Pápa és Vidéke, 20. évfolyam 1-52. sz. (1923)

1923-07-01 / 26. szám

ftlöflzetési árak: negyedévre SOfi kor., cgy­hónapra 160 kor. Egyes szám áfa darabonként 50 kor. POLITIKAI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal Keresztény Nemzeti Nyomda. Telefon 11. sz. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Te Deum* Mikor Péter-Pál napján be­záródnak az jskoia kapui és a tiz hónapi kemény munka után fölzendül az ifjúság ajakán az ünnepélyes Te Deum, akkor áldoztassék egy röpke pillan­tás az elmúlt iskolaévnek. A múltba visszanéző szem az Úr kegyelmeket árasztó sze­retetével találkozik; az egész­ség, erő, munkakedv, lelkese­dés, jövőben bízás, a termé­szet és kegyelem minden ado­mányát ez évben is pazarul szórta rá a nemzet virágaira. Csak az a súlyos kérdés, meg­értette-e igazán az ifjúság nagy hivatását, fölhasználta-e az időt, fölhasználta-e ezeket a jótéte­ményeket arra, hogy jobbá, nemesebbé, tisztábbá legyen ; ráébredt-e annak a tudatára, hogy honfoglalóvá kell lennie, hogy az összeomlásba sodort hazát csak vállvetett, szakadat­lan munkával lehet megmenteni, hogy történeti tradícióinktól megfosztva, földrajzi kereteink­ből kiforgatva, gazdaságilag életképtelenségbe sülyedve nem meredhet bágyadt szemekkel nemzetünk üszkös romha!ma­zára, nem érheti be gyáva si­ránkozással s nem teroetkez­jhetik a kétségbeesés szánalmas rezignációjába ? Erre a kérdésre adott pozitív felelettől és annak életté vál­tozásától függ minden: nem­zeti talpraállásunk, virágzó nemzeti jövőnk sorsa. Vajha igazán mindig megértené és férfias tettekkel beváltaná ezt a reávárakozó nagy hivatást! A kivénült, megmérgezett, gerinctelenül puhány nemzedék helyébe oly ifjúságra van szük­ségünk, amelynek tisztult ér­zése izig-vérig magyar, amely a világát vesztett magyarra az igazság, a munka, a boldogság jobb világát hozza. Szükségünk van olyan ifjúságra, amelynek vannak eszményei, amelyet nem a szavak, puffanó frázisok, nem is csak az érzelmek, hanem az élet kereszténysége avat apos­tolokká és nemzetmentőkké. A hazafias érzésen kis/ül csak keresztény hit és erkölcsi ön­tudat ad erőt a kitűnő, ernye­detlen s önzetlenül lelkes munka lassú küzdelmére, melyben nem­zeti megújhodásunk titka rej­lik s melyből egyedül remél­hető a nemzeti feltámadás. Ha az ifjúságiink szivét erősen ke­resztény és nemzeti szellem dobogtatja, akkor jól felhasz­nálta az időt és tehetségeit, akkor a Te Deum örömtelten figyelmeztet az Ur szeretetére, mert segítségével erősebbé, nemesebbé, jobbá lett. & veszprémi Dr. Rott Nándor megyés­püspök elnöklete alatt a vesz­prémi egyházmegye papsága háromnapos egyházmegyei ta­nácskozást, úgynevezett zsinatot tartott a múlt hét folyamán. A nagy fontosságú tanács­kozásra összesen 100 áldozó­pap volt hivatalos. Városunkból Gerstner Ignác apátplébános Vimmer Károly igazgató és Laczkó Arnold irg. rendi kór­házi lelkész jelentek meg a zsinaton. A sz. Benedekrendnek az egyházmegye területén tar­tózkodó tagjait Kroller Miksa zalavári apát és Lackner Kele­men tihanyi plébános képvi­selték. A zsinat célja az volt, hogy az 1918. óta kötelező új egyházi törvénykönyv intézkedéseit mi­nél tökéletesebben tudja átvinni a gyakorlati életbe s a rendkí­vüli módon megváltozott viszo­nyok miatt szükségessé vált in­tézkedéseket törvényhozásilag megtegye. E célból már az ősz óta dolgoztak az előké­szítő bizottságok, elkészítettek és kinyomattak egy tervezetet, melynek letárgyalása és tör­vénybe iktatása történt most a zsinaton. A tanácskozó üléseken, me­lyek mindhárom nap délelőtt fél 11—l-ig és délután 4—7-ig tartattak, külön kinevezett elő­adók ismertették a javaslatokat, melyeknek kapcsán ki-ki bőven kifejthette nézeteit. Alapos vita tárgyát képezte minden fonío­sabb pont. A papság lelki éle­téről és általános kötelességei­ről, valamint a plébánosokról, helyi