Pápa és Vidéke, 21. évfolyam 1-52. sz. (1924)

1924-09-28 / 39. szám

2 1924 szeptember 28 jon közre, hogy a kormány hivatalos formában megengedje az összes tiszt­viselőknek a szövetségbe való be­lépést. Ezután következtek a több Ivre terjedő határozati javaslatok, amelyek mindegyike egy-egy fájó tisztviselői sebet van hivatva orvo­solni. A határozati javaslatokat el­fogadták s [memorandumban nyújt­ják át a kormánynak. A nagygyűlést az elnöklő Haller István rekesztette be. Ezekután most már az egyes meg­alakult szövetségek fogják a mozgal­mat tovább folytatni, addig, mig az erős akarattal mégis eredményeket og elérni. Ehhez azonban további szervez­kedés, tömörülés szükséges, mert a gyűlések szónoklataiból már úgyis fppen elég volt, jöjjön tehát a tet­tek ideje. Itt fogja megmutatni a tisztviselő tábor, hogy élni akar-e, vagy elpusztulni, mert ha magunk nem teszünk ügyeinkért semmit sem, akkor megérdemeljük sorsunkat. Ha valahol, hát itt nagyon igaz, hogy segits magadon, az Isten is megsegít. A Bencés Diákok Szövet­ségének helyi csoportja megalakult. Körülbelül másfél éve merült fel a jgondolat, hogy a bencés iskolákból kikerült egykorú növendékeket egy­séges, jól megszervezett szövetségbe kell tömöríteni, amely szervezettség lehetővé tegye azt, hogy a ben­cés középiskolákból kikerülő sze génysorsú diákok a szövetség anyagi támogatása mellett nyugodt és ala­pos főiskolai kiképzést biztosíthas­sanak maguknak s ne legyenek kény szerítve az anyagi eszközök hiánya miatt pályájukat félbeszakítani. A magyar tehetségek megszámlálhatat­lan légiója kallódott már el azért, mert bár a középiskolák falai között a kisváros és kisdiák apró igényeinek eleget tudtak tenni a különféle ösztön­díjakból támogatott szegénysorsú diákgyerekek is, de a >15város súlyos megélhetési viszonyai között, a nyo­mortanyák egész szenvedését látva, nem volt elég lelkierejük arra, hogy 4—5 éven keresztül kínlódjanak, szenvedjenek, szerezzenek tüdővészt és ezer mást, a rossz ellátástól folyó nyavalyát egy beteg test számára kérdéses értékű diploma mellé, akik pedig keresztül is vergődtek a men zák és tömeglakások labirintusán, mire tanulmányaikat végezve, az élet kapuján zörgethettek, friss ifjúi erő és ambició helyett fáradságot és a nyomor fejlesztette cinizmust vihet­ték csak magukkal egy kezdő étet útjain. Ezen a megmérhetetlen kultúrális seben akar valamit hegeszteni a tár­sadalmunk iegjobbjaitól támogatott országos mozgalom, amelynek a mienk csak egy kis láncszeme, hogy legalább a mi diákjainkat segítsük addig, amig saját lábukra állva még nem állhatnak az élet nagy tüleke­désében. Ha évente csak egy fiatal­embert segít hozzá a helyi csoport, hogy tanulmányait végezhesse, már jelentős munkát végzett. A segélyezettek viszont kötelesek — persze csak erkölcsileg — a ka­pott segélyt, ha végezvén tanulmá­nyaikkal, kedvező anyagi helyzetbe jutnak, a szövetségnek visszatéríteni, hogy az az£ újra kioszthassa az újabb segélyre szorulók között. E mellett a cél mellett az össze­tartozandóság érzetéből fakadó sok. más kultúrális hivatást is téljésítem kiván a szövetség, amelyek ismerte­tését e szük keretek között elhagyjuk. Felsőbb utasításra hivta össze dr. Niszler Teodóz főgimnáziumi igaz­gató a múlt vasárnap, e hó 21 én délelőtt a helyi csoport tagjait azért, hogy a csoport végleg megalakul­jon és működését megkezdhesse. Ismertette a szövetségnek minisz­teriig még jóvá nem hagyott alap­szabályait, amelyen a helyi csoport agjai kisebb módosításokat kértek keresztül vinni. Azután felhívására megalakult az ideiglenes tisztikar, amelynek tagjai lettek: E'nök: Szeleczky Gyula ügy­véd, ügyvezető-igazgató: dr. Niszler Teodóz bencés főgimn igazgató, titkár: