Pápa és Vidéke, 22. évfolyam 1-52. sz. (1925)

1925-10-04 / 40. szám

I IP MM^^IMBBBMBMiHiilll III1 n i ll WW1 ilWilMBPjPM^HItf Jiá!^ MMMHMBMMKBM^^JBMMMBMBMMMWÍMHBWI SSSfSzetésI árak: negyedévre 24.000 kor., egy hónapra 8000 kor. POLITIKAI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal t Fő-utca 12 Telefonszám: 151. Hirdetések milliméteres díjszabás szerlnl. Városi közgyűlés. Mult csütörtökön d. u. 3 órakor zajlott le a városi közgyűlés, melynek legfőbb tárgya a külföldi kölcsöntőke felhasználása volt. A polgármester bejelenti a kölcsön folyósítását s az ülés a pénz tényleges felhasználásáig azt javasolja, hogy a helybeli bankokban helyeztessék el ezek alaptőkéjének 100 %-áig. Elfogadják. A vízmüvek kibővítésénél a tanács javaslata, hogy a forrástól a medencéig újabb cső fektessék le s onnan a város felé csak Va távolságon egyellőre a második cső, csak első részében talált elfogadásra, ami 1700miliiót jelent. A vízdíjat ezentúl a bérlő fizeti, a háztulajdonosok pedig lemondanak az 1 százalékról. Az új városi színház felépítésére lefoglalandó összegből városi bérházakat építene a város a Kálvária melletti kórháztelken, ezek évi bérletéhez a mozi jövedeimének egy részét csatolnák s mikor a ref. egyház néhány év múlva a mai színház helyén templomot kezd építeni, a város eme bérházak eladásával tőkével rendelkezik az új színház építésére. Szűcs Dezső v. képviselő hatalmas nagy bérpalota építését ajánja, így ugyanazon pénzzel több lakás lesz, Fehér Dezső v. képviselő azonban a pavillon rendszerű építés mellett foglal állást, mert így a házak könnyebben iesznek eladhatók. Az utóbbit fogadták el. Kunt János kéri a tanácsot, hogy csak pápai vállalkozók dolgozhassanak. Az iparostanonc-iskola fejlesztésére 480 millió K költséget ázavazott meg a gyűlés. A mostani földszintes részre emeletet húznak. Elfogadták. Nyilvános illemhely építésére megszavaznak 180 milliót. A főtéren fogják felállítani, pontos helyéről majd a szépítő bizottság s a szakértők döntenek. A Sportegylet a külföldi kölcsön terhére a várostól 150 millió kölcsönt kér, jótálló a Pápai Hitelbank. Hogy minél több munkaalkalom adassék, a gyűlés beleegyezik. Közfürdő létesítésére 2 és fél milliárd K összegen beiül készítessenek tervek, melyeket 25, 15 és 10 millió K-val jutalmaznának, hogy igazán csak elsőrendű szakemberek versenye induljon meg ez ügyben. Elfogadják. A megmaradandó 400 milliót arra az esetre tartják készen, hogy az évi törlesztés folytalólagosságában esetleg beállható hiba ezzel könnyen kiküszöböltessék. A kölcsön felhasználása ellenőrzé sére a városi tanács mellé 14 tagu bizottságot küldenek ki. Ezek : Böhm Samu, Darány Ágoston, dr. Fehér Dezső, Giczi Gábor, dr. Györké Sándor, Hajnóczky Béla, dr. Kende Ádám, Karlovitz Adolf, Keresztes Gyula, Kristóffy Gyula, dr. Kőrös Endre, dr. Molnár Imre, Szűcs Dezső és Wittmann Ignác. Sarudy György interpellációjára a polgármester a város útépítő programmját vázolja. Az évi útvámjövedelem fedezetet nyújt, hogy évenkint egy-egy utcaszakaszon, mely a város aszfaltozott útvonalára torkollik, makadámkő útburkolat létesíttessék, ahogy most a Tirol-szállónál történik. Ez sem a kölcsönt, sem a pótadót nem terheli, ahogyan e nagy beruházásoknál is a fő elv, hogy a pótadó ne emeltessék. A Celli uti kislakásokra Deák György és Virágh Ferenc mint vevők jelentkeztek. Utóbbi nem ígérvén kellő összeget, nem kaphat házat. A városi alkalmazottak gyorssegélyt kérnek, ami kitesz 150 milliót. Sarudy György ellene beszélt s ezen összeget az iskolákra óhajtja fordítani. Sajnálatos tájékozatlanság volt oka annak a támadásnak, mellyel a szóló illette a városi alkalmazottakat. A polgármester visszautasító szavai után azonban visszavonta a kínos hatást kiváltott szavakat. A gyűlés a szónok kivételével a segélyt egyhangúan megszavazta s lelkes éijenzéssel tüntetett Uzonyi Kálmán előadó melíett, kit Sarudy György azzal vádolt, hogy fölényes gesztussal siklik el a javaslatok témái felett. A város átveszi a hordójelző hivatalt annál is inkább, mert a hozzávaló felszerelés rendelkezésére áll. A mérsékelten