káplánokról és ideiglenes adminisztrátorokról szóló fejeze­teket Káuzli Dezső praelátus­kanonok, a főesperesekről és esperesekről szólót dr. Radványi Viktor apátkanonok, a pap­ság társadalami tevékenységéről szólót pedig Szentiványi Károly rátóti prépost terjesztette elő. Mint előadók szerepeltek még Horváth Lajos felsőörsi prépost, Prácser Albert magyarpolányi cisztercita esperes, Frászt Endre sümegcsehi plébános és Wohl­mutk, Imre succentor. A zsinat hátralevő anyagát dr. Rada Ist­ván, dr. Simon Oyörgy, dr. Lukcsics József, Strausz Antal kanonok, Kéry Elek, Csokonay Zsigmond, Frey Géza, Felkl Viktor esperesek, Wéber Pál p. titkár, dr. Gutheil Jenő, dr. Sárközy Lajos és dr. Kis Görgy theol. tanárok referálták. Lélekemelő, megható volt a zsinat befejezése csütörtökön, 21-én este. Mikor az utolsó pontot is letárgyalták és elfo­gadták, Csóti Géza apát az egyházmegyei papság nevében meleg szavakkal köszönte meg a főpásztornak, hogy zsinatra hivta össze papjait. A főpásztor válaszában azon reményének adott kifejezést, hogy az a pap­ság, mely itt a zsinaton annyi egyházias érzésről tett tanúbi­zonyságot, a zsinati törvények­kel valóban a lelkek hasznára és üdvére igen sokat fog fenni. Majd a zsinati atyák mindnyá­jan a székesegyházba vonultak az ünnepélyes záró ülésre, me­lyen a főpásztor kihirdettette a zsinati határozatokat, melyek julius 26-án, szent Annának, az egyházmegye védőszentjének ünnepén lépnek életbe. Te Deum és az ünnepélyes főpásztori áldás rekesztette be a zsinatot. A cserkész-ünnepély. Most, amikor Magyarország érté­kes erői minden elmei és fizikai ké­pességükkel azon fáradoznak, hogy a romok helyén új Magyarországot építsenek, amikor az elsodort nem­zet éíeírekeítésének munkáját első­sorban benső átalakítással akarják végrehajtani, amikor a szervezett destrukció rablóbandája még min­dig pergőtüzet próbál indítani nem­zeti ideáljainkra, akkor reménnyel és bizalommal tekintünk a jövőnkre nézve a legértékesebb kincsünkre: a magyar ifjúságra. Féltő, aggódó szemmel figyeljük, védjük, ápoljuk szent erőinek megnyilatkozását, aka­ratának megedzését, jellemének meg­acélosodását s lelkesedve köszöntjük épen az ő legnemesebb energiáikat felkaroló és fejlesztő ifjúsági szer­vezetnek: a cserkészetnek értékes munkásságát. Aki nem közömbös a nemzetet újjáépítő titáni feladattal szemben, amelyben megrokkanni könnyű, de amelyben kitartani halá los kötelesség, az nem lehet közöm­bös az ifjúsággal és minden a jövő reményeinek érdekeit ápoló mozga­lommal szemben sem. Már pedig a cserkészet, amely oly szervesen bele­kapcsolódik nemzeti éleíünkbe, épen­ezeket a nemes értékeket védi, ami­kor a zsenge, fogékony ifjú lélekbe beléoltja az emberszeretet legneme­sebb érzését, amikor az ifjút kiviszi a szabad természet ölére és olt a fiatal szervezet számára meghódítja a napsugarat, a mezők illatát, a tiszta levegőt, keménységet, ellenálló erőt; a lélek számára pedig meg­szerzi a harmóniaérzéket, a színek báját, az erdők vidám dalát, a lá­gyan suttogó csermely csobogását, a2 Alkotó ismeretét és szeretetét. A pápai Várkert évszázados fái ritka kedves ünnepségnek voltak tanúi a múlt vasárnapon. A bencés főgimnázium „Corvin Mátyás cser­készcsapata" igen nagy számú ér­deklődő közönség előít ezen a napon tartotta nyári ünnepségét, melynek lefolyását az alábbi sorokban röviden közöljük. Morse jelzéssel hivlák a villogó szemű, festőien szép csapatot a szin­térre és amikor ajkán fölharsant a „Fiuk föl a fejje! . . . ' kezdetű cserkész induló, amikor a nézőközön­ség elé érve, a diszlépések dobba­násától rengett a föld, akkor egy új honfoglaló kis sereget véltünk magunk előtt elvonulni, egy honfog­laló csapatot, amely felé új idők, hatalmas vágyak szálinak, amelyet a nemzet végveszedelme, mint nagy sikoly, mint törhetetlen akarat szál-

Next

/
Thumbnails
Contents