Pápa és Vidéke, 22. évfolyam 1-52. sz. (1925)

1925-05-17 / 20. szám

reségek kilökődése oít is hatalmas pénz- és hitelkrízist idézett elő. Grabszky pénzügyminiszter állampénzügyi reformjai következtében ott is egyszere megváltozott a gazdasági élet képe. Az infláció idejében tobzódó vásárlókedv hirtelen megszűnt. Az üzletek rosszul mentek. A gyárak nem tudtak eladni s a munka megcsappant. Az adókulcs egyre emelkedett. A pénz szükült és végül teljes erővel tört ki a hitelválság és vele kapcsolatban egy méreteiben szinte páratlan termelési és fogyasztási krízis. Ott is, mint nálunk most, nagy eltolódás mutatkozott a rendelkezésre álló tőkék és a gazdasági élet tőkeszükséglete között. Az iparnak 350 millió zlotira, a mezőgazdaságnak 799 millió zlotira lett volna szüksége, de csak 120 millió, tehát a szükséglet Vs-a állott rendelkezésre. Ott is tehát, mint nálunk, a megoldás csak a külföldi hitelek utján és a belső tőkeképződés ott is rendkívül meglassította, sok esetben megakadályozta az adónak végletekig fokozott terhe és hogy a korképnek a mienkkel való azonossága teljes legyen, ott is, mint nálunk, a magángazdaság hatalmas válságával párhuzamosan az állampénzügyek nemcsak megeiő södtek, de egyenesen virágoztak. A lengyel példa is azt mutatja, hogy a stabilizációs krízis jelenségei mindenütt egyformák és hogy tehát mai gazdasági válságunkat semmiképpen sem lehet speciális magyar válságnak felfogni. Sőt tovább kell mennem és azt kell mondanom, hogy a mai magyar gazdasági válság bármilyen szomorú, méreteiben mégis kisebb a külföldi hasonló természetű válságoknál. Az itt érintett lengyel példa is mindenek előtt azt igazolja, hogy a hitelkrízis is nagyobb arányú volt a miénknél, de a csődök és kényszeregyezségek száma is, mint a kereskedelmi és ipari krízis fokmérője, mindenütt nagyobb számokat mutatott, mint nálunk. Igaz ugyan, hogy nálunk ez a krízis csak az idei év első negyedében érte el tetőfokát és az erre vonatkozó pontos adatok még nincsenek birtokunkban, de az eddigi adatok is már azt igazolják, hogy e tekintetben is enyhébb válsággal kell küzdenünk, mint aminővel pl. Ausztria, vagy Lengyelország megküzdött. (Vége következik.) Tudnivalók az építőipar köréböl. Az építkezések megkezdésével gyakran merül fel vita úgy az építőipari hatáskör, mint az építőipari szakképesítés tekintetében. Ennek a vitás ügynek az elbírálásához a legfontosabb tudnivalókat az alábbiakban közlöm. Az építőiparosok munkakörének szabályozásáról szóló és még ma is érvényben levő 32.396—VI. A. 1913. szám alatt keit kereskedelmügyi m. kir. miniszteri rendelet az építőiparosok hatáskörét a következőképpen szabályozza: A kőmivesmesternek joga van bárhol is olyan földszintes lakóházakat és gazdasági épületeket az építkezés teljes befejezéséhez szükséges iparosmunkákkal együtt önállóan végrehajtani, melyeknél a legszélesebb épületszárny szélességmérete — a két külső falszinvonal közét mérve — a 15 métert meg nem haladja, s melyben a legszélesebb traktus — mélység belső távolsága — 6 méternél nem nagyobb. — Ezeknél nagyobb épületeknél a kőmivesmester csak a föld-, kőmives és elhelyezőmunkákat és ezeket is csak építőmester vezetése mellett végezheti. Ácsmester bárhol végezheti a faszerkezetű házak felépítését (mely alatt a favázas házak is értendők) a kapcsolatos, összes más ipari munkákkal együtt. Ezenkívül minden néven nevezendő ácsmunkákat önállóan végezhet. A kömivesiparos bárhol, minden olyan javító- és tatarozómunkát önállóan végezhet, mely az épület szerkezeti részét nem érinti és amelyekhez földszintnél magasabb állványok felállítása nem szükséges. Jogosítva van továbbá nagyközségekben és kisközségekben egyszerű szerkezetű, földszintes, azaz egy, legfeljebb két szobából, konyhából és kamarából álló, egyenes sorú, pince nélküli lakóházakon és a gazdasági épületeknél, amelyeknél az épület szélessége, vagyis a külső szerkezeti főfalak közötti távolság 6 méternél nem nagyobb, — az ácsmunka kivételével — a kőmives és egyéb ipari munkát önállóan végezni. Egyes vidékeken, ahol bizonyos tipus szerinti lakóházak építése szokásos és általános, a kőmivesiparosok és kőmivesmesterek ilyenek építését végezhetik akkor is, ha azok a fent körülirt egyszerű szerkezetű lakóházaktól, illetve a jelen rendelet első szakaszában körülirt földszintes lakóházaktól eltérők is. Ácsiparosnak joga van bárhol, az épület szerkezetét nem érítő, minden javító- és tatarozó munkát önállóan végezni, azonkívül nagy- és kisközségekben oly földszintes épületeken előforduló ácsmunkát, amelynek építésére a kömivesiparos jogosúlt, saját felelősségére végrehajtani; végül bárhol padlókat, kerítéseket, kapukat, ajtó- és ablakfélfákat, sertés- és hasonló ólakat készíteni. Amidőn a kőmivesmesterek javítási és átalakítási munkálatainak hatáskörét több oldalról vita tárgyává tették, a kereskedelemügyi m. kir. miniszter 1922. évben 60.671. sz. alatt egy magyarázó rendeletet adott ki. Ez az elvi jelentőségű miniszteri rendelet ma is érvényben van és olyaténképpen rendelkezik, hogy a kőmivesmester munkakörét megállapító fenti rendeletszakasz úgy értelmezendő, hogy a kőmivesmester a fent megállapított új építkezéseken kivül földszintes és egy-, valamint többemeletes lakóházak és gazdasági épületek belső és külső kőmivesjavítási munkáit építőmester közbejötte nélkül, saját felelősségére elkészítheti, ha e munkák állvány nélkül, lógó (függő) állványról, vagy a földszint magasságát meg nem haladó állványról elvégezhetők. A földszint magasságát meghaladó, bármiféle állvány felállításával járó kőmivesjavítási munkákat azonban a kőmivesmester önállóan csak akkor végezheti el, ha az állványozást iparengedéllyel biró építőmester fii elet vi flam T« SZÍ • • V 1 bei Sají sz nag a i ipa KG Tojáskonzerválószer a tojásokat egy éven tul is frissen tartja, úgy, hogy azok minden célra felhasználhatók. — Legegyszerűbb használat. — Megbizható hatás. — Legmagasabb elismerések! — Kapható drogériában, füszerkereskedésben és gyógyszertárban. SS" BflHflNTOL fffe&gSís MIHÁLY OTTŐ kedésében, Budapest, VI., Aréna-ut 127. száxn. Telefom: 113-78 MAI VII, Telei Az G legis A LEJ elők vizs Rés: mén A bakonybéli apátság. írta: Kiss Szerafin. (Folytatás.) A kolostor lakói azonban nem sokáig élvezhették békén a szt. király kegyes adományait. A halála után bekövetkező zavarok ugyanis különösen a Dunántul nyugalmát verték föl s a trónkövetelök harcai közben egymásután kerültek idegen kézre az apátság javai. Csak Szt. László, akit a legenda „a kolostorok gazdagítójá

