Pápa és Vidéke, 20. évfolyam 1-52. sz. (1923)

1923-12-23 / 51. szám

••IHllllilM^ StSflzetésI árak: negyedévre 3000 kor., efly­hónapra 1000 kor. S g y e s szám ára darabonként £00 kor. POLITIKAI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Liget-ucca 42. Kiadéhivaiah Ker. Nemzeti Nyomda. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Békesség a földön... Karácsony szent estéjén va­lami sajátságos béke és szen­deség száll rá a lelkekre s min­denki, a fösvény is, az önző is, ilyenkor ajándékot oszt, vagy ajándékot visz legalább az övéi­nek haza. A szeretet megtes­tesülésének ünnepén csak úgy tudunk ünnepelni, ha mi is sze­retünk, ha örülünk azon, hogy szeretetünket másokkal meg­éreztetjük és megajándékozzuk egymást és osztunk másnak is a kevésből vagy sokból, amink van. Karácsony hősének, a jászol Kisdedének csendes és mara­dandó diadala ez, csodálatos ki­hatása a messze századokra, sőt gúnyoló ellenségeire is; ma az is gyertyafényes fenyőt állít, ha tud, aki nem osztja Betlehem hitét, az is hódol öntudatlanul a Szeretetnek, aki még mindig az embertárs kifosztásának, a „szemet szemért" elvének állás­pontján van. A világ ez estén feledni tud önzést és érdek­harcot és szeretni akar! De miért van az, hogy ez a karácsonyi hangulat a legtöbb embernél csak — hangulat, csak tovatűnő, múló ünnepi ér­zés ? Békességet zengtek az an­gyalok a jászol és istálló fölött — bizonyára nem egy éjsza­kára valót! Ahol a kereszt hite, a pozitiv kereszténység megvan, ott békességnek kellene lennie. Miért nincs? Miért tépjük, marjuk, mar­cangoljuk egymást hosszú hó­napokon át, míg végre megint ráeszmélünk a karácsony nagy tanítására: a szeretet paran­csára ? Miért lőttük, zúztuk, tör­tük egymást öt éven keresztül s miért szívja ki a letiport el­lenfél agyából az utolsó életcsep­pet is a vértől megittasult má­moros győztes? Miért állunk meg csak hangulatoknál és nem tekintünk föl ezek forrásaihoz? Azért van csak hangulat, azért van gyűlölet és meg nem szűnő háború: éhhalál, fonnyadás és pusztulás, azért nincs meg a karácsony állandó békéje, mert nem vagyunk igazán kereszté­nyek, mert nem éljük az élet kereszténységét. Kereszténysé­gen sokan csak merő fajkultuszt értenek, esetleg vallási rend­szert is, de amelyet a vizenyős­ségig és felismerhetetlenségig leegyszerűsítenek. Csak a ne­vünk keresztény, de a lelkünk­ből a sok istenmentes filozó­fiai szisztéma, a sok szalon­monista és atheista életberen­dezés kiszorította a krisztusi életlendület; a komoly keresz­tény élet kristályvizét. Keresztény volt-e az a tábor, amely döntött a világ sorsa és békéje fölött s melynek fonto­sabb volt a tengerek uralma, mint annyi millió halálhörgése, annyi éven át tartó halálos gyöt­rődése? Keresztény-e az a tömeg, amely hatalmi előnyökért, poli­tikai koncokért tehetetlenségbe sodorja és abban rothasztja a keresztény Magyarországot, ahe­lyett, hogy minden egyéb dol­got félretéve, viszályt megszün­tetve sietne menteni a menthe­tőt és könnyíteni az életén azok­nak, akik maguk nem tudnak segíteni magukon? A szeretet teljes érvényesü­lését — igaz — nehézzé teszi sokszor az a védekezési kény­szer, amelybe a gonosz akarat, a pogány romlottság még a legkeresztényibb embert is be­lekergeti. A keresztény szeretet tana nem jelent gyáva meghu­nyászkodást, nem jelenti a fé­lénk, kemence mögé