Pápa és Vidéke, 21. évfolyam 1-52. sz. (1924)

1924-07-20 / 29. szám

Egy nap a cserkésztáborban. A pápai Szent Benedekrendi fő gimnázium „Corvin Mátyás" cserkészcsapata, mint már múlt számunkban megírtuk, Szűcs község erdejében táborozik Gábriel Gotthárd parancsnok, főgimn. tanár vezetése mellett. A Bakony-hegység tövében, pormentes, ózondús levegőban, nap sütötte domboldalon, krisztálytiszta, ideális ivóviz közvetlen közelében föltik el táborozási rövid idejüket cserkészeink. Szűcs község derék népe, minden szépért és jóért lelkesedni és áldozni tudó nemes plébánosukkal, Maár Jánossal az élükön, a cserkészeket sok mindennel ellátják. Szűcsiek adták oda önzetlenül, a magasztos célt azonnal felfogva, a területet és a tej, tojás, tejfel, főzelékfélék, fa s más egyéb is mind kikerül e megértő német községből. Ők német létükre, kevesebb műveltségi fokukon is jobban megértették, hogy mi az a magyar jövő, mi az a magyar ifjúság, mint sokan mások, akik talán százszor többet tehetnének ezeknél az egyszerű, derék falusi embereknél. Ezek hz emberek egyszerű elemi iskolai képzettségükkel is azonnal felfogták, hogy mit jelent egy cserkészcsapat táborozása. Minden latolgatás nélkül átlátták, hogy egypár letaposott fű szál, egy-két elmenekült vad esetle ges kára tetemesen visszatérül abban a nagy haszonban, amely egy -4tycrí4ábcFO«ás*utárva fiúk lelkében-í SZENT LÁSZLÓ LEVENTÉJE. elrak*ároződik, hogy azután akkor, amikor Ők is majd kilépnek az élet porondjára, kiöntsék, elárasszák a magyar földet, amely égy szomjúhozik már erre az egészséges folyamatra. így a fiúk csakis a szűcsiek megértő szeretete f oly Ián jutottak el ahhoz, ami után annyira áhítoztak, a nyári táborozáshoz. Kirándulásaik is nagyon korlátozottak, mert abbeli kérelmüket, hogy a Bakony szeob pontjait is meglátogassák, az uradalom megíagadta. Azért a fiúk szük körben is igen jól táboroznak. Az egész napi programmjukon végigvonul a katonás rend, fegyelem. Négy 30 személyes sátor, tábori konyha, félreeső helyek, pincék, football-pálya 8 egy gyönyörű, nyírfából épített kápolna egykét nap alatt szinte úgy nőtt ki a földből. Olyan munkateljesítmény ez, amely gyerekektől bámulatos. Reggel V« 7 7 órakor a kürtös ébresztőt fúj. Megmozdulnak az alvó sátrak s egy friss cserkész hamar kigombolja a sátor nyílását, amely így olyan, mintha egy utolsót ásított volna. Ezután frissen, üdén ugrálnak ki a cserkészek s mindenki az időjárásnak megfelelőleg, — amire a parancsnok a tábori doktorral együtt nagy gondot fordít — felöltözködik. Reggeli ima, tábori szentmise és reggeli következik ezután s a fiúk élvezik a szűcsiek nem lefölözött, hanem teljes tejét. Mindegyiknek bőven jut, — egyik másik repetáihat is. Ezután jön a Álmatlan éjjel. .. csak a lámpa ég. Imbolygó árnyak szállnak szerteszét. Harang is kondul — vagy csak álmodom ? Zokog valami titkolt fájdalom. Kavargó szelek zúgnak, zajongnak, Sötét falombok tőidig tiajolnak. Honnan jöttél te zúgó fergeteg? Zokogd el búdat — én megértelek. „Ós-Bihar küldött. Zúgásom bánat, Siratja Erdélyt, a bércet, a völgyet, idegent ural legendás Várad, Szent László népe rabigában görnyed, Láncot nem tűrnek a magyar szelek, Szirti fészekből azért rohantam el, Hiába hívtok bihari hegyek, Ne várjatok rám — vissza nem megyek." Morajlik az éj... Zúg a fergeteg. Visszhangzik a táj: Vissza nem megyek ... Haragos szélvész vad dühvel mordul — Távoli harang elhalón kondul. Fölsajog bennem rejtett fájdalom. Lámpám meglobban —ián csak álmodom... Szélűzte felhők villáma csattan, Magyar gyász könnye villámlik abban. Honnan jöttetek sötét fellegek, Miért könnyeztek, mért? — feleljetek. „Küldött a Kőrös. Szégyen a könnyünk... Szent László földjét rabló horda járja, Nem birtuk tovább; haraggal jöttünk, Bujdosó magyar helyét nem találja. Sírnak azóta mind a fellegek, Kőrös folyója küldi egyre őket, Villámaiktól ég a rengeteg, Dörgik a felhők: Vissza nem megyek." Búgnak, morognak bőszült fellegek. Visszhangzik a táj: Vissza ne n megyek.. . Megszakad az ég. Omlik a zápor. Harangszó kondul valahol, távol. Lobban a lámpa, zörren ablakom. Ki az, mi zörget — vagy csak álmodom*? ! Elvonul a zaj... Csend lesz, síri c3end.. . Megzörgetik a kaput odalent. Valaki jön föl. Belép szobámba. Dobban a lépés — lobban a lámpa. Ki vagy, honnan jössz, délceg levente, Csillog az arcod, tűz a szemedbe' ? „Váradról jöttem... Küldött a nagy Szent. Eljöttem megnézni, van-e még remény, -(F

