Pápa és Vidéke, 20. évfolyam 1-52. sz. (1923)
1923-07-22 / 29. szám
XX, évfolyam, 29- szám. Pápa, 1823 Julius 2*2, vasárnap. Ara 60 kor, Előfizetési árak: negyedévre 600 kor., egy- POLITIKAI HETILAP. Szerkesztőség és kiaddhfnatal Keresztény hónapra 2©0 kor. ... , Nemzeti Nyomda. Telefon 11. sz. Egyes száméra darabonként ©C kor. Iföegf jelenik minden vasartiap. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. —— A megszállott részek felszabadulásának reményei. Az elmúlt vasárnap a megszállott Komáromban tartott beszámolót Komárom város keresztényszociálista magyar képviselője. A cseh csendőrszuronyok erdeje között zengett végig a magyar hitvallás. Szinte bámulat fog el, hogy mernek vértanúi elszántsággal küzdeni a magyarságért azok, kik felé a szurony és a bilincs fenyeget. És szinte szégyenkezés fog el, hogy az itthoni anyagias tülekedésben mint feledkeznek meg azokról, kik odaát imádkozva vágynak a régi magyar hazáért. Dr. Leííey Jenő, a megszállott Komárom város keresztényszociálista képviselője mondotta az alábbi beszámoló beszédet, melyet a Pozsonyban megjelenő, magyar nyelven kiadott „Népakarat" c. lap teljes terjedelmében közöl. Leközöljük egyes részleteit tanulságul annak," hogy mint mernek magyar hitvallást tenni elszakított rab magyar véreink, akikre büszkeséggel tekintünk, mert bemiük látjuk xa jövő Nagy-Magyarországért élni és meghalni kész apostolokat. A komáromi keresztényszociálista képviselő így kezdette beszédét: Kedves testvéreim 1 Magyar véreim í Az a fényes történelmi műit, amely ennek a városnak sok-sok vihart átért falai fölött lebeg, elfogódoítá tesz amikor itt állok, hogy szóljak Önökhöz! Komárom hosszú évtizedeken át erőssége volt mindannak, ami népünk életében értékkel bir, a szabadságnak, Nyugat kultúrájának, a fejlődésnek, haladásnak. És ezt a hivatását becsülettel, sőt dicsőséggel töltötte be. Ez a mult teszi ezt a várost hivatottá arra, hogy ujbóí erőssége, bevehetetlen vára legyen annak a hatalmas, mérhetetlen értéknek, amely itt, nálunk, jobban szorul védelemre mint valaha, hogy erőssége, egyik bevehetetlen vára legyen az itteni magyarságnak. És valamint minden emlék e városban azt bizonyítja, hogy Komárom a múltban méltó volt nagy feladatához, úgy lelkem mélyén él a meggyőződés, hogy a jövőben is méltó leend ahhoz a történelmi hivatáshoz, amely osztályrészéül jut. Amikor a jelen harcaink egyik szerény katonája áll Önök előtt, hogy tanúságot tegyen magyar lelkének érzelmeiről, akkor elfogultsága csak természetes azon a helyen, ahol a magyar név dicsőségének hervadhatatlan babérral koszorúzott hősi nagy szellemeire emlékeztet minden, ahol ezek a héroszi lelkek élnek a kőben, a fűben, a fában s magában a napsütötte levegő szállongó porában. De ha ezeknek a nagy lelkeknek örökké élő emléke ad erőt Komárom város és vidéke nemes magyar népének arra, hogy méltóan teljesítse ama magasztos hivatását, amelynek betöltésére őt egy sanyargatott nemzet fájó feljajdulása hivja, akkor mí, akik idegenből jöttünk ide, a zarándokok alázatosságával kell, hogy térdei hajtsunk és lelkünk minden vágyódásával kérjük, könyörögjünk a Teremtés urához: engedje lelkeinket ebben a szentélyben megerősödni, megacélozni arra a nemes küzdelemre, amelyet az ő bölcs akarata juttatott osztályrészünkül. Mert, keresztény testvéreim, magyar véreim, nagy küzdelemben vagyunk. Küzdelemben mindenért, ami nekünk nagy, értékes, szent volt, amihez most szentségtörő kezek nyúlnak mohó kapzsisággal. A küzdelemhez azonban erő, hatalmas erő kell s ha mi, akiket a sors ennek a küzdelemnek homlokterébe állított, ide jövünk, itt is éppen úgy, mint mindenhol másutt, ezt az erőt keressük, hogy belőle magunk is erősödjünk. Ez az erő: magyar népünk lelkesedése, kitartása és szilárd akarata mindannak elérésére, kivivására, ami nekünk dukál, amiről soha le nem mondottunk és sohase is fogunk lemondani. Jogainkért, szabadságunkért folytatunk állandó küzdelmet attól a pillanattól kezdve, amióta bennünket az erőszak letépett, letiport anyánk kebeléről s az igaztalan bosszú tör megrontásunkra, sőt megsemisítéstinkre. Munkánknak köszönhető, hogy a magyarságot ma már nem tekintik olyan félvállról nézhető paránynak, mint azt kezdetben tették. őrszemei voltunk és vagyunk népeink jogainak, szabadságának