látogatott, de városunk történetében nem közönséges közgyűlés este Va 7 kor ért véget. A vasárnapi munkaszünet. Becsületes keresztény ember, aki ad vallására és megteszi vallásbeli kötelességeit, botránkozva hallja azt a zenebonát, lármát, melytől hangosak a pápai utcák vasárnap. „Az Isten napja ez" mondja a költő a vasárnapról. Hát nálunk nem az. Sem kereskedő, sem borbély, sem magánhivatalnok nem élvezheti az egyetlen pihenő napot. Az aranyborjúnak kénytelen áldozni, mert a „főnőkkel* nem jó ujjat húzni, mert a legtöbben vasárnap beretválkoznak, mert a kereskedő ekkor csinálja a legjobb üzletet, mert a fűszeresnek, élelmiszeresnek ekkor van az aratása. Széltében-hosszában harsogják, hogy csak keresztények és magyarok akarunk lenni; igazán csak széllel bélelt jelszó, senki komolyan nem veszi. Elvégre vannak nagyobb értékeink is, mint a handlé. Szent István országa nem lehet, nem szabad hogy legyen kalmárgyülekezet akkor, mikor világnézeti elveinket akarjuk megvallani templomban és templomon kivül s békét hagyunk a gépnek, a szerszámnak, az ekének, az állatnak; Isteni és természeti törvény szabja ezt elibénk. De mi úgy 50 százalékra kiegyezkedünk. Zsebünk és szivünk balanca azonban idegesen inog, érezzük, hogy a vasárnapi munka lopás; meglopjuk az Urat, meglopjuk a lelkünket, meglopjuk egészségünket. Aki vasárnap Pápa határában jár, igazán nem látná meg, hogy az Úr napja van. Dolgoznak a mezőn, krumplit, kukoricát stb. hordanak s mert a nagybirtokos gazda hétköznap nem ad időt béresének, hogy behordhassa a maga termését, így kénytelen az egész heti munkában kimerült ember vasárnap is gyötörni magát. Ha külföldi keresztény ember betévedne egyik vasárnap Pápára, nem tudná megmondani, hogy milyen hiten imádják itt az Istent. — Hogyan lehetne ezen változtatni ? A nagybirtokos lássa át, hogy mindenkinek legszentebb joga megadni Istennek, ami Istené, miután 6 napon Éhgyomorra Schmidthauer világhírű keserűvíz. Jó étvágyat, kellemes közérzést és munkakedvet biztosit. át megadta urának, ami neki jár. A kereskedő ne mondja, vasárnap van legtöbb vevője. Ha zárva tartja üzletét s szombaton este nyitva van esti 8 óráig, akkor is megszerezheti a vásárlóközönség a szükségletét. Hiszen este 6 kor a munkás, a napszámos megkapja már bérét, vásárolhat vele aznap, s másnap a kereskedő alkalmazottjai pihenhetnek. Hogy zárjanak-e vasárnap d. e. vagy sem, nem bizható a kereskedők szabad választására. Ugyan melyik zárna szívesen, ha vásárlója van ? Vagy ha a nem keresztény kereskedő vasárnap úgy sem ünnepel, hogyan jut a keresztény kereskedő ahhoz, hogy az esetleges erős konkurrencia miatt ő neki ne lehessen vasárnapja ? Ez csak nem igazságos és emberséges állapot a keresztény Magyarországon. S a borbélynak miért kell dolgoznia vasárnap délig ? Előtte való este 10-ig mindenki beretválkozhatik s másnap pihenjen a munkás s ne legyen mások kényeimének rabszolgája reggel 4 tői délig. De — azt mondják a mesterek —, ha zárunk, mások lakásukon dolgoznak s elvonják klienseinket! Vájjon tud-e, vagy tudott-e erről a rendőrség ? Vájjon vége tesz-e ezen inmorális tülekedésnek, mely kiforgatja az embereket s az országot keresztényi jellegéből. Ezen csak az elvhű, szigorú törvény segíthet. Figyelemmel kisérjük a belügyi kormány felfogását a vasárnapi munkaszünet dolgában s hisszük, hogy következetesen ismét helyreállítja az iparban és kereskedelemben az országnak ezeréves jellegét. Ez a legkevesebb, amit egy keresztény és magyar kormányzati rendszertől a keresztény Magyarország elvárhat. Tűzoltóink nagy napja! Városi közönségünk mostoha gyermekéről kell néhány szót szólanunk. A tűzoltótestület, mely elsősorban emberbaráti szolgálatot teljesít, mely nemrég is oly hősies tanújelét adta önfeláldozásának, mely dacolva a részvétlenséggel, nem egyszer gúnynyal is, szilárdan kitart őrhelyén és őrködik, virraszt a polgárság életbiztonsága és vagyona felett, valami egészen érthetetlen okból nem tudta még kivívni magának a nagyközönség részéről a hálának, elismerésnek, érdeklődésnek megérdemelt érzelmét. Kiveszett az emberekben a köz-,