ga

tújhe

lyr V^fc)—— - - — ! Jöttem megnézni, van-e szeretet, , Hazaszeretet a szivek rejtekén. Bízhatnak-e a bihari hegyek, Sebes-Kőrös vize lesz-e még magyar — Reám törtek a gyilkos fegyverek, De eljöttem és — vissza is megyek !* Váradról jöttél ? — Áll-e még a ház A hársak alatt, lent a Kőrös partján, Érik a réten az aranykalász, Napsugár játszik-e a vár ablakán? Olt voltam én is. Azok a hegyek Hallottak engem mint daloló ifjét, De már nem bírtam a rabkenyeret... „Jöjj vissza vélem !* Ne híjj! Nem megyek ! Súgnak a lombok, zendül a berek, Visszhangzik az éj: Ne híjj! Nem megyek!.. . Titkos szellő a szobán áthatol, Harang szólal meg messze, valahol. Pislog a lámpa — vagy csak álmodom ? Váradon sír a magyar fájdalom .. . Kürtszava hallszik egyre közelebb. Fellobbannak a levente szemek. „Hallod a kürtöt? föl, föl a fejjel, Oszlik az éj már, eljön a reggel. Megújulnak a szent csodák, Robognak délceg daliák. Vállukon kacagány, Levente va

