Pápa és Vidéke, 21. évfolyam 1-52. sz. (1924)

1924-07-20 / 29. szám

Si9flzetisl árak: ^csyedévreOOSQ kor., c|v< hónapra 60S0 kor. ijgyes szám ára darabonként 20C0 kor. • POLITIKAI HETILAP. Ilegjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Llget-u^a 42. Kiadáttivataís Ker. Nemzeti NyomdaHirdetések milliméteres díjszabás szett wt Kétféle aratás. Ha ilyenkor végigtekintünk az aranykalásszal ékesített magyar rónaságon, bizonyos jóleső érzés hatja át szivünket-lelkünket. A pacsiitadalos mezőkön napbarnított arcú magyarok szorgos munkájának ritmusa hirdeti az elpusztíthatatlan magyar erőc s azt a hatalmas nagyságot és hitet, mely századok pusztító viharai fölött is ápolta és megtartotta e nemzetet. Amint így elnézzük a verejtékező magyar népet, amint imádkozó lélekkel gyűjti és hordja össze az Úristen legnagyobb kincsét és áldását, eszünkbe kell, hogy jusson valami, ami évtizedek óts sorvasztja magyar fajunk életerejét. Aratnak. Rendre ínill az érett búzakalász s az aratómunkások ajkán felcsendül az ének, a magyar nép fenséges himnusza : „Isten áidd meg--*--.y»gg>?rt V A spsi&áiikfea-, azonban keserű érzések is vegyülnek, mely ott ég a magyar föld fiainak a leikén, a gyárak zakatoló gépei mellett robotoló munkás szivében, a kisiparos műhelyében és az íróasztalok fölé görnyedő kishivatalnokok szellemi világában és azt kérdezik: kinek aratunk, miért dolgozunk, nélkülözünk ás rongyoskodunk, ha s vérünkkel és könnyeinkkel áztatott magyar földnek száműzött, mostoha fiai vagyunk csak? Mert azok vagyunk. Ezek és hasonló gondolatok foglalkoztatják manap ság a keresztény nép millióit, mikor azt látják, hogy itt kétféle aratás folyik. Az egyik fél a verejtékező, dolgos magyar nép. amely a foszlós kalácsnak valót előteremíi, de akinek az asztalára a fekete kenyérbél is kevés jut, a másik aratók pedig azok, akik sohasem vetnek és munka nélkül is learatják a magyar földnek, a magyar verejtéknek minden kincsét és gyümölcsét. Ezek az idegen aratók a bankok, a börzelovagok, az árdrágítók, a síberek, a magyar nép testén élősködő sáska had, mely nemcsak a fizikai érteiemben vett javainkat habzsolja és emészti fel, de ami ennél még szomorúbb, learatja a magyar jövő zöldelő vetését is, amelyből egy keresztény és szociális igazságon nyugvó, boldogabb Magyarországnak kellene kisarjadnia. Sivár és reménytelen a magyar dolgozó nép helyzete. A kenyérgondok sötét redői felhőként vonulnak fel a munkában kifáradt homlokára. Szótlanul és némán tűri a sorsát. De ebben a néma csendben is van valami biztató, felemelő érzés: a gondolat, mely ott vibrál a lelkek mélyén, a gazdasági rabszolgaságban tartott magyar nép széles rétegeiben. Minél falánkabbak lesznek ezek az „idegen" aratók, annál hamarább érkezik el a magyar, emancipáció, a magyar aratás ideje, melynek zöldelő vetését érleli az idő. Sz. L. A hét eseményei. Mindig együtt vannak, egy nótát fújnak és az unalomig elkoptatott lemezek hangján rikácsolnak valahányszor a liberális-szociáldemokrata faji érdek ezt úgy követeli. Amint kiderült az az egyébként magától értetődő természetes dolog, hogy Jakabot, a Weltnert felségsértés és lazsdás miatt perbe fogják, előre látható volt, hogy a pesti októ berista sajtóval egyidfiben a külföldi forradalmi sajíó is védelmébe veszi a Jakabot. Az egész -világsajtó, amely a faji szolidarilás jegyét viseli magán, mintha csak dróton rántanák, a Weiíner Jakab esetében is pom mAkM^-A budiT^i szahííL kőtnives lap, amely elévülhetetlen bűneiért még mindig nem nyerte el méltó büntetését, a Jakab üggyel kapcsolatban így ir: „Csúnya és jóvátehetetlen következményei lehetnek Magyarországra nézve, ha 24 óra alatt nem zárják le a Weltner ügy aktáit*. Az országromboló, akasztófa újság tehát ultimátumot, határidőt szab a magyar biróság elé, s ezt — hála a jogrendnek — büntetlenül teheti. Ezek az apró figyelmeztetések azonban nem akadályozhatják meg az igazság érvényesülését. Ha Jakab rem bűnös, a biróság fel fogja menteni, ha bűnös, le fogja csukni. Ha nem így lenne, nagyon szomoiú következményes lennének ennek. Mert sgyon szanálhatják ezt a szerencsétlen országot, a magyarságot azonban nem tudják annyira elnyomorítani, hogy ezer éves földje hitvány eltékozlóitól eliürje az igazságszolgáltatás gépezetének szemérmetlen megbántását. De nemcsak ez, hanem más egyéb esetek is bizonyítják az egységes liberális polgári front atmoszférájában hivó viselkedését. Az országpusztitásért felelős sajtónak minden szava és irása arculköpködése a keresztény nemzeti