Pápa és Vidéke, 20. évfolyam 1-52. sz. (1923)

1923-09-02 / 35. szám

ciális munkáért, s ha belátták egy szociális, vagy nemzeti mozgalomnak fontosságát, egész egyéniségüket állítják szolgálatába. Törekvéseik tántoríthatatlan hitben gyökereznek. Mélyen szántó lei kök teljes egészében akarja átélni a hitet, benne élni, általa élni, annyira, hogy minden egyes cselekvésük ezen hit kisugárzása legyen." Érdekes volna a magyar ifjúság nevelőit is megkérdezni, mit észlelnek gondozottjaik lelki világában ? Mennyire szükségünk volna nekünk is egy ilyen öntudatos, komoly gondolkozású, komoly^ törekvésű fiatal gárdára, mely mély vallásosságtól áthatott lelkülettel ifjúságának noviciátusát teljesen kihasználja lelke mélyítésére, szellemi és testi tulajdonságainak tökéletesítésére, hogy így előkészülvén egy szeretettel választott, hivatásszerű pályára, az életbe egy szép íélek, erős jellem, müveit szellem, edzett íest egész erejével beleállván, hasznos tagjává váljék a magyar társadalomnak, hü, lelkes fia ennek a szegény hazának, mely ifjúságától, csakis ifjúságától remél új, nagy szép jövőt. Újból megnyílnak iskoláink csarnokai. Nyíljék meg az ég is s ontsa áldását hőn szeretett magyar ifjúságunkra! Veni, Sancte Spiritus . . . et renovabis faciem terrae! G. A. JVt b. frrai—H 3 HÍREK. •• Belratások a bencés főgimnáziumban. Tegnap, szombaton kezdődtek meg a beiratások a helybeli bencés főgimnáziumban, s hétfőn és kedden folytatódnak d. e. 8 órától d. u. 1 óráig. Az intézet igazgatósága ez úton is kéri a helybeli szülőket, hogy lehetőleg hétfőn írassák be gyermekeiket, mert a vidéki tanulók legnagyobb része kedden iratkozik be. Ma, vasárnap nincs beiratás! A beiratáskor fizetendő dijak: aki kifizeti az egész tandijat, 45.000 K t, aki csak a felét fizeti, 30.000 K-t, azon jó magaviseletű és clőmenetelü tanulók, akik tandíjmentességért folyamodnak, 15.000 K-t fizetnek. A pápai kereskedők a vasárnapi munkaszünetért. Hogy a vasárnapi munkaszünet kérdése ma sem több jámbor óhajtásnál, mi sem bizonyítja jobban, minthogy ezen megoldatlan problémával foglalkoznunk kell. Pápán különösen divatba jött, hogy vasárnap ép úgy, mint hétköznap (kivéve szombatot, mikor az üzletek 80% a zárva van) egy két keresztény cég és a „Hangyák" kivételével minden bolt nyitva van. Ezen senki meg nem ütközik, meg nem botránkozik, sem szót nem emel ellene senki. Hogy a keresztény tanonc, a segéd, a szolga és mindenes mehet-e templomba, vagy sem, azzal sem törődik senki, legkevésbbé az állam, a magát még kereszténynek nevező kormányhatalom. Rendeletre, törvény által biztosított jogokra való hivatkozás, csűrés-csavarás mind alkalmas arra, hogy a vasárnapi munkaszünetet felrúgják a címzetes keresztények és profitra éhes zsidók egyaránt. Az Alkalmazott Keresztény Kereskedők Szövetségének pápai csoportja a minap tartott értekezletén foglalkozott ezen kérdéssel és beható tanácskozás után ez irányban kifejtendő munka részleteit beszélték meg. A gyűlésen a Pápán alkalmazott ker. kereskedők majdnem kivétel nélkül jelen voltak, kőztük Zsitvay Béla, a Magyar Mezőgazdák Kirendeltségének vezetője, Venczák Zoltán, a „Hangya* áruraktár főellenőrje, Zadraveczky Ödön, Véiinger Jenő, stb. szöv. tagok. Az értekezletet Venczák