Pápa és Vidéke, 21. évfolyam 1-52. sz. (1924)

1924-10-19 / 42. szám

SHIAteMit trák s negyedévre GOíiO kor., egyhónapra 8000 kor. Ilyet Ilim óra darabonként 2000 kor. POLBTIKAI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. SzefkesztSségs Llg«t-utca 42. Kiadóhivatal Ker. Nemzeti Nyomda. Hirdetések milliméteres dljszabós szerint Látogatás dr. Paupera Ferenc nemzetgyűlési képviselőnknél. A közel múltban szerencsém volt látogatást tenni dr. Paupera Ferenc nemzetgyűlési képviselőnknél, aki — mint minden pápai embert — engem is meleg szeretettel fogadott, s már az első percekben elárulta, hogy bokros elfoglaltsága, mellett is érdeklődésének legfőbb tárgya, kedvelt városának és választókerületének sorsa, helyzete. Melegen érdekli mindenki és minden ügye a választókerületnek, s alig valósítja meg egyegy tervét, szinte fejedelmi áldozatok árán, máris azon gondolkodik, mit kellene, mit lehetne tenni ismét polgártársai jólétének emelésére. Örömmel és nagy elismeréssel emlékezett meg a Falukiállítás szép és nemzetgazdasági szempontból nagyon értékes sikeréről, melegen érdeklődött a Bencés Diákok Szövetsége helyi csoportjának megalakulásáról, nem kerülte el figyelmét az Irgalmasnövérek városunkban hatvan év óta kifejtett áldásos működésének bensőséges ünneplése, élénken kérdezősködött intézmények és egyesek iránt, s jóleső érzéssel állapítottam meg, hogy a mi képviselőnk állandóan kerületének szivén tartja kezét, éberen figyeli annak minden dobbanását, s istenadta nagy tehetségének, meleg szive egész szeretetének a legjavát kerületének áldozza. Beszélgetésünk során azután áttért az ország politikai és közgazdasági helyzetének ismertetésére. Ha vannak is még bizonyos aggodalmai, a jó hazafi rendületlen bizalmával néz egy jobb jövő felé. Örömmel állapítja meg, hogy a magyar kölcsönnek Londonban, Amerikában és Olaszországban történt szép eredményű jegyzése lassankint és fokozatosan majd ide édesgeti a külföldi tőkét, ami az újjáépítésnek legnagyobb akadályán, tőkeszegénységünkön lesz hivatva segíteni^ ,Nem szabad ugyanis azt gondolnunk, hogy gazdasági téren mindaddig nem állhat be nálunk javulás, mig a szerencsétlenségünkben osztozó Németország és az osztrák köztársaság ki nem lábolnak a maguk bajából. A mi életképességünknek, hivatásunknak és gazdasági feljődésünknek meg vannak a külön útjai és eszközei, hiszen már ma rendelkezünk gazdasági függetlenségünk legfőbb föltételeivel. Mig Németországban a még mindig rendezetlen jóvátétel, Ausztriában a francia frank vakmerő kontreminálásával eljátszott bizalom bénítólag hatnak a közgazdasági élet föllendülésére, addig mi a — bármily alacsonyra szabott — külföldi kölcsönnel államháztartásunk egyensúlyát, s pénzünk állandóságát biztosítottnak tekinthetjük és hitelképesen állva a nagyvilág előtt, bizton számiihatunk a külföldi tőke egyre nagyobb arányú bevonulására. Legfőbb teendőnk most már az, hogy helyes és céltudatos politikával, közgazdasági intézményeink felvirágoztatásával szerezzük meg és biztosítsuk a magunk számára azt a megiecsülést és hitelképességet, ••melynek segítségével a háború előtti Magyarországot, 1867-től 1914-ig a gazdasági jólétnek oly magas fokára emeltük. Bizzunk tehát — és dolgozz ink. A maga hetyén mindenki legyen egész ember — mondotta szeretett képviselőnk. Az u jáépítés nagy munkájában a legegyszerűbb embernek is kijut a maga szerepe. Dolgozó nemzet nem veszhet el. Már pirkad, tehát félre a kislelküstggel. S minden szavából megértett, hogy egész lényét a szebb jövőbe vetett rendíthetetlen hit és bizalom fűti. Búcsúzáskor m legen megszorítva kezemet, is :ét a pápaiakra gondolt, s ' ic§íifciegebb hazafiúi üdvözítői küldte egész kerülete minden polgárának. És én ezt az üdvözletet szives-örömest és büszkén adom át e sorok olvasóinak, s általuk a kerület minden polgárának. K-n. A hét eseményei. Lemondott a földmivelésügyi miniszter, Szabó István földmivelésügyi miniszter beadta lemondását. Tárcáját az Eskütt-ügy