és padka szögletébe húzódást, még ke­vésbé ölbetett nézését annak, hogy a bün és rosszakarat a lelkeken s a világ folyásában orgiákat üljön. Az a Krisztus, aki békét és szeretetet hozott, kardot és harcot is emlegetett, ostort is font. Nehéz az elvek szeretetét összekötni az enge­dékenységgel ! Ámde ahol a val­lásos élet követelményei és elő­feltételei ellen tudatos akna­munka folyik, ahol a vallásos életet rendszeresítő katholikus egyházi törekvéseknek hangos és harcos és vadállatiságig kí­méletlen ellenlábasai vannak munkában, ott a vallás minden komoly hívének úgy kell tenni, ahogy Krisztus tett, aki elsőb­ben is korbácsot font s kor­báccsal verte ki a templom be­járatában tolongó, zsibongó ke­reskedő kufárhadat s csak az­után ment be imádkozni és a béke igéit hirdetni, a béke igéit, melyet ő maga a Béke királya, csak a Jóakaratú embereknek" hozott meg. Azért az igazi ke­resztény, ha csatáz is, nem azért veti magát a harci zajba, hogy leverjen, hanem csak a gonosz­ságot üldözi, a gonoszság di­adalát akadályozza, de a meg­tévedettet menteni, meggyőzni, jó útra vezetni iparkodik. S fő­leg azokkal szemben, akik nem a rosszat akarják, hanem a jót akarják rosszul, nem mint mi­magunk, kellene a testvéri sze­retetnek sokkal melegebben ér­ződnie az egész arcvonalon. De azoknak is jelentsen üd­vös intelmet e szent karácsony békéje, akik ezt a békét nem akarják, mert nem kell nekik a karácsony, mert Krisztust nem fogadják el, akik előtt a kereszt­nek még a neve is gyűlöletes. Lássák be, hogy nincs igazuk, ha kétezer éves okoskodással elzárkóznak a betlehemi jászol fénye elől! Lássák be, hogy ha harcot provokálnak magukra kell vetniök, ha aztán kemény ellenállásra találnak épen a legkeresztényebbek részéről. A mi engedékeny nemzetünk bor­zasztóan messze ment el AZ engedékenység terén, amikor Szent István országában egyen­rangúsította a krisztusi kultú­rával, morállal, a vallással a talmudit, sőt bűnösen engedé­keny volt, amikor évtizedeken át a keresztényellenes jelszavak kantárszijján rángattatta magát és bárgyú defenziában állotta az ellenséges tábor pergőtüzet. Ez a kor lejárt, vegyék azt higgadtan tudomásul s ha iga­zán békét akarnak, a legkeve­sebb, amit kívánhatunk tőlük, hogy viselkedjenek hálásan és szerényen mindazok után, ami történt. Akkor őket sem fogjuk kizárni a szent karácsony bé­kéjéből, akkor igazán békesség lesz az országban Sajnos: csak akkor! * * Nekünk pedig, a kereszt gyer­mekeinek, jelentsen a szent karácsony ünnepe megújhodást, újjászületést ezekben az esz­mékben, amelyek ezen az égen hasadtak rá az emberiségre. A betlehemi jászol hőse új vilá­got derített az emberi lét ren­deltetésére, az áteredő bün és kegyelmi élet kérdéseire. A betlehemi Kisdedben az em­bert szerető Isten és az Istent szerető ember találkozott össze, az Ég hajolt le a földhöz, hogy a földet az Éghez emelje s az ember a földi élet kicsinyes marakodásai közül Isten magas­ságai felé szárnyaljon. Karácsonyt megszentelni iga­zában csak az tudja, aki min­dezt megérti; karácsony békéje csak annak a szivét töltheti eí, aki oda tud borulni az isteni Kisded kemény jászolához s az Istenfia szelíd tekintetéből ko­nokul elszánt odaadást, tüzes, lendületes isteni erőt tud merí­teni a földi élet harcaira és az örök élet diadalmas megvívá­sára. —r —n.

Next

/
Thumbnails
Contents