Pápa és Vidéke, 21. évfolyam 1-52. sz. (1924)

1924-05-25 / 21. szám

MiIWilWIilllf lllllll WHi—ÉllllliiiH W HUMfMI Hhll 1 ^ ft-"*'!" i^W'i'ii^'^iMiIBBI'BWI'iliflI^^ Pl/tWIWIl*

1^!^!!^^ filtfflzetésl Arak: negyedévre OOOO kor., efyhónapra 6080 kor. Igyci szám ára darabonként 2000 kor. POLITIKAI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Liget-utca 42. Kiadóhivatal; Ker. Nemzeti Nyomda. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Mindent feleltünk és semmit sem tanulunk. Sokszor ismétlődő ves2tünknek.egvik oka. A magyar természet be van rendezkedve a gyors megbocsátásra. Ha valaki jó szóval közelít felénk, mosolygós ábrázatot mutat: készek vagyunk kebelünkre ölelni, házunkba fogadni és megosztani vele minden örömünket. Pedig de sokszor maró kigyót melengettünk már széles keblünkön. Elfelejtettük már a kommün borzalmait, a forradalmak szenynyes özönét. Pedig még csak tegnap történt, nem a szomszédban, hanem itt nálunk, velünk. Ne beszéljünk a múltról, ne feszegessük, hogy mik történtek. Egyszer elvették büntetésüket. Ez úgyis szétválaszt bennünket. így csendül fel az ellenséges sajtó megbocsátást, feledést hirdető ajkain. És a mieink, a jó, jámbor kereszténység, mintha altatódalt hallana, szundít egyet rá és kész. Pedig tessék csak tovább nézni az orrunknál. Figyelni a föld alól feltörő lángnyelvekre, nézni azt a vakmerőséget, amelylyel a gyilkos-kéjében megzavart belső ellenség vesztünkre tör. És akik ezt látják, erőltessék meg csak egy kicsit az agyuk gondolkozó sejtjeit. A józan ész diktátuma, hogy a mérges gombától megbolondulok, a tüz éget és a destrukció, legyen az szabadkőmivesség, szociáldemokrata-kommunizmus, ha mégegyszer bármi úton hatalomra kerül, üjra ott folytatja, ahol a Kun-Számuelly vértestvérük elhagyta. Eme kis emlékezetfelpiszkálást most azért tartom szükségesnek, mert olyan jelenségek ismétlődnek meg, amelyek mellett a forradalmak előtt a keresztény közönség közönyösen ment el és nem számolt a következményekkel Itt volt a többek közt a nyomdai előbb kizárás, majd sztrájk. Négy hétig egy beteg ország sajtószabadsága lakat alá került, két ellenfél vívta egymás ellen az élet-halál harcot és a vége mégis csak olyan megegyezés lett, amely a harc előtt is megköthető volt. Ebben a sajnálatos harcban vesztes maga az ország, mert konszolidációjának a hiányát mutatja a megtörtént eset. Vesztes a sajtókapitalista, mert elmaradt az idő alatt nyerhető profit, végül legtöbbet vesztett a nyomdászmunkásság, mert először elvesztette négy hét keresetét, másodszor ezen idő alatt adósságba kerülve, elköltötte jövő keresményének egy részét. Nem nyert jóformán semmit, <sőt veszteségét hosszú időn keresztül sem tudja behozni. Vesztett az ország, tőkés, munkás, — azonban egyvalaki mégis nyert, a két veszekedő közt a harmadik, vigyorgó, áldozatra leső: szociáldemokrácia. Bár a szociáldemokrata párt pilátusi szemforgatással azt mondja, hogy neki semmi befolyása nem volt a nyomdászsztrájkra, valószínű, hogy most nincs mivel dicsekedni, nincs eredmény, azért tagadnak. Azonban a háttérben a főelvtársak sunyin dörzsölgetik a kezüket, mert ők nyertek. Megnyerték ismét azt a sorsával elégedetlen munkástömeget, amely négy heti sztrájk alatt ismét koldussorsra jutott. Sokat éhezett, nélkülözött, csak az elégedetlenségben gyarapodott. És mi lehet más célja a szociáldemokráciának? Csak ez. Időnkint kihúzni a biztos talajt a jólkereső munkások lábai alól. Felborítattatni kollektívszerződést, összeütközést csináltatni, az első percben kiegyenlíthetetlen ellentéteket támasztani és akkor jelentkezni a két fél között, békét hozni, megtépett nimbust megragasztatni. Nem szabad tehát az ilyen jelenségeket jelentéktelennek minősíteni, figyelni