Pápa és Vidéke, 20. évfolyam 1-52. sz. (1923)

1923-09-02 / 35. szám

Iienselési árakt negyedévre 1000 kor., egy- POLITIKAI HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal Keresztény hónapra 400 kor. Nemzeti Nyomda. Telefon 11. sz. Sgyes szám ára darabonként 150 kor. megjelenik minden vasárnap. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Két forró kívánság lesz úrrá a lelkemen, amikor újra kinyílni látom az iskola kapuit. Szomorú, a lét és nemlét közt vergődő, helyzetünkbe végtelenül fontos misszió vár az iskolára. Sokféleképpen inficiált életünk az annyira szükséges vérföljrissitést csak az iskolától várhatja. Magunkrahagyatottságunkban, belső egyenetlenkedéseink közepette, gazdasági és telki kijosztottságunk* ban a magyar jövő minden reménye az iskola. Szomorú tragikum, hogy amikor az iskolára ily végtelenül fontos hivatás vár, akkor tornyosul eléje a legtöbb akadály. Gondterhes arccal lépik át küszöbét a szülök, leikükön ott ég a szomorú kérdés, elbirják-e az iskoláztatással járó nagy anyagi áldozatokat? Hány szép tehetség elölt záródik be kegyetlenül az iskola ajtaja, akikre pedig oly nehezen vár a magyar jövő! Vajha azok, akiket a sors megmentett az anyagi gondoktól, megértenék, hogy a lehetetlen gazdasági viszonyok közepette a diáksegélyezés ügye a legfontosabb kérdések egyike. Vajha megértenék a gazdagok, hogy tanulóitjuságunk segélyezése ma nemzet-mentés. Áldozzunk, hogy az iskola körül, hol a jövő vetése érik, ne ólálkodjék az atra cura, hogy éhező, rongyokban járó, sápadt- aicu diák egy se legyen. . . A másik forró kívánság imaként száll az Égbe: Áldd, óvd, őrizd, Uram, a megtépett magyar tölgy friss hajtásait, hogy belőlük egy se száradjon el! Vajha a legkisebb magyar diák is átérezné, átszenvedné, hocy csüggedt, szegény nemzet reményeinek hordozója. Hamvas arcú, villogó szemű, tiszta vérű, fehér lelkű, a munkát szenvedélyesen szerető, hitben

y hazaszeretetben, jellemben acélkemény magyar ifjúságért imádkozom, amikor az iskola kapuja újra kitárni. . . • • • Mit várhatunk ifjúságunktól. A párisi lap „POpinion" kiváló pedagógusok nyilatkozatát kérte a háború utáni ifjúság szellemi nívóját illetőleg. Főleg arra vonatkozólag, mily állást foglal el a jelen kor nehézségeivel szemben? Vannak-e elveik, eszményeik, terveik, s milyen irányúak ? Végre, mit lehet az új nemzedéktől várni ? Többek közt, az ifjúsági szociális munka terén ismert Garric következőképpen felel meg ezekre a kérdésekre : „Mindenek előtt le kell szögezni ifjaink nagy tettvágyát. Érzik, hogy szükség van rendezett, teremtő erőkre. Undorodnak a belső viszályoktól. Életöket rendszeresen ki akarják alakítani, hogy hasznos tagjaivá váljanak a társadalomnak. Ez a vonás annyira szembeötlő, hogy elnevezték: alkotóknak. Alkotási vágyuk elsősorban saját egyéni jövőjük megalapozásában nyilvánul. Hivatásukban biztosítani akarják maguknak azt a helyet, mely érdem és megerőltetésnek a vívmánya. Ez az erős, egészséges, hazafias érvényesülési vágy ép úgy lendíti a magasabb tanulmányokat végző, mint az ipart és gazdaságot gyakorló ifjakat. Már 11—12 éves fiuk komoly me

