Pápa és Vidéke, 16. évfolyam 1-222. sz. (1921)

1921-07-13 / 156. szám

2. PÁPA ÉS VIDÉKE 1921 julius f3. „Hatvanezer magyar- csafád fájdalmasan sikolt fel. Hét év óta testet romboló, lelket ölő rabságban pusztulásra kárhoztatva sínylődik hatvanezer magyar hadifogoly. A kétségbeesés jajszavával kiáltunk a világ minden müveit népéhez : Ne hagyjátok éhen halni, elpusztulni az Oroszországban erőszakosan visszatartott és ott túszokként gyötört magyar hadifoglyokat. Minden nemzet visszakapta márfogságba esett vitézeit, a hősök valamennyien otthon vannak már családi tűzhelyükön, polgári munkahelyükön, csak a magyar anyák, hitvesek és gyermekek sirnak és várják hiába haza hozzátartozóikat. Magyarország 310.000 orosz foglyot bocsájtott haza a fegyverszünet után való hetekben. A magyar hadifoglyok pedig koncentrációs fogolytáborokban gyötrődnek ma is." Oroszországban 10.000 számra pusztultak el az emberek a borzasztó epidémiákban. Megőrülnek a lelki kínoktól, az egészségtelen tábori börtönökben 6000 magyar tiszt sínylődik fogva, akiket az orosz kormány mint túszokat tartott vissza. Appellálnunk kell a világ minden kultur nemzetéhez, hivatkoznunk kell a hősökre, a volt ellenséges nemzetek anyáira, a becsületérzésre, hogy segítsék meg a világháború legborzasztóbb rémségeit elszenvedett magyar hadifoglyokat. Szüntessék meg ezt az állapotot, amely a jog, a törvény, az igazság, az emberiség, kultura és a kereszténység megcsúfolása, mentsék meg véreinket a biztos pusztulástól. A magyar hadifoglyok a világháború foglyai. Nemcsak Oroszország urai hibásak, hanem a győztes világhatalmak kötelessége a szenvedők kiszabadítása. A béke ratifikálása után a nemzetközi jog szabályaira hivatkozva kérjük a nemzetek szövetségét, a legfelsőbb tanácsot, a világ összes kormányait, a semlegeseket, hogy lépjenek közbe a magyar hadifoglyok érdekében. Elsősorban azon állomokhoz fordulunk, melyek gazdasági tárgyalásokat folytattak a szovjet kormánnyal. A magy. kir. kormány tárgyalásokat folytat Oroszországgal a hadifoglyok érdekében és minden feltételt hajlandó elfogadni, ami az ország érdekével megegyeztethető, a tárgyalások eredményének biztositása céljából. Emelje fel az egész emberiség tiltakozó szavát hadifoglyaink érdekében. Minden erőnkkel szüntessük meg az emberiségnek ezt a szégyenét. — Adjátók vissza 60.000 magyar hadifogoly szabadságát. Hajlandó-e a.Miniszterelnök ura hadifoglyok megmentése érdekében az interpellációra adandó válaszát a következő ülés napirendjére kitüzetni, hogy ahhoz minden képviselő hozzászólhasson? Kijelenti, hogy ma d. u. 5 órakor pártközi konferencia lesz a hadifogolyügy megtárgyalása céljából. Használjuk fel az összes szakszervezetek erkölcsi tekintélyét; a parlament forduljon a külföldi parlamentekhez, a képviselők forduljanak a külföldi ismerős képviselőkhöz, az újságíró egyesületek a külföldi újságíró egyesületekhez, az orvosszövetség a külföldi orvosszövetségekhez és egyetemekhez, a nőegyesüietek a nőegyesületekhez, a tudományos társaságok a tudományos társaságokhoz, a felekezetek a felekezetekhez, a szakszervezetek a szakszerrezetekhez, mi ka- , tholikusok pedig a szentatyához fordulunk. A magyar kormány mindent megtesz, hogy a 60.000 magyar hadifogoly visszanyerje szabadságát. Kérem a Miniszterelnök urat, méltóztassék ezen kiáltványhoz hozzájárulni. Bethlen István gróf miniszterelnök azonnal válaszol az interpellációra. Készségesen hozzájárul ahhoz, hogy a parlament előtt újból tárgyaltassék a külföldi parlamentekhez intézendő kiáltvány. A délutáni pártközi konferencián be fog számolni a hadifogolyügy jelenlegi állásáról. Hozzájárul ahhoz, hogy most adott válasza a csütörtöki ülés napirendjére tűzessék. Kéri válasza tudomásulvételét. A ház a választ tudomásul vette. Csernyus Mihály interpellálja a földmivelésügyi