Pápa és Vidéke, 21. évfolyam 1-52. sz. (1924)

1924-12-07 / 49. szám

Pápa, 1924 december 7, vasárnap. Ara 2000 kor. XXI. évfolyam, 49. szám. PHPH ES VIDEKE NHKHK * fü ffl&WM1 Slfflsetéil Arak: ntgyadivra 34.000 kor., egy HOnapra 8000 kor. POLITIKAI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Fö-utca 12. Kladöhlvatat l Pö-utca 13, szára. POLITIKAI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Dr. Paupera Ferenc a magyar-cseh kereskedelmi kamara elnöke. (Folytatás és vége.) Ha már most az utakat és módokat vizsgáljuk, amelyekkel legkönnyebben érhetünk a célhoz, űgy azokat röviden, néhány szóba foglaltan akként fejezhetném ki: előmozdítani a kereskedelmi szerződések gyors és alapos letárgyalását, a vám- és vasúti tarifákat kölcsönö sen olyanokká tenni, amelyek az egymásra utaltságot szolgálják, a jogbiztonságot és kölcsönös forgalmat a választott bíróságok gyors és végrehajló intézményével biztosítani, egyszóval iniciális és támogatás által az országok kormányaival karöltve mindazokat a szolgálatokat megtenni, amelyek folytán az évszázados gazdasági kapcsolatok ismét hely reál líthatók lesznek. Azonban nemcsak a gazdasági egymásrautaltság az, amely a kereskedelmi szerződés megkötését és a relációk sima és gyors, újból való felvételét sürgeti, hanem sürgeti az európai gazdasági vezető-államok példája, sürgeti ezt a világpolitikai irányzat és parancsolólag követelik a technika vívmányai. Csehszlovákia eddig több mint 19 állammal kötött kereskedelmi szerződést és mi még ma is egy-két törvénybe iktatott kereskedelmi szerződésen kivül gazdaságilag izoláltan állunk. Már pedig, hogy népeik jól felfogott jóléte érdekében az egymással szemben legelkeseredettebb ellentélben volt államok is mennyire céltudatosan és praktikusan menekülnek a gazdasági izoláltság elöl, azt leginkább láttam igazolva Németországban és Franciaországban, ahol az utóbbi időben néhány héten keresztül volt alkalmam megfigyelni a gazdasági politika fejlődését. Németország felhasználta az inflációs időt arra, hogy a papirrongyok milliárdjaiból és billióiból vasutjait, házait rekonstruálja és hadiiparát az ismét jólétet fakasztó békeiparrá alakítsa át. A végtelenségig fokozolt pénzinflációból egy saltó mortáléval áttért az aranymárkára, ma pedig — a mintaszerfen felszerelt német állomásokon keresztülrobogva az ember a rossz pénz milliós tébolyától megtisztult, csaknem normális termelési költséggel dolgozó, önbizalmát visszanyert nagy nép munkásságát szemlélheti országszerte. Ez a nép túltette magát a franciákkal szembeni gyűlöletén és a káli szindikátusban, a nehéz iparban és legújabban a koksz és vas relációjában oly megállapodásokat létesít Franciaországgal, amelyek egész Európa gazdasági helyzetére, sőt EurópánaK Amerikával szemben való viszonylatára előreláthatólag világjelentőségű kihatással lesznek. Mert hiszen semmi tekintetben sem visszük előre a rekonstrukciót, ha gyűlölködéssel egymás elől a gazdasági megértés kapuit elzárjuk, ha ezzel kölcsönösen az ipar és a gazdaság idővel való megrontását mozdítjuk elő, hanem ellenkezőleg, példát kell vennünk Németországról, mely helyes inflációs politikájával, az aranymárkára való áttérésével, Franciaországgal való gazdasági meg* értésével, a Zeppelin áihajőzásával magára terelte minden igazságos nép és különösen Amerika figyelmét és ma az amerikai dollárok milliói termékenyítik meg a német tőkeszegény ipart és gazdaságot. A világ gazdasági fejlődésének ezen az országútján elmaradnunk nekünk sem szabad. Példát kel) vennünk a németektől és franciáktól, kik közt az évszázados gyűlölködések és háború ellenére is létre tudott jönni a gazdasági megértés. De meg kell értenünk a világpolitika intő szavát is, ahol Coollidge megválasztásától, MacDonald, Herriot és az újonnan alakult konzervatív angol kormányon keresztül. Genftől egész New-yorkig mindenütt a megértés, a közeledés, a világbéke szózatát halljuk hangzani. Ma, amikor a szikratávíró, a drótnélküli telefón, a repülőgépek és a Zeppelinek korszakátéljük, kell, hogy a technikai eredményeknek ezek a nagy csodái olyan átalakítólag hassanak a világra, mint amilyen átalakítólag hatott egykor Kepler, Kopernikus és Galilei világfelfogása. Ha azok a szellemóriások megértésben