Pápa és Vidéke, 22. évfolyam 1-52. sz. (1925)

1925-11-08 / 45. szám

@ü5flxe«ésl árak: ^r., egy hónapi ÖOG0 ke Bgyei szám ára dorabo^kint 2000 kor. B T X & A I HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal * FS-utca 12 Telefonszám: 151. minden; vasárnap. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Széchenyi és az Akadémia. 1825. évi november hó 3-án előkelő taglejtéssel lépett elő a pozsonyi országgyűlésen a főrendek közül egy fiatal gróf, Széchenyi István és megalapította a Magyar Tudományos Akadémiát. Bár az eszme már előtte évtizedeken át benne élt a közvéleményben s bár e dátum után még sok ideig kellett várni, mig az Akadémia megkezdhette működését, mégis a lavina megindítója Széchenyi István volt, az eszme az ő 60.000 forintjával öltött testet. S így az ő úri taglejtése két centennáriumot hozott a mai szomorú magyar őszbe : ünnepeljük Széchenyit és ünnepeljük a 100 éves Akadémiát. Széchenyi azok közül a nagyjaink közül való, akinek nagyságát csak most, szegénységünk napjaiban érezzük igazán. Ünnepeltük, igaz, eddig is, mert alkotásaival lépten-nyomon találkoztunk. De 1867-től 1914-ig gazdag nemzet voltunk, kultúránk és a magyar művészet virágkorát élte. Milyen volt a magyar főváros, a magyar kultúra, a magyar művészet 1848 előtt és mivé fejlődött 1867 után, erre nem nehéz a felelet. S mi jólétünkben szabadságról, függetlenségről ábrándoztunk, Kossuth-kultuszt űztünk, Habsburg gyűlölettel töltekeztünk. Most megjött a szabadság, a függetlenség, de megjött a koldus-tarisznya is a nyakunkra. Eddig büszkén szavaltuk : koldusbot és függetlenség; de most megértettük gróf Széchenyit: ostobaság a koldusbot és függetlenség. Lehet-e független a koldus? Attól függ, aki alamizsnát nyújt neki. Ezért akarta ő az országot először gazdaggá tenni, hiszen a gazdagság úgyis magával hozza a függetlenséget. Ezért akarta a magyar mezőgazdaságot fellendíteni mezőgazdasági gépek beszerzésével és a lótenyésztés fellendítésével, ezért indított gőzhajókat a Balatonon és a Dunán, ezért szabályozta a Vaskaput, ezért építtette a lánchidat. Ezért agitált a takarékpénztárak létesítéséért, ezért sürgette a Nemzeti Bank felállítását és még sok más, a magyar gazdasági élet fellendítését célzó intézmény létesítését. Ez Széchenyi legfőbb munkája. De azért ne gondoljuk ám, hogy csak ezt tette. Tett a magyarságért, a magyar kultúráért is. Könyveket irt. Ez is nagy dolog volt az ő korában. De ennél többet tett 1825. évi november hó 3-án az Akadémia megalapításával. Otthont adott a magyar kultúrának. Mert akarta azt is, hogy ez a gazdag ország magyar és művelt is legyen. A százéves Akadémia megfelelt a reményeknek, melyekért gróf Széchenyi István megalapította, Alakulásakor különösen a magyar nyelvet fejlesztette szótáraival, felolvasásaival, folyóirataival, könyveivel, pályadíjak kitűzésével. A szabadságharc leverése után benne lobbant fel először a nemzeti öntudat lángja. Az 1867-es kiegyezést előkészítő költőknek szárnyat adott, az utánna következőket gyámolította. S a nemzeti gondolat ellanyhulása idején küzdött a magyar költészetben fellépő destrukció, kozmopolita áramlat ellen. De ekkor már magába olvasztotta az összes tudományágakat, valamennyinek feljődését elősegítette nemcsak erkölcsi, hanem anyagi támogatásával is, valamennyinek tudós képviselői tagjai közt foglaltak helyet. Mindig a magyar nyelvnek, a magyar tudománynak volt harcosa — az ma is. Tudjuk, érte sok támadás. De ez sohasem érhette magyarságát, legfeljebb agilitása hagyott alább néha. De azért ma is méltó a nevére. Igazi, magyar tudósok társasága. Megérdemelte azt az anyagi