minisztert, hogy hajlandó-e a mult hó folyamán kiadott közellátási rendeletet olyképen módosítani, hogy a teljesen vagyontalanok névjegyzékébe pótlólag a most aratásnélkül maradt földmunkások is bevétessenek. — Interpellációját kiadták a földmivelésügyi miniszternek. Az ülés d. u. 3Á 2 órakor ért véget. Nagy György dr. vallomása a Tisza-porta. A Tisza-bünpör mai tárgyalásán El agy György dr., volt országgyűlési képviselőt hallgatta ki a biróság. Nagy György dr. kijelenti, hogy október 31-én délutánját óra tájban az Astoria erkélyén Károlyi és Kunfi beszédei után ő is beszélni akart, de egy rosszképü, gonoszarcu ember hátralökte és megelőzte öt. Ez az ember Pogány József volt. Egész biztosan tudja, mert fényképről is fölismerte a kosfejü embert. Elnök: Mit tud ön Kéri Pál és Fényes László szerepéről? Tanu: Hogy Kéri Pálnak nem volt órája, azt egész biztosan tudom. Egész nyáron együtt jártunk uszodába, ahol Kéri Pál minduntalan megkérdezte tőlem, hány óra van? Azt mondotta, hogy neki van ugyan egy rossz órája, de azt csak kabalából viseli. 1918 november elsején én is találkoztam Kéri Pállal. Ezt megelőzően el kell mondanom, hogy október 31-én rendkívül sok ember jelent meg a lakásomon, köztük számos tiszt is, akik elpanaszolták, hogy megcsalták őket, mert Károlyi Mihály letéteti velük az esküt a királyra. Engem felbőszített, hogy ilyesmit meg mernek tenni. Arra kértek, akik a lakásomra jöttek, hogy vezessem őket a kormányhoz. Nem tudtam, hogy hol tartózkodnak a kormány tagjai, végre sikerült megállapítanom és délután hat órakor odamentünk. Hatszázan is lehettünk. Ezeknek azx embereknek a hangulatára jellemző volt, hogy már bennem sem biztak. Bementünk a nemzeti tanácshoz, ahol a hirt hallottuk, hogy harmincezer orosz jön Esztergomból Budapest felé. Később a városban találkoztam Kéri Pállal. Beszélgetés közben szóbakerült a Tiszagyilkosság is. Erről Kéri ugy nyilatkozott, hogy ostobaság volt, mert Tiszának az lett volna a legnagyobb büntetése, ha látja a mai helyzetet. Én is osztottam nézetét. Ezekre a dolgokra azért emlékszem oly precízen, mert naplót vezettem, amelyet azonban a kommün alatt elégettem. Elnök: Látta Kérit az Astoriában ? Tanu: Egész éjjel ott voltam, de nem láttam. Másnap köztársasági mozgalmakban vettem részt, de ezúttal sem találkoztam Kérivel. Elnök: Ismeri Kéri egyéniségét? Színész volt önnel szemben, vagy őszinte ? Tanu: Becsületes embernek ismertem. Velem nem színészkedett, ismerte nézeteimet. Elnök: Tagja volt Kéri a nemzeti tanácsnak? Tanu: Én csak november 10-én lettem tagja, hogy azelőtt tagja volt-e, nem tudom. Az elnöknek arra a kérdésére, hogy a nemzeti tanács nevében tárgyalt-e a munkássággal, azt feleli, hogy erről nem tud, mert ilyen dologba nem avatták be. A forradalom éjszakáján ott volt az Astoriában, de Kéri Pált nem látta. Csak a radikálisok és a szocialisták voltak ott, a függetlenségi párt tagjai este hazamentek. Arról sem tud és nem hiszi, hogy a nemzeti tanács valamit el akartj volna tussolni a polgári elemek előtt, mert hiszen Sréger Pál huszárőrnagyot az ő ajánlatára nevezték ki városparancsnoknak, ami akkor legfontosabb pozíció volt. Fényest reggel látta, hogy izgatottan érkezett és igy szólt: — Gyurka, ne izgasd magad és ne tarts a népnek se izgató köztársasági beszédet. Le kell csillapítani az embereket. Elnök: Nyilatkozott Fényes a Tisza-gyilkosságról? : Tanu: Csak a kommün bukása után olvastam az akkori lapokban Fényest illető célzásokat s erre felmentem volt Rovalbeli lakására. Figyelmeztettem, hogy őt is be akarják vdnni a gyilkosságba és azt se tartom lehetetlennek a mai viszonyok között, hogy hamis tanukkal vádat koholnak ellene. Tanácsoltam neki, hogy utazzék ki külföldre, egyengettem neki az utazás lehetőségeit. Erre Fényes igy válaszolt: Csak nem hiszed, hogy ilyen aljas