és ebbeli munkánknak köszönhető talán legnagyobb részben az, hogy a magyarságot ma már nem tekintik olyan félvállról nézhető paránynak, mint amilyennek a kezdetben hajlandók voltak nézni. Hogy e téren nagyobb, lényegesebb sikereket el fogúnk-e érni a jövőben, az legelső sorban Önöktől, magyarságunktól és szlovák testvéreinktől függ. A magyarságnak módjában áll az érsekújvári és kassai kerületben összesen 18—19 magyar képviselőt választani, szlovák keresztényszociálista testvéreink még ennél is többet küldhetnek a parlamentbe s ha a keresztényszocializmus örök igazságai diadalra fognak jutni, akkor meglészen a mód, hogy megmutassuk, mit lehet ezen a fölségesen szép erkölcsi alapon felépíteni. Halálos bűnt és árulást követ el az, aki szétforgácsolja a magyarság együttes erejét. Keresztény testvéreim! Magyar véreim 1 Befejezéséhez értem annak, amit a rendelkezéseimé álló idő alatt Önöknek elmondani akartam. Részletekre, "elveink minden viszonylatra kiterjeszkedő alkalmazásának részleteire kiterjeszkednem — sajnos — nem állott módomban, mindabból azonban, amit elmondottam, képet alkot* hatnak maguknak arról, hogy az országos keresztényszociálista párt mire törekedett a múltban, mit kiván elérni és mit érhet el a jövőben. Akinek szivében, lelkében a keresztény világnézet eszméi viszhangra találnak, az kövessen bennünket, adja meg bizalmával részünkre azt az erőt, amely nekünk okvetlen szükséges, amely nélkül eredményes munkát végezni, diadalmas harcot vivni nem lehet. Ám akárhová tartozzanak is Önök, egyet soha ne felejtsenek el. Ne felejtsék el azt, hogy magyarok. Oda tartoznak ahhoz a nemzethez, amelyre a balsors a súlyos csapások egész tömegét mérte érdemtelenül, amelynek azonban becsülete érintetlen maradt a viszontagságok minden viharai közepette. Ez a magyarság a véle ellenséges, a reá megrontó szándékkal törő erők óceánjai közepén kicsiny sziget csupán, de mutassuk meg, hogy sziklából van, amely szilárdan áll és tart össze, amelyet se a fagy dermesztő hidege, se a nap forraló tüze nem képes megrepeszteni, szétmállasztani. És a bűnhődés, amelyet bűnök elkövetése nélkül elszenvednünk kell, legyen egy boldogabb jövendőnek záloga, mert hiszen nemzeti imádságunk szerint a magyarnak nemcsak a multat kell megbűnhődnie, de előre a jövendőt is. A szebb, boldogabb jövendő reménységében türelemmel, megnyugvással és keresztény hittel viseljük a keresztet, amely a szenvedés jelképe ugyan, de a Megváltó által jelképévé tétetett egy magasztos, fenkölt eszmének, annak az eszmének, amely végső célunk, amelyért küzdünk, türünk, szenvedünk, a feltámadás eszméjének. Magyar testvéreim, imádott véreim! Előre becsülettel, előre hittel és bizalommal a feltámadás felé! így éreznek, így beszélnek, így cselekszenek ők, a szenvedők, a keresztényszociálisták odaát. Ezért hisszük mi még idehaza „Magyarország feltámadását I* E9y pap mentette meg Ausztriát. Az amerikai „The Catholic Gnard" ezen fölirattal cikket közöl Seipel Ignácról, melyben nagy elismeréssel emlékezik meg Ausztria kancellárjáról. Seipel működése, mely által Ausztriát megmentette a teljes megsemmisüléstől és ujabb fejlődés magaslatára emelte, a jelenkor legnagyobb emberei közé helyezte. Basset Dániel az „ American ban a következőképen nyilatkozik róla: A történelem csak ritkán mutathat föl férfiakat, kik alig egy év letelte alatt teljesen jobbra változtatták egy ország sorsát. Talán még soha sem lettek olyan nehéz, széleskörű, és hasznos reformok egy kath. pap által véghezvéve. Ma nincsen többé a közügyekről jói értesített osztrák, aki nem tudná, hogy a genuai szövetség aláírása és annak elfogadása az osztrák parlament által, a korona stabilizálása, a nemzeti bank megalapítása, a bürokrácia letörése elsősorban Seipel Ignác műve, Még nagy munkát kell végezni a teljes konszolidációig. De Ausztria meg van mentve és midőn maga Seipel hatalomra jutott, általános tudat volt, hogy erre a mentő munkára csak .egy zseni képes. A háború utáni időben Ausztriában ezrek szakadtak el az egyháztól. A népet kétségbeejtő helyzete, az atheisták, szocíáldemokretáknak könnyű martalékává tette. De a tény, hogy hazájuk megmentését egy papnak köszönhetik, még pedig egy minden tekintetben korrekt és jó papnak az igaz hit felé új lendületet ad,