közelebb hozták a csillagokat az emberekhez, úgy ezek a technikai csodák kell, hogy nemcsak térben, de lélekben is közelebb hozzák az embereket egymáshoz. A cseheknek és szlovákoknak meg kell érteni a mi érdekeinket és nekünk is az ő gazdasági érdekeiket. Ha a modern Ikarusz három óra alatt repül át Budapestről Prágába, ágy kell, hogy Hermes is megtalálja munkája elintézésének gyorsabb és könnyebb útját. Kell, hogy megtaláljuk az útját annak, hogy olcsó meleg szobát és olcsó jó ruhát biztosítsunk országunk népének. * * * Ez a két beszéd töredék, amelyet miit heti s jelen számunkban dr. Paupera Ferenc nemzetgyűlési képviselőnknek a Magyar-Cseh Kereskedelmi Kamara megalakulásán tartott elnöki székfoglalójából leközöltünk, mélyen bevilágít a szomszéd államokkal való gazdasági kapcsolatok mielőbbi 'felvételének szükségességébe. Az alakuló gyűlésen a m. kir. kereskedelmi és földmivelésügyi minisztériumok mellett 25 testület és 5 kamara képviseltette magát és jelentette be részvételét. Csehszlovákiát Wawrecka Hugó, a Csehszlovák kormány budapesti követe, meghatalmazott miniszter képviselte, aki magyar nyelven üdvözölte az elnököt, s meleg hangon köszönte meg a Kamara létesítésében szerzett kiváló érdemeit. Teljesen igaza volt Pauperának abban, hogy a világpolitikai irányzat békét és engesztelődést hirdet s akik a szomszéd államok előtt a gazdasági megértés kapuit föltárják, a rekonstrukciónak tesznek értékes szolgálatot. Nem érdektelen itt megemlítenünk, hogy a Kamara megalakulása után 8 napon Scitovszky Tibor új külügyminiszter a szomszéd országokkai való gazdasági kapcsolatok minden vonatkozásban való felvételét lüzte ki programmjául. Minden reményünk meg van hozzá, hogy a nálunk és Prágában egy időben megalakult két testvér-kamara a két állam között gazdasági kapcsolatok kiméíyitését fogja szolgálni, ami nekünk első sorban meleg szo« bát és jó ruházatot jelent. A hét eseményei. A parlamenti botrányhoz. Szomorú szenzációja van ismét a magyar parlamentnek. Képviselőket kellett kivezetni és kitiltani a magyar törvényhozás templomából. Ha nem volna olyan halálosan komoly a dolog, elmélkedhetnénk az üggyel kapcsolatban a jóneveltség hiányáról, de ez a szomorú jelenség nem engedi meg, hogy egyszerűen gúnyos sajnálkozásunkat fejezzük ki azok iránt, akik társadalmi neveietlenségüket nem iparkodnak takargatni legalább szerénységgel. Nem, sajnálkozással ezt az ügyet nem lehet elintézni. A múlt heti megdöbbentő esetek járványszerüen jelentkeznek minden népnél, mely a romlás szélén van, melynek minden egyes tagját a veszedelem idején nem hatja át egy magasztos, közös cél tudata. De nekünk nem kel! idegen népek, vagy a távoli mult eseményeihez intő figyelmeztetésért fordulnunk. Emlékezzünk csak, 12—13 esztendővel ezelőtt is ezt csinálták honatyáink. Akkor is panamavádak röpködtek a levegőben, mint most. Akkor biróság előtt bizonyították be, hogy a kormány egyik tagja az országot páncélokra súlyosan megkárosította, most a biróság ugyan nem arról ítél, hogy a kormány tagjai, vagy a képviselők panamisták, hanem egy közönséges kalandor gazságainak tárgyalása alkalmával válik nyilvánvalóvá, hogy előkelő funkciónáriusok és a sajtó tudtak a panamákról, melyek közönséges szélhámosoknak ennek a lerongyolódott országból súlyos milliókat szereztek. S az eredmény? 12 évvel ezelőtt a többségnek szolidaritása a panamistákkal a jogosság, sőt a kötelesség színezetével vonta be a felforgatók munkáját, így tudtak magukhoz vonni sok embert s tették tönkre az országot. Most talán a közelmúlt jó leckéül fog szolgálni. A közélet tisztaságát óhajtók nevüket, erkölcsi tőkéjüket nem viszik segítségül a felforgatóknak. De talán nemcsak a közönségre, a tisztes ellenzékre lesz hatással a múlt szomorú tanúsága, hanem a kormányra is, egyrészt nem tűri meg, hogy soraiban helyet foglaljon pártszempontból olyan ember, aki mellett szük látóköre, hiányos emberismerete miatt vígan burjánozhat a panama s mérgezi a jobbérzésű közönséget, másrészt nem kacérkodik többé a szociálistákkal a komoly ellenzéki pártok rovására. A politika hirei. A szociálista képviselők minősíthetetlen eljárása után jól esett az egész országnak Apponyi Albert komoly figyelmeztetését hallani. Beszédje intő szó volt