támogatást, mellyel szegénysége napjaiban a magyar társadalom segítségére sietett, sőt még többet is megérdemelt volna. S méltó most a centennáriumon arra az ünneplésre, melyben nemcsak a magyar nemzet kormányzójával az élén, hanem a nagy nemzetek akadémiáinak kiküldöttei is részesítették. A százéves évfordulón tanítson bennünket az Akadémia arra, hogy a magyar nyelv és a magyar kultúra fejlesztése és ápolása nemzeti kötelesség a gazdagság napjaiban is, de lerongyolódottságunk idején kétszeres erővel. Széchenyi nagy alakja felé pedig forduljunk azzal az erős hittel, hogy dolgozni akarunk és tudunk. Dolgozni azért az országért, melynek sorsán ő kétségbeesett akkor, mikor már derengett a jobb jövő. Akár dereng újra ez a jobb jövő, akár még a messze távolban pislákol — dolgozzunk érte. F. A ker.-szoc. párt taggyűlése. Lelkes és nagyszámú taggyűlést tartott a pápai ker.-szoc. párt a mult napokban. Boksay Endre reálgimn. tanár, pártelnök lendületes szavakban vázoíia a legutolsó taggyűlés óta lefolyt fontosabb eseményeket. A Ker. Munkás-Otthon kérdése a legutóbbi gyűlésen még csak mint megvalósítandó szép terv szerepelt. Örömmel tudatja az elnök a jelenlevőkkel, hogy a szép tervből már élő valóság lett, mert a Munkás- Otthon számára megyéspüspökünk 190 milliót adományozott, amely összeghez még a vételárhoz hiányzó összeget előteremtve, a házat megvettük. Ezután szép szavakban vázolta megyéspüspökünknek ezt a megértő, nemes cselekedetét. A megvett ház azonban átalakításra és berendezésre szorul. Az átirási, illetéki költségek is sok-sok milliót emésztenek még fel. így tehát még mindig, körülbelül 100 millióra van szükség, hogy a Ker. MunkásOtthon nyugodt mederben megkezdhesse működését. Ezt a 100 milliót társadalmi uton kell előteremteni. Bejelentette továbbá még az elnök, hogy a ker.-szoc. párt súlyban és tekintetben kiszámíthatatlan sokat nyert azzal, hogy a kath. nagygyűlés a keri- szociálizmus sürgős megvalósítását tűzte ki céljául úgy a nagy kath. társadalomnak, mint az egyeseknek. A ker.-szoc. párt által hirdetett Éhgyomorra Scfimidthauer világhírt k e s e r v i x |ó étvágyat, kellemes közérzést és munkakedvet biztosít. elvek és eszmék vonuljanak be a közélet, hivatalok minden terére. Ugyancsak bejelentette az elnök, hogy máris erősbödtünk azzal, hogy a ker. nemzeti gazdasági párttal a ker.-szoc. párt egyesült. Hatalmas nagy táborrá nő ezzel a keresztény front s olyan fontossá, amellyel számolni kell minden téren. A vasárnapi munkaszünetet is szóvátette az elnök, amelyet szintén meg kell valósítani. Szégyen és gyalázat, hogy a ker. országban inkább látszik ünnepnek a szombat, mint a vasárnap. A lelkes beszámoló után hasonlóan tárgyalták a Munkás-Otthon ügyét és a pártügyeket Fábián Károly főmérnök, munkásegyesületi elnök és Szalay Lajos párttitkár. Mindketten meggyőzően azt fejtették ki, hogy a társadalomnak is kell valamit tenni, annak is meg kell hozni a maga áldozatát. Tehetségéhez mérten mindenkinek hozzá kell járulni egy-egy téglával a megvalósítandó Keresztény Munkás-Otlhonhoz. Az elnök zárószavában arra kéri a jelenlevőket, hogy vigyék szét a városba azt a kis lángot, amit e gyűlésen meggyújtottunk, mindenhova, hogy lobogjon, égjen, tüzet fogjon az emberek szive s az egész vonalon valósuljon meg a krisztusi szociálizmus. Hubertus vadászlovaglást tartanak e hó ll*én a helybeli huszárezred tisztjei a földmivesiskola melletti legelőn d. u. 3 órakor, melyet este 72 9 órakor társasvacsora követ. Lovak és kocsik elhelyezéséről a laktanya gondoskodik, szállást igénylők pedig jelentkezzenek a parancsnokságnál. „Olvassa a Pápa és Vidékét".