Pápa és Vidéke, 20. évfolyam 1-52. sz. (1923)

1923-07-22 / 29. szám

XX, évfolyam, 29- szám. Pápa, 1823 Julius 2*2, vasárnap. Ara 60 kor, Előfizetési árak: negyedévre 600 kor., egy- POLITIKAI HETILAP. Szerkesztőség és kiaddhfnatal Keresztény hónapra 2©0 kor. ... , Nemzeti Nyomda. Telefon 11. sz. Egyes száméra darabonként ©C kor. Iföegf jelenik minden vasartiap. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. —— A megszállott részek felszabadulásának reményei. Az elmúlt vasárnap a megszállott Komáromban tartott beszámolót Ko­márom város keresztényszociálista magyar képviselője. A cseh csendőr­szuronyok erdeje között zengett vé­gig a magyar hitvallás. Szinte bámulat fog el, hogy mer­nek vértanúi elszántsággal küzdeni a magyarságért azok, kik felé a szurony és a bilincs fenyeget. És szinte szégyenkezés fog el, hogy az itthoni anyagias tülekedés­ben mint feledkeznek meg azokról, kik odaát imádkozva vágynak a régi magyar hazáért. Dr. Leííey Jenő, a megszállott Komárom város keresztényszociálista képviselője mondotta az alábbi be­számoló beszédet, melyet a Pozsony­ban megjelenő, magyar nyelven ki­adott „Népakarat" c. lap teljes ter­jedelmében közöl. Leközöljük egyes részleteit tanulságul annak," hogy mint mernek magyar hitvallást tenni elszakított rab magyar véreink, akikre büszkeséggel tekintünk, mert bemiük látjuk xa jövő Nagy-Magyar­országért élni és meghalni kész apostolokat. A komáromi keresztény­szociálista képviselő így kezdette beszédét: Kedves testvéreim 1 Magyar véreim í Az a fényes történelmi műit, amely ennek a városnak sok-sok vihart át­ért falai fölött lebeg, elfogódoítá tesz amikor itt állok, hogy szóljak Önök­höz! Komárom hosszú évtizedeken át erőssége volt mindannak, ami népünk életében értékkel bir, a szabadság­nak, Nyugat kultúrájának, a fejlő­désnek, haladásnak. És ezt a hivatását becsülettel, sőt dicsőséggel töltötte be. Ez a mult teszi ezt a várost hi­vatottá arra, hogy ujbóí erőssége, bevehetetlen vára legyen annak a hatalmas, mérhetetlen értéknek, amely itt, nálunk, jobban szorul védelemre mint valaha, hogy erőssége, egyik bevehetetlen vára legyen az itteni magyarságnak. És valamint minden emlék e vá­rosban azt bizonyítja, hogy Komá­rom a múltban méltó volt nagy feladatához, úgy lelkem mélyén él a meggyőződés, hogy a jövőben is méltó leend ahhoz a történelmi hi­vatáshoz, amely osztályrészéül jut. Amikor a jelen harcaink egyik szerény katonája áll Önök előtt, hogy tanúságot tegyen magyar lel­kének érzelmeiről, akkor elfogultsága csak természetes azon a helyen, ahol a magyar név dicsőségének hervadhatatlan babérral koszorúzott hősi nagy szellemeire emlékeztet minden, ahol ezek a héroszi lelkek élnek a kőben, a fűben, a fában s magában a napsütötte levegő szál­longó porában. De ha ezeknek a nagy lelkeknek örökké élő emléke ad erőt Komárom város és vidéke nemes magyar né­pének arra, hogy méltóan teljesítse ama magasztos hivatását, amelynek betöltésére őt egy sanyargatott nem­zet fájó feljajdulása hivja, akkor mí, akik idegenből jöttünk ide, a zarán­dokok alázatosságával kell, hogy térdei hajtsunk és lelkünk minden vágyódásával kérjük, könyörögjünk a Teremtés urához: engedje lelkein­ket ebben a szentélyben megerősödni, megacélozni arra a nemes küzdelemre, amelyet az ő bölcs akarata juttatott osztályrészünkül. Mert, keresztény testvéreim, ma­gyar véreim, nagy küzdelemben va­gyunk. Küzdelemben mindenért, ami nekünk nagy, értékes, szent volt, amihez most szentségtörő kezek nyúlnak mohó kapzsisággal. A küzdelemhez azonban erő, ha­talmas erő kell s ha mi, akiket a sors ennek a küzdelemnek homlok­terébe állított, ide jövünk, itt is ép­pen úgy, mint mindenhol másutt, ezt az erőt keressük, hogy belőle magunk is erősödjünk. Ez az erő: magyar népünk lel­kesedése, kitartása és szilárd akarata mindannak elérésére, kivivására, ami nekünk dukál, amiről soha le nem mondottunk és sohase is fogunk le­mondani. Jogainkért, szabadságunkért folyta­tunk állandó küzdelmet attól a pilla­nattól kezdve, amióta bennünket az erőszak letépett, letiport anyánk ke­beléről s az igaztalan bosszú tör megrontásunkra, sőt megsemisíté­stinkre. Munkánknak köszönhető, hogy a magyarságot ma már nem tekintik olyan félvállról nézhető paránynak, mint azt kezdetben tették. őrszemei voltunk és vagyunk népeink jogainak, szabadságának és ebbeli