Pápa és Vidéke, 20. évfolyam 1-52. sz. (1923)

1923-07-01 / 26. szám

PÁPA ÉS VIOÉICE 2 1923 juliusí IoSí meg egy jobb jeien, egy szebb jövő megteremtésére. Gyors egymás­utánban következtek ezután a ki­tűzött programm szebbnél-szebb szá­mat. A cserkész-szövegre alkalmazóit Wágner opera-részlet, a lelkesítő hangú „Tannhauser induló" a cser­készek nagy fegyelmezettségéről, mű­vészi előadásáról, kiváló énektanáruk, Németh Döme lelkes, odaadó mun­kásságáról tanúskodott. A görög tragédiák modernizált és páratlanul hatásos énekdarabja tünt föl a „Magyar cserkész dal" nak Nemsiis Eíekné úrnőtől mélyen átérzett és finom lélekkel megzenésített rész­leteiben, amelynek szövegét meg­rázó erővel szavalta egyik cserkész, Jankó Péter VI. o. t. Ezek ulán az „Első segélynyújtás" különböző kötö­zéseinek kedves és ügyes jelenetei kerültek sorra. Majd dr. Tenzlinger József polgármester emelkedett szó­lásra. Magvas, gondolatokban gaz­dag és magával ragadó beszédéből a cserkész ifjúság nagy szeretete hangzott ki; fejtegette benne a cser­készet fontosságát a jövőnk kialakí­tására. Az ünnepi beszéd után gyors felvonulással szabadgyakorlatokra rendezkedett az ifjúság. Ezt a pro­grammpontot különben a kitűnő fegyelem s a mozdulatok ügyessége és szabályossága az egész ünnepség egyik legszebb jelenetévé avatták. Majd egy vidám cserkészjelenet került szinre „Léc Muki önálló cserkészcsapata" élénken és mosolyra derítően tüntette föl játékával azt a alapgondolatot, hogy ahol nincsen rend és fegyelem, ott minden föU borul. A cserkészjátékok változatos sora következett ezután s akár a stafétában, kulacsadogatásban vagy a íabdázásban gyönyörködjünk, akár a repülő cserkészt féltettük és bá­multuk, csak egyre jobban meg­szerettük a kedves cserkészeket. Mivel az ünnepség további része a „Tábortűz", az esti homályt köve­telte, ügyes tapintattal a programm­nak erre a pontjára tették a közel egy óráig tartó szünetet. A szünet idejére bőven gondoskodtak buffet­rőí, italról, zenéről és itt nem hagy­hatjuk említés nélkül azt az oda­adó, áldozatos munkásságot, melyet — mint utóbb értesültünk róla — jórészben a cserkészmamák a közön­ség kiszolgálása körül kifejtettek, A sötétség beálltakor aztán a meleg érdeklődéssel figyelő közönséget a tábortűz köré gyülekezett cserkészek szebbnél-szebb énekekkel gyönyör­ködtették. Közben-közben felvillan­tak a görög tüzek, majd meg lam­pionok kerültek a cserkészbotok vé­gére, amelyek festői színeikkel még hangulatosabbá tették a csöndes, hold világos, kellemes estét. A tűzijátékok Surányi rendőrfelügyelő bámulatos ügyességét és áldozatkészségét dicsé­' rik. Ugyancsak az ő minden aka­dályt legyőző ügybuzgalmát hirdeti az a „teljes" Magyarország hatá­rainak megszerkesztése, amelynek pazar kivilágítása s a Himnusz záróakkordjai mellett végződött az 5 órától egész fél 10 óráig taitó kedves ünnepség. Végső szavunkban még hadd em­lítsük meg azokat is, akiket az ün­nepség előkészítésének oroszlán­munkája illet: Poőr Szilvesztert, aki a színdarab betanításával és széleskörű ismeretségével; Nagy Vencelt, aki a diák-menzán szerzett praktikus ismereteivel az ünnep si­kere érdekében eredményesen köz­reműködött. Megemlí'jük a parancs­nokokat: Vértes Zoárdot, aki teljes erejével, megfeszített izmokkal, rend­kívüli ügyszeretetével a legtöbb és legnehezebb munkát végezte s az ifjabb parancsnokot: Gábriel Gotí­hárdot, aki fiatal tanár létére máris igen nagyon szivén viseli és szereti a cserkészetet, s akinek küiönösen a cserkészjátékok begyakoroltatása körül vannak nagy érdemei. Hisszük, hogy a hálás közönség­nek még sokáig emlékezetében lesz­nek