Pápa és Vidéke, 16. évfolyam 1-222. sz. (1921)

1921-07-23 / 165. szám

2. PÁPA ÉS VIDÉKE 1921 julius- 340. 3 Tisza-por tárgyalása. Budapest, jul. 22. A Tisza-pör fő­tárgyalásának mai megnyitása után Salu­sinszky dr. védő becsatolja a helyettesítése meghatalmazást, hogy Fényes László védel­mében helyettesként Polónyi fog működni. Ezután folytatták Magyar Lajos kihall­gatását. Elnök kérdésére, hogy nincs-e valami oka arra, hogy Pogányt védelmezze, a tanu kijelenti, hogy Pogánnyal igen jó barátság­ban van és Pogányra nézve még sem volt közömbös dolog, hogy a gyilkosság ügyei­nek száma eggyel csökkenjen. Elnök kérdésére a tanu kijelenti, hogy a „Nagy Forradalom" cimü könyvnek ő a szerzője. Az abban foglaltakat személyes élményei alapján irta meg. Magyar Lajos vallomása után Sztupka Lajos alezredes hadbíró katonai ügyész kö­vetkezelt tanúkihallgatásra. Előadja, hogy Ulain ügyvédtől kapta az értesítést a Bálóné­féle emlékkönyvről. Mikor Vágót kihallgatta, megengedte Ulainnak, hogy jelen legyen és kérdéseket intézzen Vágóhoz, de nyomást nem gyakorolt rá. Nem tartja lehetségesnek, hogy Ulain az ő távollétében hallgatta volna ki Vágót. Visszautasítja azt az állítását, mintha Vágót Paksy detektív előre prepa­rálta volna. Az elnöknek arra a kérdésére, igaz-e, hogy Sztanykovszky csak azután tett beis­merő vallomást, amikor Lengyel Zoltán négy­szemközt beszélt vele, kijelentette, hogy Lengyel az ő jelenlétében beszélt Sztany­kovszkyval, később tiz percre eltávozott, mert Vári főügyész jött hozzá. Ez alatt Lengyel egyedül maradt Sztanykovszkyval. Ezután beismerő vallomást tett. Sztupka kihallgatását holnap reggel folytatják. A nemzetgyűlés mai ;e. Négyessy László szenzációs felszólalása. — Bánffy külügyminiszter nyilatkozik a jóvátételről. — A cseh tárgyalásokba bele kell venni a felvidéki kérdést. Budapest, jul. 22. A nemzetgyűlés mai ülését 11 órakor nyitotta meg Kenéz Béla alelnök. A gyűlés megnyitása után Kenéz Béla bemutatja az újpesti ker. nem­zeti gazdasági párt elnökségének kérvényét. Azután jelenti, hogy Drózdy Győző meg­választása óta 30 nap telt el és végleg iga­zolt képviselőnek jelentik ki. Jelenti, hogy Négyessy László nemzetgyűlési képviselő napirend előtti felszólalásra kapott engedélyt. Ezután Négyessy László szólal fel. El­nézést kér, hogy napirend előtt szólalt fel. Nem mulaszthatom el az alkalmat — úgy­mond —, hogy az immár európaivá vált magyar ügyet a nemzetgyűlésen szóvá ne tegyem. Felszólalása tárgyát eddig egyetlen miniszterrel, sem a kormány összességével nem közölte, mert nem akarta, hogy ennek tudo­másul vételével a felelősséget teljes egészé­ben vállalja. A francia szenátus a magyar­országi kérdést részletesen tárgyalta. Ezután többek között azt mondja: A hazai és a külföldi lapok közlése nyomán van már képünk arról a francia szenátusi ülésről, amelyen a trianoni béke ügyében az előadó után és a miniszterelnök beszéde előtt a szenátus két tagja felszólalt. Mind a kettő határozottan a magyar ügyben kész Magyarország mellett foglalni állást. Ezen közlések alapján bizonyos meg­jegyzésekre reflexiók támadtak és ezek a ref­lexiók tovább folynak. Azonban most már kezeink között van a Journal Officielle 22.-ik száma, amelyben egész terjedelemben közölve van mindkét felszólalás». A végeredmény is ismeretes. Ezen felszólalások anyagi eredményeket nem értek el, mert a trianoni szerződés olyan Magyarországhoz, amilyennek azt kontemp­lálták, hozzájárult. Azonban nem kicsinyel­hetjük le azt az erkölcsi eredményt, amely már ezen két felszólalás folytán is eléretett. Meg kell állapitanunk, hogy a magyar béke igazságtalanságának eszméje nyilváno­san felvéttetett a francia szenátusban és ott nyilvánosan tárgyaltatott. Ez annál fontosabb, amennyiben az ellenünk eddig legelfogul­tabbaknak mutatkozó nemzet parlamentjében történnek felszólalások, miután a vezető és éppen a vezető kontinentális állam parlament­jében hangzottak el. leiksisRiereta is. A nagy tetszéssel fogadott beszédek után formális indítványok is tétettek erre vo­natkozólag, amely azt mutatja, hogy a ma­gyar ügy ebben a nagy nemzetben is meg­mozdította az emberek lelkiismeretét és az igazságtalanság érzete meginditótta a sziveket. Ketten szólaltak fel: Diemen és Mar­zelle. Diemen kifejtette, hogy akkor, amikor a békét diktálták, a győztes nemzetek mentették meg Franciaországot. A legyőzött hatal­maknak ezért ezeknek