Pápa és Vidéke, 16. évfolyam 1-222. sz. (1921)

1921-09-02 / 198. szám

2. PAPA ÉS VIDÉKE 1921 szeptember 2. & kig-ánfánt kapott megbiiift katonai rendszabályokra­ünnepségek keretében. Az ünnepségen részt­vesznek az összes törvényhatóságok, vala­mint az avatandók hozzátartozói. Ez idén 130 legénységi állományú és 50 tiszti vitézt avatnak fel. Muraközt visszakapjuk? Nagykanizsa, szept. 1. Megbizható forrásból azt az örvendetes hirt kaptuk, hogy Muraköz visszacsatolása megfog történni. A nemrég Nagykanizsán átutazott antant-határ­kiigazgató bizottság jelenleg Varasdon tar­tózkodik, ahol a magyar megbízottak is jelen vannak. Tegnap futárral jelentést küldtek a kormánynak az eddig folytatett tárgyalások­ról. Erősen tartja magát illetékes körökben az a hir, hogy Muraköz visszacsatolása meg fog történni. Hir szerint az aqtant határki­igazitó bizottság angol, olasz és japán tagjai a visszacsatolás mellett foglalnak álláspontot, egyedül a franciák nem vallottak még szint. Hárul keli még a legfelsőbb tanács nppt-üiagyororszáiji ooníérá. Bécs, szept. 1. Abend jelenti: A cseh követ ma megjelent a szövetségi kancellárnál és hosszasabban tanácskozott vele a nyugat­magyarországi kérdésről. A kövei a szövet­ségi kancellárt és a nagyantant képviselőit figyelmeztette arra, hogy a legfelsőbb tanács nyugat-magyarországi döntésére valószínűleg várni kell még bizonyos ideig, mert a leg­felsőbb tanács tagjai ez idő szerint nincse­nek együtt és előbb össze kell őket hivatni az ülésre. Ezen közlés megerősíti azon fel­fogást, hogy Ausztria belátható időn belül a nyugat-magyarországi kérdésben egyik oldal­ról sem várhat segítséget. TÁRCA. Scherzo. Irta: Fothy Ernő. A kitűnő író hátradőlt karosszékében és belebámult a hatalmas tükörbe, mely ugy tündöklött ki egyébként méla szinezetü szo­bájából, mint valami figyelmeztető mérője az emberi lelkiismeretnek. Néhány grimaszt is vágott, aztán belemarkolt meglehetős dus hajába, hogy lehetőleg zseniális jeileget adjon sovány arcának és ilyenkor olyan volt, akár egy pajkos unatkozó siheder valamely esős délutánon. Istenem, ha valaki ilyenkor látta volna 1 . . . Pedig a kitűnő író nem is unatkozott. Ez a jelenet, mely különben minden délután megismétlődött, valóságos életszükséglete volt neki, mint teszem fel más embernek egy pohár víz, vagy más iiyesvalami. Ezek a szemlék rendszerint gzémelyos mosolyt varázsoltak élénk vörös ajkára, mintha csak azt mondta volna: — Na, na, megy még valahogy kérlek alássan . . . És ha nem sikerült egy-két ravaszul elbujt ősz hajszálat felfedezni, akkor való­ságos jókedvbe gurult, melyet különböző operett egyveleg melódiákkal juttatott kife­jezésre füttyben, de ezekre természetesen senki sem tudott ráismerni. Ö maga sem. Sablonos juniusi délután volt. A meleg aranysugarak szenvedélyesen csoko'iták végig ízléstelen szeretőjüket, a szürke utcákat, hogy megszépüljenek, mint a vérszegényes lányok a szerelemben, de hiába volt minden. Azok Bécs, szept. 1. A Neues Wiener Tag­blatt beavatott helyről jelenti: Mindazok a kombinációk, amelyek sze­rint a kisantanthoz tartozó hatalmak egyike már öregek voltak és kopottak, akár egy agyonrizsporozott sarki lány, akinek mind­egy : forró ölelés éri-e, vagy fájó kínzás, ütlegelés ... sőt talán az még jobban is esik neki, mert legalább érez valamit petyhedí idegeivel. A kitűnő író, miután bevégezte ön­szemléjét, ezúttal kivételesen igen sanyarú, mondhatnám szenvedő arccal hanyatlott visz­sza és romantikusabb lelkek, bizonyos élet­untságot vettek volna észre, félig lecsukott, fáradtra irányitort szemeiben. Igen. Néha pedig ugy látszott, hogy elsírja magát, ha meggyőződésből merített magasabbrendüsége megengedné ezt a nyárspolgári szokást. Ezek a szimptomák igen veszélyesek és csalhatatlanoknak látszottak. Ilyen volt a kitűnő író, ha nőkre gondolt. — Nem birom ki — mormogta fel­emelkedve — és ... és 5 sem