Pápa és Vidéke, 16. évfolyam 1-222. sz. (1921)

1921-03-26 / 70. szám

Ünnepi szám ára 3 Tizenhatodik évfolyam 70. szám Vasárnap Előfizetési árak: 400 K 200 K 100 K Egész évre . Fél évre . . Negyed évre Egy Hóra . . 35 K Egyes szám ára 2 kor. ápa, 1921 március 27. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Pápa, Török Bálint utca 1. szám. Telefonszámok: Szerkesztőség 44 Kiadóhivatal ]j ker. Nemzeti Nyomda SSSS KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP. XX I MX Felelős szerkesztő: NÉMETH JÓZSEF. K » Hiszünk Magyarország föltámadásában. A téli álmából föltámadt, a tavasz ezer csodáju színpompájában fürdő természetbe, mint hatalmas világszimfónia, harsan bele ma mindenütt széles a világon a diadalmas halleluja: Föltámadt Krisztus e napon! Alleluja!... Föltámadt Krisztus, „szörnyű halált ki szenvedett". Azért jött, hogy hirdesse a békét, szeretet és igazságot, hogy ezt a kicsinyes, gonosz világot kiemelje az isteni igékkel az alacsonyság porából és kigunyolás, meggyalázás, keresztrefeszités lett érte a "hála. Szálka volt az álnoklelkü farizeusok szemében — akik a maguk szemében a gerendát sem akarták észrevenni — mert a Messiás igazsághirdetése izzó napsugárként világított rá az ő tanaik hamisságára, ezért végig hurcolták őt a szenvedések Golgotháján De mert az Igazság még a sirból is kitör és eget kér, még sírjában is félték a Messiást, azért töméntelen nagy terméskőt hengeríttettek sirja fölé, jól lepecsételték, hogy szinte még ievegő se hatolhasson a sírba. De még ez sem volt nekik elég, vacogott a íoguk a félelemtől, hiszen az Írás megjövendelte előre, hogy Krisztus harmadnapon dicsőségesen fel fog támadni halottaiból/Farizeusi gondolkodással meg akarták hát hazudtolni az írás szavát, azért fegyveres poroszlókat állítottak a sir mellé, hogy őrizzék a megholtat s vigyázzanak, nehogy beteljesedjenek az írás szavai: hogy harmadnap dicsőségesen feltámad a Messiás halottaiból. De korai volt a farizeusok káröröme, hiába való volt minden aprólékos gondoskodásuk, harmadnapon a sírról a nagy terméskő félreperdült, a fegyveres poroszlókat földöntúli erő tartotta tehetetlenségben s a sir mélyéről isteni dicsőségében föltámadt a Messiás . . . Ma, a föltámadás napján, a századok áhitatával és a vértanuk hitével kétszeresen kell éreznünk, hogy nekünk, maradék magyaroknak, messiási végzet a sorsunk itt a földön. A magyar nemzet sorsát soha találóbban nem lehetne szimbolizálni, mint a Golgotát járó Krisztussal. Hiszen mi lettünk és vagyunk a világ szenvedő Krisztusai. Végigjártuk a krisztusi stációkat: az üldöztetést, megaláztatást, megcsúfolást, arcul köpdösést, a keresztfát és a sirt, amely mellett ott állanak a fegyveres poroszlók, csak éppen még a három nap nem telt le, hogy elérkezzünk a szenvedésekből sarjadt dicsőség stációjához: a föltámadáshoz. Üldöztek bennünket ellenségeink állhatatosan, hosszú évszázadokon keresztül. Mi voltunk az országút, amely Nyugatról Keletre visz. A Nyügatot támadó Kelet először a mi vetéseinket tiporta el, a mi házainkat gyújtotta föl, a mi vérünkben fürdött s a mi kincseinket rabolta el. Viszont a Nyugat ha Kelet ellen indult, minket tolt előre előőrsnek, mig ő hátul az általunk kiharcolt