Pápa és Vidéke, 22. évfolyam 1-52. sz. (1925)

1925-08-30 / 35. szám

MAR MOST VASAROLHAT a legújabb divat szerint, a legelőnyösebb árban télikabátokat, divatujdonságot Saudek Miksa divatáruházában Pápa. Kossuth-utca 14. sz. nöibakfisgyermeksúlyt, ez a politika nemzetvédelem. Megfordult az idők kereke. Eddig úgy látszott, mintha sülyednénk napról-napra egy lehetetlen állapot felé, melyben a zsellér magyar dolgozik s a tejfelt lefölözi iparigazolványainak és részvényeinek birtokában a nem magyar... A tisztviselő most azt mondja, nem visz reá a lelkiismeretem, hogy fajtám fölött neveljek parazitákat, a könnyű meggazdagodás hiénáit, hisz ez ipar igazolványok óriási percentje idegen faj kezén van. Támogatom népemet, Szociális érzéssel látom el hivatalomat. Ez politika, ha úgy tetszik, de ezt a politikát követni minden magyar tisztviselőnek kötelessége. En nek a keresztény-nemzeti szociális politikának, mely osztáiykülönbséget nem ismer, mely a vagyonosabbat belátásra és szociális áldozatokra, a szegényebbet bizalomra serkenti, ez a magyar faj politikája. Hogyne szabadna ezt követelni, vallani, hivatalokban, községházán megvalósítani ? A következő teendő ezután az, hogy a keresztény magyarság öszszetartó erejével védje meg azokat a tisztviselőket, akik ennek a politikának hivei, nyújtson támogatást a politika helyes és hasznos végrehajtására s ne engedje, hogy kicsinyes, önző érdekből politikai üldözéseket csináljanak egyesek, akik még mindég vissza kívánkoznak a ^nagyhangú kortesek, pálinkával megvett szavazatok idejébe. A keresztény-nemzeti szociális irányú politikához tehát joga van a tisztviselőnek. A hivatali eljárással kapcsolatos felebbezési rendszer, a fölöttes hatóságok és a nyilvánosság ellenőrzése, különben is kell, hogy teljesen kizárja, miszerint a tisztviselő valaki ellen politikai magatartása miatt igaztalanul, helyre nem hozható módon, jogtalanságot kövessen el. Ez volt egyik állítólagos oka annak, hogy eddig elzárták előlük a politikát. Ezek az okok ellensúlyozva vannak s az új felfogás már abban is megnyilvánult, hogy a nemzetgyűlési képviselődé választott tisztviselőknek nem kellett lemondani állásukról. Mind erre pedig az az indok, hogy a nemzet nem nélkülözheti legképzettebb részének véleményét, mun kaját a jövő kialakításában. Körődi Katona János. A magyar zsidók elárulták a cionizmus ügyét. A bécsi cionista kongresszus hatodik napján a magyar cionisták nevében dr. Kahan szónokolt. Megállapította, hogy Oroszország mellett Magyarország az egyet len állam, amelyben a cionizmus tiíos és büntető törvényileg üldözött. A cionista mozgalom elnyomatása Magyarországon nagy támogatásra talál épen a magyarországi zsidóság hivatalos képviselőinek magatartása részéről. A szónok a magyarországi zsidóság magatartását a cionista ügy elleni árulásnak bélyegzi és íiltako zik az ellen, hogy a magyar zsidóság állást foglal a cionista mozgalom ellen. TUDOM Tudom, hogy van még tüze a magyarr.ak S annak még egyszer fellobog a lángja, Tudom, hogy van még pengéje a kardnak S azt még a magyar hüvelyből kirántja. Tudom, hogy van még őserő a főidben, Mely mint a zsarátnok, izzik, íorr, pezseg, Tudom, hogy abból egy hajnali ködben Kidobban egy elszánt, egy dicső sereg. Tudom, hogy egyszer megmozdul a Kárpát. Hunyó kráternek kibuggyan a vére, Zúgó morajjal szétveti a tárnát S a forró láva kiömlik a rétre. Tudom, hogy egyszer megindul a város, Megindul a falu, róna s az erdő Tudom, hogy lesz még az alkony világos S a dicső vasárnap — tudom, hogy eljő. Tudom, hogy így lesz ... óh csak azt is [tudnám, Hogy már pattogva csapdosnak a szikrák, Hév honszerelmet hömpölyget a hullám S a bérc meséli az életnek titkát. Óh csak tudnám, hogy nem halok meg [addig, Míg a szirten túl ki nem gyúl a hajnal, Ch csak tudnám, hogy eljutok odáig Csonkán, bénán bár, diadal-dallal! Oh bár tudnám, hogy Csaba vezér útján Valami fénycsóva közéig, kanyarog, — Óh csak tudnám, hogy nerc az unokáink, De mi leszünk ott azok a magyarok! Pápa, 1925. Kohányi Imre, Egy háromlábú Hofherr herefejto eladó. CSŐSZ NÁNDOR gépműhelyében Pápa, Vásár-utca 7, sz. H 1H fEr HC el Személyi hírek. Városunk pol- — gármestere, dr. Tenzlinger József