Pápa és Vidéke, 16. évfolyam 1-222. sz. (1921)

1921-07-14 / 157. szám

2. PÁPA ÉS VIDÉKE 192í j trims t4. illik az Igazság c. lap szubvencióval való ellátása ügyében. A másik pedig személyes ügyre vonatkozik Németh István és Ghiczy százados kérte. Ez a második ügy a jelenlegi kormány idejében a legutóbbi napokban történt. Az első kérdésre nézve megtagadhatnám a választ. Ezt azonban nem teszem, azért, mert a t. képviselő ur az ellenzéki propaganda hangjával szólalt fel és ki akarta élezni az ügyet a jelenlegi kormánnyal szemben is. Én tehát a magam részéről a volt miniszterelnökhöz fordultam felvilágosításért és az ő felhatalmazása alapján vagyok bátor erre nézve az általa elmondottakat bejelenteni. Leszögezem ismételten azt, hogy nekem és a jelenlegi kormánynak az Igazságé, lappal semmiféle összefüggése nincsen, ennek folytán a jelenlegi kormányra az interpelláció nem vonatkozik. Gróf Teleky Pál nem tért ki az elől, hogy a való tényállást rajtam keresztül tegye ismertté. A való tény egész más, mint ahogy Ruppert képviselő ismertette. Tényleg tavaly ősszel a honvédelmi minisztérium nemzetvédelmi osztályában volt egy Németh István nevü ur alkalmazva, aki a maga részéről a munkáskérdéssel annyiban foglalkozott és az volt a feladata, hogy a nemzeti érzést a munkás osztályban iehetőleg propagálja. Rámutat arra, hogy volt idő, amikor propaganda-minisztérium volt, amely nyíltan működött. Ez a Németh István ur gyakran fölkereste a miniszterelnökséget és igyekezett kapcsolatot teremteni tolakadó formában. Ez a Németh I. ur Belitska Sándor honvédelmiminiszter minisztersége alatt megszűnt működni, de minden alkalmat megragadott, hogy a szociálpolitikai osztályhoz kerüljön, azonban oda nem vették föl. Kénytelen vagyok kissé rámutatni a munkásság 1920. évi őszi helyzetére. Abban az időben nap-nap után alakultak munkáspártok nemzeti lobogó alatt. Valami 4—5 ilyen párt alakult, ezek nem voltak sem szociáldemokraták, sem keresztényszociálisták, hanem a maguk részéről munkáspártnak nevezték magukat és nemzeti alapra helyezkedtek. Ezeket igyekezett Németh István egyesíteni. Teleki Pál gróf akkori miniszterelnök kívánatosnak tartotta egy olyan munkás lap létesítését, amely nemzeti alapon áll. "A pártok résééről több proposició történt, hogy alakítson a miniszterelnökség egy lapot 10 millió korona költséggel és azt a rendelkezési alapból fedezze. Teleki ezt a proposiciót nem fogadta el, tehát Németh István Ruppert képviselő urat félrevezette, amikor azt mondta, hogy a miniszterelnök és a munkáspárt között megállapodás jött létre. A miniszterelnök mondotta, hogy a rendelkezési alapból egy hazafias tendenciájú lapnak 1 millió korona subventiót ad; amihez joga volt. Megalakult tehát az Igazság cimü lap, amelynek az összeg rendelkezésére állott. Németh István ott akkor alkalmazást kapott, egy idő múlva azonban rajtakapták a hűtlen kezelésen, mire elbocsájtották. Mire Németh István megkezdte a bosszúhadjáratát, amely végeredményében Rupperl képviselő ur interpellációjában csúcsosodik ki. Megkezdte ezt az ellopott akták alapján, amelyeket a honvédelmi miuiszteriumban vett magához. Erre alapította egész zsaroló hadjáratát, mely a városparancsnokságnál lefolyt eseményekben végződött. Erről itt van Giczey százados jelentése. Április közepe táján Németh megjelent a városparancsnokságnál és elmondotta, hogy olyan akták birtokában van, amelyek a kormány szociálpolitikáját kompromittálják. Május 19-én újból felment a városparancsnoksághoz és elmondotta, hogy bizonyos feltételek mellett hallandó visszalépni. Ezek a feltételek teljesen kimeritik a zsarolás bűntényét, Azt remélte, hogy a városparancsnokság utján befolyást gyakorolhat a miniszterelnökség egy osztályára, de ehelyett a honvédelmi miniszter a vizsgálatot megindította. Amennyiben ezen tényállás megfelel a valóságnak, nem vagyok hajlandó a magam részéről semmiféle messzemenő konzekvenciát levonni. Ruppert Rezső: Ez hazaárulás í Elnök Rupertet rendreutasitja. Gróf Bethlen István miniszterelnök: Az előadott tények megállapítják azt, hogy Rupert egy ember hazug bemondása alapján, aki hivatalos aktákat tulajdonított el és hűtlenül kezelte a rábizott pénzeket, hivatalos titkokkal visszaélt a saiát érdekében akarva azt érvényesíteni, politikai vádat készit a volt és a jelen kormánnyal szemben és meggyanusitással illeti a jelen kormányt is. Azt mondta Ruppert, hogy a kormányzásra csak olyanok vállalkoznak, akik bár egyénileg igen becsületesek lehetnek, de mégis finom distinkciót tesznek az egyéni és a politikai becsüiet között. (Nagy zaj.) Ezek oly súlyos vádak és gyanúsítások, amelyeket a kormány nem hagyhat szó nélkül, mert nincs takargatni valója. (Élénk helyeslés.) Még csak egyet jegyez