hadizsákmánnyal foglalatoskodott. Megaláztak bennünket akkor, amikor a Károlyi forradalom rothadása kiverte kezeinkből a fegyvert. Hagyták, hogy nyomorultul áldozatául essünk a belső fekély nek, az ázsia pestisnek, hogy áruló szomszédaink, a kis balkáinak, betegségünk alatt a legszebb darabokat tépjék le szentségtelen rabló kézzel az ország testéből. Meggyaláztak bennünket akkor, amikor Trianonban ezt a gyalázatos rablást szentesitették egy békeszerződésnek csuio't okmánynyal, amelynél gyalázatosabbat a világ történelme nem ismer, amelylyel ezer éves történelmi igazságokat téptek szét s az Isten alkotó keze által csodálatos egységnek teremtett országból — a máséból — adtak koncof talpnyaló ebeiknek. Arculköpdöstek bennünket. Amikor széttépték az országot és mi fölsikoltottunk, azt mondták ellenségeink: ez az igazság. Amikor a menekültek ezreit kitúrták a leszakított országrészekből és mi fölháborodtunk, azt mondták: ez a jog. Amikor az ott maradtakat bestiális kegyetlenséggel botozták, amikor cafatokban vérző testükre sót hintettek, hogy a szegények ordítottak a pokoli kíntól, kacagtak ellenségeink és azt mondták: ez a kisebbségek védelme. S amikor megköpdöséstink ellen panaszkodtunk a bakókra: a csehekre, románokra, szerbekre a nagy antantnál, akkor ezek Pilátusként mosták kezüket és azt mondották, hogy ők ártatlanok a mi vérünktől. Keresztre feszilettek bennünket. amikor aláíratták velünk a békét, amelyben kezünket-lábunkat leszögezték, hogy elnyomott testvéreink védelmére és határaink épségének helyreállítására talpra ne szökkenhessünk soha. És sírba tettek bennünket, amikor ránk diktálták, hogy ezentúl már a szűkre szabott határok között kell meghúzódnunk, megfosztva a nemzet életének föllenditéséhez szükséges erőforrásoktól, megfosztva a természeti életerőktől s ugy igazodunk, ahogy a nagy antant terelő-kuvasza: a kis antant ugat és az oldalunkba harap. Követ hengerítettek a sirra, amikor jóvátétel cimén további husz-harminc évig tartó kizsákmányolásunkat Ígérték be előre, lepecsételték a sírkőt, amikor eltiltották, hogy szövetségest kerestünk magunknak a föltámadáshoz, poroszlókat állítottak sirunk mellé: az állig fegyverzett, olcsó zsákmányra mindig éhes szomszédainkat Magyarország, ez a szomorú, töviskoronás. Krisztus most ott fekszik: az Urkoporsója — CsonkaMagyarország. És jönnek az Urkoporsóját látogatók: a nemes hollandok, dánok, svédek, amerikaiak, hogy a krisztusi nyomort egy kicsit enyhítsék. És ellenségeink a sirra mutatva kaján kárörömmel hirdetik: Finis Hungáriáé — Meghalt Magyaorszá •! De irva vagyon: nincs a simák az a mélysége, ahonnan ne volna feltámadás és bennünket a történelem folyamán már annyiszor elhantoltak, hogy megtanulhattuk: idővel újból föltámadunk. A magyar Krisztus ideje is, amíg a sírban időzésre van kárhoztatva, csak három nap, mint a Messiásé. Három nap, de erre ügyelni kell. — Az első nap meg kell ismerni átkos bűneinket és letenni róíuk. Hagyjuk abba a magyar szalmalángot és szószátyárkodást. Aki ma nem tud okosat 'mondani, az vigyázón a nyelvére és ne labodázzon. Mert a bolond beszéd olyan ma, mint a lavina: egyetlen könnyelmű kölyök megrúg a csizmája sarkával valami hitvány kavicsot a hegytetőn s a