és F! dr. Hamuth József rendőrkapitány a |] mult héten Szombathelyen voltak és a kerületi főkapitánysággal a pápai állami intézetek építéséről tárgyaltak. — Polgármesterünk a múlt héten a belügy- és pénzügyminisztériumban járt a Pápa város által felveendő külföldi kölcsön ügyében. S; v Kinevezés, A vámkirendeltségi ^ hivatal a Pápán felállítandó vámhivatalhoz Fábián Gázát és Tóth — Gézát nevezte ki. A marcaltői dalárda szép B! győzelme Sopronban. A folyó hó 16 án tartott soproni országos dalosverseny bíráló bizottsága a ®í marcaltői dalárdát a kezdők versenyén aratóit győzelem emlékére bronzéremmel tüntette HÍ, mint a második díj nyertesét. A kezdők versenyén résztvett Csonka-Magyarország 26 dalárdája, közöttük többen már nyolc tíz éves működésre tekintenek vissza. Eme szép jutalmai Gaál „Nyisd ki anyám" c. szabadon választott dalával vívták ki. 17-én délután az érkező vonatjuk elé kivonult az egész község aprajanagyja. Gróí Esterházy Károly András védnök nevében öccse, gróf Esterházy Benedek jelent meg. A község győztes fiait Nagy Elek segédjegyző és Járó Lajos biró üdvözölték és köszönték meg a község nevében azt a dicsőséget, amelyet Marcal v Tel Az leg A1 elő vi R< m a M< Tá RCA. ••• Eszmék az irodalomban. Irta: Deme Károly. (Folytatás.) Schiller „Die Theilung Der Erde* c. költeményében azt beszéli el, hogy Zeus szétosztotta a földi élet javait az emberek között. Amidőn már semmi sem maradt belőlük, jött a a költő és kérte a maga részét. Hol voltál akkor, amidőn a földi javakat szétosztottam ? — kérdé Zeus. A Te végfelen jóságodról és pártatlan igazságszereteteds ől zengtem magasztaló énekeket — válaszolá a költő. Szerencsétlen, —- mondá Zeus — most már semmit sem kaphatsz, mert minden szét van osztva. Hanem — ha úgy tetszik, halálod után feljöhetsz hozzám a mennybe, nyitva lesz előtted. Ez a költemény azt a keserű igazságot allegorizálja, hogy a közjólét szellemi munkásai csak az égben nyerhetik el jutalmukat az emberiségnek tett üdvös szolgálataikért, földi jólétre azonban nem igen számíthatnak. Ezért kellett Aranynak, Petőfinek és sok más szellemi nagyságnak — akiknek dicsőségfényében haláluk után oly nagy kedvteléssel szokott sütkérezni az utókor hiúsága — ezért kellett nekik, amíg éltek, lenézetten nyomorban szenvedniök és megíiportan iátniok az erényt, az észt, holott a butának és silánynak a sorsa oly sok esetben „földi éden". Erre nézve mondja Arany a kisfiának : Látod, én szegény költő vagyok, Örökül hát nem sokat hagyok; Legföllebb mocsoktalan nevet; A tömegnél hitvány érdemet. Ártatlan szived tavaszkertében A vallást azért öntözgetem. Petőfi „Távolból" c. költeményében szintén a maga szegénységére vonatkozólag üzeni gyöngéden szeretett édesanyjának: Mondjátok meg, hogy könnyeit ne öntse, Mert fiának kedvez a szerencse ... Ah, ha tudná, mily nyomorban élek, Megrepedne a szíve szegénynek! A felhozott ismert példákban is látható, hogy ugyanazon tárgyról szólva különböző lelki hatások alatt más és más eszmék, és viszont, ugyanazon lelki hátások alatt más j és más iárgyról szólva ugyanazon eszmék nyerhetnek kifejezést különböző variációkban. Látható továbbá az is, hogy a kiváló nagy elmék, habár az anyagi jólétre nézve reménytelenség a sorsuk, az élet igazságtalanságai miatt nem csüggednek el, hanem azokon felülemelkedve tovább küzdenek az igazságokért, hogy példáikból erőt és kitartást meríthessen a szenvedő emberiség a türelemhez és küzdelemhez. Ez az Ő lelki nagy- H ságuknak és egyúttal az eszmék jó- Pá tékony hatásának is a legfőbb bizonyítéka, A tudomány és felvilágosodás kétségtelenül nagy áldás az emberre nézve; de a lelkét teljesen ki nem elégítheti, meg nem nyugtathatja. Az eszmék irányait követve, ezért keresi az önmagában tépelődő emberiség azt a magasabb szellemi lényt, akinek mindenhatóságában csüggedező lelke reményt, erősítést és megnyugvást vél találhatni: ezért keresi az emberiség az Istent, aki nélkül szerencsétlen elhagyatottnak érezné magát a nagy világegyetemben. Az eszmék hatása alatt tehát felmagasztosul az ember érzése és gondolkozása; mert az eszmék, még ha fájdalmas igazságokat fejeznek is ki, mindig rámutatnak az ember magasabb rendeltetésére és a min-