Pápa és Vidéke, 20. évfolyam 1-52. sz. (1923)

1923-02-04 / 5. szám

polgármester beszédét mindvégig éber figyelemmel hallgatta a társaság s zajos tapssal honorálta a kiváló szónokot. Dr. Paupera Ferenc beszéde. Alig csitult el a polgármester beszédét követő tetszésnyilvánítás, amikor dr. Paupera Ferenc emelkedett szólásra. A termet egyszerre néma csend üue s ^nderk

1 a Kepviselő felé fordult, hogy szavát jól meghallja. Közel egy órás beszéde teljesen lebilincselte a hallgatóságot, mely egyre nagyobb figyelemmel leste képviselőnk ajkáról a szót. Mindvégig nemes nyugalommal beszélt, világos, logikus rend kapcsolta egybe gondolatait. Minden szavának súlya volt s nem győztünk csodálkozni, mikor világirodalmi, politikai, történelmi, etikai, szociálpolitikai ismereteit ragyogtatta. A hatalmas beszédet szórói-szóra közöljük : Tisztelt Uraim! Nagyon köszönöm azokat a meleg és elismerő szavakat, amelyekkel az Önök igen tisztelt Polgármestere, az én kedves barátom engem üdvözölni szíves volt. Azonban két irányban vagyok kénytelen az ő Üdvözlését kiigazítani. Az egyik kifogásom az, hogy az igen tisztelt Polgármester úr beszéde befejezéseképen azt kivánta, hogy a jó Isten engem addig éltessen, mig programmomat meg nem valósítottam és az osztályok és felekezetek közötti békét helyre nem állítottam. Erre a meghatárolt tartamú éltetésre ugyanazt válaszolhatom, amit XIII. Leó pápa válaszolt, mikor 90 éves korában azt kívánták, hogy érje mecr a századik esztendőt is Miért szabjunk mi emberek határt az isteni Gondviselés kegyének? A másik megjegyzésem pedig az, hogy a felekezetek közötti béke helyreállítása nem célja az én politikámnak, mint azt az igen tisztelt Polgármester úr hangsúlyozta, hanem csak eszköze. Mert hiszen a belső egyenetlenségek egy kóros állapotot mutatnak, amely szinte természetes egy országban, mely ezer sebből vérzik és a háboruvesztés, kommunizmus és országcsonkítás nagy operációjának lázálmát nyögi. Ennek a lázálomnak, ennek a kóros állapotnak a még feltünedező tünetei a vörös-fehér jelenségek és rémek és az ezekkel kapcsolatos politikai frazeología. Közéletünk e betegségének meggyógyítása, a belső béke helyreállítása csak eszköze lehet az én politikámnak; a célja azonban az új csonka állami létünknek az új helyzetaek megfelelő reális politikai ala\ pokon nyugvó egészséges kiépítése. Ez építkezésnek a tiszta erkölcs alapján kell nyugodnia és e íekínteíberí nem lehet és nincs különbség munkás és tőkepénzes, keresztény és zsidó közölt. A pilléreknek pedig, amelyen új államiságunk fe'.wpül, a tekintély pilléreinek lenni. Ezért politikám célja kell, kogy legyen a külpolitikáján a magyar állam tekintélv'.iek újbóli felépítése, belpolitik'oan pedig az állam, az eey'.iiz és a társadalom tekintélyeinek helyreállítása. Ezen munkából a reám eső részt közkatona sorban kívánom Önökkel kivenni és midőn Önöket t. Uraim, mint választókerületem állami, egyházi és társadalmi tekintélyének személyesítőit szíves megjelenésük alkalmával a legmelegebben üdvözlöm és ezért köszönetet mondok, egyúttal felkérem, hogy engem ebben a munkámban azzal a barátsággal támogatni szíveskedjenek, mint amily melegséggel és közvetlenséggel én közeledem Önökhöz, előre is hangsúlyozva és aláhúzva azt, hogy az együttműködés semmiféle politikai kötelezettséget vagy