mélységekben falvat seper az a hőgörgeteg. A második napon eszméljünk rá, hogy a magunk bajára magunknak kell megtalálni az orvosságot, mert széles e világon nincs egyetlen jóbarátunk, hanem csak ellenségünk. De ha már magunkra maradtunk, szűnjék meg közöttünk a turáni átok: az egymás-gyülölése, a széthúzás. Ne ásson szakadékot közibénk senki, mert' ha valaha, hát most szükség van a nemzeti egységre. S a beszéd helyett dolgozzon mindenki a maga helyén becsülettel, dolgosán. És a harmadik napon álljon talpra minden magyar, verődjön össze egy falkába a husvét-piros égbolt alatt és küzdelemre menvén imádkozzon: Magyarok Istene, aki ide vezettél minket és ezer esztendőnél régibb idő óta megtartottál, ne hagyd el a szegény magyar Krisztust. Adj békés munkát, boldogságot a késő utódoknak,- de nekünk elszánásí adj, hogy kiharcoljuk nekik. Megmozdulunk és megyünk előre. Nem bánjuk, hogy mi lesz halandó testünkkel, hiszen sok közülünk való tetem fekszik meggyalázva körbe-körbe az elrabolt határokon. Katonának vagyunk elegen, adj az élünkre diadalra vezető hős vezért. S akkor — harmadnap — a magyar Krisztés sírjáról leperdül a sirkő, a poroszlók eldobják fegyvereiket és elszaladnak, dicsőségesen feltámad a magyar Krisztus s újra egy és erős lesz Nagymagyarszág . . . Húsvétkor, a föltámadás hajnalán hivő ajakkal mondjuk: „Hiszünk Magyarország feltámadásában !" A pápateszéri téli gazdasági iskola vizsgája. Szerdán délelőtt 9 órakor kezdődött a p.ípate§zéri uj tipusu téli gazdasági iskola vizsgája. Az iskola iránt tanúsítóit érdeklődést és vonzalmat eléggé bizonyítja a vizsgán megjelent vendégek nagy száma. Besztercey Gábor, földniives iskolai igazgató melegen üdvözölte a jelenlevőket és a vizsgái ünnepélyt megnyitotta. A vizsga eredménye minden várakozást felülmúlt. Ez fényes bizonysága annak, hogy az uj iskola nemcsak hasznos intézmény, hanem a legprecízebben alkalmazza azt a módszer!, amely egyedül alkalmas az ország gazdasági felvirágoztatására. A vizsga végén Gálos Aladár, miniszteri osztálytanácsos mondott köszönetet gróf fankovich Bésu'n Endre és nagylelkű nejének e nagyszerű intézményért, amely ily rövid idő alatt eléggé nem méltatható eredményt ért el. Továbbá őszinte elismerését fejezte ki az iskola derék, munkás tanárai iránt. Majd a tanulók egyike a legmélyebb hála kifejezésével köszönte meg a nemes grófnő jóságál, amire gróf Jankovich Bésán Endréné örömét fejezte ki a tanulók törekvése iránt. Ezután Belálc Lajos főbíró üdvözölte a jótékonyságáról ismert jószívű grófnőt, a beszédében rámutatott arra, hogyha minden főúr igy cselekedeti volna, akkor nem következett volna be a Károlyiforradalom és nem nehezedett volna országunkra az osztályharc jk átka. A kisgazdák nevében Némelh Mihály csóti kisgazda meglepő ügyességgel, őszinte, szívből fakadó köszönetet mondott. Végül Korosy huszáralezredes szólt közvetlen melegséggel buzditólag a tanulókhoz. Az ünnepély befejezésére felhangzott a Himnusz hő imával telitett melódiája, amelynek mélyen megható visszhangjai egy szív és egy lélekké varázsolta a jelenlevőket, akik a nemzet jövője iránt vágyakozással és reménnyel távoztak a hely színéről, mert hiszen: „Megbűnhődte már e nép a multat s jövendőt I" K. A,