meg és ez A Nap-nak az esete. Azt mondotta Ruppert, hogy Szirmay István elbocsájtása Eckhardt sajtófőnök pressziójára történt. Ez az eset ugy volt, hogy egy szétdarabolt hullát fogtak ki és a lapban egy cikk jelent meg, amelyben az van megírva, hogy a gyilkosok a katonaságnál tanulták a merészséget. (Nagy zaj és ellentmondások.) Ezt nem szószerint citálja, de az értelme ez volt. Akkor volt ő kénytelen az Az Est és a Világ kolportázs jogát megvonni és figyelmeztette A Napot, hogyha azokat az urakat, akik ilyen cikkeket helyeznek el, el nem bocsátja a lap kötelékéből, kénytelen lesz megvonni a lap kolportázs jogát. Ezt csak mellékesen jegyzi meg és kéri válaszának tudomásul vételét. (Éljenzés és taps.) Ruppert Rezső válaszol a miniszterelnök válaszára. El volt rá készülve, hogy a miniszterelnök éles lesz, de arra nem volt elkészülve, hogy elismeri, hogy az Igazság 1 millió koronát kapott. Felmutat egy aktát, amelyben Németh István a keresztényszocializmusról tesz jelentést s mikor a miniszterelnök megkérdi, hogy honnan vette azt Ruppert, azt feleli, hogy az nem fontos, fontos csak az, hogy való-e az akta. Az Igazság a kisgazdapárt ellen volt alapítva. (Felkiáltás: Ne ugrasson senkit! Zaj.) (Az elnök az ülést a zaj miatt kénytelen felfüggeszteni.) (Az ülés újból történt megnyitása után Ruppert folytatja beszédét.) Amit a miniszterelnök elmondott, nem alkalmas a megnyugtatására, ezért a választ nem veszi tudomásul. Bethlen István gróf miniszterelnök röviden válaszol Ruppertnek és megállapítja, hogy Ruppert nem visszaéléseket tárt fel, hanem valótlan dolgokat lopott akták alapján. A Ház a választ tudomásul veszi. Ezután Beniczky Ödön. felolvas egy táviratot, amely Magasházy századostól származik és amelyben az van, hogy Friedrich István és társai Szombathely felé megkezdett utjokban letartóztatandók. Bejelenti Friedrich István és társai ' mentelmi jogának megsértését. Tomcsányi Pál igazságügymimszter a miniszterelnök helyett kijelenti, hogy arról a bizonyos táviratról nem volt tudomása, kéri, hogy azt Beniczky bocsássa a Ház rendelkezésére. Koszó Istvánnak a csongrádi gabonaellátás ügyében előterjesztett interpellációja után az ülés */i 3 órakor ért véget. Hiittner és Dobé Pozsonyi szereplése. Budapest, jul. 13. A Tisza-pör mai tárgyalásán Illésy Gyula huszárszázadost hallgatták ki. Elmondja, hogy 1918. december elején felsőbb parancsra géppuskás osztagot vitt föl teljes fölszereléssel Pozsonyba. Az volt az utasítása, hogy a fölszerelést a Heltaiféle tengerészalakulatnak adja át. Pozsonyban nem kapott éjszakai szállást és igy fölment abba a szállodai díszterembe, amelyben Heltai főhadiszállását ütötte fel. Zűrzavaros kép tárult szeme elé. <Züllött, toprongyos, bolseviki külsejü alakok, akik tengerészeknek nevezték magukat, nyüzsöglek a teremben. Ott volt egy Faragó nevü tengerészhadnagy, Heltai Viktor, egy Baruch nevü tengerész, akik nagyban vitatkoztak a Juriga-féle merénylet és' a nagyszombati harcok felett. Immerglück azt jelentette Heltaihak, hogy Dobó megszökött és Budapest felé vette útját. Heltai kiadta a parancsot, hogy azonnal fogják el és kisérjék be hozzá. Szóba került akkor az is, hogy Dobó teljesen magánok akarja vindikálni a Tissza-gyilkosság érdemeit, amire Heltai mosolyogva jegyezte meg, ő tudja legjobban, kinek az érdeme, hogy Tiszát eltették láb alól. Tapasztalatairól nyomban jelentést tett Czitó altábornagynak és lefestette előtte azt a torzképet, amelyet látott. Az altábornagy utasítására másnap a hadügyminisztériumban jelentette Lengyel századosnak az esetet, aki íelszólitotta, hogy tapasztalatairól tegyen irásos jelentést. Elnök: Heltai szavából azt következtette ön, hogy Dobónak egyáltalán nem volt része a gyilkosságban, vagy pedig ő is csak részes volt a többivel együtt? Tanu: Heltai Dobói azzal vádolta, hogy parancsnoki cimet adott magának és más visszaéléseket követett el. Én is azt hiszem, hogy Dobó inkább csak nagyképűsködött, mint résztvett a gyilkosságban. Elnök: Az eddigi vallomásából az tűnik ki, hogy Heltai csak azért szidhatta Dobót, mert ő egyedül magának vindikálta a Tiszagyilkosságot. Tanu: Nekem ez volt az impresszióm. Elnök: Hüttnert ismerte? Tanu: Igen, a nagyváradi hadapródiskolába együtt jártunk. Elnök: Szavahihető embernek ismerte ? Tanu: Már gyermekkorában is voltak erkölcsi defektusai. Elnök: Hogy fejlödött tovább a jelleme ? Tanu: 1915. októberében találkoztam ismét Hüttnerrel, de mert előbb ismertem, közelebbről nem kerestem vele az érintkezést, Fényes László: Tud-e arról tanu ur, hogy Hüttnert Linder egyenes parancsára küldték Pozsonyba és Nagyszombat elvesztése a tengerészek miatt történt. Tanu: Mikor én Pozsonyban voltam a páncélvonattal, az volt az impresszióm, hogy