Pápa és Vidéke, 22. évfolyam 1-52. sz. (1925)

1925-05-17 / 20. szám

S iflxtttfsí árak: nsgytef&vre 24.066 kor., egy hénapsra 8960 kcr. saám ár a darabonként 2GG9 kcr. mmteamKu

mtímfftK POLITIKAI HETILAP. RSegjeSenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Fő-utca 12. Kiadóhivatal I ITö>utca 12, szám. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint " A pápai üóm. Kath. Polgári Iskola. Ami után annyit vágyódtunk, a polgári fiúiskola, valósággá lett. A róm. kath. iskolaszék máj. 13-án tartott iskolaszéki gyűlésében átvette Horváth István polgári fiúiskoláját, mely így katholikus jellegű, magánvizsgálatokra is jogosító intézet lett. Lapunk hasábjain sokat foglalkoztunk a kérdéssel. Kifejezést adtunk nem egyszer a kath. közvéleménynek, mely szerint erre az iskolára Pápán egyedül nekünk van szükségünk, tehát nem várhatjuk, hogy közös, vagy városi akció induljon meg a létesítésére. A protestánsok bőségesen elhelyezkedhetnek a ref. kollégium párhuzamos osztályaiban, az izraelitáknak ott van a saját polgári fiúiskolájuk, egyedül a katholikusoknak vannak olyan tömegük, melyeknek a számára a polgári iskola nélkülözhetetlen. Az ipari pályára készülő, földmiveléssel foglalkozó ifjúságnak abban az időben ad a tanulásra módot, mikor még munkára nem fogható. A csatangolás, az elzüllés legveszedelmesebb idejében fogja müvelés alá a jóra, rosszra egyaránt hajló ifjú lelket. Köszönet mindazoknak, kik e nagy munka létrehozásában közreműködtek. Hódolattal, hálával fordulunk püspök urunk Őméltósága felé, ki közreműködött bátorításával és Ígéretével, hogy a nemes intézmény céljaira bocsátja a Szentilonaiházat, köszönet a tanfelügyelő úrnak, ki szives útbaigazításokkal látta el az akció vezetőségét, hála és köszönet apátplébános urunknak, ki élete legszebb művét alkotta meg az iskolával. Az elismerés és köszönet hangján kell megemlékeznünk a polgári iskolát előkészítő bizottság fáradhatatlan munkásságáról, a bizottság fáradhatatlan elnökéről, Varga József postafelügyelő úrról, magáról az iskolaszékről, mely az ügyet a legnagyobb komolysággal tárgyalta s még az ellen- i vetések is csak az ügy szeretetéből fakadtak. Köszönet annak a buzgó, lelkes tanári karnak, mely Horváth Istvánnal az élén az iskolát első évében ingyen munkájával fenntartotta. Mindazok, kik a magyar keresztény kultúra ez új várának megalkotásához hozzájárultak, jogos büszkeséggel tekinthetnek nagy fáradsággal megteremtett müvükre. Nekünk csak az a kívánságunk, hogy ez az új erősség sokáig álljon fenn s virágozzék a kereszténység és a magyarság javára. Felhőszakadás. Kiöntött a Tapolca, Bakonyér és a Séd. Mint a háború alatt lesték az emberek a harctéri jelentéseket, úgy lesik a tavaszi katasztrófáiig gazdasági év, a téli szárazság után az időjárást. Hogy a tavasszal szépen megindult esőzés nyomán nevelődött mezők a legszebb reménnyel töltöttek el mindenkit, a babonásak már csak a fagyosszentektől féltek, akik az idén ugyancsak megtréfáltak bennünket, nyakunkba bocsátva fagy helyett olyan felhőszakadást, amilyenre mostanában nem volt példa. A keddről szerdára virradó éjjel valóságos tengerré változott a város határa. Amig a belvárosban nyugodtan szundikáltak, a Lehel-utcában, a Kishegy, a Törzsökhegy, Öreghegy és a város között árvizzel küzdöttek az emberek. A Tapolca kiszakította a Sávolyi és Hantai malom között a partot, elöntötte ott a réteket, a Lehel utcába pedig 2 órakor tört be a viz, elöntve az Árpád- utca nagyrészéf, a Döbrönteiutcát. A jámbor, de megbízhatatlan Bakonyér a Bocsor-malom környékén garázdálkodott, a vasúti hid környékén szintén kiöntött medréből, elöntve a kerteket, a vasút másik oldalán pedig a mezőket. Reggel mindenki csodálkozott