Pápa és Vidéke, 22. évfolyam 1-52. sz. (1925)

1925-08-30 / 35. szám

BlSSizetésI árak: negyedévre 24.030 ker., POLITIKAI HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal i Fő-utca 12. egy hónapra 8000 kér. „ , , Telefonszám s 151. S a y a s szára éra d^rsbonk&nt 2000 ker, RtegjeseJSíR miltdlen vasarstagl. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint Hivatalos vizsgálat a nagyszakácsi jelenések tárgyában. Két hónap óta az a hír kelt szárnyra a somogymegyei Nagyszakácsi községből, hogy ott a Boldogságos Szűz Mária ismételten megjelent volna. Ez a hír a magyar sajtó útján bejárta nemcsak a szűkebb körű vidéket, hanem az egész országot, Az országos sajtó a jelenések ügyével riportszerüen foglalkozva s nem ellenőrzött fantasztikus hirek közlésével nagyrészt hozzájárult ahhoz, hogy az úgynevezett jelenések ideje óta immár két hónapja folyton növekvő számmal keresik fel az emberek Nagyszakácsi községet. E nagy tömegeknek érkezése és a jelenések terjesztett hírei felhívták mind az egyházi, mind a világi hatóságok figyelmét, miért is a veszprémi püspök úr, mint illetékes egyházfő, f. évi 2769. sz. alatt kelt intézkedésével az alulírott egyháziakból és világiakból álló bizottságra ruházta az állítólagos jelenések ügyének megvizsgálását. A bizottság f. évi aug. hó 22-én kiszállt Nagyszakácsiba és a helyszíni szemle megejtése, valamint a kihallgatott tanuk vallomása alapján a következőket állapította meg : l. A nagyszakácsi, úgynevezett csodálatos jelenségek kizárnak minden természetfeletti jelleget Az állítólagos csodák hire kivétel nélkül hazugságon, vagy csaláson alapszik, amit maguk a fanatikus vezetők is beismertek. A községi biró nem némult meg, siketnémák nem gyógyultak meg, az állítólagos sánta közönséges csaló volt, az akácfa pedig már junius 2l-ike előtt száradóban volt. A kihallgatott tanuk által vallott látomások Szűz Máriáról, Jézusról, szenvedésének történetéről, a szent családról, az oltári szentségről, Szent Józsefről, stb. egészen egyéniek, feltűnően tarka változatúak, ötletszerüek, formailag méltatlanok a legszentebb személyekhez, sőt a kegyeletes érzést élénken sértik. A látomások szokatlanul gyakoriak s ugyanazoknál is túl változatosak, az úgynevezett „látók" teljesen érdemetlenek, sőt igen sokan határozottan méltatlanok ily látomásokhoz. A látomások folyamán a látókban többnyire egyházellenes érzület fejlődik ki, látomásaikhoz minden józan belátást kizáró módon csökönyösen ragaszkodnak és állítólagos észleléseiket az illetékes egyházi körök elbírálása alól féltékenyen kivonják; minden köteles alázatosság hijján kérkednek és a látomásokat feltűnően hajhászszák, A tömeges látogatók látomásaik folytán vallási kötelességeiket mindjobban elhanyagolják. A megjelenésekkel kapcsolatban nap-nap után súlyos erkölcsellenes üzelmek léptek fel. Mind e megállapított körül! ményekből folyik, hogy e látomásokban nem az isteni kegyelem megnyilvánulásai vannak, hanem az emberi képzelődésnek vagy sajnálatos káprázatai, vagy kiszámított csalás. 2. Ily káprázatok előidézésére kiválóan alkalmasak a sátor scénikus berendezése, az ottani szűk helyre szorított emberek zsúfoltsága, a látóérzékek mesterséges fárasztása hosszabb időn át, a napba, holdba nézetés, hiányos étkezés, nyári hőség, a hosszú úttól való kimerültség, a várakozástól felcsigázott idegek, az ájulások utánzási vágya, feltűnésre való törekvés, az ájultak legtöbbjének korábbi szervi hajlamossága s a náluk orvosilag megállapított idegbajok. Mindezek a körülmények természetszerűen jobbára hisztériás nőknél váltják ki a nagyszakácsi jelenségek szokatlan, beteges tüneteit. 