Pápa és Vidéke, 20. évfolyam 1-52. sz. (1923)

1923-04-01 / 13. szám

PHPH ES VIDÉK Hlllill'f H'lii Wiii liMli hFIW-l IIIIMI IftlIiM' T'HíiWr'iM ff' tlöflzetésl árak: negyedévre 300 kor. t c|y­hónapra 100 kor. Egyes siám ára darabonként 25 kor. POLITIKAI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal FS-tér 12. sz. Telefon 61. sz. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Húsvéti gondolatok Bánhegyi iób dr. Irta Isten szent temp'omából törjön a megnyílt egek felé diadalmas Alleluja, s a feltámadási körmenetek ember áradatainak ünnepi énekébe, orgona­búgásba, tömjénillatba vegyüljön belé a tavaszt hirdető madárkák boldog csicsergése, a rügyek fakadása, az ébredő mezők üdítő lehellete. Az élet és halál urát, aki megdicsőülten ki­lépett sírjából, köszöntse a feltámadt természet, s a bűneiből megigazult ember hálaadó himnusza. A Bárány vére lemosta a bűnt, Kn'sztus ki engesztelte a haragvó Istent, a világ világossága legyőzte a sötétséget, élet és halál félelmes tusájából dia­dallal tért meg az élet királya: a di csőséges öröm pírja ragyogjon az arcokon, a győzelem részegítő má­mora csillogjon a szemekben, s lel­kek mélyén zsolozsmázzék a sírt őrző angyal boldogító szava: nincs itt, feltámadott... Krisztus feltámadása a világtörté­net legnagyobb ténye, mert meg­nyugtató feleletet ad a legmélyebb problémákra. Tovasuhanó perceink látszólagos öncéluságával szemben hirdeti az élet magasabb rendelteté­sének gondolatát; a mulandóság kínzó fájdalmát az örökkévalóság ígéretével enyhíti; mardosó bűntu­datunk vigasztalanságával szemben a megváltás és teljes kiengesztelő dés fenséges tányéré mutat, s a fá radt, lemondó pesszimizmust az élet értékének diadalmas hitével vá'tja fel. Krisztus elhagyott sirja előít tehát némuljon el a kételkedés, bátorodjék a csüggedő, ne sajogjon a fájda'om. Akik a kereszt alatt roskadozva jár­ják a Golgotát, emeljék fel megtört szemüket a feltámadt Kriszius fény­özönben ragyogó alakjára. Akik valaha is kételkedve és < kétségbe­esve meredtek eltávozott kedveseik komor sírüregébe, lássák meg a halál birodalmán túl a feltárult örök életet. Szomorú és fáradt emberek, akik a szürke hétköznapok sivár tülekedésében elvesztettétek eszmé­nyeiteket, felőröltétek erőiteket, a mai ünnep tüzében acélozódjatok megint hitre, bizalomra, munkára. Lemondó magyarok, akik az elnyomottság igá­jában görnyedve, pusztító testvér­harcban gyűlölködve, nyomoréság­ban lerongyolódva megfeledkeztetek a nagy célról, magyar álomról, ma­gyar feltámadásról: a keresztre fe­szi :ett, sírba taszított, de diadalma­san feltámadt Igazság fenséges pél­dáján okulva mentsetek erőt további harcra, küzde'emre, győzelemre. És mindnyájan, akik korunk fertőző anyagelvfísége, az arany és kéj kul­tusza közepette féltve őrizzük a lel­kiség gondolatát, ünnepeljük ma a porhüvelyen átragyogó, örökkévaló lélek uralmát, trónfoglalás át. Ma mindenki annyit ér önmaga, nemzeti s az egész emberiség jövője szempontjából, amennyi eszményisé­get, idealizmust megmentett a lelke mélyén a modern kultúra nagy világ­Csődje után. Az ujabb kor sivár mechanizmusa, gépimádata mostohán bánt el az ember nemesebb énjével: elszoktatott bennünket a befelé tekin­téstől, elterelte figyelmünket a ter mészelfölöHiektől. A kiszáradt lélek most elemi erővel követeli jogát: Istent, akitől megfosztották, akit el­titkoltak, lehazudtak előtte. Szuny­nyadó, elpelyhüdt erői kívánják azt a hatalmas lendítő-kereket, mely nél­kül nincs haladás, s amely a vég­telen felé fes2íti vágyait, törekvéseit. „Öltözzetek Krisztusba", mondja az apostol, s e parancsban rejlő mély gondolat kívánja tőlünk a teljes ön­elhagyást, régi énünk levetkőzését, s a feltámadt Mester egyéniségének felöltését, a krisztusi eszmekörbe, érzelemvilágba és akaratba való fel­tétlen belekapcsolódást. így találunk rá nemesebb ériünkre, így támadunk fel Krisztussal, ekként alakul ki ben­nünk az a húsvéti lélek, mely hivatva van újjáformálni az egyént és tár­sadalmat, s a szédületes örvények­ben kínlódó emberiséget tisztultabb világnézet magaslatai, boldogabb kul­túra igéretföldje felé Ösztönözni. Ezektől a magaslatoktól a mai nemzedék nagyobb része távol áll. A kiábrándulás fáj> s a modern élet eszmények csalatkozhatatlanságába szerelmes világ nehezen szakít bál­ványaival. De szakítania kell, hogy megmentse magát. És az utat a fel­támadt Krisztus mutatja. Hiába