a nagy víztömegen, mikor éjjeli esőnek úgyszólván nyoma se volt, de aztán a közeli falvakból szerdán érkező hirek mindent megmagyaráztak s szomorú eseményekről számoltak be. Elképzelhetetlen mennyiségű esőt zúdított óriási felhőszakadás Adásztevel, Tapolcafő, Pápasalamon, Két tornyuiak, Borsosgyőr községekre, valamivel kevesebbet Homokbödö gére, Kúpra, Pölöskére stb. 30 centi méteres jég, méteres viz voh a három első községben. Az alacsonyabban fekvő házakba az ajtón ment be a viz, ablakon ki. Nem a patakok, az árkok kiöntése csinálta a bajt, hanem az abnormális mennyiségben lezuhanó eső. A kár óriási. Amit a jég el nem pusztított, elvitte a viz. A nemrégen felszántott burgonya, kukoricaföldekről a földet magostul együtt vitte a viz a rétekre, miket most nem egy helyen méteres sár borít. Egész tábla földek csu paszon állanak, mert nem egy helyen az ősziek kötöttebb talaját is kikezdte az erős sodrású viz. Egyik teveli gazdának a rétjére lesodort földet 3000 szekérre becsülik a szemtanuk. A kár apróbb állatokban, épületek rongálódásában kiszámíthatatlan. Részletes jelentések azonban még eddig nem érkeztek, de az már biztos, hogy a szerencsétlen községek Adásztevel, Tapolcafő és Pápasalamon egy része már learatott az idénre. Ezzel az óriási pusztítással kapcsolatban felhívjuk az illetékesek figyelmét a Bakonyerének a vasúti hid körüli szakaszára. Az alig arasznyi part normális időben se nyújt elég védelmet áradások esetén, annál kevésbbé ilyen katasztrófális időben. Akinek kötelessége, csináljon partot, akár a város, akár a tulajdonosok az iltetők. A Hadröá pápai csoportja elnöksége felkéri tagjait, hogy vasárnap, f hó 17 én délelőtt 11 órakor a titkári hivatalban (Városháza) a m. kir. népjóléti és munkaügyi mi n-szter 37 600/IV. N. M. M. sz. ren delete ismertetése céljából jelenjenek meg. Az elnökség. . A gazdasági föltámadás felé. Irta: dr. Paupera Ferenc. Középeurópa népei, győzők és legyőzöttek egyaránt, várják a megváltást abból az erkölcsi és gazdasági válságból, amelybe a világháború óta jutottak. Ámbár nem vagyok hive annak a felfogásnak, amely minden erkölcsi életmegnyilvánulást gazdasági okokkal magyaráz, mégis azt hiszem, Európa népei nem juthatnak fel az erkölcsi élet tiszta magaslatára a gazdasági válság megszűnése előtt. De kérdés, vájjon a gazdasági káoszból van-e föltámadás a sokat szenvedett európai népek és ezek között is a legtöbbet szenvedett magyar nép számára. Mindenütt, ahol a valuta stabilizálása sikerült, a gazdasági élet súlyos válságba jutott. A válságnak ez a második nagy időszaka. Az első, a háború és forradalmak után az infláció krízise volt. Ez a második azonban egyenesen a stabilizáció krízise. Hasonlatos ez a válság azokhoz a folyamatokhoz, amelyek a szérummal, gyógyított lábadozó betegnél szoktak beállani s amelyeket az orvosok szérumbetegségnek neveznek. Ezek a betegségek gyakran fájdalmasabbak és kinzóbbak az alapbetegségnél, de azért mégis a gyógyuláshoz visznek. A stabilizáció krízise is ilyen szérumbetegség, amely a nyomában beállott pénz-, hitel-, majd pedig termelési és fogyasztási krízis méreteit tekintve, szinte veszedelmesebbek látszik, mint az inflációs krízis volt. Ez a válság nem speciális hazai jelenség. Mindenütt látjuk és azonos tüneteit mindenütt megfigyelhetjük, ahol az utóbbi időben a valutát stabilizálták. Még Németországban is, ahol pedig az infláció idejét egészen más, a miénktől elütő gazdasági elvek mellett élték át, az értékálló pénz bevezetése hasonló kritikus helyzetet teremtett. Ugyanezt látjuk Ausztriában is, leginkább azonban Lengyelországban, ahol tavaly juniusban a mieinkhez hason'ő válságot idézett elő a valuta stabilizációja. Az inflációs nye-