az ünnepség kedves élményei és hisszük, hogy csak a cserkészet nemes szellemében megnevelt ifjú­ság fogja majd összekovácsolni Szt. István szétrobbantott ezeréves biro­dalmát. Katholikus Bencés Diákok Szövetsége. Egyszerű, de meghatóan szép ke­retek közt alakult meg a mult vasár­nap Győrött a Kath. Bencés Diákok Szövetsége. Az ország minden ré­széből, de különösen a Dunántúlról igen sokan jelentek meg. Az alakuló gyűlést szentmise előzte meg, amelyet dr. Boros Alán győri főgimn. igazgató mondott. A tágas templom megtelt meghatódott részt­vevőkkel. Régi, szép emlékek, ame­lyeket nem tudott eltemetni a kemény évek hosszú sora sem, suhant át a lelkeken . . . A szentmise után megkezdődött dr. Bárdos Rémig pannonhalmi fő apát elnöklete alatt a bencés fő­gimnázium dísztermében az alakuló közgyűlés. A közgyűlésen megjelent Fetser Antal győri megyéspüspök is. A nagy diszterem szűknek bizonyult a megjelentek befogadására. A pápai osztályt Mikovényi Ödön ny. kúriai biró, Mórocz Emilián bencés ház­főnök, Szeleczky Gyula ügyvéd, Varga József posta felügyelő, dr. Sulyok Dezső ügyvédjelölt és Blazo­vich Jákó képviselték. A gyűlést dr. Bárdos Rémig pan­nonhalmi főapát nyitotta meg, meleg, közvetlen szavakkal. Röviden vázolta azt a munkát, amelyet a Szent Benedek rend a magyar kultúra fej­lesztése körül végzett. Majd ismertette a megalakulandó Szövetség kettős célját; egyrészt valláserkölcsi célo­kat szolgál, másrészt segélyezni akarja a közép- és főiskolai tanuló kat. A föapáíi megnyitó után a meg­jelentek nagy lelkesedéssel kimon­dották a Szövetség megalakulását. Majd hosszabb eszmecsere indult meg az alapszabály-tervezet körül. Az egyes osztályok megtették a ter­vezésre vonatkozó észrevételeiket. Az alakuló közgyűlés- végül egy­hangúlag elhatározta, hogy a Szö­vetség fölveszi a katholikus jelzőt s hogy az alapszabályokban szüksé­ges néhány módosítással megbízza a központi választmányt Az egyes osztályok beszámolója után Simon Elemér soproni főispán a volt tanítványok nevében meleg szavakban köszöntölte a főapátot, aki a Szövetség megalakításával nem­csak a tanítványoknak, de az or­szágnak is nagy szolgálatot tett. A közgyűlést, amelyből kisugár­zott a remény, hogy komoly, nagy munkának a megindítója, dr. Bárdos I Rémig főapát lelkesítő szavai zár­ták be. Keny árpolitikát! A sáskajárásnál is veszedelmesebb rém fenyegeti ma az országot és benne a dolgozó népet. Abban az őrült iramban, amely a drágaságot jellemzi, hetek, hónapok, s5t évek óta nincs megállás és szünet. Mintha csak versenyt futnának a különböző érdekeltségek, hogy melyik birja jobban emelni az árakat a vég­letekig. Soha sem jut eszébe senki­nek körülnézni, hogy mit csinálnak azok a szerencsétlen páriák, akik eszükkel, vagy két kezük munkájá­val keresik meg a mindennapi kenyerüket, birják-e még a lihegést az őrült és reájuk nézve kilátástalan versenyt, vagy pedig végső kimerült­ségükben utolsót vonaglanak s velük együtt pusztul ennek a szerencsétlen országnak dolgos és becsületes rétege. Ha egy egy újságot veszünk a kezünkbe, azt lehet mondani, hogy alig találunk mást benne, mint min­den oldalon ötször is: megdrágult, fölemelkedett, 100 százalékkal emelik. Amikor a hét közepén, vagy hónap derekán alig tudod kiszámítani, mi­ből fogsz szombatig, vagy elsejéig megélni, hová tedd és mire fordítsd azt a néhány nyomorult koronát, amelyet keserves béred és fizetésed gyanánt kaptál, hideg zuhanyként hat rád a felbukkanó rémes szó : megdrágult ez is, megdárult az is, megdrágult minden. Megdrágult a vasút, a posía, a villany, a telefon, amit még valahogyan el tudnánk viselni, hiszen