Pápa és Vidéke, 22. évfolyam 1-52. sz. (1925)

1925-04-12 / 15. szám

»ffii«tiil árak: nagyadivrt 34.000 kor., •§y hónapra 8000 kor. Igyai szám ár a darabonként 2000 kor. POLITIKAI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség Í Fő-utca 12. Kiadóhivatal a Fö-utca 12, szám. Hirdetések milliméteres díjszabás szerlnl A szenvedés napjainak virágai. Weismantel Leó „Blumenlegende" cimümttéből átdolgozta Gamerra Albtrta Mária bárónő. Az almafa éa a csáazárkorona. Abban az órában az emberek kö zeledtek az Üdvözítőhöz a Gethsemánei kertben, elfogták, megkötözve vezették a biró eiö és az egész világ szenvedése rája nehezedett. S a kökény azt meséli neked meg a magyalfa, hogy hóhérok jöttek és töviseik fonadékából koronát alkottak és az Üdvözítőnek a homlokára nyomták. S a fűzfa regéli, hogy bakók jöttek, levágták vesszőit, hogy az Urat azokkal megostorozzák. S a nád azt mondja, hogy hóhérlegények jöttek s egy nádszálat leszakítottak, az Úrnak kezébe adták abban az órában, midőn bíborpalástot vetettek vállaira és mint a zsidók kitályát kigúnyolták. Azon napokban történt, hogy angyalkezek a paradicsomból azt az almafát, melynek ágáról egykoron Éva gyümölcsöt szedett, odavitték ; Jeruzsálem közelébe és hóhérok jöttek s Isten végzése folytán megtalál ták a fát, levágták és belőle egy keresztet készítettek s ezt a keresztet rárakták a halálra ítélt Megváltó vállaira, hogy Ő maga vigye ki a városból, föl a Golgotha magaslatára. Midőn az Úr a nehéz kereszt alatt roskadozva fölvánszorgott a hegyre, az át szélén összerogyott és keze egy ott álló virágra esett. A császárkorona volt. Gőgös fejtartással nyitotta ég felé koronáját. Azonban az összeeső Üdvözítőnek keze az égnek meredő koronát a földre hajtotta. Ekkor a virág fölkiáltott: „Mit művelsz velem ?* S az ÜdvözI ö szóla hozzá: ,Nem látod mennyire szenvedek. Az egész világ szenvedését viselem 2 te panaszkodol rám pahitvallók, akik a szent kereszt igazságát vallották és szenvedték, vagy élik és sürgetik korunk félelmes lelki válságai idején. Kolostorok és zárdák áhítatos magányában önfeláldozó lelkek százezrei újítják meg ma hfiségesktíjöket Krisztussal szemben, akivel örökre eljegyezték magukat. Hitből élő, szerény elvonultságban, csendes munkában fáradozó keresztény családok milliói adnak ma hálál Mesterüknek, aki egy szebb és boldogabb világban az örök élet koronáját készíti számukra. Szegények és szenvedők, bánatos özvegyek és elhagyott árvák, rokkantak és nyomorultak, akiknek számára a föld csak tövist és bujtorjánt terem, a bizalom és szeretet tekintetével üdvözlik a töviskoszorús Istenembert, aki egykor letörli könynyeiket és örök vigasságra változtatja szomorúságukat. A kicsinyek, gyengék és védtelenek, akiket elnyomnak és megvetnek a föld hatalmasai, erőt és kitartást merítenek Annak példájából, aki messiási munkája közben szüntelen üldözést szenvedett az igazságért és akit keresztre feszítettek az igazság ellenségei. Bűnbánók és vezeklők, akiknek szenvedélyektől feldúlt, sebzett szívébe a bocsánat megnyugvása költözött elbukott, bűntudattól gyötört Magdolnák, akik a názáreti próféta lábánál visszanyerték lelkük békéjét, a hála, hódolat és diadal újjongásával köszöntik a feltámadt Krisztust, a halál legyőzőjét, az élet királyát Köszöntjük Krisztust mi mindnyájan, akiket megváltott a bűn és halál rabságából isteni szeretetének mindenhatóságával. És ha a gyűlölet, harag, testvérgyilkosság tombolását látjuk is magunk körül, azért hisszük, valljuk, hogy egykor győznie kell itt a földön is annak a szeretetnek, amellyel Krisztus vállára vette a keresztet. Az emberi önzés, kapzsiság, hatalomvágy és