állásfoglalást az Önök részéről velem szemben nem kell, hogy jelentsen. Az együttműködés megkőnnyíthetése végeit ez alkalommal a külpolitikai helyzet súlyosságánál fogva kizárólag e tekintetben kívánom az általam látott helyzet képét feltárni. őszintén bevallva, e tekintetben helyzetem nem könnyű, mertszigty félek attól, hogy feltárjam a való képet, hogy lefejtsem a nemlátók szeméről a vakság hályogát Ügy vagyok vele, mint a „boldogság fátyla" cimü francia darabnak hőse, kinek esetét 20 évvel ezelőtt egy 60 éves nagyon nagy francia politikus, kinek a háborúban a világ sorsára döntő befolyása volt, a következőkben irta le: Volt egy keleti alkirály, aki igen boldogan élt a maga udvarában, szeretett nejétől, országa nagyjaitól és gyermekeitől a legkedvesebb szeretettel övezve. Ez az alkirály vak volt. Egy napon egy európai orvos érkezett a vak alkirály udvarába és midőn bizalmas kettősben az alkirály az európai orvosnak elmondotta baját, az őt titokban meggyógyította és egy szép napon az alkirály látott, anélkül, hogy környezete tudla volna. Azonban borzasztó volt a szegény alkirály sorsa e naptól kezdve. Ő, aki vakságában addig boldogan élt szeretteitől környezve, egyszerre látta azt, amint az általa megkegyelmezett halálraítélt — miközben köszönetet hebegett neki, — ellopta, ami a szobában kezeügyébe került. Látta azt, hogy legkedvesebb fia — miközben engedelmességet fogadott apjának — utánozza szegény apja tapogató vak járását és a nevelő a fiúval együtt neveti ki az alkirályt. Látta, amint hozzá mindig kedves, gyönyörű szép felesége jelenlétében megcsalja öt legbizalmasabb és !;gjobb barátjával. A szegér, alkirály a látottak felett elkeseredve, önkezével szúrta ki sz.meit, hogy ismét a régi boldog vakságban élhessen, hogy visszanyerhesse a boldogság fátyolát. Ennek a tragikusan végződő darabnak a szerzője: Clemenceau. Én nem tudom, hogy vájjon azon sok szerencsétlenség láttára, amit az általa vezetett háború, Európa 20 míHió halottja, azoknak özvegyei, a legszerencsétlenebb béke és annak következményei: a .nunkátlanság, az elviselhetetlen drágaság, a végtelen nyomor okoznak, én nem tudom, hogy vájjon ezeknek láttára nem jut-e eszébe Clernenceaunak az ő 20 évvel ezelőtt irt darabjának hőse és nem gondol-e arra, hogy nep szúrná e inkább ki a saját szemét, mintsem azt a sok szerencsétlenséget lássa, amelyben neki, a tigrisnek oroszlánrésze volt. Azt azonban tudom, hogy midőn most Önök előtt külügyi helyzetünknek általam látott képét felfedem, akkor inkább szeretném a boldogság fátyolát érintetlenül hagyni és nem megzavarni az elmondandók komolyságával az átérzettek hatása alatt szomorúan panaszkodó szivem nek keserűségével ezt a kedves, bizalmas, kedélyes együttlétet, amelylyel Önök ma megtiszteltek. Európa politikai egén nehéz, komor fellegek tornyosulnak. Azok a nagy erők, melyek a nagy entente és a kis entente formájában Európa jövő sorsának intézésére alakultak, veszélyeztetve látják hegemóniájukat, még pedig külső és belső okokból. A belső okok Anglia és Amerika kiválása a nagy ententeból, a külső okok Oroszország katonai fegyverkezése és Törökország feltámadása. Két országot ér ez a nagy fordulat felkészületlenül, az egyik Németország, a másik Magyarország. Németországot annyiban éri felkészületlenül, mert $ kormányoknak az