Pápa és Vidéke, 21. évfolyam 1-52. sz. (1924)

1924-09-28 / 39. szám

Iltfflzetési Arak s negyedévre 0060 kor., e|yhónapra K0C0 ke/. Ii«ei szám éra daraboRkint 2000 kor. POLITIKAI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Liget-utca 42. Kiadóhivatal Ker. Nemzeti Nyomda. Hirdetések milliméteres díjszabás szerlnB Kavicsok. Emlékezzünk. Emlékezni jó. A jókra, mert elmulásuk arra oktat, hogy a földi javak ideigóráig" valók, a rosszakra, mert elmulásuk megnyugvást és bátorságot fakaszt a szívben. Lenin! Azt mondják, egyszerű volfés munkás. Nagy szó. Nem gazdagodott meg a Kreml kincseiből. Még nagyobb szó. Nem volt nagyravágyó még hatalma tetőpontján sem. Ritka dolog. Becsületesen lelkesedett eszméjeért? Feltehető oly emberről, aki mit sem szerzett. Becsületes volt akkor is, mikor nálánál gyöngébb fej is tisztán láthatta, hogy eszméje kudarcot vallott ? Ki olvashat ily szabású forradalmár lelkében? Azt azonban meg kell vallani: az emberiség javát akarta. Egy eszmének szolgált. S már ez fölébe helyezi őt a kormányok nagy asztalánál ülő valamennyi élősködőnek és pártvezérnek; fölébe a mammon valamennyi bálványimádójának, akiket ép eszméjével remélt megsemmisíteni. Mint antikapitalista lett az európai szocializmusnak bálványa, amely roppant diadallal ünnepelte Lenin-iéle bolsevista rombolást Oroszországban az európai szabadságnak hajnalhasadása képen. Aztán jött a bolsevista politika minden nyomorúsága, a Lenin-féle uralomnak társadalmi fiaskója s vele az orosz és más országbeli szocializmus nagy hiteleveszíettsége. És egy szép napon arra ébredt a világ, hogy Lenin megtért, visszatért a kapitalizmus módszereihez. Lenin azóta már csak egy sirhalom. És mikor az orosz rónaságra reáereszkedik az éjszaka s a hold egymagában sétál a keleti tájak kék kupolái fölött, életre kel az orosz föld. A sírokból kikelnek a holtak, a végeláthatatlan nagy karaván. Megbizható statisztika mondja: 1917 november óta 260.000 katonát, 54.000 tisztet, 18.000 földbirtokost, 355.000-et a polgári társadalomból, 192.000 kézművest, 815.000 parasztot, 1243 fő- és alsópapot végeztettek ki Oroszországban. Ezek anind odamennek ahhoz a magányos sirhoz. S a többi megszámlálhatatlan, akikről soha semmiféle statisztika nem fog számot adni. Ezek is fölkerekednek a tundrák vadonaiból, a délkelet pusztáiról, a Volga mocsaraiból, a Kaukázus szakadékaiból, Szibéria bányáiból s ők is oda igyekeznek a magányos sirhoz. És az a húszmillió, akiket az éhség döntött sirb^, a fekete föld országútai mentén, az a kétmillió gyermek, akik évenkint halnak meg a mai Oroszországban és a többi milliók, akik tífuszban és kolerában pusztulnak el egy országban, melynek nem volt már sem kenyere, sem orvosszere, ezek mind, ijesztő csontvázak, lassan imbolyognak e halálkaravánjában. Ö pedig fölemelkedik. Szemével, mely mintha sohse láfülemeli s e fenyegető gesztusban óriás kísértetté nő s ez az ököl nyugat felé mutat s megszólal : Nem voltatok még elég áldozatnak 1 Vasban, acélban még a hatalom, mely szolgaíáncban tartja az emberiséget. Oda menjetek s álljatok bosszút véretekért . . . Lenin halott. Eszméje él még ugyan, de hamarosan mint egy vérengzéstől kifáradt harcos vissza fog esni sírjába. A Tisztviselők Országos Szövetségének nagygyOlése. Szeptember 21 én délelőtt 10 órakor a régi Országház tanácstermében impozáns nagygyűlést tartottak a közalkalmazottak. Férfiak és nők, aktivok és nyugdíjasok, minden rendű és rangú tott volna sem nyomort, sem L tisztviselők, úgymint: állami-, meszenvedésí, sem v<£rt, sem könyj^-yei-, városi-, feledeti- és rnagánnyet; szemével, mely mindig: tisztviselők, altisztek, nyugdijasok "és csak egy szörnyű eszme izzó tüzébe meredt; ezzel a rettenetes Iván-szemmel még egyszer megbűvöli e tömegeket, uklét B. listások oly nagy tömegben vonultak fel a történelmi időket látott régi Országházba, hogy szigorú becslés szerint is legalább 8—10 ezer emA hét eseményei. Meghalt Kövess Hermán tábornagy. Az osztrák magyar hadseregnek egyik legkitűnőbb