3. Mindezek alapján a bizottság kötelességszerűen felhívja a katholikus közönséget, hogy a nagyszakácsi jelenségeknek hitelt ne adjon, azok hírét ne terjessze és a jelenések helyét ne látogassa. Kaposvár, 1925 aug. 24. Dr. Hoss József apátplébános, a bizottság elnöke. Dr. Császik István Dr. Siposs György Dr. Vegele Lajos Dr. Stephaits Pál bizottsági tagok. Szabad-e a tisztviselőknek politizálni 7 Az elmúlt liberális rendszer különös szigorral tiltotta a tisztviselőknek, hogy a politikába avatkozzanak. Választások alkalmával azonbaíi a felettes tisztviselőktől elváiíák, hogy alantasaikat a kormány támogatására szavaztassák íe s azt a tiszt; viselőt, aki szavazás alkalmával nem a kormány jelöltjére szavazott, nagyon sokszor áthelyezéssel figyelmeztették a kormány iránt lojálisabb magatartására. A vármegyei tisztviselők közű! azok, akiknek háta mögött tekintélyes párt állott, nyugodtan politizálhattak s csak azok húzták a rövidebbet, akik erős párttámogatás hiányában kezdték a politizálást. Ez a rendszer bevált addig, amig nagyobb zökkenők nem jöttek. Az egyszersmindínkori kormányokkal szembeni támogató magatartás azonban annyira kifejlődött, hogy midőn a Károlyi uralom alkotmány ellensége, pláne a kommunizmus jött, a tisztviselői kar nagy része nem lévén önálló politikai akcióra, sőt elszántságra nevelve, kénytelen volt az erő előtt meghajolni. Még a szabotálásra sem volt képes, miként ezt az orosz intelligencia tette a bolseviki uralommal szemben. Enyhítő körülményül csak ez tekintendő, hogy kenyérkérdés is döntő szerepet játszott itt. Valóban a liberális világnézet és irányzat a maga élettelenségével nem nyújtott elegendő táperőt nagyobb erkölcsi ellenállás kifejtésére. A jogon és keresztény erkölcsön alapuló nemzeti állam helyett a liberálizmus csak a jogállam gondolatát fejlesztette, eszébe nehezen jutott, hogy az ijesztő szociális ellentéteken gyökérigható, erkölcsi elvekből táplálkozó reformokkal segítsen. Élt tovább a süppedő hínár felett. A pusztító tavaszi vihar — mely úgy megrázott bennünket, hogy majd a lelkünket rázta ki — egy haszonnal járt. Visszaadott saját magunknak. Már-már szégyenkezve vallott politikai elveket tett uralkodókká. Feltámasztotta a keresztény — nemzeti — szociális politikát. Szabad-e tehát a politizálás? Az állami rend legeminensebb érdeke, hogy a katonaság és a birói kar teljesen távol tartsa magát a politikától. Ez az állami lét és közbiztonság első kívánalmainak egyike. A tisztviselői kar többi részétől azonban nincs joga senkinek elvitatni az önálló politikai gondolkozás nyilvánításának jogát. A tisztviselői kar csupa intelligens, tanúit főből áll. Ez szenvedi ma keresztül a nemzet minden mártiriumát. A tulajdonát képező önálló világnézettel együtt kell járni a politikai célkitűzésnek. Nem intelligens ember az, aki ravaszul hajtogatta: nincsenek politikai elveim. Kell lenni, különösen magyar embernek. Nem tarthatunk azokkal, akik állandóan észrevételezik, hogy a magyar sokat politizál. Tévedéf. Aki politizál, az csak szociális érzékéről tesz tanúságot, arról, hogy foglalkozik a köz, a tár| sadalom, a nemzet ügyeivel. Ez csak a magyar faj áüamalkotására hajlandó készségét jelenti. Nem a politizálást kell leszorítanunk, hanem a politizálás mellett a célok felé kell dolgoznunk, terveinket következetesen, elszántan végre kell hajtanunk. A politika még teória, a parlamenten és a társadalmon fordul meg a végrehajtás. Különösen az intelligencián. Tanuljunk az oláh intelligenciától. Az a maga szempontjából sovénebb volt, mint a magyar intelligencia, a maga szempontjából ez közelebb tudott taktikával, érdekből férkőzni népéhez, tettekkel is politizál s a külföld előtt ts jobban játszotta ravasz szerepét. Tehát igenis a magyar állam és a magyar vármegyék, községek minden egyes tisztviselője folytasson keresztény nemzeti és szociális poli tikát. Ez nemcsak szabadságában áll, hanem kötelessége is. A keresztény nemzeti szociális politika egyetemes, mely felöleli a társadalom minden osztályát, mely a szellemi arisztokráciára óhajtja helyezni a