1 ahány, Dübörög a föld léptük alatt, Megrendülnek a bérci falak. Zúgnak az erdők, Búgnak a felhők, Virágba borúinak halott temetők ... Oit, ott elől a szent király — Fejjel magasb mindannyinál. Látod, ott robog, ezüst a lova . . . Hallod, hogy riad, zeng a harsona! Rohanok én is, már vár a sereg — Levente vagyok, László hírvivője — Már tűzben égnek az ősi hegyek .. . Szent László hívott! Eljössz ?« Elmegyek! Várad tájáról búgnak a hegyek. Visszhangzik a föld: Eljössz ? Elmegyek! .,. Surraa a hajnal éji lakából . . . Harangszó zokog valahol, távol. Fölsír valami tépő fájdalom . .. Lámpám kialudt — s én csak álmodom . ' "Kohányf Imre. tábori munka, — esetleg ha az nincs, kirándulások. A szakácsok ezalatt folyton perelnek a kuktákkal és favágókkal, hogy a zamatos, jó ebéd kellő időben készen legyen. Délután a pihenőidőben szünetel minden munka, csak a szegény kukták mosogatjanagy kényesen, de azért tisztán i konyhaedényeket. Az esti játékok a legélvezetesebbek. Egyik-másik a komoly atlethikát űzi, míg a nagy többség a football-játékban ügyeskedik, így megy ez egész vacsoráig. A vacsora után kigyúl a tábortűz, amit a fiúk a parancsnokukkal együtt körülülnek s folyik a szebbnél szebb magyar nóta és tréfa. Ezután a másnapi szolgálat- és parancs-kiadás után néma csendben messzirehallhatólag elhangzik a takarodó s az egész nap ásítozó sátrak magukba fogadják az ábrándos, bolondozó, ál modozó kis fiúkat, akik boldogan hajtják le fejüket szalma fekvőhelyükre. Az otthoni jó meleg takarókkal fülig betakaródznak s fittyethánynak a mostani éjjeli hidegeknek s nemsokára mindegyik csendes, nyugodt, mély álomba merül s talán álmodják már a megváló sítanáó szebb, boldogabb Nagy-Magyarországot. Ezután már csak a két éjjeli őr halk neszét lehet hallani az oly hangos táborban. Azt üzenjük mi nektek fiúk, hogy legyetek egészségesek, edződjetek í meg testben lélekben s álmodjátok mentől gyakrabban azt a szép álmot, laián ha gyakran álmodjátok, akkor meg is valósíthatjátok. Ti pedig szűcsiek legyetek büszkék, hogy a „magyar jövődnek megteremtésében, annak kialakításá ban oly hathatósan közrejátszottatok s adja a jó Isten, hogy a cserkészek lassú, de biztos munkájának eredményeit mihamarább élvezhessétek. Népművelési tanfolyam. A népművelési tanfolyam, mely a helybeli állami tanítóképzőben e hó 7. óta folyik, vasárnap d. e. fél 12 órakor tartandó záró-ünnepély keretében végződik. A tanfolyamra csonka hazánk különböző részeiből 47 tanító vétetett fel, akik kivétel nélkül szorgalmasan és nagy odaadással vettek részt az egyes előadásokon. Az előadók közül dr. Molnár Imre ügyvéd, Németh Jenő földm. iskolai igazgató és Zala ístván tanítóképző intézeti tanár helybeliek; Budapestről kiküldött előadók: dr. Czetiler Jenő, dr. Jiiba Adolf, Németh Sándor, dr. Bo kor József, dr. Bodor Antal voltak. Egyik előadó, Frájtler Géza, aki egyszersmind hallgató is volt, A tanfolyamra a kultuszminiszter Nikelszky Zoltánt, Pest vármegye Központi népművelési titkárát rendelte ki előadót minőségben is. Mi sem bizonyítja jobban a tanfolyam érdekes voltát mint az, hogy a helyi társadalom több tagja állandó meleg érdeklődéssel viseltetett az előadások iránt. Az előadások kivétel nélkül magas színvonalúak és értékesek voltak s bennük oly forrásra akadt a hallgatóság, mely az iskolánkivüli népművelés új, de a messze jövőre kiható nemzeti kultúrmunkában erejét, lelkesedését és ambícióját állandóan táplálni fogja. A záró ünnepélyen dr. Ravasz László ref. püspök a vallás és kultúra viszonyáról tart előadást. A komoly munkával végzett tanfolyam ily méltó befejezése örök emléket hagy a hallgatók lelkes gárdájában. E záró ünnepélyen a vallás- és közokt. miniszter képviseletében jelen lesz dr. Nevelős Gyula miniszteri tanácsos, akinek a tanfolyam létét és nagyszerű eredményét köszönheti. Az ünnepély iránt város szerte nagy az érdeklődés s a tanfolyam vezetősége a társadalom minden tagját szivesen látja vendégül. HÍREK. ••• Személyi hír. Okolicsányi József helybeli dohánygyári igazgatót, úgy értesültünk, hogy felettes hatósága mégsem viszi el körünkből, hanem itt marad Pápán, aminek mindnyájan őszintén örtrlünk. Személyi változások a szent Ferenc rendi zárdában. A magyarországi szent Ferenc-rend Szűz Máriáról *ne vezeti tartományának kormánytanácsa P. Bendes Valérián rendfőnök elnökletével a pápai rendházban a következő személyi változásokat eszközölte: P. Markó Dénes gvardián és házfőnök hasonló tisztségben Szombathelyre került. P. Horváth Domonkos, h. házfőnök és hitoktató, a III. rendiek igazgatója Somogymegyébe Segesdre megy házfőnöknek és plébánosnak. P. Eszterle Péter oki. főgimn. tanár, a növendékek mestere Csehszlovákiába megy a magyarok közé lelkésznek* P. Nagy Arisztid Budapestre megy* egyetemre. Helyükbe jönnek P. Weiss Richárd oki. főgimn. tanár Budapestről gvardiánnak, házfőnöknek és a növendékek mesterének. P. Jámbor András Veszprémből jön h. házfőnöknek és hitoktatónak. P. Simicza Sebestyén visszajön Nagykanizsáról. P. Tóth Móricot szombathe.yről helyezték át és itt a IH.-rendiek igazgatója lesz. — P. Horváth Domonkos távozását különösen tanítványai, de tán leginkább a IIL-rendi tagok fájlalják, de kiséri őt az egész kath. társadalom osztatlan tisztelete is. A kedves P. Dénes házfőnök és gvardián távozása pedig egyenesen vesztesége Pápa városának. A kommunizmus bukásakor került közénk, s azóta mint a rendház feje rendtársainak osztatlan nagy szeretetét bírta mindig azért a humánus, testvéries bánásmódért, amelyet velük szemben tanúsított. A város társadalma pedig szerette, tisztelte benne mindig a szó igazi értelmében vett