kell rá és tudomásul venni, mért ez nemzeti életünknek olyan kisérő valamije, mint a tengeren a hajónak az éhes cápa. A szociáldemokrácia minden héten követel valami látványos attrakciót. Ha nem tartja folytonos lázas izgalomban az elvtársak fejét, akkor elpárolog az a gőz, amely megöli a vörös koponyákat, A keresztény társadalomnak fel kell figyelni az ilyen kiüt™ közésekre. Kaparja le a vörös machinációkról a mázt és akkor meglátja őket abban a firmában, amely a valóságuk. Mert ha ismét a fejünkre nőnek, akkor az Úristen irgalmazzon és kegyelmezzen minden igaz keresztény magyarnak. k. k. Kerületi gazdaértekezlet. A múlt vasárnap tartott a Magyar Gazdaszövetség, a Felsődunántuli Mezőgazdasági Kamara, a Veszprémmegyei Gazdasági Egyesület s a Pápavidéki Gazdák Szövetsége együttaá értekezletet. Az értekezlet iránt oly nagy volt az érdeklődés a gazdatársadalomban, hogy az eredetileg tervbe vett városházi tanácsterem helyett a bencés főgimnázium udvarán kellett megtartani. A megjelentek közt láttuk /ankovich-Bésún Endréné grófnét, Jankovich-Bésán Endre grófot, Esterházy Károly gróf, Hunkár Antal, Takách Gyula, Szabadhegyi Elemér, Tenzlinger József dr. polgármester, Bélák Lajos föbiró, Vécsey Tamás főtanácsos, a vidék bérlői és földbirtokosai majdnem teljes számban, igen sok kisgazda városunkból s a vidékről. Az értekezleíet Darány Ágoston nyitotta meg, melegen üdvözölve a testvér egyesületek kiküldöttjeit, különösen Czetiler Jenőt, a magyar Gazdaszövetség igazgatóját, akit az értekezlet vezetésére is felkért. Czetiler Jenő megköszönve a szíves üdvözlést, a tulajdoképpeni tárgyalás előtt hálás szavakban emiékezik meg azokról a nagy szolgálatokról, amelyekkel önzetlenül ajándékozta meg Jankovich-Bésán Endréné grófné a kisgazda-társadalmat, főleg a pápateszéri téli iskola föl állításával és fönntartásával. A hála némi jeléül átnyújtja a Gazdaszövetség elismerő oklevelét. Majd az értekezlet hozzáfogott a gazdag és értékes mfisor letárgyalásához. Az első falszólalő Csikvánáy Ernő főtanácsos, a Felsődunántuli Mezőgazdasági Kamara alelnöke, aki általánosságban foglalkozik Pápa és vidéke gazdáinak főbb tennivalóival. Ormándy János a gazdatársadalom kívánságait tolmácsolja a vámtarifát illetőleg. Bélák Lajos főbiró határozati javaslatot nyújt be, hogy a mezőgazdaságokban alkalmazott szegőd ményes iparosok ipari kiképzés céljából tanoncot szerződtethessenek. Pammer Géza uradalmi főszámvevő annak kieszközlését kéri, hogy a már nem kezelt, igénylőknek juttatott vagyon váltsági területek az 1924. évi vagyonadó és jövedelemadó alól mentesítessenek. — Pátkai Lajos sürgeti, hogy a fölállítandó Jegybanktól a gazdaközönség más bankok közvetítése nélkül kaphasson mezőgazdasági hitelt. — Mille Géza, a Felsődunántuli Mezőgazdasági kamara titkára a gazdák kívánságait az adózás szempontjából tolmácsolja. — Bokor József, az Országos Többtermeiési Liga igazgatója a mezőgazdasági szakoktatás alsó és középfokú kiépítését sürgeti, mint a több termelés egyik fontos fellételét. — Mihály Sándor az ősszel rendezendő falu-kiállításra hivja föl a kisgazdák 1 figyelmét. Ruip Jenő sürgeti, hogy az őstermelési igazolványok az őstermelő hozzátartozói számára is kiállíthatók legyennk. — Strausz Kornél bejelenti a május 25- i veszprémi gazdaértekezletet s az őszi falufejlesztési és népművelési gazdasági kiállítást. Németh Mihály csóti kisgazda a kisgazdák mély háláját tolmácsolja Jankovich Bésán Endréné grófné iránt. Tenzlinger József polgármester meleghangú üdvözlő szavai után Czettler Jenő, egy. tanár Összefoglalja az értekezlet főbb kivánságait s megígéri, hogy rajta lesznek, hogy a kívánságok megvalósuljanak. Az ő záró szavaival fejeződött be a tartalmas, értékes értekezlet.