Pápa és Vidéke, 20. évfolyam 1-52. sz. (1923)

1923-12-23 / 51. szám

••IHllllilM^ StSflzetésI árak: negyedévre 3000 kor., eflyhónapra 1000 kor. S g y e s szám ára darabonként £00 kor. POLITIKAI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Liget-ucca 42. Kiadéhivaiah Ker. Nemzeti Nyomda. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Békesség a földön... Karácsony szent estéjén valami sajátságos béke és szendeség száll rá a lelkekre s mindenki, a fösvény is, az önző is, ilyenkor ajándékot oszt, vagy ajándékot visz legalább az övéinek haza. A szeretet megtestesülésének ünnepén csak úgy tudunk ünnepelni, ha mi is szeretünk, ha örülünk azon, hogy szeretetünket másokkal megéreztetjük és megajándékozzuk egymást és osztunk másnak is a kevésből vagy sokból, amink van. Karácsony hősének, a jászol Kisdedének csendes és maradandó diadala ez, csodálatos kihatása a messze századokra, sőt gúnyoló ellenségeire is; ma az is gyertyafényes fenyőt állít, ha tud, aki nem osztja Betlehem hitét, az is hódol öntudatlanul a Szeretetnek, aki még mindig az embertárs kifosztásának, a „szemet szemért" elvének álláspontján van. A világ ez estén feledni tud önzést és érdekharcot és szeretni akar! De miért van az, hogy ez a karácsonyi hangulat a legtöbb embernél csak — hangulat, csak tovatűnő, múló ünnepi érzés ? Békességet zengtek az angyalok a jászol és istálló fölött — bizonyára nem egy éjszakára valót! Ahol a kereszt hite, a pozitiv kereszténység megvan, ott békességnek kellene lennie. Miért nincs? Miért tépjük, marjuk, marcangoljuk egymást hosszú hónapokon át, míg végre megint ráeszmélünk a karácsony nagy tanítására: a szeretet parancsára ? Miért lőttük, zúztuk, törtük egymást öt éven keresztül s miért szívja ki a letiport ellenfél agyából az utolsó életcseppet is a vértől megittasult mámoros győztes? Miért állunk meg csak hangulatoknál és nem tekintünk föl ezek forrásaihoz? Azért van csak hangulat, azért van gyűlölet és meg nem szűnő háború: éhhalál, fonnyadás és pusztulás, azért nincs meg a karácsony állandó békéje, mert nem vagyunk igazán keresztények, mert nem éljük az élet kereszténységét. Kereszténységen sokan csak merő fajkultuszt értenek, esetleg vallási rendszert is, de amelyet a vizenyősségig és felismerhetetlenségig leegyszerűsítenek. Csak a nevünk keresztény, de a lelkünkből a sok istenmentes filozófiai szisztéma, a sok szalonmonista és atheista életberendezés kiszorította a krisztusi életlendület; a komoly keresztény élet kristályvizét. Keresztény volt-e az a tábor, amely döntött a világ sorsa és békéje fölött s melynek fontosabb volt a tengerek uralma, mint annyi millió halálhörgése, annyi éven át tartó halálos gyötrődése? Keresztény-e az a tömeg, amely hatalmi előnyökért, politikai koncokért tehetetlenségbe sodorja és abban rothasztja a keresztény Magyarországot, ahelyett, hogy minden egyéb dolgot félretéve, viszályt megszüntetve sietne menteni a menthetőt és könnyíteni az életén azoknak, akik maguk nem tudnak segíteni magukon? A szeretet teljes érvényesülését — igaz — nehézzé teszi sokszor az a védekezési kényszer, amelybe a gonosz akarat, a pogány romlottság még a legkeresztényibb embert is belekergeti. A keresztény szeretet tana nem jelent gyáva meghunyászkodást, nem jelenti a félénk, kemence mögé és padka szögletébe húzódást, még kevésbé ölbetett nézését annak, hogy a bün és rosszakarat a lelkeken s a világ folyásában orgiákat üljön. Az a Krisztus, aki békét és szeretetet hozott, kardot és harcot is emlegetett, ostort is font. Nehéz az elvek szeretetét összekötni az engedékenységgel ! Ámde ahol a vallásos élet követelményei és előfeltételei ellen tudatos aknamunka folyik, ahol a vallásos életet rendszeresítő katholikus egyházi törekvéseknek hangos és harcos és vadállatiságig kíméletlen ellenlábasai vannak munkában, ott a vallás minden komoly hívének úgy kell tenni, ahogy Krisztus tett, aki elsőbben is korbácsot font s korbáccsal verte ki a templom bejáratában tolongó, zsibongó kereskedő kufárhadat s csak azután ment be imádkozni és a béke igéit hirdetni, a béke igéit, melyet ő maga a Béke királya, csak a Jóakaratú embereknek" hozott meg. Azért az igazi keresztény, ha csatáz is, nem azért veti magát a harci zajba, hogy leverjen, hanem csak a gonoszságot üldözi, a gonoszság diadalát akadályozza, de a megtévedettet menteni, meggyőzni, jó útra vezetni iparkodik. S főleg azokkal szemben, akik nem a rosszat akarják, hanem a jót akarják rosszul, nem mint mimagunk, kellene a testvéri szeretetnek sokkal melegebben érződnie az egész arcvonalon. De azoknak is jelentsen üdvös intelmet e szent karácsony békéje, akik ezt a békét nem akarják, mert nem kell nekik a karácsony, mert Krisztust nem fogadják el, akik előtt a keresztnek még a neve is gyűlöletes. Lássák be, hogy nincs igazuk, ha kétezer éves okoskodással elzárkóznak a betlehemi jászol fénye elől! Lássák be, hogy ha harcot provokálnak magukra kell vetniök, ha aztán kemény ellenállásra találnak épen a legkeresztényebbek részéről. A mi engedékeny nemzetünk borzasztóan messze ment el AZ engedékenység terén, amikor Szent István országában egyenrangúsította a krisztusi kultúrával, morállal, a vallással a talmudit, sőt bűnösen engedékeny volt, amikor évtizedeken át a keresztényellenes jelszavak kantárszijján rángattatta magát és bárgyú defenziában állotta az ellenséges tábor pergőtüzet. Ez a kor lejárt, vegyék azt higgadtan tudomásul s ha igazán békét akarnak, a legkevesebb, amit kívánhatunk tőlük, hogy viselkedjenek hálásan és szerényen mindazok után, ami történt. Akkor őket sem fogjuk kizárni a szent karácsony békéjéből, akkor igazán békesség lesz az országban Sajnos: csak akkor! * * Nekünk pedig, a kereszt gyermekeinek, jelentsen a szent karácsony ünnepe megújhodást, újjászületést ezekben az eszmékben, amelyek ezen az égen hasadtak rá az emberiségre. A betlehemi jászol hőse új világot derített az emberi lét rendeltetésére, az áteredő bün és kegyelmi élet kérdéseire. A betlehemi Kisdedben az embert szerető Isten és az Istent szerető ember találkozott össze, az Ég hajolt le a földhöz, hogy a földet az Éghez emelje s az ember a földi élet kicsinyes marakodásai közül Isten magasságai felé szárnyaljon. Karácsonyt megszentelni igazában csak az tudja, aki mindezt megérti; karácsony békéje csak annak a szivét töltheti eí, aki oda tud borulni az isteni Kisded kemény jászolához s az Istenfia szelíd tekintetéből konokul elszánt odaadást, tüzes, lendületes isteni erőt tud meríteni a földi élet harcaira és az örök élet diadalmas megvívására. —r —n.