internacionalizmus solidarításába vetett hiu reményei nem valósultak meg. A betekintés, melyet a békéhez való bizalomban az entente-komiszszióknak engedtek, nem tette lehetővé a kellő fegyverkezést s igy most, midőn a franciák — Amerika és Anglia nélkül — túlfeszítik az ijjat, — hogy a Ruhr mentén egy 4 milliós népet és Németország nehéz iparának 60V»-át elfoglalják, akkor nincs a túlfeszített ijjban nyíl, mely a németek türelmének megszakadásával visszapattanhatna. A németek kénytelenek gazdasági intézkedésekkel védekezni. Bennünket felkészületlenül ér a helyzet, mert jóllehet a nacionális kormányzati irány szempontjából nálunk fordítva áll a helyzet, mégis aincs szövetségesünk és így óvatosnak kell lenni annak, aki túlkorán fújja meg az irredentizmus harsonáját, mielőtt fegyverileg, pénzügyileg, kellő szövetséges által támogatva külügyileg is harcra készen állana az ország. Mind a két véglet káros. Az elsp véglet tette lehetővé a franciák bevonulását, a második véglet pedig káros, mert a kávéházakban vezetett nem hivatalos politika eredményeként túlságos idegességet váltott ki és ellenséges érzelmeket és ez az idegesség szomszédaink részéről demarsokban nyert kifejezést. Az a kérdés már most, vájjon ezen demars elintézése által elintéződött-e maga a nagy probléma is, nyugodtan térhetnek-e polgáraink megint vissza napi foglalkozásaikhoz, azzal, hogy a felhők eloszlottak, a villám nem ütött oe ás a záporként reánk hulló demarsok után tisziuúibh, enyhültebb-e a levegő? Hogy e kérdéssel nyugodtan szembe nézhessünk, meg kell vizsgálnunk a velünk szemben állók katonai és politikai helyzetét, számot kell vetnünk ugyanezen szempontból magunkkal is és akkor meg fogjuk kapni a tárgyilagos választ. Adatokat óhajtok közölni itt a kis- és nagyentente katonai erejéről; a mi elszigeteltségünk ténye semmiben sem nyilvánul meg oly megdöbbentő és riasztó módon, mint Európa országainak katonai csoportosulásában. Ezek i tények azok, melyek a legsiralmasabb bizonyítékait nyújtják a mi külpolitikai passzivitásunknak. A lis-entente, amely Magyarországot gyűrűként körülfogja, katonailag a következő hatalmi alakulat képét mutatja: Lakósság Béke- Hadilétszám tétszám Jugoszlávia ••? 12,200.000 140.000 1,600.000 CaehSzlováüa 13,555.000 150.000 2,300.000 Romára 15 746.000 210.000 3,500.000 41,591.000 800.000 6,400.000 A ki-entente katonai budgettje emelet állandóan emelkedő irányt mutat. Ezzeszemben M agyarország lakóssága D00.000 ember, katonai létszáma békeszerződés szerint 35.000 ember. Ez ahelyzet Magyarország szempontjáö. Ami lár most Németország katonai ityzetét illeti, úgy egy esetleges kiflagratió esetén az erőarányok Nnetországra nézve még kedvezőtlerabek. A m hatalmi csoportosulások mellett bban a kedvező esetben, ha Angt és Amerikát számításon kivül hajuk is, egy európai bonyodaloi pillanatában a következő adatokattlíthatjuk fel : Lakósság RÉMI Franciaország 9,000.000 Olaszországi,800.000 Lengyelország r, 160.000 Jugosz- ) lávia,) Cseh- ) Szlovákia,) Románia >,500.000 Békelétszám 690.000 255.000 270.000 Hadilétszám 4,800,000 3,500.000 1,400.000 500.000 6,400.000 1460 000 1,715.000 15,300.000 Eszerinstatisztika szerint Németország ellelei együttesen 15 300.000 embert állatnának ki. Ezzel szemben Némrszág 150.000 embert tarthat fegerben. Miután e pilla-