munkánknak köszönhető talán legnagyobb részben az, hogy a ma­gyarságot ma már nem tekintik olyan félvállról nézhető paránynak, mint amilyennek a kezdetben hajlandók voltak nézni. Hogy e téren nagyobb, lényege­sebb sikereket el fogúnk-e érni a jövőben, az legelső sorban Önöktől, magyarságunktól és szlovák testvé­reinktől függ. A magyarságnak mód­jában áll az érsekújvári és kassai kerületben összesen 18—19 magyar képviselőt választani, szlovák keresz­tényszociálista testvéreink még en­nél is többet küldhetnek a parla­mentbe s ha a keresztényszocializ­mus örök igazságai diadalra fognak jutni, akkor meglészen a mód, hogy megmutassuk, mit lehet ezen a föl­ségesen szép erkölcsi alapon fel­építeni. Halálos bűnt és árulást követ el az, aki szétforgácsolja a magyarság együttes erejét. Keresztény testvéreim! Magyar véreim 1 Befejezéséhez értem annak, amit a rendelkezéseimé álló idő alatt Önök­nek elmondani akartam. Részletekre, "elveink minden viszonylatra kiterjesz­kedő alkalmazásának részleteire ki­terjeszkednem — sajnos — nem állott módomban, mindabból azon­ban, amit elmondottam, képet alkot* hatnak maguknak arról, hogy az országos keresztényszociálista párt mire törekedett a múltban, mit kiván elérni és mit érhet el a jövőben. Akinek szivében, lelkében a ke­resztény világnézet eszméi visz­hangra találnak, az kövessen ben­nünket, adja meg bizalmával ré­szünkre azt az erőt, amely nekünk okvetlen szükséges, amely nélkül eredményes munkát végezni, diadal­mas harcot vivni nem lehet. Ám akárhová tartozzanak is Önök, egyet soha ne felejtsenek el. Ne fe­lejtsék el azt, hogy magyarok. Oda tartoznak ahhoz a nemzethez, amelyre a balsors a súlyos csapá­sok egész tömegét mérte érdemtele­nül, amelynek azonban becsülete érintetlen maradt a viszontagságok minden viharai közepette. Ez a magyarság a véle ellensé­ges, a reá megrontó szándékkal törő erők óceánjai közepén kicsiny sziget csupán, de mutassuk meg, hogy sziklából van, amely szilárdan áll és tart össze, amelyet se a fagy dermesztő hidege, se a nap forraló tüze nem képes megrepeszteni, szét­mállasztani. És a bűnhődés, amelyet bűnök elkövetése nélkül elszenvednünk kell, legyen egy boldogabb jövendőnek záloga, mert hiszen nemzeti imád­ságunk szerint a magyarnak nemcsak a multat kell megbűnhődnie, de előre a jövendőt is. A szebb, boldogabb jövendő re­ménységében türelemmel, megnyug­vással és keresztény hittel viseljük a keresztet, amely a szenvedés jel­képe ugyan, de a Megváltó által jelképévé tétetett egy magasztos, fenkölt eszmének, annak az eszmé­nek, amely végső célunk, amelyért küzdünk, türünk, szenvedünk, a fel­támadás eszméjének. Magyar testvéreim, imádott véreim! Előre becsülettel, előre hittel és bi­zalommal a feltámadás felé! így éreznek, így beszélnek, így cselekszenek ők, a szenvedők, a keresztényszociálisták odaát. Ezért hisszük mi még idehaza „Magyar­ország feltámadását I* E9y pap mentette meg Ausztriát. Az amerikai „The Catholic Gnard" ezen fölirattal cikket közöl Seipel Ignácról, melyben nagy elismeréssel emlékezik meg Ausztria kancellár­járól. Seipel működése, mely ál­tal Ausztriát megmentette a tel­jes megsemmisüléstől és ujabb fej­lődés magaslatára emelte, a jelenkor legnagyobb emberei közé helyezte. Basset Dániel az „ American ban a következőképen nyilatkozik róla: A történelem csak ritkán mu­tathat föl férfiakat, kik alig egy év letelte alatt teljesen jobbra változ­tatták egy ország sorsát. Talán még soha sem lettek olyan nehéz, széles­körű, és hasznos reformok egy kath. pap által véghezvéve. Ma nincsen többé a közügyekről jói értesített osztrák, aki nem tudná, hogy a genuai szövetség aláírása és annak elfogadása az osztrák parlament ál­tal, a korona stabilizálása, a nemzeti bank megalapítása, a bürokrácia le­törése elsősorban Seipel Ignác műve, Még nagy munkát kell végezni a teljes konszolidációig. De Ausztria meg van mentve és midőn maga Seipel hatalomra jutott, általános tu­dat volt, hogy erre a mentő mun­kára csak .egy zseni képes. A há­ború utáni időben Ausztriában ezrek szakadtak el az egyháztól. A népet kétségbeejtő helyzete, az atheisták, szocíáldemokretáknak könnyű mar­talékává tette. De a tény, hogy hazá­juk megmentését egy papnak kö­szönhetik, még pedig egy minden tekintetben korrekt és jó papnak az igaz hit felé új lendületet ad,

Next

/
Thumbnails
Contents