Pápa és Vidéke, 20. évfolyam 1-52. sz. (1923)

1923-01-14 / 2. szám

PHPH ES VIDEKE előfizetési árak: negyedévre 170 kor., egy­hónapra 69 kor. Egyes szóm ára darabomként 15 kor. POLITIKAI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal Fö-tér 12. sx. Telefon 61. sx. Hirdetések milliméteres díjszabás szerfal. A magyar cimer szent és sérthetetlen. A nagyántánt legfelsőbb ta­nácsa ráizent a magyar kor­mányra, hogy az „utódálla­mok szuveranitását sértő régi magyar cimer helyett olyan ma­gyar cimert használjon Csonka­Magyarország minden hatósága, intézménye, amely a trianoni szerződés határozatait figye­lembe veszi". íme a világ hatalmasai, mi­közben jóindulatról és igazság­érzetről fuvoláznak, valójában örökösen csak boszút lihegnek s nem tudnak betelni megaláz­tatásunkkal, szenvedésünkkel, pusztulásunkkal. Nekik még mindig nem elég, hogy arany­kalászos rónáink idegen, pi­potya nációnak teremnek éltető erőt, hogy erdőségeink, bányá­ink a magyar faj megátalko­dott ellenségének jelentenek jó­létet és boldogságot, nem bántja jülüket elszakított testvéreink égbekiáltó fájdalmas följajdu­lása, hanem keresve-keresik az alkalmat ujabb és ujabb meg­aláztatásunkra, önérzetünk gá­lád megtiprására, Igaz, hogy az átkos forra­dalmak, a nemzetköziség, a proletáruralmak elpocsékolták, fölemésztették minden erőnket, ám ha ezeréves állami létünk legszentebb szimbólumát, a ma­gyar föltámadás egyetlen re­ményét, a magyar cimert bán­tani merészelik, mint egy em­ber szállunk szembe a gaz orv­támadással s Toldi Miklósként térdre kényszeritjük a magyar cimert gúnyoló csehet. Apadjon el az elme, mely új cimer stilizálásához fog, szá­radjon el a kar, mely azt meg­rajzolni megkíséreli, s vesszen a kormány, mely'a nagyhalai­mak ezen újabb gonosz köve­telése előtt meghajolni merészel. Mert nekünk a magyar ci­mer szent örökség; legszebb álmunkról, féltve őrzött, legvér­mesebb reménységünkről mon­danánk le, ha szentségtörő kéz­zel hozzányúlni engednénk. Nem azért járjuk annyi megadással, annyi tűréssel a szenvedések golgotáját, hogy a nagy föl­támadásról, az integer Magyar­országról lemondani tudnánk. Kis- és nagy-antantnak egy­aránt meg keli tudnia, hogy a magyar cimer szent és sért­hetetlen. Meddig tűrjünk! Midőn a parlamentbe beto­lakodott szociáldemokrata kép­viselők vezére, Peidl Gyula, először nyitotta szólásra száját, agyafúrtan megfogalmazott be­szédében nagy kegyesen a nemzeti törekvések támogatását is kilátásba helyezte a szociál­demokraták részéről. Ám mézes-mázos beszéde csak naiv lelkeket ejthette meg, mert hisz a proletár-forradal­mat jelképező vörös-szekfüs bevonulásuk és sanda körül­nézésük a nemzet templomában nem hagyhatott semmi kétsé­get az iránt, hogy ők nem a magyar munkásságnak, hanem az internaciónálizmusnak érde­keit képviselik s fütyülnek min­den nemzeti törekvésre. Kez­detben hamiskás szerénységgel húzódtak meg, ámde hamaro­san kihivó lett a maguktartása, szemérmetlenül merész a hang­juk s annyira vakmerő a bátor­ságuk, hogy most már a par­lament padjairól gyalázzák és rágalmazzák a nemzetet az egész világ előtt s krokodilus könnyeket hullatnak annak a soha nem létezett tízezer pro­letárnak kegyetlen pusztulásán, akik az állítólagos fehér terror­nak lettek volna áldozatai. Propper Sándor szociál­demokrata képviselőnek aljas rágalma célját érte, mert a kül­földi hasonszőrű sajtó ennek a rágalomnak nyomán immár hasábos cikkekben szörnyűkö­dik a magyar