elnök nyitotta meg, majd Lukácsy Jenő, az 0:sz. Szövetség ügyvezető főtitkára Budapestről meggyőző érvekkel bizonyította a keresztény kereskedők szervezkedésének fontosságát és kérte pápai kartársait, hogy ügyük érdekében fogjanak össze és határozott irányban folytassák magkezdett munkájukat. Végül Szalay Lajos kerületi titkár a ker. szoc. szervezetek nevében üdvözölte a megjelenteket és bejelentette, hogy a vasárnapi munkaszünet' visszaállítsa érdekében megkezdett harcukban az összmunkásság és a ker. szoc, párt támogatására számíthatnak. A falufejlesztési kiállítás megnyitása. Fényes ünnepségek keretében nyilt meg augusztus 29 én a falufejlesztési kiállítás Győrött. Dr. Hofer Vilmos polgármesterhelyattes és Heinecker Ferenc, min. tanácsos, a Közgazdasági Egyetem tanára, a Faluszövetség elnökének bsszéde után dr. Darányi Kálmán főispán a kiállítást megnyitotta. A beszédek el hangzása után a nagyszámú közönség elindúlt a kiállítás megtekintésére. A bámulatosan gazdag kiállításról jövő számunkban részletesen referálunk. Reméljük, hogy vidékünkről is mindenki, akinek csak módfában áll. meg fogja tekinteni a rendkívüli tanulságos kiállíiást. A kiállítással kapcsolatos a kővetkező műsor: Szept. 1. Jegyzők napja. Szept. 2. Vasárnap. Virágnap, kertészünnepély, kocsikorzó, tüzoltó-ünnepély, állatdíjazás és állatbemutatás. Szept. 3—5. Lő export vásár. Szept. 3. Országos vásár. Szövetkezetek napja. Szep. 4. Kereskedők napja. Szept. 4—5. Kocsi és lóverseny. Szept. 5. Tőbbíermelési kongresszus. A közalkalmazottaknak le kell mondaniok vállalati tisztségeikről. A minisztertanács folyó hó 17-én tartott ülésén elhatározta, hogy az állami köztisztviselők szövetkezetek, pénzintézetek, betéti társaságok és egyéb vállalatok igazgatóságának tagjai, választmányi tagjai, napi biztosai csak az esetben lehetnek, ha megválasztásukat a kormány jóváhagyja, vagy ha a megválasztás az illetékes miniszter által történt kirendelés vagy kijelölés alapján történt. Addig is, mig ezen rendelet megjelenik, a tisztviselőknek le kell mondaniok bármely vállalat igazgatóságában vagy felügyelő bizottságában viselt tagságukról és ennek megtörténtét a vállalatok megnevezése mellett, az illető minisztérium elnöki osztályában írásban be kell jelenteníök szept. 15-ig. A Pápai Takarékpénztár igazgatósága augusztus 30 án tartott ülésén elhatározta, hogy szeptember hó 9 ére rendkívüli közgyűlést hív egybe, melyen az intézet 12,503.000 koronányi alaptőkéjének 50,030000 koronára való felemelését fogja javaslatba hozni. Bányászok szervezkedése. Az a komoly, kitartó munka, amellyel a ker. szoc. vezetőemberek a munkások érdekeit szolgálják, kezdi megteremni a maga gyümölcsét. Hova ovább a szociáldemokrata kegyelmes vezérelvtársak diktatúrája megszűnik nemcsak a ker. társadalommal szemben, hanem a munkásokra nézve is. A „Pécsi Est" irja, hogy az ottani szénbánya munkásai hátat fordítottak a világmegváltó vörös eszméknek é3 testületileg csatlakoztak a Ker.