8fontolással beszélnek jövőjükről, határozott céltudatossággal tartanak választott pályájuk felé. A jelen generációt elhatározás, függetlenség és az indítványozás jellemzi. Ezen új eligazodásnak megfelelően az eszmények, melyekre az ifjúság mint követendő példákra tekint, is változtak. Az ügyvédek és szónokok veszítettek prestige-ükből, helyettük a tett emberei imponálnak. Foch, Rossevelt a modern ideál típusa. A mai francia ifjúságnak nem a könnyelmű irodalom kedvenc olvasmánya, hanem Vogué, Barrés, Bazin, Psichari, Hemon. Lelkesülnek a praktikus szoTÁRCA. ••• Itthon. Irta: Kerék Péter. Huszonhét napig bujdosott Bene Károly. Tüske tépte, ág szaggatta ruháját, testét, mire Kötegyánnál örömkönnyekkel szemében, szivében meleg bajtársi érzéssel borult a régen látott első magyar csendőrhadnagy mellére. — Már újra a régi rend ? —• kérdi részegülten a boldogságtól. — Még nem egészen, de a leg jobb úton vagyunk feléje — kapja a megnyugtató választ. Rongyos is, piszkos is Bene Károly, hát Kürthy hadnagy meghívja szál lásra, kis tisztálkodásra és pihenésre. Szívesen látták, örömmel fogadta el. Szinte félve lépte át a küszöbölt, féltette magától a szoba tisztaságát, de aztán, hogy csak nógatták-nógatták, beljebb került. — Hát már is gondoskodtatok mindenről — álmélkodik, mert volt ott ttszta ruha, viz nagy tálban, szappan, beretva, minden, amit ő eddig nélkülözött. — öregem egyedül hagyunk, mig rendbe szeded magad. Ha készen vagy, szólj ki hozzánk. A hadnfgy ezzel ki is ment. Karcsi pedig hányta magáról az elnyűtt rongyokat, mint bélpoklos a keresztet. Ahogy rendbeszedte magát és kiszólt, teritett asztal várta egy kis disznósággal, ami bizony igen-igen jól esett Karcsinak, hiszen hoszú ideje vegetáriánus módra élt. — Beszélj valamit az oláhokról — nógatták a bajtársak. Károly gondolkozott. Mit beszéljen, akit annyira bántottak; annyi kint, szenvedést juttatva neki osztályrészül. Talán elfogult lenne velük szemben. A szittya vér lázadozni fog a gondolatok ébredésével. Nem, nem engedem. Úr leszek felette. — Fiúk, látom ti nagy bizalommal tekintetek a jövő elé. Bennetek magyar vér pezseg és annak minden atomja tiltakozik a mostani álla pot ellen. — Nem is sokáig marad ez így —üt kardjára az egyik, nagyobb nyo matékot szándékozva adni szavának. — Lehet, hogy nem sokáig. Ebben igazad lehet, de — folytatta Bene — nem olyan módon áll vissza a régi állapot, mint ahogy te — gesztusodból látom — elképzeled. Mert nem a nyers erők, nem is a harci technika, hanem a gazdasági, népjóléti, a szellemi fölény hozza vissza azt, amit a vak rövidlátás, féktelen düh és vad, emberi egyéni önzés elrabolt. Nehogy azt higyjé'ek, hogy a nemzetiségek nemzeti önérzete, saját uralmuk utáni vágya szakította el a területeket. Oh I nem. Nem azért kívánkoztak ők rokonaikhoz. Nem önrendelkezés kergette őket vesztükbe. Igen vesztükbe, mert nem késhet soká az idő, mikor fölismerik azok | az emberek, akik azt tették, óriási baklövéseiket. — Elfogult majmok azok — veti ellen az egyik. — Nem elfogultak, csak s?űklátó« körű emberek. — Ugyan 1 Loyd George, Briand és a többi, milyen nagy koncepciójú emberek, ezek lennének rövidlátók ? — Azok fiam, mégpedig a legveszedelmesebb fajtájú szellemi közellátók, akik a maguk kis bajaitól, önzésüktől nem látják a nagy veszedelmet. — Minő nagy veszedelmet ?'Németország és mi porban heverünk — zavarja meg a zászlós. — Ez a vesztük I Mert — ne türelmetlenkedjetek — Németországban minden legkisebb gyermek tudja, hogy a becsületes, alapos munkával, legyen az a legnehezebb, legdurvább is, újra talpra állunk, de FranciaAngolország a legerősebb zsarnoksággal használja ki gyarmatai benszülött lakosságát, nyom el minden önállóságra való törekvést, hogy folytathassa jóviszonyok közötti állami életét. Nézzetek csak Kina felé, fordítsátok fejeteket Keletnek, ahol az emberek vizreépített bárkaszerü házakban laknak sokaságuk miatt, ahol