tábornoka Bécsben meghalt. A kiváló vezér nevét Erdély felszabadítása tette ismertté és népszerűvé. Holttestét gyászhajón Budapestre hozták s ott temették el. A népszövetség ülése. A népszövetség a múlt hélen a győztes államok biztonságával foglalkozott. Az egyes államok delegátusai nagy igyekezettel dolgoztak saját államuk számára nemcsak a legyőzöttek, hanem egymás rovására is előnyöket biztosítani. Új probléma a népszövetség előtt a németek felvételi ügye. A németek ugyanis nem fogadják valami nagy lelkesedéssel a népszövetség jóakaratát s nem sietnek túlságosan a népszövetség boldogító karjai közé. Előbb több fontos kérdést akarnak tisztán látni, nevezetesen, hangsúlyozzák a németek, hogy ők csak mint nagyhatalom lépnek be a népszövetségbe. Valorizálják a hadikölcsönöket ? A vesztes országok közül már többen többé-kevésbé valorizálták a badikölcsönöket. Ugy hirlik, nálunk is van szó arról, hogy bizonyos mértékben valorizáitassanak a hadikölcsönök, ha népszövetségi biztos hozzájárul a tervhez. Ez a valorizáció a legjobban ráutalt rétegekre terjedne ki, tehát a hadiözvegyek és hadiárvák, valamint a jótékonysági alapok kötvényeire. Később az ország anyagi helyzetének javulásával a valorizációt más rétegekre is kiterjesztenék. A hadikölcsönök némi valorizációja égetően fontos probléma, mert a hadikölcsönök leromlása főkép a magyar középosztálynak, a magyarság áldozatra legkészségesebb rétegének okozott mérhetetlen károkat. A XVI. orsz. kath. nagygyűlés. Az október 12., 13. és 14. napján megtartandó nagygyűlés előkészületei már befejezést nyertek. Az Országos Kath. Szövetség már megkezdte a nagygyűlés részvételére jogosító tag sági igazolványok, székjegyek és a vidéki résztvevők részére szükséges félárú utazásra jogosító igazolványok kiadását. Kívánatos, hogy a torlódás elkerülése végett a résztvevők előbb váliiAk ki igazolványaikat. ber helyezkedett el sürü sorokban a padokban és karzaton. A gyűlést Haller István nyitotta meg a Himnusszal. Megnyitó beszédében kiemelte, hogy ez a nagygyűlés erejének tudatában fogja tárgyalni a tisztviselő kérdéseket, nem feledkezve meg arról a történelmi kötelességről, amelyet a közalkalmazottak a magyar állammal szemben mindig tanúsítottak. Kóródi Katona János meggyőzd érvekkel festi az úgynevezett ,,koldús" urak helyzetét. Igazságtalan, hogy a sok családtagú, beteges, szegény tisztviselő B, listára jutott, mig a vagyonos tisztviselők magas fizetéssel mennek nyugdíjba. Ezeknek a nyugdíját revízió alá kell venni. Megemlékezik még arról a rabszolga sorsról, hogy a tisztviselők menynyire függnek a politikai véleménynyilvánítás terén a hivatalfőnököktől. Semilyen tételes törvényünk nincs arra, hogy a tisztviselő ne követhesse szabadon politikai meggyőződését. A liberális sajtó nevelte bele a tisztviselőkbe ezt a szégyenletes jellemet. Bernolák Nándor azt fejtegette, hogy a magyar középosztály a legfőbb államfenntartó elem. Aki tehát ezt a tábort nem segíti, az ellensége az állam egészséges fejlődésének. Egyik társadalmi osztályt sem viselte meg annyira a nyomor, mint a tisztviselő osztályt. Segíteni kell tehát gyorsan ezen az "osztályon, amíg nem késő. Schlachta Margit a keresztény női tábor nevében beszélt. A B. listások ügyét revízió alá keli venni. A kormánynak módot kell találni, hogy a munkanélküli tisztviselőket foglalkozáshoz juttassa. Székely János a keresztényszociálista szakszervezetek nevében üdvözölte a nagygyűlést. Szerinte a lisztviselők mai legválságosabb helyzete azért áll fenn, mert a tisztviselők gerinctelenek voltak a múltban. Ha hatalmas szervezetté fejlődnek, egész biztos, hogy ez javukra fog válni. Pillich Nándor a vasutasok, Horváth István a magánalkalmazottak, Koncz János a vármegyei és községi tisztviselők, Simay Cézár a nyugdíjasok nevében szólaltak fel. Boksay Endre a pápai ker.-szoc. párt elnöke a pápai szövetség nevé* ben üdvözölte a nagygyűlést. Indítványozta, hogy az Országos Szövetség egy bizottságot küldjön ki, amelyik magánál a kormányelnöknél Jár-