gondolatnak, melynek letörésére az egész világ sajtója és jól megszervezett érdekeltsége összefog. A keresztény magyar nép azonban még nem tetszhalott, még van annyi ereje, hogy az októbristák aranyközéputas faji uralmát egy erélyes gesztussal összetörje és lerázza magáról. Rokkantsági pótadót tervez a kormány, hogy a rokkantkérdést megoldja. Mindazokat, akik a háboiúban semminemű katonai szolgálatot nem teljesítettek, megadóztatják. A kereskedelmi malmoknak 3, a vámmalmoknak 0*3 százalék forgalmi adót kell fizeíniök. Ez a különbség onnan van, mert a kereskedelmi malmok az őrlésre kerülő gabonának értéke alapján lesznek megadóztatva, mig a vámmalmok ezt az adót átalányban fogják leróni. A népjóléti minisztériumban a legfontosabb kérdésen, a közegészségügynek megreformálásán dolgoznak. Ötven százalékkal fogják emelni a tiszti és a körorvosok számát és a községi patikákat. A reform be akarja vezetni a legkisebb faluba is az anya- és csecaemővédelem fontos intézményét is. A liberális lapok szerint a budapesti keresztény községi Wolfpártból az ágynevezett mérsékelt elemek állítólag 28 an kilépnek s Aj pártba tömörülnek, amely új községi párt megteremtésén már oly rég óta dolgoznak a legnagyobb lázzal azok, akiknek érthető okokból nem tetszik se a keresztény jelszó, se a keresztény gondolkodás. Talán majd ezek odaát jobban meg tudják érteni vezéreiket, akiknek nevei közölt bizonyára lesznek szép magyaros hangzásúak is. Különben maga Wolf Károly a kilépésről így nyilatkozik : Liszka Árpád levelét a mai napig nem kaptam meg. Olyan levélre pedig, amely hozzám van címezve, de mielőtt hozzám elérkeznék, a „Magyarország* ban jelenik meg, nem szoktam felelni. A Keresztényszociálista Párt elfogadta az együttműködést a Keresztény Gazdasági Párttal. Az Országos Keresztényszociálista Párt ma este Scitovszky-téri párthelyiségében Haller István elnöklésével pártvezetőségi értekezletet tartott, amelyen foglalkozott a közalkalmazottak és tisztviselők ügyével és álláspontját az alábbi pontokban formulázta: 1. A keresztényszociálista párt követeli, hogy a magyar középosztály tönkremenetelének magakadályozására elsősorban a vagyonos tisztviselők bocsájtassanak el. 2. Az ugyanazon vagyoni kategóriába tartozó nyugdijasok nyugdíjai szüntesenek be mindaddig, amig az illetők biróság előtt ki nem tudják mutatni, hogy nyugdíjaikra rászorulnak. 3. A párt követeli a nyugdíjasok és özvegyek illetményeiknek megfelelő felemelését olymódon, hogy ezáltal a nyomortól megmentsék őket. Követeli továbbá még a párt, hogy a választások útján betöltendő állásoknál az alkalmasság mellett elsősorban a szolgálati idő, ezenfelül a családos állapot vétessék tekintetbe. 5. A pártvezetőség követeli a titkos tisztviselői minősítés eltörlését. Ezután hosszabb vita fejlődött ki a Keresztény Gazdasági Párttal való szövetség kérdésében, mely után a párt hozzájárult a szövetséghez. A két párt szövetsége által nagyobb nyomatékot kiván adni a keresztény világnézetből folyó politikai problémákig és umk sen működnek. Október elsején a főiskolai végzettséghez kötött állásoknál heti 42 órát, a többi állásoknál heti 48 órát kell a tisztviselőknek dolgozniok. Üdvözöljük mi is e rendeletet, mert eddig sok ügyes bajos dolgainkat nem tudtuk elintézni a különbözö hivatalokban, ahol legtöbbször bizony csak 10 tői 12-ig volt hivatalos óra. Szanálnak rendületlenül. A munkanélküliség rohamos terjedése Magyarországon is óriási méreteket kezd ölteni. A budapesti gyárak és egyéb nagy üzemek eddig hatvanezer munkást bocsátoí'ák el, akik kenyér nélkül, az utcára kidobva küzdenek a nincstelenség sötét rémével. A gazdasági konjunktura alatt milliárdokat összeharácsolt vállalatok most, hogy a konjunktura megcsappant, egyszerűen szélnek eresztik a szellemi és fizikai munkások ezreit. A szociáldemokrata szakszervezeti tanács memorandumot adott át a gazdasági szakminisztereknek, a miniszterek pedig ankétok összehívásán gondolkoznak ahelyett, hogy ezen veszedelmet radikális eszközökkel megoldanák és a munkanélküliség veszedelmét gyors beavatkozással elhárítanák. Külföldön úgy oldották meg ezt a problémát, hogy kevesebb munkaidőt állapítottak meg, de az alkalmazottak megtartására kötelezték a vállalatokat. A szanálási javaslatok elfogadása után a Ker.-szoc. Szakszervezetek Szövetsége foglalkozott ezzel a kérdéssel, és figyelmeztette a kormányt, hogy a közmunkákról való gondoskodást, valamint a munkanélküliek biztosításának törvényhozás utján történő sürgős életbeléptetését vigye keresztül.