prolétáriátus bor­zalmas üldöztetésén. Valóban meglepő az a birka­türelem, amellyel a nemzet egykedvűen és összetett kézzel nézi azt a gonosz játékot, melyet a szociáldemokrata kép­viselők a magyarság becsületé­vel, önérzetével és jövőjével játszanak a parlamentben és a parlamenten kiviii. Ott harsogva éltettik azokat a szökevényeket, akik ezt a szerencsétlen országot lángba bontották és megrabolták s akinek nevük puszta hallatára undor és megvetés tölt el min­den magyar lelket,akik a béke szent ünnepét, a kará­csonyt használták fel arra, nogy izgassanak, lázítsanak, s meg­tanácskozzák pokoli tervüket, miként lehetne az átkos vörös­mérget belopni az eddig immú­nis magyar falusi lakosság tiszta vérébe. Szónokaik és , szócsövük, a Népszava, csak per „csirkefo­gók" titulálják a keresztény újságírás becsületes harcosait, s hangjuk már szemérmetle­nebb, fenyegetésük vakmerőbb, mint amellyel az októberi forra­dalmat előkészítették. Titkos konventikulumaikon pedig mohón habzsolják az Amerikából -a Bécsi Magyar Újság utján átlopott Acél-féle röpiratot, mely a leggaládabb módon gúnyolja a magyar állameszmét, a keresztény irány­zatot, mindent, amiből mi a nemzeti ujraébredést várjuk. Arcátlanul hirdetik, hogy faj­fentartás, keresztény eszme, ezer év, Csonka-Magyarország, ki­rályhüség, mindcsak tires frázi­sok, s mikép hajdan a királyok tartottak maguknak bolondokat, azonképen ma a bolondok akar­nak maguknak királyt. Nem tehetek róla, de engem semmiképen sem nyugtat meg azoknak a hite, akik bíznak abban, hogy a munkásság ma már nem hallgat azokra a ve­zetőkre, akik egyszer a kommu­nizmus fertőjébe, szégyenletes nyomoruságába és sufyos csaló­dásaiba vitték. És nem tehetek arról sem, ha e szervezett gonoszsággal szemben nem látom ott a ke­resztény tábor szilárd és hatal­mas erejét. Ha rajtam állana, nap-nap után megkérdezném mindegyik­től, miként Ciceró a hazaáruló Catilinától: Mi az Catilina, te még élsz ? Sőt nemcsak hogy élsz, de még a szenátusba is be mered tenni mocskos lábad? A Kath. Leánykör műsoros estélye és táncvigalrr-a. A Pápai Kath. Leánykör folyó évi január hó 13-án, szombaton műsoros estélyi és táncmulatságot rendez, melynek tiszta jövedelmét jótékonycélra (a kör felszerelése javára) fordítja. Az estély műsora: 1. Prológ. Irta dr, Sulyok Dezső. Szavalja Okolicsányi Juliska. 2 3) Vieuxtemps: Ballade et Polonaise. b) Tschajkowsky : Barcarolle. Hegedűn játssza Szabó* Sándor táblabíró, zongorán kiséri dr. Hermann László. 3. A „Cigány* operából énekel Rollerné Tóih Annus, zongorán kiséri Gaál Bözsi. 4. Vö­rösmarty Mihály: Szép Ilonka. Sza­valja Kofoányi Imre. 5. Magyar da­lok. Saját szerzeményű dalait elő­adja Szabó Sándor táblabíró, Horváth Karcsi zenekarának kísérete mellett 6. Szépművészetek. Élőkép. Alakít­ják : Porpáczy Irén, Tauber Jolán, T<gjna Stefi. Az estély pontosan 6 órallr kezdődik a bencés főgimná­zium dísztermében. Belépő-jegyek: 150 K, 100 K, 80 K és 56 K (álló­hely. Válthatók Bajthay Erzsike üz­letében (Deák Ferenc utca). Az egyes számok alatt az ajtó zárva. A bál kezdete este 9 órakor a Griff-szál­loda nagytermében. Bálanya: Ga­merra Alberta Mária bárónő. Véd­nök : dr~. Paupera Ferenc. Belépő­jegy: Személyjegy 150 K, család jegy (3 személyre) 400 K. A Pápai Kaszinó február 4-én, vasárnap délután 3 órakor tartja évi rendes közgyűlését. Tárgy: 1. Költ­ségvetés. 2. Tisztújítás. A tagokat ezúton hívja meg az Elnökség. 331

Next

/
Thumbnails
Contents