fogja kibírni. Ez a kettős kijelentés annyira hatott idegeire, hogy több cigarettát szívott el egy­más után és közben gyorsan járkált a szo­bában fel és alá a Iegelképzelhetetlenebb gondolatokkal, melyek körülrepülték zúgva, akár a legyek kint valamelyik szobában a cukros légyfogót. Egy nőről volt szó. Nem is volt még asszony, csak lány .. . Egy kiránduláson ismerkedett meg vele. Nyári délután. Ünnepnap. Nagy gya­loglás, messzi kényelmetlen helyekre csomag­cipelés. És mire kiérnek apástól anyástól, kezdődik az evés ivás, az ivás evés és me­gint elölről, mig végre megundorodik tőlük a nap és lebujik felhőfüggönyei mögé : este lesz és akkor boldogan robognak hazafelé, vagy másika mandátumot nyert volna arra, hogy Magyarország ellen katonai rendsza­bályokat alkalmazzon, legalább is koraiknak mondhatók. miközben vagy nyolcvankilencszer ismétlik el különböző hangok: — És milyen szép ez a vidék ... és milyen jó itt a levegő és milyen kitűnő a víz . .. Na és milyen nagyszerűen mulattunk. — Na igen. Ilyenkor ébrednek a polgári szerelmek. Egy-két simulás, egy-két pohár jó bor és néhány titokban elszívott cigaretta csillogóvá varázsolja a szegény kis kiszabadult leány­szürke egérke-szemét. Ó, vájjon ki tudná megmondani, ki tudná felmérni, mennyit jelent e szegény rabembereknek egy ilyen délután? Szórakozás?... Azzal össze se lehet hasonlítani. Kincs ? . . . Azzal se lehet felmérni. Boldogság, szerelmek, életbimbók bíbor fakadása, mikből daloiós illatok kel­nek szárnyra. Mámor, vágy, minden. Ilusnak hívták és a kitűnő író a sötét­ben végigcsókolta reszkető kezekkel simo­gatóan mindazt a szőkeséget, mindazt a ki­csattanó, párra váró puhaságot, ami csak az ilyen Húsokon van, ő pedig vállára haj­totta fejét, átfonta nyakát és bolond elra­gadtatásban súgta fülébe: — Jenő, drága fiam ... én. . . én szeretlek. — Ilus, édes szivem, ugy-e meghall­gatsz, ugy-e nem fogsz ellökni magadtól ? Nézd, hogy égek, hogy tüzel az ajkam. Gyere ide, bujj ide hozzám. Kihez is mennél, jöjj, add ide az ajkad, leszünk egyszer és most egyszer boldogok. — Jenő! . . . Hosszú csókba fulladtak a szavak . . . ... A kitűnő író ép a hatodik ciga­rettát szívta el, mire emlékezéseiben eddig Bécs, szept. 1. A Neue Freie Presse jelenti Bécsújhelyről: Az éjszaka általában nyugodtan telt el, minden nagyobb össze­ütközés nélkül. A nyugat-magyarországi te­rületre több ántánítiszí érkezeit. A régi osztrák határt a szövetségi hadsereg hadosztályai M osztrákok liiísmerik ~ a Bisszauönulásí. Bécsújhely, szept. 1. Az osztrák csendőrség feladta Gyanafalvát. — Gyana­falva és Behring között megszakadt a vasúti forgalom, minthogy a magyarok felszagatták a síneket. SS SCÜOOiF tmm'mm. Bécs, szept. 1. A lapok jelentik, hogy Gratz Gusztáv dr.voit külügyminiszter Schober dr. szövetségi kancellárnál látogatást tett, hogy megbeszéljék a nyugat-magyarországi problémát. Gratz Gusztáv dr. egyenlőre nem hivatalos küldetésben járt el, Az sern biztos, hogy a két államférfi folytatólagosan fog-e találkozni. A legtöbb lap mégis bizakodó szállották meg. Az alsóasztria határvonal mentén Ebenfurttól Bécsújhelyig négy zászló­alj áll gépfegyverosztagokkal és tüzérséggel megerősítve. A beérkező vonatokon a meg­bízhatatlan elemeket és kémeket letartóztatják és Bécsújhelyre szállítják. kommentárral kiséri ezt a találkozást. A Neue Freie Presse azt irja: Dr. Gratz volt mi­niszter megjelent ma az osztrák szövetségi kancellárnál. Az értekezlet remélhetőleg nem volt eredménytelen és sikerülni fog a vál­ságot leküzdeni. es a magyarországi A Nemzetközi Statisztikai Intézet XIV. ülésszakának tagjai részére készült az „Eu­rópai nagy városok statisztikai évkönyve" cimü munka, amelynek adataiból olvassuk, hogy a magyar főváros immár a második helyre „küzködte fel" magát abban a listá­ban, mely az európai városok zsidó lakosai­ról csinál statisztikát.

Next

/
Thumbnails
Contents