ezen luxus-számba­menő dolgokról már régen lemon­dottunk úgyis. Megelégszünk már azzal is, mint valamikor a középkorban szokás volt, hogy egy-egy közénk keveredett utas­tól tudjuk meg, mit csinálnak és hogy vannak rég nem látott roko­naink. De minden keserű tréfát félre­téve, halálos komolysággal kérdez­zük, mi lesz a vége ennek a fej ­nélküli, bábeli zűrzavarhoz hasonló gazdasági politikának. Ki fog itt egyszer már rendet teremteni ? Med­dig fogják tűrni az illetékes ható­ságok, a kownány és a nemzetgyűlés, hogy a „megdrágult" szó naponkint tízszer is keserítse a nyomorban fuldokló népet. Hiszen nemcsak a vasút, a posta drágult meg, hanem megdrágult minden ezen a világon, amire a dolgozó embereknek szükségük van, legjobban épen a kenyér. Mi keresz­tényszociálisták már több ízben rá­mutattunk és most is azon álláspon­ton vagyunk, hogy egyedül a kenyér­politika mentheti meg az országot és benne az életsorsával küzködő népet. És ehhez csak egy feltétel szük­séges: jóakarat és megértés a nép sorsa iránt. Urak! Ne felejtsék el, ha a magára hagyott népet veszni hagyják, vele pusztul az ország is és a késő meggondolás hiába való lesz. HIRE Kh •• Évzáró a bencés főgimná­ziumban. Jun. 29-én, Péter-Pál napján tartotta évzáró ünnepét a helybeli bencés főgimnázium. A mű­sor az énekkar három gyönyörű, művészi előadása dalából, Jankó Pál VI. o. lelkes, mélyen átérzett sza­valatából s Blazovich Jákó igazgató beszédéből került ki. Az intézet igaz­gatója röviden vázolta az iskolai év munkáját, majd kiosztotta a jutal­makat. Elbúcsúzott az intézet vég­zett növendékeitől lelkükre kötve még egyszer azokat az eszméket, amelyeket az intézet 8 éven át ápolt a lelkükben. Filozófiai doktor. Kiss Kázmér, a helybeli bencés főgimnázium nagy­képzettségü fiatal tanára a hét fo­lyamán a budapesti Pázmány-Egye­temen a filozófiai doktori címet nyerte el. Melegen gratulálunk. Előjegyzés az I. osztályra a bencés főgimnáziumban julius 2, 3. és 4 napján lesz d. e. 9—12 óráig az igazgatói irodában. A je­lentkezők hozzák magukkal az elemi iskolai bizonyítványt. Előléptetés. Varga György és Kiss Imre dohánygyári gyártási tisz­teket a m. kir. pénzügyminiszter osztályvezetőkké, Fábián Imre és Bakker Géza osztályvezetőket pedig a VIII. fizetési osztályba léptette elő. Szülői értekezlet: A bencés főgimnáziumban jun. 25 én szülői értekezlet volt. Biazovich Jákó igaz­gató megnyitó beszéde után Szalay Jeromos dr. olvasta fel értekezését. A szülők és szállásadók látogatása a tanároknál címen. Meggyőző mó­don fejtette, hogy mily üdvös, ha a szülők és száliásadók évközben gyakrabban érdeklődnek a tanulók viselete és előmenetele iránt s nem juniusban indulnak szekundamentő kőrútra, mikor már segíteni nem le­het Utána Blazovich Jákó igaz­gató szóit ismét a megjelentekhez az erkölcsi nevelés néhány életbe­vágó problémájáról. Kívánatos volna, hogy az érdekeltek ezután mentői nagyobb számban látogatnák az ilyen, az iskola és otthon közös munkáját annyira előmozdító értekezleteket. Pénteken nyilik meg a vesz­prémi kiállítás. A Veszprémvár­megyei Ipari és Gazdasági Kiállítás, amelyet a háború óta elsőnek ren­deznek a vidéki gazdasági és ipari testületek, Péter Pál napján, pénte­ken nyilik meg. A kiállítás nemcsak a dunántuli, főként a veszprémvár­megyei ipar és mezőgazdasági fej­lődését mutatja be, hanem az ország iparosságával és gazdáival az ipari és gazdasági többtermelés külön­böző módszereit is megismerteti. A kiállítással kapcsolatban 29-én nyí­lik meg az Országos Iparos kong­resszus, amelyet az Ipartestületek Országos Szövetsége rendez.

Next

/
Thumbnails
Contents