-szoc. Bányamunkások Szövetségéhez. De a napi táplálék egy csésze sótalan, vizben főtt rizs. Hát nem gondoltok arra, hogy azok az emberek megunják majd az európaiak által odavetett alamizsnát. Az emberben lévő alkotó őserő ott csak szunnyadóban van, de eljön nemsokára az idő, amikor az borzasztó villámlást idéz elő Európa egén. — Ebből még nem látszik Loyd George ék rövidlátása — ösztönzik a további beszédre Benét. — Ebből még valóban nem. De az elmúlt világháború é3 az azt követő kényszer-békekötések még bonyolultabbá tették a nyugati népek helyzetét. Nem fog elmúlni egyetlen év sem valaminő parázs konfliktus nélkül, örökösen háborúval fenyegetőzve. S a már elgyengült, kivénhedt, ujat nem alkotó Európa ha elfecsérli házi perpatvarok teroriszlikus megoldásához megmaradt kevés erejét, ha kizárja minden lehetőségét a megértésnek, együtt való • védekezésnek, mondjátok meg, hogy fog tudni ellentállni a sárgaveszedelemnek. Kerekre tágult szemek, itt ott tamáskodó. — Ujjé — az ellenvetés, ami további beszédre serkenti Benét. — Nem úgy gondolom, hogy j hatalmas hadsereggel jönnek. Annál sokkal biztosabban számítanak. — Máskép pedig nem lehet — véli agyoncsapni érveit Siposs főhadnagy. — Nem ? Hát nem összekeverednek most az emberek, hát nem modern népvándorlás-e az, ami most történik? Még csak a kezdet-kezdetén vagyunk. De ennek lehetősége mellett szól a történelem is. A történelemből évezredenkénti népvándorlást tanultunk. Itt a történelmi idő. Lehet ötven, száz, sőt kétszáz év eltolódása is, de meg fog történni. De j emellett szól a logika is. Hiszen híre megy, hol lehet dolgozni, munkát kapni, hol végeztet a lakosság mindent mással. Kapva-kapnak az ilyen híreken azok az emberek, akik darabka kétszersültért órákhosszat cipelik — gyaloghintókban — hazájukban az európaiakat. Jönni fognak ők. Eleinte szórványosan, később tömegesebben, mig azon eszmélünk, hogy nincs semmink, hogy a nemzetgyűlésen sárga arcú emberek szónokolnak, hogy nekünk azok parancsolnak. Azért azt mondom, hogy az igazi nagy küzdelem most kezdődik. És ebben a kényelmes, a lusta fog elbukni, mig a szerény, szorgalmas nemzet nem csak hogy megmarad, de mágneses hatással is lesz a szomszédaira. — Nagyon messzire elkalandozol — jegyzi meg a vendéglátó hadnagy. — Oh nem, csak addig, amikor újra három tenger mossa majd hazánkat. Az utolsó szavakba belecsendül a vonatot jelző harang és a tisztek kászolódnak, hogy elvégezzék az utasok útlevél és csomagvizsgálatát. Bene is velük megy, megindultan nézi a sok-sok kis bátyus embert, akik reszkető kezekkel nyitják ki útitáskáikat, melyekben — legtöbb nyire — csak értéktelen holmik, kedves emlékdarabok vannak, amiktől most — hogy kiűzettek — sem tudnak megválni. Öreg asszonyt lát Bene serdülő leánykávái és kamaszodó fiúval felé [ közeledni. Érthetetlenül nyillalik bele valami szivébe. Otthagyva a bajtársakat, rohan a háromgyámoltalan felé: — Anyám I — zokog fel hangja. — Fiam ! — sikolt az anya. A húga és Öccse belekapaszkodva tapogatják, rángatják, simogatják. Bene sem tud betelni velük. Beszélni szeretne, de elfullad a hangja. Kérdezne, de ahogy átsiklik anyján tekintete, szögekkel érzi kiverve a szivét. Oda roskad a szegény öreg asszony keblére: — Meghalt... Meghalt... Oh f nagy Isten — zokog hangosan a sok keserűségen és balsorson keresztül ment székelyfiú először, mióta elvált az otthonától. Bemennek a kis kötegyáni állomás petróleum lámpással világított várótermébe. Elmondják egymásnak rendre, röviden, mi történt a hét