akar­nák őt újra meg újra megfeszíteni: a kereszt áll, de nem mint szégyen oszlop, hanem mint a diadalmas vi­lágnézet szimbóluma, s Krisztus ural­kodik. Igéitől ittasulnak az eszmékre szomjas lelkek, példája alakítja a legszebb jellemeket, imádása eljutott a föld minden pontjára. A materializ­musból kijózanodott emberiség nála fogja keresni és megtalálni felemel kedésének útját, ami? a húsvét latin elnevezése, Pascha jelent: átmenetet a lelki halálból az életre, a sir komoly árnyék-világából a mennyország ra­gyogó fényességébe, a bűn rab­ságából Isten fiainak lelki szabad­ságába. Az Élet igéi a feltámadt Krisz'us­nál vannak. Manrésai gondolatok. Szentiványi prépost konferenciái után. Mióta Pampelona hős sebesültje Man ézában az emberi lét legalspve tőbb igazságától elmélkedett, s el mélyedésének eredményét az „Exer­citiumok" könyvében összefoglalta, sok követője volt. Különösen a mo­dern ember érzi, mennyire szükséges a'valutazuhanás szédületes és szé­delgő, a gyárak füstös, a mótoiok benzinszagú, poros atmoszférájából az örök igazságek tiszta, ózonteljes légkörébe menekülni, s legalább né­hány napra félreállva az élet vásár­jának sürgés-forgásából, fölvetni a kérdési: „Miért vagyok a földön ?" Ézentiványi Károly prépost fenkölt lelke egész zsenialitásával oldotta meg a nagy problémát. Mint a ter­mészettudományok mély búvárja, nagy tudással építi fel a természet­fölötti rendet a természet szilárd alapjára. Ragyogó színekben álíítja oda a természetet, mint az Isten jó ságának, szépségének emanacióját, kiömlését. A természet bemutatva nemcsak szépségében, de célszerűsé­gében is, mintegy önmaga mutatja be alkotóját. A pogánynak is rá kell jönnie, hogy van Isten. Maga a ter­mészet adja rneg a feleletet a nagy célkérdésre. „Azért vagyok a földön, hogy az istent megismerjem, hogy őt szeressem." Hogy is lehetne a szeretet és szépség emanacióját nem szeretni I „S neki szolgáljak." Lel­kesedéssel vonja le a lélek ezt a következtetést. Isten jóságának kiöm­lése lelkemben mintegy gyógyító pontban kell hogy koncentrálódjék, s onnan újra emanáljon, kiömöljön környezetére. Örök poézissal szövi át Isten a természetet. A mezők ragyogó sok­színűségébe beleállítja a vetések kis cigánylányát, a pipacsot vörös szok­nyájában hirdeti Isten szeretetét a szép iránt. Ha beteg vagyok, a pi­pacs ágyamhoz lép mint morfium, s fehér vére által lázban vergődő piros véremet csillapítja. Mindenütt szépség és okszerűség. Kell hogy le­borulva imádjuk. Nemcsak „szolgá­lok", de lelkesedéssel, kitartással, odaadással szolgálok, „hogy ezáltal üdvözöjek*. Dante szárnyakon járja be a lélek a túlvilág légióit. Megcsendül a lélek orgonájának három regisztere, mely csak itt a földön zúg teljes össz­hangban, dicsőítésben, kérésben, hálaadásban. A mennyországban megszűnik a hit és a remény, marad egyedül a szeretet. A tisztító helyen marad a remény és a szeretet. A po­kolban megszűnik a hármas össz­hang, marad a végzet diszhármóniája: a gyűlölet. Minél tökéletesebb akarok lenni, hogy annál boldogabb lehessek I Az aszkézis csak eszköz a tökéletesség elérésére; nem szabad túlzás által egészségemben kárt okoznia, mert az egészség Isten értékes adománya* ntelylyel dicsőségén dolgozhatok. De addig föltétlen kell ingereim fölött uralkodnom, mig annyira birom fo­kozni, hogy bűnbe ne vigyenek. Lelkem megtisztulására, kialakulá­sára szükséges a fájdalom. Nagyobb a fijdalomnál a bűnbánat, mert szeretettel vegyített fájdalom. Egyik legszebb virága a léleknek. Minden rügyezés, szülés J. természetben fáj­dalommal jár. Ha kitör a rügy a kérgen, kitör a bimbó burkolatából, síbeí, fájdalmat okoz. A bűnbánat rózsája is fájdalommal bontakozik ki a lélekből, s Jézus szeietetétől, vé­rétől piroslik ki. A sokszinben csillogó fényes Eosin föltalálója szegény volt. Hogy elérje kemencéje azt a magas hőfokot, mely az Eosint létrehozza, mindenét beledobta a lángokba, bú órait, ágyát, ruháit; s ekkor íme létrejött, meg­született életének álma, vágya, ott ragyogott az Eosin a lángok köze­pette. Ilyen Eosin lelkünk tökéletes­sége is. Hogy megteremtsük, az Isteni szeretet kemencéjébe bele kell dobnunk szivünk legnagyobb áldo­zatát, bele kell vetnünk egész énünket. Gamerra Albería Mária bárónő. Kinevezés. Dr. Rott Nándor megyéspüspök dr. Luksics József kanonokot a veszprémi püspöki szent­székhez bíróvá nevezte ki.

Next

/
Thumbnails
Contents