dr. Sulyok Dezső ügyvéd, jegyző: Gábriel Gotthárd bencés tanár, választmányi tagok: dr. Domonkos Géza főorvos, Kalmár Béla állatorvos, vitéz Karcsay Béla ezredes, dr. Nagy György ügyvédjelölt és Varga József posta- és távirdafelügyelő. Az ügyvezető-igazgató felhívta a jelenlevőket, hogy a szövetséget nép­szerűsítsék és iparkodjanak annak tagjai közé minél több volt bencés diákot bevonni, mert a szövetség annál inkább meg tudja nemes céljait valósítani, minél több taggal bír. Rendes tag lehet minden volt ben -tí's diák, aki önálló keresettel bir. Az értekezlet egyúttal kimondotta, hogy a tagfelvétellel az ügyvezető igazgatót és a titkárt bizza meg, akik­nél (bármelyiknél) felvételre jelentkez­hetnek azok, akik tagok kívánnak lenni, s akiktől egyúttal a bővebb felvilágosítást is megkaphatják a szövetségre vonatkozólag. A közalkalmazottak bojkot­tálják a destruktív lapokat. A keresztény közalkalmazottak vezető­sége felhivást intézett tagjaihoz, hogy fa destruktív lapokat bojkottálják, mert ezek vagy agyonhallgatással mellőzték a múlt vasárnap lezajlott nagyjelentőségű gyűlésüket, mint a Pesti Hírlap, Az Újság, Magyar Hirlap, Pesti Napló, Az Est, vagy otromba támadásokat intéztek a tisztviselők és azok vezetői ellen, mint a Reggel, Esti Kurir. HÍREK. ••• A református püspökválasztás eredménye. Lapzárta után kaptuk a múlt pénteken a református püs­pökválasztás eredményét. Leadtak 214 szavazatot. Ebből a legtöbbet Antal Géza (95) és Czeglédy Sándor (53) kapták, akik között pótválasztás lesz. Az új szavazás eredményét október 16-án teszik közzé. Jegyzők díszközgyűlése. A pápai járás jegyzői okt. 1 én d. e. II órakor a Griffben díszközgyűlést tartanak Jerffy József dr. főszolga­bíró tiszteletére. Ugyancsak okt. l-én díszebédet is rendeznek, amelyre ez úton is meghívják az új főbíró tisz­telőit, Akik részt akarnak venni az ebéden, hétfőn délig jelentsék a fő­szolgabírói hivatalban az iroda­főtisztnél. Kultűrestély. A Központi Sajtó­vállalat a pápai ker.-szoc. párttal karöltve fővárosi irók, művészek és művésznők, s helybeli műkedvelők közreműködésével október hó 20-án d. u. 6 órakor a városi színházban nagyszabású kullúrestélyt rendez a pápai ker. munkásotthon és a ker. sajtó javára. — Részletes ismertetést a jövő számunkban hozunk. Közgyűlés. A Kaszinó folyó hó 21-ére hirdetett közgyűlését a tagok részvétlensége miatt folyó hó 27-én, szombaton este 6 órakor tartja meg, tekintet nélkül a megjelent tagok szá­mára. Nőlpariskolai megnyitás. A városi ipariskolával kapcsolatos és miniszterileg engedélyezett női kézi­munka-tanfolyamon az előadások megkezdődtek, jelentkezések a tan­folyamra még e hó végéig elfogad­tatnak. Az ezután jelentkezők szegény­ségi bizonyítvány felmutatása esetén fél tandíj mentességben részesülhetnek. G na Hyo <T«i ujc kín Isit bel sas Jw Hat Az Irgalmasnövérek ünnepe. Az idei őszön hatvan esztendeje lesz annak, hogy az Irgalmasnövérek megkezdték városunkban áldásos missziójukat. Az ötvenéves jubileum méltó megünneplését annak idején elnémította a világháború zivatara, az űj évforduló közeledtével azonban a jó Kedves Nővérek megragadták az alkalmat, hogy vaiami maradandó alkotással fejezzék ki hálájukat az isteni Gondviselés iránt, mely állan­dóan és sokszor oly csodás módon támogatta önzetlen szeretetből fakadt önfeláldozó munkájukat. A Ztrda intim kis kápolnája már régen szűknek bizonyult az erősen fejődzó intézet s a vele kapcsolatos virágzó egyesületek tagjának befo­gadására. A mai nehéz gazdasági viszonyok ugyan egy cseppet sem alkalmasak nagyobbszabasu restau­rációs munkálatok végjé ére, de akik annyira tudnak bizni a Gondviselés­ben, mint a jó Kedves Nővérek, nem riadtak vissza e