítsenek ezen a szerencsétlenségen, mely végül odavezethet, hogy rombadönti az európai kulturát is. Miután elvesztették az európai országok a tengerentúli piacokat, úgy próbáltak segíteni magukon, hogy a gazdasági elzárkózás terére léptek, vagyis arra törekedlek, hogy amit termelnek, azt a saját piacaikon adják el és idegen árút lehetőleg ne eresszenek be országaik határain belül, hogy így a versenylói megkíméltessenek. Igy keletkezeit országonként a túlnagy ipari termelés, vagyis a lúldimcnzionáltsága az iparnak és így keletkeztek a túlzott vdmvédelml rendszerek, valamint az arányaiban hatalmas munkanélküliség. Azt lehet mondani, hogy a háborúban álló Európa tízmillió embert tartott fegyver alatt és viselte ennek költségeit Most körülbelül ugyancsak tízmillió munkanélkülit kénytelen eltartani és ennek költségei az állami költségvetésekben munkanélküli segély, nyugdíj és egyéb mindenféle elmeken jelentkeznek. Az európai termelés azonban, noha a tengerentúli piacokat elvesztettük, nem csökkent, hanem sajnos, a készletek nagyobbrészt emelkedtek. Ha már most tekintetbe vesszük azt, hogy nemcsak a tengerentúli piacok nagyrészét vesztette cl az európai termelés, hanem magában Európában is a háború következményeiként bizonyos elszegényedés állolt be, aminek folytán ez európai lakosságnak fogyasztó ereje csökkent, akkor tisztában lehetünk azzal, hogy az európai gazdasági krízisnek be kellelt következnie, s hogy ez mindaddig fog tartani, mig ezeken a bajokon nem segítettek. A bajokon segíteni lehet egyrészt az ipari termelés koncentrációjával, másrészt a fogyasztóképesség növelésével és végül a tengerentúli piacok visszahódltásával. Amilyen mértékben haladni fognak ezek az intézkedések, olyan mértékben fog javulni a magángazdaság válságos helyzete i». Sajnos azonban, nem ezek az eszközök azok, amelyekhez elsősorban nyúltak. Vámkorlátozásokkal, kivileli és beviteli tilalmakkal igyekeztek segíteni a nehézségekbe jutott termelésen. Hogy ezek az intézkedések hova vezettek, azt látjuk a megélhetési gondokból, azt látjuk abból, hogy az árak a túltermelés mellett sem csökkentek, hanem a békeárakhoz képest még emelkedtek. Ezért a fogyasztási krízis megszüntetése szempontjából programmom az ipari koncentráció előmozdítása, nemkülönben a kiviteli és a beviteli vám korlátozása és lebontása. Az utóbbi célt azáltal fogjuk elérni, ha minél előbb kiépítjük a kereskedelmi és vámszerződéseket a szomszéd államokkal szemben. E tekintetben ezideig is sok tOrlént, amennyiben kereskedelmi szerződést kötöttünk hat állammal, azonban sajnos, éppen azoo államokkal szemben, amelyekbe a legnagyobb a kivitelünk, ahonnan legnagyobb a behozatalunk, még Hitel. nem sikerült kereskedelmi szerződést kötnünk és ezek a következők: Ausztria, Lengyelország, Franciaország, Olaszország, Görögország, Spanyolország. Egyik legsúlyosabb kérdése magángazdasági helyzetünknek, a hitel kérdése. Ez alkalommal csak arra a gondolatra térek ki, amelyet az egységes párt gazdasági bizottságában vetettem fel, mikor arra kértem a pénzügyminiszter urat, hogy elsősorban a mezőgazdaság hitelszükségletének kérdését oldjuk meg. Abból indúltam ki, amit Bismark mondott egyszer, mikor azt mondta, hogy „hat der Bauer Oeld, hat's die ganze Welt", vagyis, ha a gazdának van pénze, az egész világnak van. Már most, ha ez Németországban igazság volt, mennyivel inkább az Magyarországon, ahol egész gazdasági életünk alapja a mezőgazdaság. Főldváltsóghltel. A földbirtokreform folytán egész birtoktesteket szakítottak le, de a föld megváltási árát a régi földbirtokos majd csak tiz év múlva kapja meg. Már most, ha a birtokos földjének megváltási árát nem tiz év múlva, hanem azonnal megkaphatná, ezzel rögtön kifizethetné adósságait és megszabadulna a nagy kamaltehertől, vagy pedig az ily módon kezébe jutott tökével belterjesebben gazdálkodhatnék, befektetéseket eszközölhetne, vagy végül ezt a pénzt elhelyezhetné, ami által a hitelforgalom számára új termékeny tőkéket juttatna. Az, aki a földbirtokrendezés folytán birtokhoz jutott, de még nem fizette ki földjének árát, nagyon sok esetben nem is tartja igazi tulajdonának ezt a birtokot és ennélfogva nem is igen bánik vele úgy, mint ahogy a jó gazda a saját földjével törődik. Azt gondolom tehát, ha állami garanciával a külföldön annyi pénzt vehetnénk fel, amennyivel ezeket a szélosztott földeket nem tiz év ww •• MEGKEZDODOTT CIPOVHSHR SZÜSZNÉL PÄPA, KOSSUTH LAJOS UTCA 10. SZ. Leszállított árak!