ietárgyalásáig Bethlen István vállalja, a minisztérium vezetését pedig Schandl Károly állam titkár veszi át. Ugyancsak változás készül a kereskedelmi és pénzügyminisztériumban Bud János a hírek szerint táicát cserél Walkó Jánossal. Gyilkosság. Borzalmas, az egész országot izgalomba hozó gyilkosság történt Egyeden október 6-ára virradó éjjel. Egyedi Arthurí, a dúsgazdag és fukar földesurat felakasztva találták hálószobájában. A vizsgálat megállapította, hogy öngyilkosságról szó sem lehet az öreg urnái. Végre a hosszas és alapos nyomozás világosságot derített a rejtélyes bűnügyre. Kiderült, hogy Egyedi Arthurt a vöje, Froreich Ernő Ölte meg, aki apósának vagyonából akarta fedezni tőzsdeveszteségeit. Korunk erkölcsi züllöttségéhez szomorú adalék ez a gyilkosság. Alig múlik el hét, hogy valami országra szóló gyilkosság ne történne. Hol lesz itt a megállás? Hol vannak ennek a szörnyű stílyedésnek okai ? A hitetlenségben, a pénz, az élvezetek, a könnyű meggazdagodás után való vágyakozásban? Anatole Francé meghalt. Anatole Francé, a hires francia iró okt. 13 án meghalt 80 éves korában. Entente ék Pápán. Az államadóságot ellenőrző bizottság egyik tagja a múlt héten városunkban járt és a dohánygyár működését vizsgálta meg. Pápa város népei A pápai Keresztényszociálista Párt f. hó 19 én délután fél 3 órakor a Fő-téren, rossz idő esetén a Oriff szálló nagytermében nyilvános nagy népgyűlést tart, amelyen Magyarország nyomasztó gazdasági és politikai helyzetével foglakoznak. Előadók lesznek: dr Griger Miklós és dr. Haller József nemzeígyülési képviselők és Anker Béla vasmunkás iítkár. Testvérek, tisztviselők, iparosok, földmivesek és munkások, keresztény férfiak és nők jöjjetek el a nagygyűlésre valamennyien. Testvéri üdvözlettel: A Pártvezetőség. A katholikus nagygyűlés szemszögéből. Mikor a bolsevista országveszté* után egyszerre belelendültünk a kereszténységbe, mint az álszociálizmus és elődjeazálliberalizmus, legmagátólértetődőbb ellentétébe és ellenszerébe, mélyebben szántó elmék már íz eleŐ pillanattól kezdve aggódva látták, hogy a keresztény irányzat, úgynevezett keresztény kurzu3 megfelelő felkészültsug nélkül csak márólholnapra vette át az ország irányítását, s előre féltek a gondolattól, hogyha a föikészültség hiányait idejekorán pótolni nem sikerül, jelentős és tartós eredmény aligha kisérheti ez irányzat működését. A mi kereszténységünket — eléggé paradox dolog, de így van — túlságosan az események teremtették meg: igen, a keresztény kurzust a zsidók és bolsevikiek csinálták meg, s nagyon kévfeáen vöífak^f-ak, akik midiin a keresztény Magyarország jelszavát elharsogták, teljes tudatában voltak annak, mit is jelent az a szó: keresztény ország, keresztény reneszánsz, keresztény társadalmi újjászerveződés. Azóía — mint jól tudjuk — az aggódók balsejtelmeit bőségesen iga- 1 zolták a fejlemények, s a keresztény irányzathoz fűiöit remények csak igen csekély mértékben valósultak. Mik már most a bajok, amelyek keresztény magyarország kormányzati képtelenségére, vagy legalább feltűnő gyengeségére vezetnek ? Mi az, amit mindenekelőtt kell megjavítani, ha a keresztény irányzatot, az ország tradícióihoz és számszerű összetételéhez egyedül méltó kormányrendszert fenn akarjuk tartani, s erőssé, diadalmassá tenni ? A keresztény nemzeti irányzat érvényesülésének két nagy akadálycsoportja van: a külső és a belső. Kétségkívül a külső akadályok is óriásiak, hogy csak területi szétdaraboltságunkra, rengeteg itthoni és külföldi ellenségünkre, diplomáciánk bántóan bosszantó tehetetlenségére célozzunk. És megengedhetjük azt is, hogy a bajok főoka külső tényezőkben rejlik, melyeket egycsapásra megváltoztatni nem volt hatalmunkban. De ép oly bizonyos az is, hogy belső akadályaink is igen nagyok

9, amelyeket saját magunk gördítünk saját utainkba. Ezeket a belső akadályokat kívánja e néhány sor a csak minap oly impozáns arányokban lefolyt kath. nagygyűlés álláspontjáról felemlítés tárgyává tenni*