a-nak nevez s aki különös vonzalommal viseltetett Szt. Benedek rendje iránt, rendezte újra az apátság birtokviszonyait s újabb adományokkal is kedveskedett neki. De már utódja, Kálmán, úgy vélte, hogy elődjei pazar kézzel osztogatták a birtokokat, azért tetemesen megnyirbálta azokat s emellett tétlenül kellett néznie, hogy az ország nyugati részén átvonuló keresztes hadák a szerzetesek javait mindenütt megdézsmálják. Annál nagyobb jóindulatot mutattak Szt. Móric egyháza iránt II. Béla, II. Géza és III. Béla, akik nem csak adományokkal gyarapították az apátságot, hanem a fölmerült birtok-perekben is hathatósan védelmére keltek. Uralkodásuk alatt már magánosok is juttatnak adományt á kolostornak. így száll a többi köiött Nagy- és Kis-Ganna magánadományképen az apátságra. II. András gyenge és zavaros uralkodása alatt az apátság helyzete nagyon megrendült. Maga a király is átlátta, hogy a szent elődöktől adományozott javak legnagyobb része a hatalmaskodó urak birtokaiba olvadt s a gyengesége mellett egyébként jószívű uralkodó némi kárpótlásul évi 30 márkányi ezüstöt ajánlott fel a kolostornak. Az apátság egyházjogi helyzetét mindezideig egy 1037-ből keltezett, de későbbi eredetű oklevél szabályozta. Minthogy a kolostor birtokai solnsem voltak mentek az elidegenítés veszélyétől s egyházjogi tekintetben is zavaros volt a helyzete, az apátság a pápai szentszék védelme alá helyezkedett s IX. Gergely pápának segítségét kérte. A pápa 1230 ban kibocsájtott bullájával s Szt. Móric tiszteletére emelt apátságot Szt. Péter apostol és az apostoli szék védelmébe fogadja és minden birtokát biztosítani kívánja. Egyben a megyéspüspök joghatósága alól való exemptiót is megadja neki s az apátot — a főpapi díszjelvények használatának engedélyével — az ország kiválóbb apátjainak sorába emeli. Ezzel minden bizonnyal azt a szolgálatot akarta jutalmazni, melyet a kolostor lakói az apáttal élükön s keresztény civilizáció érdekében teljesítettek. Ám alig 10 év múlva a mongdltatár betörés siralom és nyomorúság tanyájává tette az egész országot, ami a kolostorok anyagi romlásával és erkölcsi gyengülésével is járt. A tatár-horda elvonulása után általános birtok-rendezés vált szükségessé. Ebben a nagy munkában IV. Béla király Bakonybélbe is ellátogatott s hogy a kolostort mielőbbi felvirágzásra segítse a Szt István-féle 1037ben kelt oklevelet a maga oklevelébe foglalta, megerősítette s 1246 nov. 12-én az apátságnak átadta. Ugyancsak ő erősítette meg az apátságot régebbi — de hatályon kívül lévő — abbeli jogában, hogy a hozzátartozó és vele gyakran szembeszálló jobbágyok a magyar ispánok illetékessége alól kivétessenek s csak az apát, vagy annak megbízottja előtt állhassanak törvényt. A virágzásnak indult kolostori életet az utolsó Árpádházi király, III. Endre alatt ismét a pusztúlás