nehézségektől s jól lehet igazán szegények, olyan áldo­zatokat hoztak az Ur házának dicső­ségéért, hogy pirulva szemlélhetik sokan, akik mögött hatalmas domi­niumok vannak. A végleges terv kialakulását sok kedves tervezgetés előzte meg, mely­ben résztvett a Zárdának minden tagja. Akinek alkalma volt e tervez­getésekbe bepillantani, boldog meg­hatottsággal hallgathatta azt a sok bájos ötletet, mely az isteni szeretet e kedves leányainak tiszta lelkéből fakadt, s mind arra szolgált, hogy egy-egy gondolattal kiépíteni segítse a tervet, mely azután megvalósításra került. Az Úristennek már ekkor is nagyon sok öröme telhetett ennyi buzgóság s ennyi szeretet megnyil­vánulásában. Az átalakítási munkálatok építke­zési részét Fa Mihály végezte a tőle megszokott gondos, alapos munkával. A kibővítés után kezdte meg mun­káját Régner Pál, akire nagy feladat hárult a kápolna kifestésének mű/észi megoldásával. Büszke lehet erre a munkájára, mert szépet alkotott s odaadó fáradozásainak méltó jutal­mát élvezheti abban az általános tetszésben, mellyel nagy mőve talál­kozott. Az új oltár igazi iparművé­szeti remek. Bámulattal kell adóznunk Walter Sándor és Gombási István mii asztalosoknak, akik Császár János faszobrász közreműködésével ilyen nagy munkára mertek vállalkozni. Stroblberger Gizella főnöknő éles szemét dicséri, hogy ilyen tehetsége­ket fedezett fel városunkban, hiszen eddig nálunk minden oltárt küíföldi oltárépítőkkel készíttettek. Ennek az oltárnak minden darabja Papán ké­szült s olyan remekbe készült, hogy büszke lehet rá városunk egész iparos­társadalma. Az új kápolna ilyen előz­mények után természetesen nagyon szép lett és csak úgy árad belőle a lelket boldogító, felemelő, megnyug­tató hangulat. Méltó keret azon ked ves lelkeknek Istennel való benső beszélgetéséhez, akik meg valósi tásaért annyit fáradoztak s menedékhelye lesz sok elfáradt léleknek, akik itt egészen közel érzik majd magukat az Úrhoz s belőle erőt merítenek. A megáldás szertartásit a megyés­püspök megbízásából Gerstner Ignác apátplébános végezte vasárnap fényes segédlettel. A virágdíszben pompázó és fényárban uszó kápolna szoron­gásig megtelt hívőkkel, akik részt akartak venni a Kedves Nővérek nagy örömében. A főpapi mise előtt keresetlen, szívből fakadt szavakkal köszöntötte az Apát rúr a jubiláló nővéreket, akiket az Úr e szép nap nagy örömével is jutalmazni akart azért a sok jóért, amit eddig tettek. Majd a jelenlevő szülőkhöz fordulva, emlékezetükbe idézte, mit köszön a város kath. társadalma a jó Nővérek­nek, akik egész életüket a felebaráti |( g szeretet krisztusi megvalósításának szentelik s hat évtizedes működésük e8 alatt immár generációk lelkében ül- ^ tették el azon csírákat, melyekből városunk virágzó hitélete kifejlődött. Hálás szeretetre és szoros együtt- vendí működésre hivta fel mindazokat, akik a Kedves Nővéreknek valamit köszön­hetnek, hogy e harmonikus munka nyomán az új nemzedék visszaállít­hassa a Rignum Marianumot, nagy Magyarországot. Szentmis? alatt az intézet énekkara gyönyörű latin misét adott elő a tőle megszokott precizi­tással s azzal a finom, hangulatot árasztó előadási móddal, melyet csak a Zárdában élvezhetünk. A művészi kiséret csak teljesebbé tette a hatást, melyet a klasszikus mű amúgy is gyakorolt a léleKre. A szép ünnep a szt.-misével véget ért, de az új kápolna áll, s az Isten dicsőségére és a lelkek üdvére kama­toztatja majd mindazt a sok áldozatot, amelyet a jó Nővérek megalkotására fordítottak. Legyen sok örömük benne s jutalmazza őket azzal az Úr, hogy mind maguk, mind mások lelkébe bőven harmatozzék ott a kegyelem s megnyugvást találjon az élet küz­delmeiben elfáradt lélek.

Next

/
Thumbnails
Contents