zsarnokság harctérré változtatta át a kálvárián kiomlott vértől megszentelt földet; de mi tudjuk, hogy egyszer meg kell valósulnia Isten békéjének. Kishitű, kétségbeesett emberek vakmerően elvetik maguktól az életet, mert nem látják célját és értelmét. Krisztus keresztje. Irta : Dr. Bánhegyi Jób. A megfeszített Krisztus keresztje hárfa, amelyről a halált is legyőző szeretetnek fönséges himnusza hangzik két évezred óta és szól minden szívhez egy örökkévalóságon keresztül. Halál után feltámadás, gyalázat után megdicsőülés, szenvedés után öröm és megaláztatás után a győzelem diadala! Ezt vallják azok, akik a názáreti Jézus sorsához kötik sorsukat, mert szívükben visszhangra talált a szent kereszt hárfájának örök melódiája. Ezek követik őt akkor is, ha útja a Kálvária dermesztő sötétségén és a sir komor magányán vezet is keresztül. Mert tudják, hogy a nagypéntek kietlen szomorúságát követi húsvét ragyogó dicsősége és a sirból az örök élet verőfényes hajnalára ébredünk. De másrészt Krisztus keresztje fájó emlékmű; hirdeti a lázadó ember aljasságát, elvetem ültségét, amellyel Istengyilkosságra is képes, hogy megölje az igazságot, jóságot és szépséget és Isten országa helyett a bűn uralmát teremtse meg a földön. Hányan vannak ma is, akik a Golgota áldozatának lehulló vérétől megittasodva, a lázadás győzelmét hirdetik és Nietschevel azt kiáltják : Gott ist tolt... Az Isten halott, megöltük őt! És visszhangzik rá a rettenetes jelszó: Éljen a bűn ! A bűn az embernek legnemesebb tette, mert ezáltal érvényesíti legjobban autonómiáját, önrendelkezési jogát az állítólagos legfőbb lénnyel szemben!,.. És hiába hangzanak a haldokló Üdvözítő szíve dobbanásaiból a megváltó szeretet melódiái, az emberek egy részének ma sem kell a megváltás, nem kell szeretet és örökélet, nem kell húsvéti őröm, Glória és Alleluja, nem kell a feltámadás hite, hanem a bűn és a tagadás. A mai ünnep nem ezeké! Ma elnémul a tagadás és az élő hit üli diadalát. Ma a győzelmes Krisztus hadserege ünnepel az égben és a földön. Apostolok és vértanuk, szüzek és rányi kis fájdalmadért?" S ekkor mondá vala a császárkorona: „Mi közöm a te szenvedésedhez. Mi vi| rágok nem vétkeztünk a paradicsomban, tiszták maradtunk a világ kezdetétől fogva, mi közöm a te szen vedésedhez ?* És a gőgös virág büszkén akarta felvetni lehanyatlott fejét. Az Úr azonban némán fölemelkedett a kereszt terhével és tovább haladt. Mögötte pedig a császárkorona megremegett és egy mindenható akarat folytán gőgös feje a föld felé lett hajlítva, s földrehajlott maradt századokon keresztül és soha sem képes többé arra, hogy föl- j emelje a fejét. Pas&iflora. Történt pedig, hogy a Golgotha magaslatán a hóhérok az Üdvözítőt he* gyes szegekkel a keresztre feszítették és azután fölegyenesítették, hogy ég és föld közt függjön. A vére lefolyt a főidre, de a föld a vért nem akarta magába szívni, tiszta akart maradni, s vette a vért és apró kis virágocskákat alkotott belőle és úgy tartotta ég felé ezen virágokat, mintha kezek tartanák őket az emberek elé, a bűnös emberek elé, csupa apró kis vörös szegfűt. Nőit ott egy növény is, egy kis inda a kereszt tövében. Midőn látta a Megváltót szenvedni, úgy elfogta a fájdalom és keserűség, hogy egész erejét összeszedte, hogy fölkúszhasson csak annyira, hogy fonadékával elérje az Úr lábait és hűs szárát, hűs leveleit lázas, sebektől szétszaggatott cscnijai köré csúsztassa. Alig fogta el ez a vágy, érezte, hogy különös, csodás erő szállja meg és növeszti, mind magasabbra növeszti. Fölkűszott a kereszt magaslatára. Az emberek nem látták hogyan kúszik föl, mert Isten őket vaksággal sújtotta, hisz különben