fizetni kellett. Ezen mentegetés kiszabásánál semmiféle arány, semmi szabály, sem mérték nem volt. Igaz, hogy Magyarország a háborúban Németor­szág mellett állott, azonban a Magyarország elleni gyűlölködést nem folytathatjuk, nem dönthetjük meg Magyarországot. Megállapítja, hogy Magyarországot a háborúért felelősség nem terheli. Magyaror­szág ellen nincs semmi különösebb igazolt panaszuk. Ezután Marzelle költői lelkülettel „sziv­rehatóan" vázolta az elszakított országrészek fájdalmát, majd Millerand kisérő leveléről beszélt. Hangsúlyozza, hogy sem a S. ger­maini, sem a versailiesi békét hasonló ki­sérő levél nem követte. Ebben a kisérő le­vélben meg lett állapítva az, hogy a hatal­mak állásfoglalása nem végleges és hogy bizonyos engedményekre van szükség. Kons­tatálja, hogy az következménye volt a ma­gyar békedelegációk itteni működésének. Ausztria nagyobb ellenség volt. A francia szenátusban az egyik szenátor rámutat arra a jogtalanságra, amely Magyar­országot Nyugat-Magyarország elszakitásával éri, amellyel megjutalmazzák azt az Ausztriát, amely nagyobb ellensége volt Franciaország­nak, mint Magyarország. — A másik szónok szóba hozta, hogy Közép- és Kelet Európa szétbomlása következett be és ennek .követ­kezménye az lett, hogy Európában az egyen­súlyt nem tudják helyreállítani. Ennek a szétmorzsolódásnak egyetlen ellenmérge lenne a nemzetiségi elv érvényesítése. Briand szerint Magyarország áldozat volt, hogy a franciák szövetségeseket szerezhes­senek. A Magyarország mellett felsfólaló két szenátor beszédére Briand miniszterelnök válaszolt. Mint a kormány feje és képviselője beszélt, tehát-kötelességének tartja a trianoni békeszerződés ratifikálását, ezért cáfolni igye­kezett a két barátja elveit. Azonban már nem a gyűlölködés hangján beszélt. Szeretettel tartozunk Briandnak, mert- beszédéből azt tudjuk, hogy Magyarországot nem a háború után, hanem már a háború alatt darabolták fel. Nem elég erős argumentum szemében az, hogy aránytalan mértékben szenvedett Magyarország, hanem előveszi azt a régi argumentumot, hogy Magyarországnak szen­vednie kell, mert évszázadokon keresztül el­nyomta a nemzetiséget Egy félezredéven keresztül a legna­gyobb békességben éltünk nemzetiségeinkkel, csak az utolsó évszázadokban történtek pa­naszok a nemzetiségek részéről és csak azóta, amióta izgatások történlek és amióta az osztrák politika is célravezetőnek tartotta ezeknek az izgatásoknak a szítását. . Ezután a jóvátételi bizottsághoz intézi szavait: Reméli, hogy át lesznek hatva a miniszterelnök kijelentésétől, aki határozottan elmondta a szenálusban, hogy Magyarország Franciaország áldozata. Magyarország volt az áldozat, melynek árán Franciaország szö­vetségesekhez jutott, amelyek győzelemre se­gítették. Felhivja a nemzetgyűlés figyelmét a francia miniszterelnök kijelentésére és arra, amik a novemberi ratifikációs ülésen a fran­cia szenátusban már visszhangra találtak. Haller s közigazgatás reformját és a keres­kedelem kraszfiamzá­Eédását sürgeti. Haller József: A mi legfőbb program­munk az integer Magyarország megterem­tésében nyilvánul meg. Eddig kívülről igaz­ságban nem részesültünk, tegyünk mi egymás közt igazságot. Programmunk a szeretetben és igazságban nyilvánuljon meg. Ezeknek kell vezetni minden ténykedésünket. Nagyon szeretném tudni, hogy a kormány mit szán­dékozik tenni a közigazgatás terén, ameny­nyiben eddig még nem láttuk, hogy meg­javította volna a megyéket, városokat, járá­sokat és az egyes kereskedelmi rétegek között mutatkozó hiányok pótlására történt-e orvoslás. A közlisztviselők, valamint az ipa­rosok megélhetési viszonyai súlyosak. A mi pénzügyi politikánknak nagy hi­bája az, hogy a valuta megjavításával fog­lalkozott. Itt egy alapvető igazságtalansággal állunk szemben, amelyet ki kellene küszö­bölni, amennyiben a valutát stabilizálni kel­lene. Ekkor azulán~arányba lehetne állítani a fizetéseket a s.ükségletefKel. Én a szabadforgalom elvi álláspontján állok, de itt is bizonvos alapelveket Kellene megteremteni, határozottan ki kellene küszö­bölni a kizsákmányolási. Tisztességes keres­kedelmi életet kell megteremteni és a jog­adásban nem kellene egyoldalúan eljárni, amennyiben a jog különösen a keresztény Magyarországot illeti meg, amely vérrel sze­rezte meg hónát. Majd reflektál Gaál Gaszton beszédjére. Fejtegeti, hogy a Y Jkratizmus káros volta

Next

/
Thumbnails
Contents